Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)
1934-08-04 / 803. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1934 augusztus 4. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W.________ Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .................... $2 10 One Year .................. $2.00 Félévre ........................... l.v 0 Six Months .................. 1.00 Egyes szám ára .......... 5e Single Copy ................. 6c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders .............. 3c Subscription Payable to: ‘‘Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. _______________TELEPHONE: GArfield 7114._______________ Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Osztályharc az általános sztrájkban (P.) A munkásság győzelme a szervezett munkások osztály- tudatától van függővé téve, amelynek alapját a munkásmozgalom összetétele képezi. A közelmúltban lezajlott helyi általános sztrájkokból példát vehet a munkásosztály. A pillanatnyi lelkesedés és a helytelen szervezkedés nem hozhatja meg a kívánt eredményt a munkások részére. Maga a sztrájk egy hadüzenet a munkások részéről és ha erre a lépésre határozza el magát a munkásság meg kell, hogy értse magát az osztályharcot és tudniok kell saját osztálytudatukkal a harcot győzelemre vinni, azt csak úgy tehetik meg, hogy magok a harcban állók irányítják saját harcaikat. Éhez elsősorban kell, hogy a munkásoknak egy olyan erős szervezetük legyen, ahol a tagság maga rendelkezik a megszervezett munkaerő felett. Ezt csak úgy teheti meg ha egységes ipari szervezetbe vonja egybe az összes iparokban dolgozó munkások munkaerejét. Felvetődhet az a kérdés, hogy a fegyvertelen munkások harcikedvét és győzelmének sikerét tönkre teheti-e az állig felfegyverkezett rendőrség és katonaság. Itten kell, hogy a munkásság oszálytudata érvényesülj[ön; mert soha nem történt meg, hogy a rendőrség vagy katonaság bevonult volna az ipartelepekre és sztrájk esetén végezte volna a termelés munkáját. Hanem csak az utca testeket foglalta el és az utcán csoportosuló munkástömegeket félemlitette meg, vagy védelmezte azon gyönge elméjű aljas sztrájktörésre vállalkozókat; akik minden osztályszolidaritás hiányában hajlandók elfogadni a sztrájkban lévő munkások munkahelyét. Ha a munkásosztály egységesen, iparilag volna megszervezve és szervezetében megkapná azt a tanítást, amit minden átlagos munkásnak tudnia kellene; akkor a munkásosztály minden megmozdulása sikerrel végződne. A munkások veressége legtöbb esetben az öntudat hiányában és a vezérekben való bizalmában keresendő. Egy általános sztrájkkot akár helyi, akár országos, a szervezett munkásság véráldozat nélkül vívhatja meg, ha az osztály- tudatát kifejleszti úgy annyira, hogy megtanulja, hogy a sztrájk megvívása az ipari telepeken történik még pedig úgy, hogy a munka teljesen szüneteljen — és a sztrájkoló munkások a sztrájk tanyán várják be a győzelem pillanatát, úgy kényszerítik megadásra a munkáltató osztályt. Egy általános sztrájkot csak jól szervezett munkásokkal lehet győzelemre vinni. Ott ahol vissza rendelik a munkásokat a munkába amig a tárgyalások folynak, ez mind a munkások gyöngeségét jelenti — és minden alkudozás a munkások bőrére történik. Ez igy van minden esetben ahol a sztrájkot a sztrájktól távol álló vezérek irányítják. Egy nagyobb szabású sztrájknál nem szabad a sztrájkolok lelkesedését kihasználni, úgy ahogy azt a “legforradalmibb párt” (?) szokta tenni, őrületes lázongásba vinni a hiszékeny tömegeket, vagy az állig felfegyverkezett rendőrség, a katonaságnak martalékává dobni, mely után disztemetést rendeznek az áldozatok részére. A munkásosztály tanulsága a lezajlott sztrájkokból az lehet, hogy nevelni kell a munkásságot és megszervezni; de nem felvonulások rendezésére, hanem egységes forradalmi ipari szervezetbe az ipari szolidaritás alapján. Úgy, hogy azután ne azon veszekedjenek ki legyen a harc irányitója — hanem maga a megszervezett munkásság ipari szolidaritása kényszerítse megadásra a munkásság egyedüli ellenségét a kapitalista osztályt. Ez az IWW tanítása. Az általános sztrájkot az IWW mint a munkásosztály leghatható- sabb eszközét hirdeti az osztályharcban a biztos győzelem sikeréhez. De nem