Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)
1934-08-04 / 803. szám
1934 augusztus 4. BÉRMUNKÁS 5 oldal HÉ TRŐL-HÉTRE ÍRJA: V. J. A világháborúban részt vett 42-dik division 300 veteránja, értekezletet tartott a napokban Detroitban, a hol a következő határozatott hozták. “A háború dicsőítése helyett annak borzalmait kell megismertetnünk az ifjúsággal, mert a hamis jelszavaknak ők is úgy bedőlnek, mint mi tettük 17 évvel ezelőtt. Elesett társainkhoz hűtlenek lennénk, ha felnem hívnánk az ifjúság figyelmét, a háborús hangulatot terjesztők üzelmeire, a kik a vér- őzön árán szerezhető sok milliós haszon reményében dicsőítik azt.” Úgy látszik, hogy a demokráciát védelmező “hősök” alaposan kiábrándultak a háborús dicsőségből. Ha későn is de belátták, hogy a háború csak üzlet és belőle csak a hadiszer gyárosoknak van hasznuk, mig a munkásoknak a nyomor fokozását jelenti. A munkások csak egy háborút helyeselhetnek, — az osztályok közti háborút. Ez a harc azonban szünet nélkül folyik minden országban, a harc szintere az ipartelep, a hol a kizsákmányolás történik és ennek a harcnak csak a bérrendszer eltörlése fog véget vetni. ség történetében akkora bőség nem volt a földön, mint napjainkban. De az élethez szükséges javakat egy kis csoport tőkés bírja, mig a nagy többség, a munkásság, teljesen kifosztva semmivel nem rendelkezik, csupán munkaerejével a mit azonban nem tud értékesíteni. Sok élelmiszert, ruhát, lakóházat épittett, azért nincs most tápláléka, ruhája és lakása. Ez a gazdasági válság csak a rendszer megváltoztatásával fog elmúlni. Fehér holló számba megy a, tőkések közt, a ki úgy megmondaná az igazat mint W. F. Ax- ton, az Axton-Fisher dohány Co. elnöke. Az elnök kijelentése szerint a gazdasági válság oka az, hogy a termelt javakból a tőkések túlsókat, a munkások tulkevezet kapnak. Egy munkás ma, a gépek segítségével tízszer annyit termel mint 50 évvel ezelőtt, tehát tízszer any- nyi fizetést kellene, hogy kapjon. Ha csak ötször annyit keres és tízszer annyit termel, ez azt jelenti, hogy nem lesz képes visszavásárolni az általa termelt javakat, a mi munkanélküliséget idéz elő. A megoldás; magasabb munkabér. A 400.000.000 dollár tőkével rendelkező vállalat elnöke, nem fogadta el az igazgatóság ajánlatát, a kik a 10.000 dolláros évi fizetését felakarták emelni, azt mondván, hogy először a rosszul fizetett munkások bérét kell fölemelni. De ki hallott már ilyet? Axton állítása szerint a cigaretta gyárak 1931. évben 145.000.000 dollár tiszta hasznot vágtak zsebre, mig a dohányt termelő farmerok csak 66.000.- 000 dollárt kaptak. A nagytőkések többsége szentül hiszi, hogy Axton megbolondult. Mindegy, a tény az, hogy igazat mondott. Pár száz felfegyverzett nazi éppen olyan hideg vérrel ölte meg Dollfuss kancellárt, Ausztria diktátorát, mint a hogy Dollfuss halomra gyilkoltatta a bécsi munkásokat. Németország mintájára, itt is hajba kaptak a hatalomra törekvők, a nazik és fascisták és a jelek szerint ez még csak a kezdet. Csak folytassák a megkezdett jó munkát a munkások tömeg gyilkosai, a mig teljesen ki nem pusztítják egymást. Az elmúlt évben az Amerikában termelt javak összértéke 45.000.000.000 dollár volt, mig az összes adó, (városi, állami és szövetségi) 9.000.000.000 dollár. Vagyis, az ország jövedelmének egy ötöd részét adók alakjában veszi el az adóhivatal. Hja, a hasznos ós termelő munkától irtózó politikusok sáskahada élni akar. Sokan azt állítják, hogy a mostani depressziós, gazdasági válságot nem kell tulkomolyan venni, olyan ez mint a hülés, megkapja az ember aztán magától elmúlik. Meglehet, hogy igy van, de a mostani “hülés” már ötödik évet tart és csak a beteg halálával fog megszűnni. A jelenlegi gazdasági válság az egész világra kihat és nem a rossz termés vagy természeti csapás idézte elő, hanem a mai termelési rendszer. Soha az emberiA munkások többsége még mindig a polgári lapokat olvassa, abban a hiszemben, hogy azok is megírják az igazat. Nevezetesebb polgári újságírót meg valósággal dicsőítenek és minden szavát készpénznek tekintenek. Hogy mennyire Írnak igazat a polgári lapok, azt legjobban bizonyítja egy hires ujságiró kijelentése, a ki a legkedveltebb és legöregebb írók egyike volt és a kinek tiszteletére ban- ketot rendeztek iró társai. “Nincs Amerikában független újság, hacsak kis községben elvetve nem akad egy-egy Ezt önök éppen úgy tudják mint én. Nincsen önök között egy sem a ki megmerné Írni becsületes véleményét, s ha önök megpróbálnák ezt tenni, jól tudják, hogy