Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)

1934-07-21 / 801. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1934 julius 21. A gazdasági állapotok hatása az erkölcsi életre Minthogy az élet megnyilvá­nulásai nem érzékfölötti ter­mészetűek — tehát nem össze­függés nélkül lépnek föl — ha­nem mindig annak a gazdasági állapotnak a kisugárzását mu­tatják, amely állapotban a kor­szak embere él, tehát minden kornak a gazdasági állapota az a tényező, mely formálja a tár­sadalomnak mint egésznek, vagy az osztályoknak és egyé­neknek minden kulturális, vagy erkölcsi életmegnyilvánulását. Olyan időben, mikor bizonyos uj gazdasági rendszer kialakuló félben van, vagy a meglévő még többé-kevésbbé kielégíti a társadalom anyagi szükséglete­it: a társadalomban bizonyos általános erkölcsi emelkedett­ség észlelhető. Az emberek lel­két ilyenkor, inkább az alkotás vágy, a föltörekvésre való ön­tudatos akarat, a szép és nemes iránt való lelkesedés tölti meg. Különösen észlelhető ez a tör­ténelmi szerepre hivatott alsóbb osztályok tagjainál. Ezek lelké­ben az osztályuk gazdasági és szellemi fölemelésére való ön­tudatos akarat ilyenkor, hat­ványozott mértékben jelentke­zik. Ilyen időben ez az osztály öntudattal, a saját maga meg­győződéséből csinálja történel­mét. Mindez máskép van olyan időkben, mikor bizonyos ural­kodó gazdasági rendszer magát túl haladhadta, azért, mert ki­fejlődésének folyamata alatt nem bontakozott ki egy olyan öntudattal telitett uj osztály, mely a meglévő gazdasági rend­szert az egész társadalom ja­vára, tovább fejleszteni és át­formálni képessé tette volna magát. Ilyenkor az élet minden meg­nyilvánulásában a bomlás, az általános gazdasági és erkölcsi süllyedés észlelhető. Az embe­rek cselekedetéből eltűnik min­den igazi nagyság. Lemonda­nak saját akaratukról, elveszí­tik önállóságukat. Ez a magyarázata annak, hogy ilyen időkben vezető sze­rephez jut a mániákus álmodo­zó, a kalandor, a gonosztevő, a kanális neveltje, ki annyira ért a tömeg szellemi befolyásá­hoz, hogy az ellenmondás nél­kül követi vezető parancsát. Ilyen kort élünk a jelenben. A jelen gazdasági nyomorú­ság romboló hatása rányomja züllesztő bélyegét a társadalom minden rétegének cselekvésére és erkölcsi életére. Ez a magya­rázata annak is, hogy a mun­kásság úgy nevezett osztály harca — az IWW-ban csopor­tosultak kivételével — a leg­képtelenebb ostobaságokban, ok­talan áldozathozatalokban, alan­tas rágalmazásokban és örökös pénz gyűjtésben nyilvánul meg. E gazdasági lezüllés szülte erkölcsi ziláltság valósággal életre hívta, mint vezéreket, az ismeretlenség homályában, vagy a csatorna szennyéhez hasonló környezetben tartózkodó kétes jellemű elemeket. Az embert a legkinzóbb fájdalom marcangol­ja, mikor látja, hogy a lelket­len kalandorok milyen szörnyű légkört teremtenek maguk kö­ré. Vanak akik diktátorságig viszik, vannak a kik munkás- mozgalmi jelszavakkal operálva jutnak vezér szerephez. Nincs ebben a légkörben jog az önálló véleménynyilvánítás­ra, csupán a megadó engedel­mességet várják el mindenki­től. A bűnnel egyenrangú min­den bírálat mely a vezér, vagy az utasítás ellen szól. Aki en­nek a bűnébe esik az meglakol érte. Azt mondják: az ilyen teljesen felesleges. Azért a leg- észszerübb ellenszerhez folya­modnak, mikor e szellemet, ha mutatkozik, doronggal verik agyon. Erre van elég