Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)
1934-08-25 / 806. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1934 augusztus 25. BÉRMUNKÁS * (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................$2 10 One Year $2.00 Félévre ........................... l.iO Six Months ................... 1.00 Egyes szám ára ........... 5c Single Copy ................ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. _______________TELEPHONE: GArfield 7114. _______________ Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd„ Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y, to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Biztató jelek A zsírjában fuldokló rendszer halálvergődése, az állprófé- ták és állapostolok, szépen kicirkalmazott strófái ellenére, szemeink előtt ingadozik és a kurátorok, mentők, második éves erőfeszítése ellenére ropog minden porcikájában. “Az uj osztás” még meg sem kezdődött. Csak keverni kezdték a kártyát — s a nyolcra vett balek — megzavarta a játékot. Hatalmas sztrájkok rázták meg Amerikát. De borúra jön a derii. — Mint annak idején egy vezércikkünkben irtuk, beállott a szélcsend az osztályhacban. — Hogy még nagyobb erővel kitörhessen. Hogy a harcokban szerzett tapasztalatokkal felvértezve, újabb, erősebb és hatalmasabb harcokkal ostromolhassa a munkás a bérrendszeren épült kizsákmányoló társadalmat. A második vihar sokkal elébb jelentkezett, semmint sejteni merték sokan. Az autó ipar rabszolgái készültek általános sztrájkra — de — az AFofL hájasodott fékerei leszerelték őket. Az általános sztrájkból helyi bérharcok lettek — de csak ott, ahol, a szakszervezeti vezérek megakadályozni nem tudták! Ahol a munkásság az elkeseredéstől fütött akarata és elszántsága elseperte őket az útból. Amerika nyugati részében, San Franciscotól Minneapolisig, a vipera sajtó saját beismerése szerint is, a munkásmegmozdulások nagyobb veszteséget okoztak a tőkéseknek, mint a példátlan szárazság. Az autó ipar munkásainak csúfos leszereléséből annyit tanultak a munkások, hogy Mr. Greenék szentháromságának fügét mutatva, az utóbbi évek legnagyobb munkás megmozdulásának szárnyát bontva, megvívták sztrákjaikat. Ez esetben nem mérjük az eredményeket dollárokkal. Osztály szempontból bíráljuk őket. S mint ilyen — a lezajlott sztrájkoknak hordereje, az osztályharc reflektorának fénye alatt, biztató perspektívákat mutat az amerikai munkásosztály részére. A nagy válság ötödik és az “uj osztás” második évében, úgy számbeli mint harci elszántságban haladást mutat a munkásság. A sztrákokban Milwaukee-tól Friscoig — ezres, — tízezres tömegekben, az iparokból kirekesztett munkások, vállvetve küzdöttek a sztrájkolókkal. — Nem a sztrájktörők hada, hanem a szervezet hiányossága — szakszervezeti volta — nem a munkásság nemtörődömsége, hanem a tőkés rendszer minden erejének koncentrálása és latba vetése volt sorsdöntő az ütközetben. Lassan bár, de biztosan mind erőteljesebben bontakozik ki az IWW több évtizedes propagandája. S amig a milwaukee-i harcban az áramfejlesztő munkások szolidaritása, mint világitó fáklya mutatja a követendő utat és igazolja az Ipari Unionizmus tanítását, — addig a többi városokban, a munkások minden harckészsége és elszántsága mellett, az ipari szervezet és az Ipari Szolidaritás hiánya játszotta a döntő szerepet. A kocka megfordult. Most az IWW-istákon a sor, hogy a kedvező alkalmat megragadva — azt gyümölcsözi essék. Nem lesz élelmiszer hiány Headlineokban hozzák a polgári lapok, hogy a multhéten beharangozott nagy szárazság dacára nem lesz élelmiszer hiány. Most már könnyebben fog fellélegzeni az a sok millió munkás család, amely a több mint egy esztendős mentő akciók és munka alkalmak dacára most is a segély irodák ajtajaiba várakozik a bebocsájtásra, hogy egy kanna babot és egy kanna tejet kaphasson a 4—5 tagú családja részére. Most már nem kell aggódnia, hogy a gyárosok, a bankárok, a tőkések is ide kerülnek a segélyiroda ajtajához, mert ők ezután is megfogják tudni vásárolni a