Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)
1935-01-12 / 825. szám
1935 január 12. BÉRMUNKÁS 5 oldal Kortörténet vagy hamisítás? Egészen véletlenül került a kezembe az “Uj Előrének” december 21-iki száma, melyben egy jubiláris cikket fedeztem fel Erdei Mihály “bátyánk” tollából. A szokatlanul gondosan kifésült és tárgyilagosnak látszó irás nem vall a szerzőre, de a kortörténeti időszak ismerője, nem kételkedik ab- tiszteletet és mint oly régóta, most is szaladni hagyjuk “Mihály bátyánkéi” voltak. A kapitalista erkölcsrendészet és morállal való minden szakításunk dacára, nem vetjük el a kortiszteletet és mint oly régóta, most is szaladni hagytuk “Mihály bátyánkat,” ha a cikkel bűnt, vagy hogy enyhék legyünk hamisításokat és hazugságokat nem követett volna el. “Azt mondta az egyik szer-® kesztő elvtárs, hogy én, mint régi amerikás, Írjak valamit okosan és röviden, a Kommunista Párt 15 éves évfordulójára. Megígértem... Gondolkoztam, hogy hát mit is írjak, hogy az okos is, meg rövid is legyen? . . .” “A nagy világháborúról az amerikai szocialista pártok is úgy vélekedtek, hogy az istennek a rendelése és bele kell nyugodni, mert máskülönben oda a becsület és börtönbe kerülünk . . “Csupán a szocialista párton belül kialakult balszárny harcolt a háború ellen Ruthenberg elvtárs vezetésével. Ez a balszárny a háború ellen harcolt, amiért Debs, Ruthenberg és mások is börtönbe kerültek . . .” Ilyen bevezetés után, “Mihály bátyánk” a zöld fülü elvtársait, akik e nagy harci időket, mint a későbbi “Numerus Clausus-isták” nem csak, hogy nem látták, de nem is sejtették, bevezeti az amerikai munkásmozgalom történelmi eseményeinek labirintusába. Egy kis pihenőt tart az IWW-nál, megemlíti Rothfisher Károly, (száműzetésben meghalt forradalmár) nevét, melyhez olyasvalakinek mint ő, még a legnagyobb kommunista ünnepen- sincs joga. Mert az amerikai Szocialista Párt azon “hőskorában” melyről “Mihály bátyánk” beszél, sem az akkor működő, sem a most rikoltozó elvtársai közül, egyetlen olyan magyar szoci, pláne szocialista vezér nevét felsorolni nem tudja, akik ténylegesen megállották volna a helyüket és belülről néztek volna vissza a börtönbe zárás veszedelmével. (Én egyről ugyan tudok — Balogh Jánosról Detroitban.) “Mihály bátyánk” cikkében, csupa halott embereknek gyomrán táncol. Tényleges és erkölcsi halottakén. Olyanokén, kiket Mameluk természeténél fogvást, huszonöt év óta, minden időben és minden körülmények között, hüs csatlós és cselédként szolgált végig. Hát ez még akkor is Ízléstelen, ha a kommunista biblia legújabb erkölcsrendészetének szabályaiban foglaltatik. Éber László pártvezér és néhai elvtársa halott. Basky Lajost: képzeletben kivégezték; Neuwald — szellemi öngyilkosságot követett el és belebukfencezett egy másik pocsolyába . . . Hogy “Mihály bátyánk,” a III-ik internacionále taktusára, volt elvtársainak gyomrán, most a “Kochka” orosz táncot lejti, az ízlés dolga. Ellenben vakmerő szemtelenség kell ahoz, hogy ilyen nevekkel egy napon és egy lapon, sőt egy cikkben emlegeti Rothfisher Károly IWW-ista nevét, aki éppen az ő általa említett libabőrös korszaknak volt legkimagasELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az (párok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, fiogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. lóbb magyar forradalmi alakja, MÁRTÍRJA if you please. Nem . . . nem ... de hogy is! Nem volt olyan dicsőséges az a kor, és “Mihály bátyánk” az utolsó ember akinek joga van erről, vagy az alakuló konvencióról, úgy beszélni, mint amilyennél szebb soha sem volt Amerikában, a magyar mozgalom történetében. Igaz, hogy a gyakorlatban bevált “spékelést” már ott megkezdték. Igaz, hogy akkori titkárjuk Frankeil Li- pót Chicagóból, egy egész zsebre való, üres megbízólevelet és központi bélyegzőt hozott magával, hogy a helybeli MEGBÍZHATÓ elvtársakkal töltsék meg a vidék által üresen hagyott székeket. (Ezt már elfelejtette? Petrás még emlékszik rá!) Viszont nem igaz az, hogy a Szocialista Párt, jobb, vagy bal szárnya, azidőbeli