szemléltető példa mindazon országokban, melyekben a diktátor az irá­nyitó. A kommunista munkásmoz­galomnak nevezett összeverő- dések légköre sem külömbözik a fentitől. Ebben a légkörben is bűn a bírálat. De itt nem csak a bírálatnál kezdődik a bűn, hanem az önálló gondolko­dás legelső megnyilvánulásá­nál. Itt azt kell követni, amit a vezérek agya szült tézisek diktálnak. Nincs ebben a lég­körben szó jobb gazdasági rendszer építésének szükséges­ségéről, az osztály öntudat fej­lesztéséről, a jobb rendszerért való észszerű küzdelem már meglevő szerveinek: az IWW- nak kiépítéséről, inkább annak minél vehemesebb rágalmazá­sáról és rombolásáról. Sőt Ame­rikában a vezérkar jó ellátásán kívül, ez az egyedüli cél. A gazdasági nyomás folytán bekövetkezett általános erkölcsi zuhanást nem megátolni, ha­nem inkább a szenvedélyeket fokozni a céljuk. A munkások öntudatossá nevelése helyett, minden Írásukkal, minden sza­vukkal arra törekszenek, hogy azokat még gyülölködőbbé, az uj társadalom megvalósítására még alkalmatlanabbá tegyék. Vannak pillanatok mikor az em­ber haraggal méri végig még azokat az embereket is, kik in­kább áldozataik, mint cinkosa­ik. Minden öntudatos ember lel­két a lázadás fogja el e ször­nyűségek láttára. Fásult két­ségbeejtő reménytelenség lesz úrrá sokakon a munkásosztály jövőjéért. Milyen társadalom lesz az, a melyet gyűlölködő és romboló szellemmel telitett emberek alkotnak! Ez a kérdés fájó kínokat okoz mindazoknak, kik a társadalom haladásáért, az emberiség jobb jövőjéért küzdenek. A lépcső amelyen az emberiségnek odaát kell halad­nia, az IWW ipari szervezetei. Az ut, amely oda vezet a leg­rövidebb, egész rövid ahoz az úthoz képest, a melyet a kom­munista jelszavak alatt operáló demagógok mutatnak a mun­kásságnak. És a mi a fő, ez az ut az élet útja, az alkotás útja; mig amaz a halál és rombolás útvesztője. Az IWW-istáknak a jelen­ben, kétszeres erőt kell kifejte­ni, hogy a munkásságot erre az j útra tereljék: megküzdeni az állapotok szülte erkölcsi sül­lyedéssel és javítani a mun-| kásság gazdasági helyzetét, hogy vele párhuzamosan szel­lemileg emelkedettebbé és ön­tudatossá váljék. Olyan öntu­datossá, hogy megértse, hogy sohasem sikerül helyzetét egy i arasznyival sem megjavítani, ha harci szervezetét, az ipari szervezetet, fel nem építi ma-1 gának. Mert ezek nélkül min­den kísérlete, mely helyzeté­nek javítását célozza, siralmas fiaskóval végződik. Ha iparilag szervezkedik; gazdaságilag erősödik, ha gaz­daságilag erősödik, öntudata emelkedik és egy napon végére jut majd annak az utolsó tá­volságnak is, mely az ipari sza­badság megvalósításától elvá­lasztja, hogy hatalmas győző­ként lépje át azt a lépcsőt, amelytől kezdetét veszi az egész emberiség tulajdonképpeni sza­badsága és a testvériség érze­tének erkölcsi tudata. Sikeres volt a Bérmunkás piknik Clevelandon A White Stump Farm ismét hangos volt az IWW hívei és a Bérmunkás olvasóitól az el­múlt vasárnap. Két bus reggel 9 órától délután 3 óráig vala­mint a privát autók nagyszáma szállította ki a közönséget, akik LOS ANGELESI LEVÉL Miután jó pár száz mérföld a távolság Los Angeles és San Francisco között, csak a rádió leadásaiból nyerjük az infor­mációkat a napi eseményekről. így veszünk tudomást a ten­ger hajózási munkások sztrájk­járól, amellyel kapcsolatosan megállapíthatjuk, hogy igazi demokratikus