Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)
1934-07-21 / 801. szám
1934 julius 21. BÉRMUNKÁS 7 oldal SZILÁNKOK I. A KISSEBBSÉG URALMA. Ha véletlenül nem a többséghez tartoznék, értve a gazdasági életben alulmaradottak többségét, azzal vádolnám önmagam, hogy igazolni próbálom az elenyésző kissebbség gazdasági uralmát. Alapvető okok: a szerszámok tulajdonjoga az, mely megadja a kissebb- ségnek az alkalmat a nagytömegek életének irányítására. Ha ez a helyzet megváltozik, mint a hogy meg kell változnia, nem egyes emberek akarata vagy nem akarása következtében, de mint civilizációnk életfennmaradásunk szükségszerűségeként ; ha életbeosztásunk, napi szükségleteink kielégítését más formában fogjuk lebonyolítani; ha kiküszöböljük a rengeteg erőfecserlést, mely ma tobzódik társadalmi életünkben ; ha ésszerűen alkalmazzuk az emberek, minden embernek munkaerejét úgy, hogy alkalma és kötelessége lesz minden munkabíró egyénnek hozzájárulni a termeléshez lét- szükségleteink arányában, még mindig fennáll a kérdés: a kissebbség és a többség uralmának kérdése. Bármennyire tudjuk az egyéni cselekvés gazdasági irányítottságát; bármennyire alászál- litja a gazdasági élet kompli- káltsága, a folyton kollektivizmus felé gravitáló mindennapi élet egymásra utaltsága az egyén irányitó szerepét, mégis s talán épen ezen komplikált- ság, a kollektivizmus keresztülvitele az, mely feltételez specializált, hatalmas erőket. Ezen specializált, egyénekben összpontosult gigászi erők lehetnek tiszavirág életűek, rö- vidéletü aktivitásaikból kiszoríthatja őket a helyzet növelte újabb, erősebb alkotó erők egyede vagy csoportja, de anélkül, hogy istenítenénk vagy bálványoznánk ezeket a tehetségeket, kell hogy tudomást vegyünk létezésükről és kihasználjuk, gyümölcsöztessük tehetségüket. A Steinmetz és hozzá hasonló nagy alkotó erők még a mai fejetlen gazdasági berendezkedésünkben is hozzá járultak a javuláshoz életformánkban. A kutató felszerelve az eddigi kutatások eredményének ismeretével; a társadalom tudomány kutatója specialistája az eddigi korok tömegmozgalmainak ismeretével, a kutató finom érzékével felfedezve annak rugóit, irányát, kihasználásának lehetőségeit uj utakat szab, — mindezekről tudomást vennünk csak a valóság tudomásul vétele. A kérdés, mely előre tolul: hogyan? A tőkés, az uralkodó osztály tudatában van létezésüknek. Kihasználja a technikust, a tudóst. Ezen kihasználás még a legtágabb értelemben véve is csak önző célok előbbre viteléért történik mindig a profit járadékot tartva szem előtt. Vannak technikai dolgok, megyek közforgalomba hozása megmérhetetlenül könnyítené, élvezetesebbé tenné az életet, mint modern lakóhelyek építése stb. Az orvosi tudomány biztos hatású orvosszerek, orvosi műtétek keresztülvitelének alapos ismeretével közegészségi jólétünket emelhetné, a profit, a haszonnal járó műtét vagy építés azonban mai rendszerünkben lehetetlen s igy a népesség nagy hányada odúkban lakik, a betegségek ezer válfajában szenved. így elemezve a dolgot, látjuk, mennyire társadalomellenes az elenyésző kisebbség gazdasági felsőbbsége. Itt azonban sietünk kijelenteni, hogy az alkotó erők, a zsenik csupán a véletlenség játéka következtében jutnak vagy juthatnak gazdaságilag domináló szerephez. A nagy bankár, az ipari mágnás tudása korlátolt; humánus szempontból bírálva jellemét a zérón alul esik. Másszóval- nem a szellemileg fejlettekből áll a domináló kissebbség. Nem tulzunk, mikor megállapítjuk, hogy egész társadalmi életünket dominálja egy aránylag alacsony gondolkodású erkölcsileg erősen züllött csoport, kik mellett a Diliingerek és Caponeok eltörpülnek gazságban és tömeggyilkosságokban. A zsenit, az alkotó erőt kiszabadítani a tőke kormaiból a feltörekvő munkásság feladata. II. így elkönyvelve a jelent uraló kissebbség káros voltát, önkéntelenül a jövőre gondolunk. Ezen elgondolásunknak alapja indokolt. Ha a történelem lapjait olvassuk, külömböző országok néptörekvéseit figyeljük, vagy a hozzánk oly közel eső szervezeti életet boncolgatjuk. Elvitázhatlan, hogy országok sorsát mindig egy néhány s a köréjük csoportosult kissebbség intézte. Az is tány, hogy változásokat — egy néhány s a köréjük csoportosult kissebbség megértve a kor követelményeit, maguk részére megnyerve a tömegeket — erőszakoltak ki. Példa erre az amerikai polgárháború és az eddig lezajlott forradalmak. A néhányak ön- feláldozóan, bátran hirdették a változás szükségességét, eleinte kinevették, majd megbotozták, bitófára húzták vagy börtönbe vetették őket, hogy ké- sőb újabbak vegyék fel a félbehagyott munkát. Majd amint a fejlődés közelebb hozta a változás szükségszerűségét csoportosultak az uj igék hirdetőihez, mig egy zökkenés oldalukra hozta a mindig csak magukkal törődök tömegét s a nyílt összecsapásnál a néhányak kezdeményezte megmozdulás aratott diadalt. Az ezek után jövő korszakot