Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)
1935-01-12 / 825. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1935 január 12. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) _________HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W.__________ Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................... $2.00 One Year ...................... $2.00 Félévre ........... ........... 1.00 Six Months .......... 1.00 Egyes szám ára ........ 5c Single Copy .......... 5c Csomagos rendelésnél- 3c Bundle Orders ............ 3c______ Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. _________________TELEPHONE: GArfield 7114._________________ Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending.________________________ Published Weekly by the INDUS TRIAL WORKERS OF THE WORLD Arcul csapás lett a washingtoni ut A kommunisták amerikai hangádéi az elmúlt hetekben azzal vonták magukra a figyelmet, hogy polgári, egyházi, sport és mindennemű intézményeit az országnak arra szólították fel, hogy a január elején Washingtonban összeülő törvényhozást személyesen keressék fel, hogy állami segélyt követeljenek húsz millió munkanélküli részére. A tudatlan, a társadalmi helyzetet csak felületesen ismerőknek tetszetős ez a követelés és számosán már elméletben rendezkedtek is, hogy a pontosan megérkező heti segélyösszegeket hogyan osszák fel az élet elviselhetésére. Minden kultur állam — magyarázzák az elvtársak — és Amerika is annak tartja magát — gondoskodik népének a fentartásáról, és itt nagy bőbeszédűséggel elmondják az angol, a német és még egy tucat ország törvény rendelkezéseit, amelyek munkanélküliség, betegség, aggkor és egyébb esetekben segélyezik az illető ország lakosát. Csak a nép nemtörődömsége — mondják — hogy Amerika, a világ leggazdagabb országa, szükségben hagyja a lakosságát, hogy ilyen törvényt még nem hoztak. Ezért kell a népnek, a munkásságnak a kommunisták vezetésével Washingtonba menni és követelni a segélyezési törvények megalkotását. Ha Father Cughlin, reverendában, hatalmas keresztel a kezében vezetné Washingtonba ezt a menetet a legtermészetesebbnek tartanánk azt, mert ez az “aranyszáju pap” a tőkés társadalmi rendszernek a neveltje és társadalmi állása is azt követeli, hogy a kapitalista rendszert megmenteni igyekezzen az összeomlástól, amely könnyen bekövetkezhet, ha a termelési eszközök tulajdonosai, a tőkések, továbbra is a maguk részére tartják meg a termelt dolgok minden jövedelmét, ha a dolgozó nép csak a máról-holnapra valót vagy még azt sem kapja élete tengetéséhez. Az egyház amig befolyása alatt tudja tartani híveit, addig a kapitalista rendszer mindenkori legerősebb támaszai közzé soroztatott és ha a képviselőház, a kongresszus, amely szintén a rendszer fentartására hozza határozatait, törvényeit, nem látná meg igy a helyzetet, ha ez a pap sietne Washingtonba ezt megértetni, a külsőségekben nem volna megütközni való a mi részünkről. Ezer és egy esetben beigazolást nyert, hogy például Angliát a népek segélylistán való tartása mentette meg eddig is a szocializálástól esetleg a kommunizmustól. És éppen itt lesz szomorú paródiává a kommunisták forradalmisága, amikor ők, akiknek hivatásuk lenne Amerikában is a szoviet, a kommunizmus megvalósítását elősegíteni, pontosan annak ellenkezőjét teszik a segélyekért való küzdéssel, amely a rendszert erősiti meg, amely a kapitalizmus életét hosszabbítja meg. Amikor kimutatjuk a kommunisták ellenforradalmiságát a segélyek követelésével, a washingtoni marsolással, még egy világra szóló hatalmas arculcsapás hangzott el az elvtársak részére éppen Washingtonban a képviselőház és a szenátus közös megnyitó ülésén. Ugyanis, amig az elvtársak heteken át arra szervezték Amerika népét, a munkásokat, hogy segélyek érdekében Washingtonba vonuljon, addig a polgári állam politikai végrehajtó testületének a feje, Roosevelt elnök oda áll a két törvényhozó testület elé és számot ad az ország népének a helyzetéről, biztosabb adatokra támaszkodva kimutatja a szükségben szenvedők számát, akiknek a felsegitésére nem alamizsnára, de munka alkalom teremtésére kér megfelelő fedezetet. Tisztában vagyunk azzal, hogy ezek a munkaalkalmak távolról sem kielégitőek. Meg sem közelitik az életfentartás lehetőségét, de munka, amelynek értékét a munkás munkaerejével szerezte meg, amelyet bármilyen szűkösen fogyaszt, önérzettel teheti azt, mert két keze munkája hozadéka. És mivel a munkás munkaerejére akár magán vállalkozónak, akár az államnak szüksége van, a munkások szervezkedhetnek abból a célból, hogy milyen feltételek mellett adják el munkaerejüket. A szervezettség nem csak a munkaerő értékének a megállapítására alkalmas, de kiterjeszkedhet a népmilliók életfeltételének minden részére, mig célját eléri a bérrendszer megszüntetésével a társadalom átalakításával. Nagyobb arcul csapás nem érhette a