Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)

1934-09-22 / 810. szám

1934 szeptember 22. BÉRMUNKÁS 3 oldal SZILÁNKOK ANGAS. A társadalom életét elhomá­lyosító füstfelhőből itt-ott ki­magaslik egy pontocska, mely a maga nemében, a füstfelhő­ben, ide-oda imbolygó tömke­legben jelentéktelen volna. Fón- tosságot nyernek azonban a néptömegek várakozásteli ide­ges képzeletükben, m,ely min­den az egymással összeütköző áramlatok csinálta szikrákban egy uj messiásnak kibontako­zást jelölő útját látja. A minap Smith a “Szabadság Ligá’’-jával, majd Hoover a volt elnök feljajdulásával, most meg Lawrence L. B. Angas kis füzetjével simogatja az ame­rikai nép felborzolt idegeit. Fi­nom papírra nyomott, jó árért piacra vetett sorokban is olyas­miről, amiről a kis spekuláns­tól a legnagyobbikig, még az álmosságában tunyán henyélő munkás is bambán álmodozik: az általános konjunktúra fel­lendüléséről. Merészen, szinte büvészien mutat Roosevelt re­zsim j éré, mely következete­sen, feltartózhatlanul vezeti né­pét a kapzsi tőke teremtette örvényéből a kanaán felé. Lé­lektani frissítővel, majd táblá­zatokba rótt számadatokkal pró­bálja alá támasztani állításait. Ami mind igen szép volna, ha a tömeg — vásárlóképesség alacsonynál-alacsonyabb volta ugyanebben az időben nem — cáfolná meg minden állítását, ha nem látnánk, nem hallanánk a puska ropogását, a" sarokba szorított páriák élethalál ver­gődését; ha a növekvő munka- nélküliség, ipari pangás követ­kezetes árama nem mondaná, nem mutatná az ellenkezőjét folyton szűkülő megélhetési le­hetőségeinkben. Angas min­denesetre eléri célját, megtömi zsebét üres gesztusának pro­fitjával, még talán valamelyik pénznagyság alkalmazza is Ro- gershoz hasonló gazdasági szak­értő, bűvész képességet igénylő hivatalban. A tömeg, ki ma hab­zsolja maszlagjait, tovább ha­lad a lejtőn, vagy — magához térve felfigyel a munka jogai­ért küzdők hivó szavára és el­könyveli Mr. Angast, mint a saját súlya alatt roskadozó áru és hitelrendszer bagolyvárának szomorú ipséjét. “SIC’EM, SIC’EM.” A fanyar képű Hoover meg­unta a hallgatást. Minden ko­szos politikus fecseg s ő mint volt elnök hallgasson, az nem járná. Ezenkívül talán érdekelt is volna. Nem .egészen szegény ember. Munkásnyuzásban sok jó, kemény dollárt csinált. A dollárjait fenyegető vihar, meg a hiúság tollat nyomott kezébe. Könyvet irt. Ennek a hirdetését a “Saturday Evening Post”-ba adta le. A “szabalság” elméle­tével birkózik. Megakarja ve­lünk értetni a szabadrablás el­méletének logikáját. Hazug szemforgatással szélmalom har­cot indít Roosevelt rezsim je el­len. A liberalizmus védjegyét magának követeli. írása nehéz­kes, untató, fogalomzavaró. Ami érthetően kiviláglik belőle: kárhoztatja a radikális fogal­mak terjedését. Félti gazdasági fölényét. Szemtelenül korholja, uszítja a hatalmon levőket a pénzeszsák erélyesebb védelmé­re. Keserűen kiált fel: “veszély­ben az egyéni szabadság az amerikai demokárcia!” Nem ismerjük ezt a madarat; nem tudjuk miről beszél. Ami kör­nyékünkön ismeretlen fogalom az egyéni szabadság. A mi vi­lágunkban csak szolgaság, át­kozottul nyomorult bérrabszol­gaság járja. Demokráciát is csak Olyat ismerünk, amit a politikus kóklerek időközben regnálnak. Nem értjük, soh’sem értettük a hooverek nyelveze­tét. Csak a fajtájuk ránk ne­hezedését éreztük s olykor gon­doltuk, milyen jól festenének kék munkászubbonyokban. . . ZACHAROFF. Az Egyesült Államok szená­tusának vizsgáló bizottsága az utóbbi hetekben egy igen ké­nyes kérdéshez nyúlt. Megtu­dandó: kik csinálták és csinál­nak profitot a muníció gyár­tásból és mennyit. Vizsgálatuk során sok dolgot hoztak nyilvá­nosságra. Valóban érdemes volna a figyelő munkásoknak egyet mást megörökíteni emlé­kükbe már csak azért is, mert ezek az információk nem hol­mi akadékoskoló radikálisok­tól jönnek s ha már nem is akarják meghallgatni a mun­kásérzés őszinte tanításait, hall­gassák meg atyamestereiket, kiknek óhajára és parancsára annak idején fegyvert fogtak és ölték felebarátaikat. Tudják még, hogy a hazug ürügy alatt folytatott emberölésük anyagi javak, pénzszerzési mánia idézte elő. S hogy mögötte köz- tiszteletben álló, a rövidlátók által istenítet nagy hazafiak, nevető hiénák álltak, kiknek a négy évig tartó szakadatlan vérontás, milliók pusztítása és nyomoritása nem volt egyébb, mint egyszerű sakkjáték, még hajuk szála sem görbült meg. Amerikai, angol, német, fran­cia, a sötét balkán pénzspeku­lánsai egymással szövetkezve, egymással vetélkedve gyártot­ták a háborús indulatokat a kü- lömböző országok rövidlátó né­pében, egymás torka ellen uszitva őket; közös erővel lát­ták el őket öldöklő anyagokkal; közösen, testvériesen osztoz­kodtak a vérdijakból szerzett profiton. Szinte hihetetlenül bontakozik ki a vizsgálat során a diplomaták légiója, kik az ország érdekeinek külföldi kép­viseletével megbízva a muníció gyárosok majdnem kizárólagos üzleti ügyeiket bonyolították le a háború ideje alatt, millió­kat zsebelve be közvetítő mun­káikért. A hajmeresztő hábo­rús hiénák nevei közül egy ide­gen hangzású név, Zacharoff magaslik ki. Neve, származása, élettörténete, munkaköre a misztikum világába tartozik, legalább is nekünk, hétköznapi embereknek. Nem igy a nem­zetközi tőke urainál. Otthonos Európa tőzsdéjeiben, a királyi palotákban. Az angol király lovagrenddel tüntette ki. Fran­cia állampolgár, vitézségi ér­demek birtokosa. A balkáni for­rongások tippjei az ő balkáni kastélyához vezetnek. Finan- cirozza az európai, délamerikai háborúkat. Munícióval, anglia, német és Amerikában készült ágyukkal, tengeralatti hajók­kal látta el az egymás ellen hadakozó országokat. A most történő jelentések, vallomások szédületes összegekben, messze kiágazó nemzetközi intrikákban adja képét a múlt borzalmas embermészárlás közönséges üz­leti levezetésének. S bár a Du Pontok, Morganok, Mellon és egy egész tucat amerikai spe­kulánst éppúgy megnevezhet­nének a nagy tragédia vámsze­dőinek, a kecske szakállu, misz­tikus képű Lucifer Zacharoffot állítják be a fő fő hiénának. Az IWW tagjainak tömeges bebörtönzése, Debsnek a lezárá­sa ezeknek az igazságoknak propagálásáért történt annak idején. Semmi újat nem de­rítenek fel ezek a kihallgatá­sok, hogy mégis írunk róla, tesszük azért, hogy újabb ol­vasóink lássák az ipari szerve­zet következetes harcát a nagy tőkének napi életünk minden ágára kiterjedő elvettendő int­rikái ellen s hogy velünk egy­befogva az ipari szervezet kié­pítésében lehetetlenné tehessük egy újabb mészárlás fenyegető rémét. S—n. Ahol a szövőmunkások dolgoznak A SZOLIDARITÁS HELYETT A VEZETÉS FELETT VITAT­KOZNAK A VEZÉREK. LODI, N. J. (Saját tudósí­tónktól.) — Mig majdnem fél millió szövő munkás szüntette már be a munkát, hogy a szoli­daritás hatalmával kényszerít­sék a munkaadókat emberiesebb bánásmódra, egy nagyobb da­rab kenyér kiharcolására, és amikor ennek a harcnak már több mint egy tucat halottja is van, akkor a forradalmi párt a munkásokat itten nem a szo­lidaritás szellemében a munka azonnali beszüntetésére serken­ti, de a gyűléseket a veszekedé­sekkel azzal meríti ki, hogy sztrájk esetén kik vezessék a munkásokat a kommunisták avagy az American Federation of Labor. Hogy egyikkel továbbra ér-e a munkásság mint a másikkal, azt most hagyjuk el. Ezzel majd más alkalommal fogunk foglal­kozni. Itt csak azt kívánjuk ismertetni, hogy több gyűlést is hívtak össze a sztrájk ügyé­ben és mert a vezetésben nem tudnak megegyezni, hát ennek á nagy szövőtelep munkásainak a munkán kell maradni és a többi gyárak megállása folytán olyan 24 órás iramban kell dol- gozniok, amilyen már eszten­dők óta ezekben a gyárakban nem volt. • Szeptember elsején és szep­tember 8-án .voltak gyűlések, hogy a sztrájkolok mellé állja­nak a munkások, de mind két gyűlésen úgy a NTW, mint az AFofL egymással veszekedtek, hogy sztrájk esetén kik alkos­sák a picket lineokat. Az AFofL részéről kijelentették, hogy ők vörösekkel együtt nem picke- telnek. A viták hevében azt kí­vánták megtudni, hogy egyik és másik szervezethez hány dolgozó munkás tartozik. Ami­kor az AFofL bejelentette a tagjai számát a kommunisták erre nem voltak kaphatók. Ugyan igy jártak az anyagiak megállapításával, hogy az eset­leges szükségben levőket támo­gatni lehessen. Erre az AFofL emberei kivonultak és ezzel a munkások szolidáris sztrájk megnyilvánulásának ezen a vi­déken befellegzett. Dacára an­nak, hogy az ottmaradtak a sztrájk mellett szavaztak, hogy szeptember 10-én, hétfőn reg­gel nem mennek dolgozni, a sztrájkból nem lett semmi és mindenki a munkán van. Szomorú megállapítás ez, mert hiszen érezzük, azok akik­ben van valamelyes munkás- mozgalmi értelem, hogy a Déli szövők harca a mi harcunk is, hogy azt nekünk is támogat­nunk kellene, hogy itt nem volna szabad nemcsak napi hu­szonnégy órán keresztül dolgoz­ni, de egy percet sem és az ökölbe szorított kezünkön kívül nem rendelkezünk egyébbel a faker vezérekkel szemben, akik­nek a harc közepette is a leg­fontosabb az, hogy ki vezesse a munkásokat, hogy azután ki kollektálja a munkásoktól a ha­vi járulékokat. De talán ez elég iskola lesz ezeknek a munkásoknak, hogy meglássák azt, hogy nekik nem a vezérek után kell kullogni, hanem olyan szervezetet kell kiépíteniük, amelyben a szer­vezeti alkalmazott a munkások akaratának a végrehajtói. A. R. MEGHÍVÓ! Az IWW pittsburghi tag­jai, folyó hó 29-én, szom­baton este 8 órai kezdet­tel nagyszabású TEA ESTÉLYT rendeznek, az Int. Soc. Lyceumban 805 James St. Az estély tiszta jövedel­me a szervezési alap javá­ra lesz forditva. Amiért is úgy az ön, mint b. család­ja szives megjelenését ké­rik az IWW tagjai. Belépő dij 15 cent. MEGHÍVÓ! Az ipari szervezet Burn­side magyar csoportja 1934 szeptember 22-ikén, szombat este 7 órai kez­dettel fogja megtartani az ŐSZI MULATSÁGÁT 9348 Cottage Growe Ave-i helyiségében, amire a Be­lépti dij 25 cent. Kérjük a munkásság becses párt­fogását. Kitűnő zene, ételekről és frissítőkről gondosko­dik a rendezőség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom