Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)
1934-08-25 / 806. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1934 augusztus 25. SZILÁNKOK MELLON ÉS A NEW DEAL. Andy Mellon, mint tudjuk, a letűnt republikánus rezsim atyamestere volt. Mint az államkassza védnöke, az ország pénzügyi és ipari életének, hogy úgy mondjuk: teljhatalmú diktátora volt. Ez a domináló hatalom azonban nem mint hivatalával járó kiváltság, nem is egyéni fölény volt. Hisz ezrével vanak az ipari és pénzügyi dolgokban jártas emberek, kik ha véletlenül az állam kasszájához jutnának, egész bizonyos, épp olyan ügyesen, sőt talán több körültekintéssel tudnák végezni hivatalos feladataikat. Mellon azonban mig látszatra hivatalos szolgája volt az országnak lényegében az ipari és pénzügyi világnak saját vagyoni állásánál fogva krőzusa volt. És még ma is az. Még emlékszünk rá, mikor 8—10 év előtt egyes lapok zúgtak az amerikai tőke kivándorlása ellen. A jó hazafiak köztük Mellon, az akkori pénzügyi miniszter ahelyett, hogy újabb telepek fejlesztésére használták volna a ki nem fizetett munkabérekből összeharácsolt billiókat itt az Egyesült Államokban, külföldre mentek, gyártelepeket építettek a világ minden sarkában, hogy a külföldi olcsó munkabérek mellett készíttetett cikkeket ide visz- szaszállitsák s ezáltal növeljék profitjukat. Hogy itt milliók voltak munkanélkül még az úgynevezett prosperitás ideje alatt is; hogy a kapitalisták rablórendszere a ki nem fizetett munkabérek miatt előreláthatólag a nullára redukálta itt 120 millió lakosnak vásárló képességét, amely kikerülhetetlenül siettette az üzemek lezárását s ezáltal gazdasági romlást, a velejáró nélkülözést, erkölcsi és anyagi züllést zúdított a nagy néptömegekre, ez nem izgatta őket. Mint pénzügyi fölényüktől megkótyago- sodott Napóleonok világuralomról álmodoztak. A világ gazdasági életének rettenetes khá- osza bizonyítja, hogy álmuk valóra vált. Nemcsak itt Amerikában, de a világ bármely sarkában, ahol egyáltalán van ipar, vagy kereskedelem, a dollár fölényével, meg a dollár rabszolgáival találkozol. A sötét Afrikában, Japánban, Kínában, az angol gyarmatokban, Közép és Délamerikában, Európának minden egyes országában az ipar bűzlik a dollártól. Ha sztrájkról hallunk a felsorolt országok bármelyikében, tudjuk, hogy a Mellon és Mor- ganok által dominált nemzetközi tőke vérig kizsarolt bérrabszolgái lázadnak. A profitért való őrült hajszáikban a lehetőség legmesszebb menő határáig zsákmányolják ki a dolgos milliókat. Nyomaikban, mintegy dögvész nyomán hullákkal, bénákkal, kétségbeejtő szenvedőkkel találkozunk. A helyi kitartottak, külömböző diktátorok, uralkodók formájában minden eszközt, katonaságot , rendőrséget, börtönt fel-* használnak, hogy igy biztosítsák a termelő munkás zavartalan kifosztását. A Melonok és Morganok által kontrollált nemzetközi tőke ame világhatalmának torzképe az aluminium munkások sztrájkjával kapcsolatban jut eszünkbe. A külömböző telepeken alkalmazott sok ezerre menő aluminium munkások egyike a legrosszabbul fizetett és kihasznált munkásoknak. Itt-ott már a türhetetlenségig jutottak ezek az emberek. S ime Mr. Green az AFofL feje nagy kegyesen megengedi, hogy nemcsak itt- ott, szórványosan, de Mellon- nak összes telepein egyszerre menjenek ki sztrájkra. Az NRA körül csoportosult okosok házicselédje Mr. Green igy tesz indirekt szolgálatot a volt pénzügy miniszternek a telepein észlelt elégedetlenség lecsapo- lására. Mert, hogy ezek a munkások nem a saját, egyöntetű elhatározásuk következtében mennek ki sztrájkra, ez nyilvánvaló. Mert ha szórványosan, de saját vezetésük alatt mennének sztrájkra, ezáltal zavarnák a külömböző telepek egymást kiegészítő termelését, ezt biztosítandó Mellonnak zsebébe kellene nyúlni, fizetni. Menynyivel könnyebb az acélipari mágnások példáját követve átüzenni a munkások hírhedt árulójához Mr. Greenhez, ki egy kalap alá veszi az egészet s “megengedi,” hogy valamennyien egyidőben sztrájkolhatnak és valamennyien egyidőben mikor Mr. Green, Mel- lonnal együtt kívánatosnak tartja — vissza mehetnek. Amerika munkásságának két központja van. Az egyik: Washingtonban székel. Karöltve dolgozik a nemzetközi tőkével. Sztrájkokat hiv ki és leszereli. A másik: Chicagóban székel. Karöltve dolgozik az Ipari Unio- nizmust megértő munkással a nemzetközi tőke ellen. A munkaadók nem hívják meg sztrájkok vezetésére, tudva-tudván, hogy a chicagói központ a győzelem, nem pedig a leszerelés jegyében segit sztrájkot vezetni. A tőke és munka testvériségének elméletét megveti, mint aljas hazugságot. A sztrájkokban s azon kivül állandóan hirdeti a termelőeszközök átvételének szükségességét mint olyat, mely egyedüli kivezető ut a nemzetközi tőke által ránk zúdított kháoszból. Csak természetes, hogy az aluminium munkások vezetésére sem hívták meg. Sőt erős a gyanúnk, hogy az AFofL vezetésére azért van olyan égető szükségük, mert az ipari szervezet tanítása feltartózhatatlanul terjed; az aluminium telepek szórványosnak ígérkező kitörései ennek tudhatok be. S kell, szükséges az AFofL-t akcióba állítani, mielőtt a kevés szervező erőkkel biró ipari unionisták egységes és letörhetetlen sorokba állíthatnák c'ket. Ebbéli törekvésükben vállvetve dolgoznak az NRA Labor Board ja, Mr. Green és a Mellon érdekeltségek. S ha a pennsylvaniai sztrájk elfajulna, egész bizonyos, hogy a vörös hajú kormányzóné férje nem a Mellon-féle rabszolgatartók ellen rendeli ki az állami katonaságot. A liberális politikus, az NRA, a rakciós Mellon egy frontot alkotnak a munkás ellen. MR. COUGHLIN. A detroiti pap hir szerint októberben ismét a rádión lesz. Az össze koldult dollárokért vett ezüstöt sikerült megbízható kezekbe helyezni megfelelő profit mellett s igy a spekuláció gyanújától felmentve kezdheti dörgő litániáit a hiszékeny bárányoknak. KÍNÁBAN. Félmillió ember küzködik az éhhalállal, — írják a kapitalista lapok. Azt elfelejtik megírni, hogy az Egyesült Államoknak nevezett Északamerikában 4 év óta 120 millió lakosnak egynegyede könyöradomány- nyal csillapítja éhségét, öt millió ember mint kivert \ kutya csatangol az ország egyik részéből a másikba. Utszélen, árkokban, vízpartokon üti fel sátrait. Hjah, ez nem Kínában van. A “SZABADSÁG”-OT. Olvasva csak most jövünk rá, hogy csonka Magyarország, Hitler és minden más nyavaja az emberek istentől való elrugaszkodásának tudható be. Mintha az utóbbi 20 év gyilkolásai nem a papságtól megáldott fegyverekkel történt volna. Vagy már a papok is istentelenek ? n A SARGALAZLEGYŐZÉSE A nagyközönség általában