Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)

1934-08-11 / 804. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1934 augusztus 11. SZILÁNKOK H. L. MENCKEN. Amerika prostituált Íróinak egyike méregbe mártott tollal, leszóló kritikával ront neki a politikusoknak. Szerinte “a sok buta törvénygyártáson kívüli érdemük a lopás, közpénzek rablása és árulások.” H. L. Mencken beszél. Évekkel ezelőtt szatirójával olyan hatást vál­tott ki, hogy minden megjegy­zését, kritikáját bonckés alá vették s a konzervatívok ret­tegtek tollától. Amolyan radi- káliskodó úriember volt. írói pá­lyája valóban válaszuthoz hoz­ta. S ő, mint sok ezer tintakuli társa a kényelmesebbet, a dol­lárokat hozó butitó ösvényre lépett. A politikusokat csépelő cikke már csak régi tüzének agyában visszamaradt szikrája s még annak is csonka. Ha a régi Mencken beszélne, nem tudná a politikusoknak még egynegyedét sem a becsületes emberek közé sorolni. Ez az en­gedménye is bizonyítéka a sü- lyedésnek, melybe a judáspénz lesodorja őt és társait. Ugyancsak ez az úriember irt a múltkoriban rettenetesen káromló cikket a kaptalisták ellen sztrájkokba menő “sen- kik”-ről. Csak várjon Mencken ur, a mi napunk eljön valamikor! Egy másik lapban olvasom a san franciscoi általános sztrájk lélekemelő dicsőítését olyan formában, mely a sztrájk, mint munkásharci eszköz hasz­nálhatatlanságát igyekszik bi­zonyítani. írója szerint, nincs egy minden munkást felölelő szervezet, mely az egész mun­kásságot harcba tudná vinni, a csoport megmozdulások pe­dig céltalanok. Még az IWW is, bár elméletben közel áll egy ilyen kívánt egyesüléshez, a gyakorlatban csak csoport-har­cokat vív. így bizony a med­rében csergedező patakot, a pa­takból a nagy folyóba s a folyó­ból a tenger felé rohanó vizet is megszólhatnánk, hogy miért a patakocska s a folyó vize nem végzi a tenger természet­szerű apály és dagály művele­teit. Az Egy Nagy Szervezet éppúgy, mint az emberi szer­vezet sejtekből, vagy ha úgy tetszik csoportokból áll. Sok ilyen kisebb csoportoknak kö­vetkezetes együttműködése szolgálja alapját az egésznek. Minden egyes csoport meg­mozdulása úgy, mint a patak, a folyó vize célirányosan halad. Mig ott a tenger, itt a ko-ope- rativ, az ipari demokrácia a cél. Minden összecsapás- a munkás társadalmi pozíciójának felis­merését szorgalmazza s mint ilyen előkészítője a végcél, a termelőeszközök átvételének. Egy az IWW által hirdetett általános sztrájk, mikor a cso­portok miriádjai szervezve lesznek, a polgári lapok sajná­latra méltó íróit is a szabad- irás, szabad megnyilvánuláshoz fogja vezetni. “EGYESÜLT EGYLETEK.” A clevelandiaknak ez is van. Sok ezer magyar munkás hord­ja itt, ezen a környékén pén­zét a Kossuth, Rákóczi, Ver- hovay és a jó ég tudja milyen egyletekbe. Ez tudott dolog. Annyira tudott dolog, hogy igazán rövidlátóságnak minő­síthetnénk, ha a magyarságból élő urifajzat nem tudná. És menynire tudják! A kis egyle­tek élére biggyesztett titkár, vagy más tisztviselőségbe csti- csültetett “magyar testvéred­ből tehát megszervezték az országos Értekezletet tartanak az IWW magyar tagjai szeptember 2-án, Clevelandon. A Bérmunkás lapbizottsága, amely központja a magyar nyelvű propaganda mozgalomnak, felszólítja az összes