vívhatja meg sikeressen az általános sztrájkot amig nem szervezkedik egységessen iparilag, amint azt az IWW teszi és harcaiban nem követi azt a tanítást amit az IWW mint kipróbált harci eszközt már oly sokszor sikeresen használt, ami semmi máson nem alapul, mint a sztrájkoló munkások ipari szolidaritásán. A szerződések és az általános sztrájk Az IWW szervezési kampányával kapcsolatosan ijöbb Ízben Clevelandon és másut is felmerült a munkások részéről az a kérdés, hogy a munkaadókkal elért eredményeket miért nem biztosítjuk az úgynevezett szerződés aláírásával. Ezek a munkások úgy tudták, hogy az a kötelezettség, amelyet a munkáltatók ilymódon magukra vállalnak, hogy azt be is kell nekik tartani addig az ideig, amig a szerződés dátuma erre őket kötelezi. Az IWW egyik alapját képezi az a felismerés, hogy a szerződés, amelyet a munkások és munkaadók kötnek, csak a munkások kezét kötik meg a mozgási és cselekvési szabadságában, mig a munkaadók a törvények minden támogatásával azt akkor szegig meg, amikor nekik arra szükségük van. Különösen ha azt veszik észre hogy maguk a munkások, akikkel ezt a szerződést megkötötték maguk sem képviselik már azt az erőt mint a szerződés kötés idejében. A szerződés azok hívei elé most egy újabb megvilágításba is került. Ugyan azok a munkások, akik azért évtizedekig harcoltak, akik jövőjük biztosítását látták abban, most ha kinyithatják a szemüket meg kell, hogy lássák azt, hogy éppen ennek a szerződésnek a léte az, amely megtiltja nekik azt, hogy munkástársaikkal, egy unióba tartozó, egy gyárban dolgozó munkástársaikkal érezve, azok harcát a magukénak tekintve segíthessék munkástársaikat a munkaadóikkal szembeni harcukban. A san franciscoi általános sztrájk sok tanulságot nyújt a szerződés létéről, annak igazi céljáról. Mert addig, amig San Francisco dolgozói a rakparti munkások tizhetes harcában a maguk küzdelmét látva annak segítségére kívántak lenni a munkások leghatalmasabb erejével a profitot termelő munkaerő megvonásával, addig a saját uniójuk vezetősége a legmagasabb tisztviselőjétől a legkisebb uszájhordozójáig, mind együtt dolgozott a munkások ezen nagyszerű összetartásának a megnyilvánulása ellen. És amikor a rábeszélések sikertelenek maradtak, amikor a tagság bele tudta élni magát a harcolók és azok családjaiknak a helyzetébe és a munkásszerszámának a letevése mellett határozott és azt valósággá is váltotta, akkor előkerült a nagy ágyú, amely az amerikai csillagsávos lobogó, az amerikai törvények megsértésével vádolta meg a munkásokat a sztrájkban való részvételükért, mert hiszen ők szerződésileg kötötték meg magukat, hogy annak lejártáig a munkapadokat einem hagyják. “Felvilágosították” itt a munkásokat, hogy minden ingó és ingatlanával az unió minden tagja felelős a szerződés betartásáért és ezzel a fenyegetéssel elérték céljukat és San Francisco munkásai, akik tegnap még az általános sztrájkért harcba száltak, ismét felvették a munka szerszámát anélkül, hogy győzelemre vitték volna munkástársaik és saját maguk ügyét. A san franciscoi általános sztrájk tanulságaként kell, hogy minden gondolkozni tudó munkás meglássa azt, hogy a munkásság az Általános Sztrájk fegyverét, amely a leghatásosabb a mai rendszerben a munkaadóikkal szembeni harcaikban a szerződések keretében nem használhatják, mert hiszen “kívül helyezik magukat általa a törvényeken.” Az IWW a munkások legtörvényesitettebb szervezete és mert a munkások szabta törvények tiszteletben tartását fontosnak szükségesnek tartja, van ellene a szerződés kötésének, amely gátolja, akadályozza a szervezetet mozgásában, akcióinak levezetésében olyan időkben, amikór azok sikerességéhez minden körülmény meg van. A munkaadókkal való szerződé^ kötés ártalmára van a munkásságnak ezt a san franciscoi sztrájk a gyakorlatban igazolta és erősítette meg az IWW-t az ellene való harcának jogosultságában. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató oszály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorou állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépitet szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le bérrendszerrel !” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is. hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