igen keveset tud a sárgalázról. Az amerikai kincstár — az E, Á. Egészségügyi Hivatala utján néhány év előtt egy kis könyvecskét adott ki, amelyben ismertette a sárgaláz ellen folytatott sok éves küzdelem eredményeit és amelyben igen érdekes dolgokat mond el erről a veszedelmes betegségről. Földrajzilag a kiterjedése meghatárolt és egy bizonyos fajta szúnyog terjeszti, amit Aedes Egypti néven ismerünk. Régen- te Stegomyának nevezték. A sárgaláz főként a tengerpartokon lép fel azokon a területeken, ahol az éghajlat alkalmas arra, hogy az a bizonyos szúnyog tenyészhessék. Az ilyen területet “sárgaláz zónának” nevezik. Az Egyesült Államokban Virginia álam déli határától Texas állam északi határáig terjed. Mindezideig nem sikerült megállapítani, hogy vájjon a sárgaláz létezett-e ezen a világrészen, amikor Amerikát felfedezték, vagy pedig Afrikából hozták be ide. Alapos a gyanú, hogy az első nagy epidémia, ami a spanyol gyarmatosokat sulytotta Amerikában, a sárgaláz volt. Úgy tudjuk, hogy a nyugat indiai szigeteken 1648- ban feliépet egy lázas járvány, amit akkor “rossz láznak” hívtak és ami minden bizonnyal sárgaláz volt. Egyszer-másszor, úgyszólván minden észak és dél-amerika; kikötőt meglátogatott a sárgaláz. Az Egyesült Államok kora története feljegyzi, hogy a sárgaláz New Hampshiretól Texas- ig és nyugatra egész St. Louis- ig sújtotta a lakosságot és 1793- ban Philadelphiában valóságos rémület támadt, amikor hivata losan megállapították, hogy a sárgaláz “elérte” a várost. A lakosság a vidékre menekült és akik erre képtelenek voltak bezárkóztak házaikba. Az emberek nem mertek egymássá kezet fogni és a munka és üzleti forgalom megszűnt. Naponta 10—11 ember esett a betegség áldozatául. Az amerikai orvostudomány éveken keresztül fáradhatatlan munkával volt azon, hogy ezt a veszedelmes nyavalyát kipusztitsa. A láz terjedésének okát megtalálni, — ez volt a legfőbb cél és aránylag rövid idő alatt sikerült is. Ma már a hajók bátran méh étnek-jöhetnek a sárgaláz zónákban és általában elmondhatják, hogy ez a szörnyű betegség komolyabb mértékben már nem lép fel az Egyesült Államokban. Az ember, akit egy ilyen szúnyog megcsíp, 5—6 nap alatt megbetegszik. Rendesen a halál is 5—7 napon belül következik be. Azok, akik felépülnek, állandó immunitást élveznek, vagyis többé nem kapják meg. A déli kikötők előtt Quarantine állomásokat állítottak fel a sárgaláz elleni védelem és a szúnyogok teljes kipusztitása céljából. Ha a hajó egy ismert sárgaláz kikötőből érkezett, úgy az állomáson mindenkit alaposan megvizsgálnak és megállapítják, hogy a hajó mentes-e a betegséget okozó szunyokoktól. Az Egyesült Államokban 21 év óta nem lépett fel a sárgaláz járvány szerűen és hogy ismét be ne hurcolhassák, az egészségügyi hatóságok a legszigorúbb felügyeletett gyakorolják a vesztegzár állomásokon. FLIS. A NEW YORK PUBLIC LIBRARY a Bérmunkáson keresztül is értesíti a magyarságot, hogy a 761 East 160-ik Streten levő könyvtár kert helyiségében a nyári melegben is a legkellemesebb az olvasás. Hatalmas sorozata van az uj magyar könyveknek. A könyvtár ezen része reggel 9 órától este 9 óráig áll az olvasók rndelkezé- sére. Magyar könyvekkel rendelkezik még a York vilié, a Tompkins Square és a Hamilton Fish Park könyvtárak.