csoporto­kat, a Bérmunkás lapkezelőit, hogy ezen az értekezleten szemé­lyesen képviseltessék magukat. Cleveland után egymásután ke­rülnek a magyar propaganda csoportok az IWW ipari szervezetei­nek való gyakorlati építő munkájába. Ahol az akció még nem kezdődött el, ott lehet, hogy csak rövid idő kérdése az és ezért szükséges, hogy minden város kép­viselve legyen az értekezleten, hogy az Egy Nagy Szervezet gya­korlati építésébe valamennyi csoport és Bérmunkás olvasó bele­kapcsolódhasson. Az értekezleten képviselve lesznek a Clevelandon megszerve­zett gyárak magyar munkásai is. Az értekezlet tanácskozásaiban csak az IWW jótálló tagjai vehetnek részt. A küldöttek elhelyezése miatt, kérjük augusztus 18-ig je­lezni, hogy hány küldött elhelyezéséről kell gondoskodni. Az értekezlet tanácskozása mint eddig is nyíltak és mint hallgatókat szívesen látunk azon minden munkást és munkásnőt. Egyesült Magyar Egyletek-et. Létezése óta rengeteg sok jó dolgokat tettek a magyarság­nak. Megszervezték, vagyis akarták megszervezni a becsu­kott bankokban elveszett pén­zeket. Ebbéli felbuzdulásukban annyira mentek, hogy még a máskülömben lesajnált magyar kommunistákkal is majdnem összeölelkeztek. Közsajnálatra ez az erőpróba fuccs lett. Van­nak azonban reális eredmények. A közelgő választásokra gon­dolva nagy garral hirdetett “Magyar Nap”-okat rendeznek és rendeztek. Teszik pedig ezt olyan hangosan, hogy még a sztrájkolok elleni rendeletek bi- ráit is, meg még a hiszékeny magyar munkást is odacsalják (Pfujj.) Az eredmény? Óh! Azt a nagy politikusok hono- rálák. Van magyar emberünk a városházán. Puhaüléses bár­sonyszékben csücsül egy né­hány ; vannak a rendőrségen, fütykösforgatásban gyakorlott magyarok; jócskán vannak kí­vülállók kik reggeli és esti imá­juk, éljenzésük, dörgölődzésük einem maradható jutalmát vé­lik elérni az előbbiekhez hason­ló bejutásban. S aztán vannak (bocsánat, ezt nem szép meg­jegyezni) sokat éljenző büdös parasztok (választások után) ezrével a segélylistán, kiknek a rendőrfütykösöknek csak a nehezebb vége jut, a bársony­székben csücsüléshez kevés jus­suk van, de hűségesen fizetik egyleteiket, hogy azokan ke­resztül, vagy felettük, vagy általuk Egyesült Egyletesdit játszva néha svihák jól fize­tett politikai tisztséghez jut­hasson. Hát nem érdemes ezért magyarnak lenni és élni? S—n Bumsideon, 111. minden hó első és harmadik csütörtö­kön osztály gyűlés. Min­den második és negyedik csütörtökön előadás. Gyű­léseinket este 8 órai kez­dettel tartjuk 9328 Cotta­ge Crove Ave. Kérjük Chi­cago South Side, West Pulman és Harvey mun­kástársainkat, hogy láto­gassák ezen összejövete­leket. A fekete barátok Irta: Fábián Béla. A turkesztáni magyarok kö­zül Hajós Oszkár, Pataky Kál­mán és Szarnék Gyula voltak a mi pavilonunkban. Hajós volt, mint ranglegidősebb, az osztrák-magyar parancsnok. Egy percre sem sajnáltam, hogy áthelyeztek a Baubezirk- ből. Csupa fiatalember, jobb hangulat. A táborban nem volt magyar újság. A híreket időnként a szomszéd pavillónokból kaptáké Mióta a hetesben voltam, újságolvasó társaság alakult. Ebből a társaságból, mely elő­fizetett az orosz, francia és an­gol lapokra, alakult ki a Pria- murje-nak (Amurvidék) és a Fogoly Vasárnapnak a szer­kesztősége. A Fogoly