a többség uralmának nevezték el. Ugyanilyen fázisokon megy keresztül a szervezeti élet is. A többség uralma azonban mindig csak névleges maradt. Klikkek, szük- körü csoportok intézték továbbra is az országok, a szervezetek ügyeit. Azt mondhatnánk, hogy nagy néptömegek szükségszerű együtt élése az ilyen repre- zentális rendszert kikényszeríti. Mig az emberek egymásra utaltsága nem volt igy kifejlődve, a barbár korszakban, hol kiki felhajtotta, előteremtette mindennapi szükségleteit, a többség hasonszőrű gondolkodása azonos szokásokat honosított meg. A népesedés s az ezt követő állapot, hol az egyének önkéntelenül bele vágtak egymás kenyérkereső alkalmaiba először, testvérharcot, majd kiegyezést, összmüködést, az okosabbak irányítását váltotta ki. A primitiv korszak vajúdói átváltozása népközösségge nagyban hasonlított az amerikai New Deal próbálkozásaihoz. Itt is a termelés és szétosztás fejetlen folyamatában eddig soha nem tapasztalt arányban próbálják igénybe venni a gondolkodók, tanárok, szóval az okosok segítségét. Kétségtelen, hogy ezek között az okosak között már ma is vannak kik segítségünkre lehetnének egy korszerű berendezés felépítésében. Ezeknek kezük kötve van. A kapitalista sárkányfejnek porba kell hullani, mielőtt hasznosíthatjuk ezeket az alkotó erőket. És mivel ezek az erők ma is úgy mint a jövőben nem a kard forgatásban, de a szorgalmas tanulás és elgondolásban specializáltak, igy nem várhatjuk, hogy ők készítsenek vagy hozzanak össze bennünket a sárkány lefejezéséhez. Ez első sorban a mi dolgunk, kik közvetlen vívjuk napi harcainkat a rablók hadával. Egész biztosra vehetjük a kapitalisták által ma kihasznált tervezők használhatóságát egy ipari demokráciában tehetségüknek olyan arányában, aminőt a mai rendszerben lehetetlen tőlük elvárni. III. URALOMNÉLKÜLISÉG. Hogy az alkotó erőknek szabad teret nyithassunk, nyilvánvalóan szükséges a gazdasági függőség eltörlése. Lehetetlenné kell tennünk a társadalmi javak egyesek általi bitorlását. És igy juthatunk el egy olyan életformához, melyben fizikai lehetetlenség lesz egyeseknek a létszükségletek megvonása vagy kontrolja által a milliók sorsát uralni. A többség uralmának megtévesztő jelszavával egyszer s mindenkorra le kell számolnunk. Az eddig elmondottakban próbáltuk kimutatni a kisebbségek nyers erőszak által szervezett hatalmát. Ezzel szemben mi úgy látjuk és állítjuk, hogy a demokráciával kérkedők szava hazug. Mi tudjuk, hogy sok, sok generációnak kell még egymást követni e földön, mig a nagy többség annyi intelligenciát szerez, hogy megértéssel, egymás létezési jogaink tiszteletben tartásával közös társadalmi életet élhessen anélkül, hogy a kényszernek még látszata is eltűnjön. Ezt az ideális korszakot azonban a termelőeszközök köztulajdon jogának bevezetése fogja siettetni. Az az elenyésző kissebbség, mely intelligenciáját latba veti ma, hangoztatva a nagy töblí^ ség érdekeiért való szükséges harcot, úgy mint a múltban nevetséges lehet, bitófákkal, börtönnel, kínzásokkal próbálhatják elnyomni, de mert a fejlődés oldalunkon van, hírnökei vagyunk az uj kornak, holt bizonyos, hogy csak idők kérdése a nagy tömegek megnyerése, nem azért, hogy egy újabb uralmat teremthessünk, hanem, hogy fizikailag lehetetlenné tegyük a gyűlöletes "uralom” lehetőségét. A speciális tudóssal biró alkotó erőket a közszolgálatba állítva óriási lépéssel hozzuk közelebb az ideális uralomnélküli társadalomhoz. Köznapi lakóhelyeink, a természet gyönyöreinek élvezete, mindennapi élésünk ezáltal a maihoz hasonlítva csodás lehet. Az a művészi, tervező, a gondolkodás nagy mestereinek kis csoportja, mely ma a tőke szolgálatában csonka szárnyakkal röpdös, szabaddá válva mindennel felérő kielégülést nyer valamennyiünk boldogságában. Röviden összefoglalva: . A mai kissebbség uralma káros, rabláson alapszik. 2. A “demokrácia” hangoztatása hazug, félrevezető. 3. Az alkotó erők kissebbsé- ge rabláncokban szenved, képességének csak kis kányadát érvényesítheti. 4. A köztulajdonba vett termelőeszközök a mai kissebbség uralmához hasonló állapotot fizikailag lehetetlenné téve egyengeti az útját az egymást megértő uralomnélküli társadalmi együtt élésnek. S—n Általános sztrájk készül Oregonban PORTLAND, ORE. — A san franciscoi általános sztrájk rövidesen ide is el fog érni. A portlandi kikötő munkások szintén követelésekkel lépnek fel és a többi unionok azokat támogatva még e hétre tervezik az általános sztrájk kimondását. Ez esetben minden forgalom itt iheg fog szűnni. Lépten- nyomon beigazolást nyer, hogy a munkásság legcélravezetőbb harci eszköze az IWW ajánlata az általános sztrájk ha az igazán általánosítva van. NYUGTÁZÁS. Előfizetéseket küldtek: Julius 8-tól — 14-ig. G. Nagy, New York............. 1 Z. Révész, Far Rockaway.... 2 J. Horváth, Chicago........... 1 A. Kucher, Pittsburgh....... 1 St. Ehasz, New Brunswick.. 1