kommunisták segély kérését, mint Roosevelt kongresszusi beszéde, amelyben MUNKÁT kíván adni azoknak, akik munkanélkül vannak. Még tanúi leszünk, hogy az elnök valamint a törvény hozó testületek a tiltakozó táviratok és feliratok ezreit fogják kapni a kommunistáktól, hogy nekik nem kell a munkaalkalom, ők meglesznek elégedve, ha hetenkint házhoz kapják a segély checkeket. Munkásoknak ez nem lehet a céljuk. A munkára való visz- sza kerülés, a végzett munkáért olyan díjazás, amely módot ad arra, hogy mind azt, amire a munkás és családjának szüksége van megvásárolhassuk, kell, hogy a törekvésünk legyen. Ezt pedig csak szervezkedéssel érhetjük el. Forradalmi ipari szervezettel, amely a dolgozókat Egy Nagy Szervezetben egyesíti, amely alkalmas arra, hogy a harcban szükséges szolidaritást kiváltsa a munkások egyik csoportja részéről, a munkások másik csoportja segítségére. Ezt a szervezetet építi az IWW. Uj évi üres Ígéretek (Vi.) Az angol nyelvben nagyon találó kifejezés az, amikor azt mondják, hogy sok embernél “hátgerinccsont helyett csak kivánsági csont létezik, (Wish bone.) Ez legjobban megnyilvánul az újévi kívánságok alkalmával. Mindenki kíván boldog újévet, de senki nem tesz az érdekében, a harcos, radikális munkásságot kivéve, hogy a jövő év boldogabb legyen mint a múlt. így csak üres frázis marad a kívánság. Csak egy semmit mondó szokás, melyet még a pa- pagály is könnyen meg tanul, anélkül hogy fontosabb jelentőséget tulajdonítana neki. Boldog újévet!? Mintha lehetne boldog uj év addig, amig milliók éheznek, nélkülöznek és egy pár embernek a kénye- kedvének van az egész világ lakossága kitéve. Lehet-e boldog, nyugodt uj év, mikor milliók fölött ott ólálkodik az éhhalál? Boldog újévet!? Még cinikusabban nem hangzott ez a megszokott, semmit mondó bár szépen hangzó mondás. Most mikor mindenből egyszer annyi van mint az emberiségnek szükséges és mesterségesen csökkentik az élelmi és ruha termelést. Most mikor a kormány statisztikája szerint 25 millió lélek él kormány segélyen, koldus kenyéren. Lehet-e boldog és nyugodt a másik 90 millió munkás, akiknél minden percben ott ólálkodik a munkanélküliség, a bizonytalanság? Lehet-e boldog azaz ember vagy család, akiknek ugyan van mit enni, de van érző szivük és a szomszédságukban éheznek, fáznak? Lehet-e hinni, hogy 1935 jobb, boldogabb lesz mint 1934 volt? Nem! Nem lehet boldog uj év amig kizsákmányolás van és az azzal járó nyomorúság, bizonytalanság. Ezért az IWW nem kiván boldog újévet a közelben. Mink harcos újévet kívánunk és azt akarnánk, hogy a munkásság milliói ezt megértse. Azt akarnánk, hogy a kívánság helyet cselekvés terére lépjen. A harcban csak szenvedés van. Mi tudjuk, hogy nem lehet boldogság nyugodtság azoknak a jövő évben, akik nem papagály módra csak beszélnek a boldogságról, hanem cselekednek, harcolnak egy jobb, szebb jövő megteremtésén. A harc nehézségekkel, önfeláldozáson, szenvedésen keresztül folytatható, nem csak az ellenség, a kapitalista osztály, hanem azok is akikért harcolunk, akiknek nem csak kívánunk egy boldogabb évet, hanem harcolunk értük is mégis ellenünk lesznek, soknál a saját családi körben kell a legkeserübb harcot megvívni, a régi felfogás és a meg nem értés ellen. Sokan életüket veszíthetik el, ezen jobb rendszerért való harcban, családi boldogságukat kell talán feladni, de minden bizonnyal fel kell mondani a csendes polgári élet emésztő pro- szeszusával. Az IWW nagy reményekkel és nem csak kívánságokkal, hanem készülettel megyen az újév elé. Mi számítunk, hogy a munkásságnak milliói már megértik, hogy a hátgerincet kell alátámasztani tudással, társadalmi ismeretekkel, bátorsággal a harcra. Minden nehézség dacára, mi tudjuk nem csak reméljük, hogy a jövő évben az IWW vezetése alatt százezrek fognak harcolni, hogy boldogabbá tegyék az újévet. Mi készülünk rá, hogy minden városban az értelmes és helyzetét felismerő munkásságot az Egy Nagy Szervezet keretein belül egymás segítségére sorakoztathassuk, harcba vigyük. Már milliók szeméről kezd lehűlni a fátyol. Már kezdik látni, hogy nem lehet boldog uj év, mert azoknak is szenvedéssel, nélkülözéssel van teli az élet, akik békességben, semmi tevésben akarják leélni életüket, akik irtóznak az osztály harctól. Ez fogja az előbbre látó munkásságot hozzánk kapcsolni mert mi a harcaink nyomán már is jobb megélhetést, munkabiztositást adhatunk, a mellett, hogy a jövő boldogabb rendszerét építjük. Kívánság helyet felhívást intézzünk minden gondolkozó munkáshoz, hogy vegye számításba a boldogságra való lehetőséget a mai rendszerben és ha velünk együtt meggyőződik, hogy nem lehet boldogabb a jövő év sem mint a múlt, amig kizsákmányolás és ebből származó éhség, nyomorúság bizonytalanság van, akkor csatlakozzon hozzánk, harcolni az igazi boldog uj korszakért az Ipari Demokráciáért. Ember kell a harchoz, a jókívánságokat a papagály is eltudja mondani.