nekik szükségeseket. De vájjon mennyivel lesz több azoknak, akik eddig is az utcáról, az üvegen keresztül vagy a gondosan elrácsozott ablakon át bámulták azt a temérdek húst és lisztet és egyébb élelmi cikkeket amelyeket raktárakban halmoztak fel és sok esetben a romlásnak engedték ugyan akkor, amikor milliók éheztek, verekedtek azért, hogy naponta legalább egyszer jóllakjanak? Az ország népe szükségleteit Amerika termőföldjei minden időben kitudják elégíteni, de a mai rendszer nem a szükséglet kielégítésén alapszik, hanem a termelt és gyártott javaknak a profitos értékelésén és ezért az országos sirás a szárazság miatt. A. szükséglet kielégítése csak a munkásság érdeke lehet és azt csak a forradalmi ipari szervezetek, az IWW kiépítésével valósíthatjuk meg. Még egy "öröm” hír Ha az iparbárókat nem sikerült az “Uj osztás” akciója mellé állítani, ha azoknak nem volt kedvük a maguk zsebére kísérletezni a demokrata párt megerősödésére, most a nagy bankokat vette a kormány elő, hogy azok nyissák meg a páncélszekrényben őrzött milliókat és adják ki kölcsönökre háztakaritás és hasonló célokra. Minden bizonnyal, hogy ezt az akciót a kormány azzal fogja előmozdítani, hogy a kincstár, illetve az állam pénzét fogja oda adni a bankoknak, hogy uzsora kamatra adják oda a háztulajdonosoknak. Mint a tervezet mutatja a 8—10 ezer dolláros házak jel- zálogositása mellett módjukban lesz a tulajdonosoknak 100 dolláros kölcsönkhöz jutni és valószínű, hogy ennek a bőkezűségnek a hová és mire fordítására is egy erre a célra kinevezett bizottság fog őrködni. A munkásság nem is várhat egyebet az ilyen mozgalmaktól és akcióktól, mert hiszen ez nem más mint politikai fogás, akár polgári, akár úgynevezett “munkás” politikus csinálja azt. A mindenttudó János Agitálás közben ahol a legkülönbözőbb emberekkel találkozunk, minden eddigi tapasztalatunk azt igazolja, hogy a mindenttudó János, annak dacára, hogy megközelithető legtávolabb áll a munkás mozgalomtól. Mindenttudó János a bor és pálinkagőzös gyülekezetben leghangosabb, legjobban ért a munkásmozgalom ügyes-bajos problémáihoz, ő a legkeményebb gerincű a gyárban, kitől a “bász” is szinte meglapul, ha haragra lobban. A baj csak az, — amint mondani szokta, — hogy kevés olyan embert lehet találni a munkásemberek között mint ő. . . A legtöbb munkás, szerinte gyáva! Buta! Gerinctelen!! Saját magával nemtörődő. Tűri baromi sorsát és akkor sem lázadozik, ha fát vágnak rajta. Ezért nehéz a munkások szervezése. Mert bezzeg: ha rajta múlna, rögvest megváltozna ez a hétszegletes világ! Egy a sok közül e mindenttudó Jánosok fajtájából, fejgőzös állapotban, szervezetünkhöz való csatlakozást Ígért a minap egyik szerény helybeli agitátorunknak, aki készpénznek vette e bizalmas becsület- j szót és a legközelebb kínálkozó alkalommal, az itt időző szervezővel megjelent mindenttudó Jánosnál. János mindent tudott és el is mondott: Amit pedig ő nem mondott el, ismerői pótoltak ki. ő a talpnyalők igazi mintaképe. A foremanok itató ja, a leghübb rabszolga, ki a gyárban moccani sem mer. Csak akkor érzi, hogy gerince is van, amikor a megfeszített munkában ropog! János! Aki minden iskolát kijárt, még a munkás mozgalom ÁBC-jét sem ismeri. Újságot nem olvas — munkáslapot meg pláne! Polgáribb a polgári társadalomnál és fösvényebb a lencséről híressé vált Rékaiaknál. . . A munkás mozgalom még akkor sem nyerhet semmit az ilyen mindenttudó Jánosokkal, amikor az általános szervezkedéssel, munkástársaik, a mozgalomba kényszerítik. Még szerencse, hogy manapság már mindkevesebb akad belőlük. S kár, hogy magyar nyelvünkön csak mindenttudó Jánosnak nevezhetjük őket: Lám az angol jobb nevet adott neki. — Mr. WORK-OX-nak hívja — az is. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató oszály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorou állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépitet szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le bérrendszerrel r A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