ez soha nem látna nyomdafestéket. Nekem a hol dolgozom, 150.000 dollárt fizet a lap éven- kint őszinte véleményem elfojtásáért, — mások 'önök közül szintén hasonló összegeket kapnak hasonló dologért, — és bárki vállalkoznék önök közül olyan bolondságra, hogy őszintén megírja véleményét, holnap már az utcán volna munka után nézve. Nekünk zsurnalistáknak az igazság rombolása a dolgunk. Hazudni, rágalmazni, ferdíteni, lehurolni a pénzisten lábainál és eladni fajunk, országunk a mindennapi kenyérért. Önök tudják ezt, én is tudom. Minő bornirtság tehát tósztokat zengeni a független újságról. A gazdagoknak a kulisszák mögötti eszközei vagyunk. Paprikajancsik! ők rángatják a zsinórt és mi táncolunk. Talentumunk, életünk, lehetőségeink, mind-mind a mások tulajdona. Intelektuális, prostituáltak vagyunk.” Eddig szólt az ünnepelt újságíró kijelentése, a mit mi már régen tudunk és azért neveztük őket többször tintakuliknak. A nagy polgári lapokban csak úgy lehet Írni, ha a mai rohadt rendszert dicsőítik, a munkások szervezkedését pedig elitélik, — különösen akkor, — ha ennek éle a mai rendszer ellen irányul. Munkások munkás lapot olvassanak, olyat a mit munkások írnak. Ezeknek a véleményét nem lehet megvásárolni, nem lehet őket megfélemlíteni munkájuk elvesztésével. Nem keresve, cifrázva a szavakat, őszintén Írják meg a véleményüket. Ilyen írógárdával csak egy lap rendelkezik; a Bérmunkás, olvassuk és terjesszük hát a Bérmunkást. Hálásak a hajós társaságok A tőkés érdekeket és kormányokat szolgáló polgári lapok a san franciscoi általános sztrájkkal kapcsolatosan vádolták a sztrájkban résztvevő munkásokat, hogy cselekedetük alkalmas arra, hogy a város ártatlan gyermekei, asszonyai és általában a sztrájktól távol állóktól az élet legszükségesebbjei el legyenek vonva. Ezt emberi szempontból is helytelenítették és az eseményekért a munkásokat tették felelőssé. Bizonyára sok millió munkásanya fogadta el ezt az okoskodást, akik nem ismerik azt a testet és lelket ölő munkafolyamatot, amellyel a kikötő munkásoknak kell megküzdeni a nekik juttatott éhbérért. Néhány nappal a fenti vadak elhangzása után a washingtoni kongresszusi vizsgálat előtt egy jelentést olvastak fel, melyszerint a kormány 16 millió dollárt juttatott ezeknek a hajóstársaságoknak olyan szolgálatokért, amely busásan lett volna jövedelmezve három millió dollárral is. A tizenhárom millió dollár ugylátszik arra szolgált a hajóstársaságoknak, hogy a munkások szervezetét letörjék azzal a pénzzel, amit a kormány a népből adók és egyébb címeken kiprésel. Ebből a tizenhárom millió dollárból módja lett volna a hajóstársaságnak a munkások bérét megjavítani, anélkül, hogy a részvényesek osztalékát rövidítette volna meg, de inkább azok letörésére fordították a milliókat. Ennek a körülménynek az ismerete bizonyára a teljes valóságában állítja a munkások színe elé nemcsak a hajóstársaságokat, de az őket védő polgári sajtót is. LOS ANGELESI LEVÉL Itt nyugaton élő robotosok nagy időknek vagyunk szemtanúi. Erre bizonyítékul szolgáljon alanti soraim. Az east- ről ide plántált hiszékenyek ezrei, a gyors meggazdagodás . . . és az örökös verőfényes nap sugártól telítve vannak. Azonban a napsugár még nem elégséges a megélhetéshez. Csak röviddel ezelőtt a föld és házak spekulánsai annyira megszéditették ezen hiszékenyeket, hogy még lóhátról sem lehetet velük beszélgetni, különösen nem a szervezkedésről, mert a tulajdon szentsége, a gyors meggazdagodás lehetősége volt csak a szemük előtt. Mikor duzzadt arszényeiket — amit a kelet és közép nyugat gyáraiban kiéheztek — átadták a spekulálóknak, csak azután kezdtek ráeszmélni, hogy itt a megélhetés lehetősége semmivel sem könnyebb az ő részükre, mint az előbbeni tartózkodási helyükön volt. Különösen az utolsó négy esztendő erős megpróbáltatást jelentett ezeknek a munkásoknak is és sokakat közülök az elégedetlenkedők közzé sodort. A józanul gondolkozók még jól emlékeznek, hogy 1923-ban a politikus bohócok kiadták a rendeletet az AFofL-nek a belülről való átfúrására. Ma már mindenki tudja, hogy a fúrójuk bennégett. Bizonyos, hogy az a csillagsávos lobogó, amelyet ma nagy dobpergések mellett vörösre szeretnének festeni, az ő kezükben sárgává fog fajulni. A munkásságot a posvánvos- ság felé viszik ezek a kis dik- tátorságra törekvők. Az ipari munkások útja göröngyökkel van telítve és ezért bármilyen lassan is de célkitűzésűnk, az ipari demokrácia felé haladunk mert az IWW-é a jövő. C. Bakos. Olvasás után adja lapunkat szomszédjának