Vasárnap-ot min­den vasárnapra szórakoztató újságnak terveztük és az volt a tervünk, hogy sorain keresz­tül lelket öntünk a hadifog­lyokba. A Priamurje minden vezér­cikk, tárca nélkül, egyszerű fordításokból állott és regiszt­rálása volt az orosz, francia, angol lapok által közölt esemé­nyeknek. Mindkét lapnak én voltam a szerkesztője és mellettem társ­szerkesztőként szerepelt Nat- ter-Nád Miksa, a budapesti Alkotmány cimü napilapnak a munkatársa. Natter nagyon te­hetséges, kedves, szorgalmas, kitijnö ember, aki a Fogoly Va­sárnapban Rokkant Katonák Éneke címen irt egy époszt, melyet mi harsogva tapsoltunk és .‘örök remekműnek tartot­tunk. Benne zúgott a harctéren reménytelenül megrokkant sze­gény emberek bánatos üvölté­se. Az egész Fogoly Vasárnapot egy Csittvári Krónikának kép­zeltük, amelybe megírunk min­dent, bánatunkat, örömünket, életünket, gondolatainkat. Illusztrációk készültek min­den egyes számhoz. Az illusztrátorok Jasszus, Oláh és Farkas. A lapnak mun­katársai Natter-Nád Miksa, Nagyiványi Zoltán, Elek Béla, Markovics Rodion, Haidekker Lajos és Szalka Máté. Az illusztrálok nagyszerű, tehetséges emberek voltak. A Priamure cimfejét, — gubbasz­tó sas, — Oláh razolta, Farkas fejléceket készített. Különben napjait azzal töltötte, hogy gyö­nyörű, apró kis képekben il­lusztrációkat készített a ma­gyar-székely legendához. A nagy képkompoziciókat Jasszus készítette. A munkatársak közül a leg­érdekesebb talán Nagyiványi Zoltán volt, budapesti fiú, aki a háború kitörésekor Párizsban volt. Először Mascara szigetére internálták, onnan Észak-Afri- kába vitték, ahol eleinte egy internáló tábornak volt a la­kója. Mikor a fogságot nem bírta ki, beállott önkéntesnek az idegenlégióba. Azzal csalták el, hogy Afrikában kell harcol­nia a felkelő arabok ellen. Egy napon parancs, hogy a légió megy a Balkánra. Raporton je­lentette, hogy ő erre nem szer­ződött. Visszahelyezték az in­ternálótáborba, ahol súlyosan megbetegedett. Mint invalidust hazaküldték, otthon egy hónap pihenő, lucki áttörés, Kele-Szi- béria. Három hónap alatt Észak-Af- rikából Kelet-Szibériába. A táborban a Fekete Bará­tok Társaságának neveztek ben­nünket. Ez az elnevezés nem egy tit­kos társaságot jelentett. Ne­vünket onnan kaptuk, hogy a szerkesztőség emberei és la­punk közelebbi barátai estén­ként feketénél együtt beszél­tük meg az eseményeket. Hosz- szu hónapokon keresztül hall­gattuk esténként Nagyiványi Zoltán elbeszéléseit. Sok vilá­got járt, okos, tapasztalt fiú, akit először mindenki istenitett a táborban, hallgatták a szavát, elnézték idegeskedő felfortya- násait, teljesítették apró ké­réseit. Azután őt is megunták. Ötven ember van egy szobá­ban, mind belenéz az egymás életébe, megunja és magához akarja lehúzni a legnagyobb hősszerelmest is. A Fogoly Vasárnap Nagy­iványi Zoltánnak franciaorszá­gi visszaemlékezéseit közölte. Az első Párizzsal kezdődött, az­zal a nappal, amikor a házakra egyszerre kiszökött a trikolór. Jaurest agyonlőtték és Párizs­ban a csőcselék, amely azt hit­te, hogy neki nem kell elmen­nie a harctérre, bömbölt, tom­bolt: — Éljen a háború! Azután Mascara szigete, egy lengyel szobrász és egy magyar költő története, akik Nagyivá- nyival együtt voltak becsukva

Next

/
Oldalképek
Tartalom