kormányzás alatt élünk. Az egy darab nagyobb kenyeret követelő munkások követelésére a kormányzó ki­rendelte az állami milíciát, a katonaságot valamint a városi rendőrséget, akik mind vigyáz­nak, nem a kormányzáshoz jut­tató nép jogos követelésének az elnyerésére, de arra, hogy a munkások oldalának vagy fe­jének a betörése árán is még nagyobb rabszolgaságba tart­hassák. Mert ezt a profit szentsége követeli igy. Most a demokra­tikus pápák kimutatják a foguk fehérét, hogy az őket a hata­lomhoz juttatott néppel hogyan bánnak el. Vájjon ez az eset hány pro­letárnak fogja kinyitni a sze­mét, hogy meglásák, hogy ők sem a demokratáktól, sem a republikánusoktól, de egyet­len politikustól sem várhatnak semmit csak azt amit ma a tengerhajózási munkások is kapnak. Lássák meg már, hogy a munkások helye egyedül az ipari szervezetben van. Csak ott gyüjtheti össze munka erejét valamennyi munkás. Azt az erőt, amely nemcsak a hajókat állítsa meg, de az őket sújtó minden erőszakosságot, elnyo­matást. Munkások, ne várjatok csu­dákra, azok csak a mesékben fordulnak elő, amelyek a gyer­mekeknek íródnak. Ne legyetek már gyermekek. Az élet küzdel­meitől megedzett férfiak sze­mével lásatok és cselekedje­tek. Szervezkedjetek a mun­kások Egy Nagy Szervezetébe az IWW-ba. G. Bakos. a kellemes parki levegő élvezése mellett a Bérmunkás támoga­tását is .szolgálták. Az időjárás is kedvezett, mert a nyár egyik legmelegebb vasárnapja volt ez, aminek leg­pontosabb hőmérője az a 10 fe­les hordó kiürülése volt, amely a bár helyiséget környékezte. A rendező bizottság mellett, amelynek Kaczibán mtárs volt a vezetője, egész napját lekö­tötte a konyhán dolgozó mtárs- nőknek a gulyás valamint a la- cipecsenye és wienersek sütése és felszolgálása. De a szakács­nők legfőbb büszkesége az elis­merés nem is hiányzott, olyan ízletes volt a gulyás, hogy egy­kettőre el is fogyott az. Ebben a munkában Kosha, Kaczibán, Székely, Pilcsuk és Pusztay munkástárnőket jegyeztük fel, bár jóval többen fejtettek itt ki hasznos munkát. A Bérmunkás lapbzizottsága meghívta a Draper gyár sztráj­koló munkásait és azok család­jait, akiknek a szabad bemenet mellett egy hordó sört és édes vizeket, Ice Creamet szolgált fel ingyen. Nemcsak a közeli Akronból jöttek el az IWW hívei, de még a reggeli órákban, sok cleve­landi vendéget megelőzve két kocsi érkezett Detroitból. A délutáni órákban egy rög­tönzött gyűlés is volt, amelyen Cedervall, Shannon munkástár­sakon kívül Detroitból Mehoney munkástársak ismertették azt a szervezési munkát, amelyet az IWW az utolsó hat hónapban kifejt. Az öt hetes Draper sztrájk történetét maguk a sztrájkoló munkások: Nagy, Dolezsár és^ Robert mtársak is­mertették és a közönség látha­tó szimpáthiája jutalmazta bá­tor, kitartó munkájukat, amely megfogja hozni gyümölcsét a részükre is. Fortney és Grant mtársnők, akik Detroitból jöttek a Bér­munkás piknikjére a Védelmi alapra rendeztek egy gyűjtést, amelynek eredménye $10.20 volt. M. Holló munkástárs egy szép házi nyulat sorsolt ki a Bérmunkás javára, amely öt dollárral növelte a jövedelmet, mig Lefkovits mtársnő egy tor­tat készített, amelynek a jegye­it eladta. Ez is $13.10-el emelte a hasznot. Ezúttal a zene is jó volt, úgy hogy mindenki a legnagyobb megelégedéssel távozott a pél- dássan lerendezett ünnepélyről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom