Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)

1934-08-25 / 806. szám

1934 ugusztus 25. BÉRMUNKÁS 5 oldal EGY KIS PÁRHUZAM (P) A rossz gazdasági vi­szonyok, a dolgozóknak alacso­nyan álló életszínvonala, szer­vezkedésre kényszeríti az ame­rikai munkásokat. Sok esetben mint elégedetlen megszerve- zettlen tömegek hagyják abba a munkát, máshol pedig mint szervezett munkások lépnek harcba az alacsony munkabé­rek és a munka meggyorsítása miatt. A munkásosztálynak feltét­lenül fel kel öhmerni, hogy szervezkednie kell. És amikor ezt teszi, meg kell, hogy tudja választani magának azt a szer­vezetet, amely kizárólag a munkásosztály érdekeit képvi­seli, hogy azok a munkások, akik hajlandók a szervezkedés­re és nem tudják megérteni teljesen a szervezetek közötti külömbséget, azoknak kön­nyebbségére és a tények fel­ismerése céljából párhuzamot vonok a különböző szerveze­tek között. Az American Federation of Labor amit legtöbben csak úgy ösmernek “Union,” amelynek összetétele a régi módú szak- szervezetek megtestesülése. Ozs- di jelszava “Tiszteséges mun­káért tiszteséges fizetést.” Az ipari fejlődéssel nem tartott lépést, még mindig szakmán­ként szervezi a munkásokat, amely által válaszfalat von a különböző szakmabeli munká­sok között. Ez által ugyan azon iparban külön-külön csoportok­ba szervezik a munkásokat és ezt úgy csoportosítják, hogy ki milyen szerszámmal dolgo­zik. Az ilyen szervezési for­ma maga után vonja a mun­kások szétforgácsolását, ami­ből szintén az következik na­gyon sok esetben, hogy ami­kor ugyan azon gyárban egy szakma abba hagyja a mun­kát a többi szakmákban a munkások dolgoznak tovább, pedig ők is tagjai ugyanannak a szervezetnek, csak más szak­mának kötelékébe tartoznak. Ilyen szervezési formáktól óvakodni kell a munkásoknak; mert a fejlett ipari rendszer­be ilyen szervezetek képtele­nek a munkásosztály részére előnyöket biztositani. Ezeket a szervezeteket a szakszervezeti vezérek uralják, akiknek soha­sem volt és mostan sem céljuk a munkásérdekeket védelmez­ni, hanem egy céljuk van, jól jövedelmező állásukat megtar­tani ameddig csak lehetséges — ha másképpen nem, hát jó szolgálatot tesznek a kapitalis­ta osztály részére — a mun­kásság kárára. Az AFofL csak kizárólag gazdasági szervezet és mint ilyen hivatalosan nem indor- szál egy politikai pártot sem, hiszen felesleges is volna ne­kik, mivel az Unió vezérek minden árulást elvégeznek po­litikai pártok nélkül is. És mert a munkásosztály hiszé­keny azért nagyon sok eset­ben csatlakoznak az AFofL- hez tartozó szakszervezetek­be. Amikor ezzel a témával fog­lalkozom nem kerülhetem el megemlíteni, hogy vannak olyan politikai pártok, ame­lyek, hogy a munkások közzé férkőzzenek és a munkások tö­megeiből hiveket szerezzenek a párt cécók számára, hát gaz­dasági szervezetek építésére (?) vállalkoznak és annyira mennek, hogy szervezeteiket ipari jelzővel látják el. Például az amerikai kommunista párt, amikor Moszkvából azt a ren­deletet kaptak, hogy be kell menniök a szakszervezetekbe és elfoglalni annak tisztviselő állásait a pártvezérek részére. Ez a manőverezés nem sike­rült, igy kerültek azután abba a kényszerhelyzetbe, hogy gaz­dasági szervezeteket alakítsa­nak, hogy legyen a pártnak kik felett diktálni. Bárhogyan pró­bálják elhitetni a munkások­kal, hogy ők olyan szervezete­ket akarnak építeni, amelyet a tagság irányit, nem felel meg a valóságnak, mert minden ténykedésük bizonyítja, hogy bármit cselekszenek, mindenre rá van ütve a párt jellege, ös- merve a politikai pártok össze­tételét, minden a vezérkar uta­sítására történik, a tagság csak fejbólongatással helyesli a párt­vezérek utasítását. Olyan gazdasági szervezet amely politikai párt befolyása alatt áll, nem képviselheti a dolgozók érdekeit; mert irá­nyítói nem tartoznak a pro­duktiv munkások táborába és nem lehet osztály érdekük azo­nos a munkásokéval. Csak egyé­ni vagy párt érdeket képvisel­nek. Ha a munkások az ilyen párt diktatúra alá helyezett gazdasági szervezetekbe szer­vezkednek, letérnek az osztály­harc útjáról és a gazdasági erejüket politikai cécókra fe­csérlik, ami végeredménybe mindig csak a párt felépítését célozza. Hangos lármával nem lehet a kapitalista osztályt megfé­lemlíteni. És ha a munkásosz­tály eldobja magától a legha­talmasabb fegyverét, az ipari szolidaritást és saját szerve­zete feletti kontrolt és ráru­házza azt bármilyen néven nevezendő politikai pártra, ak­kor önmagára vessen ha harcai­nak sikere helyett az állandó árulások és vesztességeket könyveli el. Nem választhatja a józanul gondolkozó munkás a politikai posványba vezető utat akkor, mikor sürgősen osztályérdekei­nek megvédéséről van szó. Be­bizonyítás céljából irom ezeket, hogy a kommunista párt be­folyása alá tartozó gazdasági szervezeteknek sem jelszavuk, sem végcéljuk, sem alapelvük nincsen; csak a kommunista párt hangzatos frázisát hasz­nálják : “Minden hatalmat a munká­soknak és parasztoknak.” Ter­mészetesen ők úgy értelmezik ezt, hogy a kommunista párt­vezérein keresztül éri el a munkásosztály ezt a hatalmat. A munkásosztálynak nem szabad magát hagyni, hogy to­vább félre vezessék, hanem egységes osztály szervezetbe kell hogy szervezkedjen, ahol tényleg a gazdaságilag meg­szervezett ipari — és nem szakmunkások — az ő ipari szervezeteikbe magok hajtsák végre azokat a határozatokat, amelyek kizárólag az ő osztály­érdekeiket szolgálják. Az IWW szervezési formája és annak összetétele élő bizo­nyíték arra, hogy van a mun­kásoknak egy olyan forradal­mi szervezete, amely kizáró­lag a munkásosztály érdekeit képviseli és ténykedését min­dig, kizárólag a tagság hajtja végre. Ahol a tagság azután nem lehet kitéve sem az Union vezérek árulásának sem pedig a pártvezérek diktátori őrüle­tének. CHICAGO, ILL. — Hónapok óta folynak az alkudozások a Chicago Motor Coach Co. — mely a General Motors köte­lékébe tartozik — és az AFofL kötelékébe tartozó Amalgama­ted Association of Street, Electric Railway and Motor Coach Employes of America szervezet között, melyhez a kontrát az NRA békéltető bi­zottsága szolgáltatta. Ha nem a munkásmozgalom rovására menne ez a babaruha játék, nevetni lehetne az union vezé­rek gerinctelenségén. A Chicago Motor Coach Co. az elmúlt áprilisban 24 mun­kást bocsájtott el. A kompánia szerint az elbocsájtott munká­sok megsértették a biztonsági szabályokat és mint alakalmat- lanokat bocsájtották el. Az union viszont azt állítja, hogy a szóbanforgó munkások már évek óta voltak alkalmazásban és elbocsájtásuk oka a szerve­zetbe való tartozandósága. öt hónapja kilincseltek az union vezetők a Ragional Labor Board- tól Washingtonba, azt érvelve, hogy valaki csak kiharcolja sé­relmeikre az orvoslást. A Mo­tor Coach Co. azonban ismerve a szóban forgó szervezet ge- rinctelenségét, figyelmen kívül hagyta még az NRA azon fe­nyegetését is, hogy megvonják a kék sas jelvényt. Az utóbbi napokban, maga Johnson gene­rális jött Chicagóba, azonban a kompánia megmaradt rideg magatartása mellett. Amikor már minden ajtó be­zárult előttük, végre kimondot­ták a sztrájkot. Hogy a sztrájk valóban sztrájk-e nehéz meg­állapítani. Az union állítása szerint a Motor Coach alkalma­zottainak a fele tagja a szer­vezetnek, viszont a kompánia azt állítja, hogy csak öt száza­Az IWW kizárólag csak a bérmunkásokat szervezi és nem szakmánként hanem iparilag, éppen úgy, ahogyan az iparok­ban dolgoznak, nem az union vezérekre bízza a tagság érde­keit, hanem azt mindég a tag­ság irányítja. Nem abból a cél­ból szervezi az IWW a munkás- osztályt, hogy a párt részére és cécóira szolgálja ki a nyers anyagot, hanem kizárólag a munkásosztály végleges fel­szabadítására. Az IWW abban is különbözik minden más moz­galmaktól, hogy nem minden nap más jelszavakon nyargal, hogy a hiszékenyek tetszését esetleg megnyerje. Az IWW egyenes utón halad a végcél felé. Lefektetett alapja, ami az elvinyilatkozatba tisztán és vi­lágosan domborodik ki. Az IWW zászlajára csak egy jelszó van ráírva: “Le a bérrendszerrel.” Az IWW minden megmozdu­lása, minden sztrájkja, amely azonnali követeléseket tartal­maz, ennek a végcélnak a mi­előbbi elérése érdekében törté­nik. lék sztrájkol. A tény az, hogy a kompánia előkészületet tett a sztrájktörők védelmére. A kocsi állomásoknál mindenhol fegy­veres őrök vigyáznak, úgyszin­tén az alagutak és hidaknál is mindkét oldalon ott díszelegnek a rendőrök. Egyébként a sztrájknak egyébb jelét eddig alig lehet észlelni. A bussok közlekednek a Boulevardokon és állítólag rendes időközben. A sztrájkolok látva az egyen­lőtlen harcot, hozzá fogtak a picket vonalak megszervezésé­hez. A kocsi állomások közelé­ben a kora reggeli órákban a picketek nagy számmal jelent­keznek, hogy a sztrájktörésre vállalkozókat eltérítsék szán­dékuktól. A Boulevardokon köz­lekedő kocsik közül a második napon kettőt támadtak meg és miután kiszállították az utazó­kat felakarák azokat borítani, (Folytatás a 8-ik oldalon) Sacco - Vanzetti EMLÉK ÜNNEP New Yorkban augusztus 23-án, csütörtökön este az Union Squaren az IWW 510-es Marine Transport Workers Industrial Union rendezésében. Beszélni fognak: Roger Baldwin, Arturo Giovanit- ti, Herbert Mahler, H. D. Sizemore és Sam. Wiener. A Bérmunkás minden olvasója New York és kör­nyékéről tartsa köteles­ségének ott megjelenni. 9 Sztrájk... Nem sztrájk... Olvasás után adja lapunkat szomszédjának

Next

/
Oldalképek
Tartalom