Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)
1934-09-22 / 810. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1934 szeptember 22. Szemelvények a féltett “Keresztényi civilizációból” A HITLER TERROR EMELKEDŐBEN. “A Nation” nyomán. Egy ifjú német munkás beszélte el egy berlini kis kávéházban lefolyt földalatti gyülekezetben a következőket: A harmadik Birodalomban a földalatti gyülekezések nem a sötét pincékben folynak gyertya világa mellett. Ezek annyiban zártak, hogy a napi történt eseményeket természetellenesen kis elvont körök tárgyalják. Evelyn Lawrence mondja el élményeit magán otthonok és a szabad természetben a Rajna partján fürdőkosztümökben folytatott értekezletről. öten ültünk az asztal körül. Suttogva folyt a beszélgetés. Ez a mai Németország hangja.' A fiatal ember előtt egy Náci újság feküdt. Fekete headline tátongott elénk, “üssétek a reakciót, ahol éritek.” “Három hónappal ennekelőtte Kelet-Poroszországban egy fiatal embert letartóztattak mon- dá. Papírjai között megtalálták az én címem is. A következő napon beszállítottak a koncentrációs táborba. Az S. A. emberei azt kérdezték tőlem, hogy mit tudok. Azt adtam válaszul, hogy amióta a forradalmi aktivitás illegalisá vált, nem vettem részt semmiféle forradalmi cselekedetben. A válasz nem volt kielégítő. Három órán keresztül ütlegeltek, úgy, hogy a padlón vérben fetrengtem. Innen azután egy speciális állomásra szállítottak, ahol csökönyös foglyokat kínoznak. Egy szűk kamrába hurcoltak, melyben egy ágy állott. A nagy teremhez vezető ajtó nyitva volt. Hallottam, egy férfi jajkiáltásait és nyöszörgését. Ez az ember épp úgy, mint jó magam, csökönyös volt. Vonakodott barátait elárulni. Két órai kínzások után letört az ember. Susogva árulta el két baj- társa nevét. Az S. A. behurcolta a félholtra kinzott, vértől elborított embert és az ágyra dobta.” “Ezután magam kerültem sorra, négy fogdmeg vett körül.” Ha kedves az életed válj! Nem tudok semmiről, feleltem. Újra összevertek. A padlón fetrengtem. Kínjaimban az ajakam harapdáltam. A vér patakzott orromból, füleimből és számból. Időről- időre elájultam. Kínzóim felmosdattak. Az állandó refraint mindenkor az képezte, “hogy mit tudok?” Válaszom az volt, hogy “semmit!” Késő este egy mellékszobába hurcoltak és a másik emberrel az ágyra dobtak. A fájdalmak mindkettőnk részére, lehetetlenné tették az alvást. Reggel az embert, azzal a két emberrel egyetemben, kiknek neveit bevallotta, visszavitték a kínzó kamrába. Három órai vallatások után, mindhármukat a koncentrációs táborba szállították. Ki voltam annyira merülve, hogy képtelen voltam a további kérdésekre választ adni. Csak a fejemet ráztam. Bru.- tálisabb és remény teljesebbek lettek kinzóim. Az ütlegelés egész napon át folyt, mindaddig, amíg teljes önkívületi állapotba estem. Nem voltak képesek többé eszméletre téríteni. A következő napról csak ,egy dologra emlékszem. Helyel-közben visz- sza nyertem emlékező tehetségemet, gondolkozva azon, — hogy még további kínzást nem tudnék elviselni. De a mikor ezeknek az embereknek az eldurvult arcába tekintettem, inkább a halált választottam, minthogy ezen bestiáknak egy társamat kiszolgáltassak. A negyedik napon kinzóim úgy döntöttek, hogy nagyon is puhán bántak velem. Egy kis kamarába hurcoltak és az egyik szögletbe gyömöszöltek. A szoba másik szögletében, két S. A. ember állott, lövésre készen. “Az egyik azt mondá ha hármat számlálunk és nem válaszolsz, lelövünk.” Következett az egy, kettő, három. Éreztem, hogy a lövések közvetlenül mellettem a falba furródtak. összeestem. Az őrült tortúra véget ért. Vissza szállítottak a koncentrációs táborba. A baj társak tisztában voltak vele, hogy mit jelent négy nap a kínzó kazamatában. Meg voltak győződve arról, hogy élve onnan nem jutok ki. Hőssé avattak visszatértem után. A német befejezte mondani valóját, s egy percnyi szünet után mondották: Hogy tovább dolgozunk, s hogy elbánunk majd velük. Ez a német terror puszta, nyers ténye. (Keresztényi kapitalista civilizáció! Pfuj!) Németországon végig újból és újból láthatók emberek, kiket halálra, vagy teljes életükre megnyomorított az emberi alakban megjelenő vad bestia. A pestist terjesztő német náci sajtó, a vad ritmusokkal telt dalok, parádék, egyenruhák, a fiatalságot redukáló okozatok hirdetik a keresztény civilizációnak nevezett barbárságot. Meglátogattam egy városban egy családot, melyet még Hitler uralomra jutása előtt ismertem. Egy munkások által lakott negyedben élnek. Forradalmárok voltak. Most nácikká vedlettek. A fiatal férj félretekintve, dadogva mondá: “az ember élni kénytelen. Egy és egy fél évig voltam munka nélkül. Most van munkám!” Ezeknek