működése olyan volna, mellyel igazi szocialista dicsekedhetne. Az pedig legkevésbbé igaz, hogy Debs és Ru.thenberg egy álláspontot képviseltek. Két szélen harcoltak. Debs a jobb oldalt, Ruthenberg a balt képviselte. És éppen azért kortörténete hamisítás a jobb szárnyat besa- razni és ugyanakkor annak vezérével hivalkodni. A tényleges helyzet az volt, hogy KÉT SZÁL szocialista akadt a pártvezérek közül egész Amerikában akik a háborúval szembe helyezkedtek és helyüket megállották. EZZEL NINCS MIT DICSEKEDNI. Viszont éppen ebben az időszakban, az IWW, csaknem valamennyi tisztviselője és exponált tagjai forradal- miságuk miatt, ezrével voltak börtönökben. ROTHFISHER KÁROLY, akit ügyetlenül egy helyen említ meg “Mihály bá,” imádott volt vezérelvtársaival, csekély húsz évet kapott, mint bátor forradalmár. Ezért volt ünnepelt je annak a konvenciónak, melyen tes- sék-lássék, mondvacsinált kommunistákká keresztelkedtek “Mihály bátyámék” is. “A konvenció indorszálta az IWW-t, mint ipari szervezetet. Ezt Baskyék arra akarták kihasználni a konvenció után, — hogy az IWW vonalára vigyék át a lapot. Basky vadházasságra lépett Rothfisherrel és a lap, nap-nap után szindikalista izü lett. Ha az elvtársak útjukat nem állják, rövidesen bevallják hitüket és a lap első oldalán hirdették volna, hogy minden politikai mozgalom fék mozgalom, hogy minden politikus féker és minél nagyobb politikus, annál nagyobb féker (ez igaz — szedő) és igy mutatták volna be Marx és Lenin elvtársakat is. Nem rajtuk múlott, hogy mindez nem sikerült. A rövid életű vadházasság, vállóperrel végződött.” Szegény öreg Mameluk! Ha láthatná, mint fehéredik Basky Lajos, aki szívesebben vállalná, talán meg az apa gyilkosságot is, semmint azt a vádat, hogy ő valaha is az IWW kezére akart valamit is játszani. Vagy akár Neuwald, vagy a halott Éber! Nos és vegye tudomásul, vagy ha kell tetemrehivással vagyunk hajlandók bebizonyítani, hogy Rothfisher Károly IWW-ista, sem az előtt, sem akkor, sem AZUTÁN, DE SOHASEM! egy betűt sem irt le az önök szennyesen kipusztult “ELŐRE”-JÉBEN! Hogy bármilyen rossz véleménye van “Mihály bá’-nak” volt vezérei- ^ ről, a mi véleményünk még annál is lesujtóbb! De az igazság kedvéért, akik ismerjük olyan jól az akkori időket, kijelentjük, hogy az IWW-általi elnyeléstől, lapjukat és mozgalmukat, azok a pártvezérek mentettek meg, akikre “Mihály bá‘” a nyelvét öltögeti! “Az amerikai Kommunista Párt, magyar szekciója alakulásáról szóló cikke “Mihály bá’- nak,” kortörténeti hamisítás és lóditás. Sok el nem mondott részleteitől rövid, de okosnak egyáltalán nem mondható. Inkább megfelelne neki — Egy Mameluk Lóditásai cim. — Vagy ha mégis fiataloknak, éretlen tacskóknak szánta, úgy állapodjunk meg egy ártatlanabban. — Mondjuk — Mihály Bátyánk dajka meséi. Na de azért borús napokon, csak irdogáljon erről a témáról kend. Ha jókedvemben talál, Én majd kikorrigálgatom! Wiener Andor. Japánnak több hadihajó kell Nem minden ok nélkül kötött háborús szerződést, mint azt egy másik hírben közöljük, Orosz és Franciaország. A polgári sajtó közli, hogy Japán nem újítja meg többé az 1930-ban Washingtonban kötött tengeri erő szerződését, amely Amerika, Anglia és Japán részére meghatározta a tengeri haderő nagyságát. Japán hódítási terveit gátolta ez a szerződés, amely most járt le és a melyet nem újítottak meg. Genf ben nagy a felháborodás, hogy az évtizedes béke agitációnak semmi hatása nincs. Hogy Japán elhatározásában a nemzetközi hadiszer gyártók keze és pénze mennyire van benne, azt esetleg egy újabb világ égés után foguk megtudni, amikor az égbenyuló ember hulákat újból össze mérik a hadiszer szállítók billiós profitjával. Bizonyos, hogy ma a Japán prolit is úgy informálják, hogy a nemzeti becsület, Japán nemzeti léte követeli meg, hogy olyan haderővel rendelkezzék, mint a többi nagy hatalom. A háborúra vezető felkészülődéseket csak a szervezett munkásságnak van ereje meg semmisíteni a háborúkat éltető muníció és minden szükséges dolog szállításának a megtagadásával. Olvasás után adja lapunkat szomszédjának