a nácizmus a kényelem órája! Az asztal mellett ülve cigarettára gyújtottam a kisleányka sikoltva kiáltotta a “Deutsche* Frauen rauchen nicht!” Német asszonyok nem füstölnek! Elsajátítva az egész uj n,émet birodalmon végig hirdetett jelszavakat, anélkül, hogy olvasni tudná azokat. Távozásom alkalmával a családnak, régi szokás szerint “jó napot” kívántam. A kis leányka utánam iramodva, kis kacsójával veregetve, kiáltotta: “Heil Hitler, Heil Hitler, megtörve a régi etikettett.” Egy tizenhárom esztendős fiút látogattam meg. Az anyja meghalt. Apja egy menekült. Angliában találkoztam vele. Gyámja Náci, kit a város bi- zott meg a gyermek gondozásával. A fiú barna egyenruhába karján a suaslika jelvénynyel állott előttem. Nem juthatott tanonc álláshoz mind j addig, amíg be nem lépett a I Hitler ifjak szervezetébe. I “Mondja meg édes atyámnak, j — üzente: — hogy a kis Péter a barna inggel, még mindig kommunista.” Később a száműzetésben beszélgetve atyjával könnyes szemekkel szemében örvendet. Én nem osztottam ezt a konfidenciát a kis Péterre vonatkozólag. A nácifikáció belső hatásai észlelhetőek voltak már. Mentalitásában a barna ideák gyökeret vertek. Otthonában, munkájában valójában a hit- lerizmus tükröződött. A regime szakadatlanul hódit tért az ifjúságban és szervezetükben egyaránt. A legtöbb német városban az elmúlt nyár folyamán a tanítókat megfosztották a szünidőktől. Ehelyett a nyári training campekbe vonultatták őket, hogy az uj német szellemet csepegtessék a gyermekek agyába. A terror mind magasabb formákban folyik. Az árak égig emelkednek, a bérek esnek. A birodalom nem kap kölcsönöket, nincs nyers anyaga, nincsenek piacai. A búza és burgonya hiányában nagy éhínség fenyeget. A közeli háború kisért. Az utcákon erről folyik a beszéd. Hitler válasza mindezekre a megszorított reakció. Forradalmárok ellen intézett, újabb tortúrák. Koncentrációs táborok emelkedése, a hazug sajtó hozsannái az egység és szerétéiről és a németek békeszerete- téről, a vezér (a Führer) újabb sikereiről. Vájjon igy áll-e a dolog? Minden gyárban három-négy munkás sejtet szervez, övéké a hivatás munkástársaikhoz beszélni, megelégedésüknek, vagy elégedetlenségüket a hunyorga^ tó propagandát illetőleg kifejezéshez juttattni. Az illegális irodalom terjesztését is ezek végzik. A gyár sejtektől a központi bizottsághoz mennek a jelentések és innen kicsinyenként összegyűjtve fejlődik a német összgondolat. Az ellentáL lás magasabb szelleme észlelhető már. Ezerszerte erősebb formákba észlelhető most, mint a terror első napjaiban, mely Hitler uralomra jutásával vette kezdetét. Az S. A. állandóan gyűjt a gyárakban. Ezelőtt automatikus tevékenysége volt ez. Senki se merte az adakozást visz- szautasitani. Most már bűnözők is mutatkoznak. Egy hatvan munkást foglalatoskodó gyárban a gyűjtő iv körözésekor, senki se jegyzett. Még a mester se. Az S. A. megfenyítette a mestert s ez csak ezután adakozott. Az iv újabb körözésével csak öt munkás jegyzett. A munkások gyűlésre hivattak egybe. Világossá tétetett előttük, hogy kötelesek a saját érdekükbe adni. Mindezeknek dacára tizenöt a hatvan munkás közül vonakodott hozzá járulni a gyűjtéshez. Az összes német munkások “az Arbeitsfronthoz” (Munkásfronthoz) tartoznak. Ezek helyettesítik most az elnyomott szabad gazdasági szervezeteket. ! A gyűlések látogatása kötelező. Szokásos a munkásokat zárt sorokban a gyülekezési helyisé- | gekhez meneteltetni. A Zeiss gyárakban alkalmazott munkások nagy számban szökdöstek ; el a zárt kolonekből. Megtagadva a gyűlésen való részvételt. S. A. különítmény rendeltetett a gyárak kapuihoz, hogy a munkásokat zárt sorokban kísérje a gyűlések színterére. A munkások megtagadták a marsolást. Hosszabb vitatkozás folyamán egy munkásnak sikerült a kordont megtörni a többi követve őt a hézagon át. Az S. A. tehetetlen volt a tömeggel szemben. Egy másik Arbeitsfront diszfelvonulást rendezett, — diszfelvonulás, mely hivatva volna a hiányzó tápanyag pótlására. Ez a felvonulás teljes fiaskóval végződött. Négyszáz munkás közül alig akadt tiz ember, ki hajlandónak nyilatkozott a svaszukával ékeskedő szervezet lobogóját hurcolni. Ez egy szemelvény a Hitler keresztényi civilizáció sokassá- ga közül. Ha azt hisszük, hogy az amerikai keresztényi — gondolat — kapitalista civilizáció a hitleri mögött kullog, tévedünk. Van itt is Hitler .elég Californiában, Ohioban, Minne- sotában sőt Chicago, Cleveland, Detroit, New York se mentes ezektől. Erre is vissza fogok térni. Az a civilizáció, amelyért mi küzdünk sajnos még nincsen abban a stádiumban, hogy gyümölcseit élvezzük. De megjön, mert meg kell jönnie. Chicago, Hl. szept. 10. Lővy Ármin.
