Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)

1934-12-22 / 823. szám

1934 december 22. BÉRMUNKÁS 7 oida< KARÁCSONY Az egész keresztyén világ dec. 25-ikét tartja a legnagyobb és legnevezetesebb ünnepnek, ezen a napon igyekeznek örül­ni kicsinyek és nagyok. És igye­keznek örömet szerezni az ő szeretteiknek ajándékokkal, jó­kívánságokkal halmozzák el egymást. Mert az a hitük, vagyis úgy vannak tanítva, hogy mind­ezeket a Jézus születésének em­lék napjára teszik. Pedig a ha­gyomány szerint Jézus születé­se előtt már századokkal ünne­pelték a december 25-ikét. De, hogy mikor kezdődött? Nincs pontos dátum feljegyez­ve, de az tudott dolog, hogy a fent jelzett nap megünneplése pogány eredetű, még mikor a népek a nap, hold, csillag, tűz és külömböző más istenek imá­dói voltak. A pogány nemzetek a december 25-ikét, azért ün­nepelték meg, mert az évnek ezen szakában nap és éj vál­tozás szokott lenni, az éj rövi­dülése és a nap hosszabbodása veszi kezdetét. így tehát ennek az örömére a népek egybe gyűl­tek az ő lakóhelyükön egy tá­borba az erdő szélén és tüs­kökből nagy tábor tüzet csinál­tak és a tűz mellé zöld fenyő­fát állítottak. A tűz jelképezte a tél elmúlását, a zöld ág pedig a tavasz, illetve a kikelet kö­zeledtét. Ennek örömére egy­be gyűltek, egész éjjel a sza­badban tűz mellett vigazdozva mulattak. Csak reggel mentek a kunyhókban maradt öregeket és gyermekeket üdvözölni az ő j ókivánságaikkal. Mivel Jézus születéséről van szó, aki zsidó szülőknek volt a gyermeke. Ennél fogva a zsi­dó törvényt is muszáj érinte­ni. A zsidó nép a jelzett napot sohasem ünnepelte meg. Jézus nem is december 25-én, szüle­tett és semmi képpen nem egyezik meg az ő halálával, mert ha 33 évig élt a földön, akkor a halálának is decem­berbe kellett volna bekövetkez­nie. Ha pedig 33 és félévet élt e földön, akkor a halála júni­usra esett volna, tehát semmi képpen sem egyezik a decem­beri születés megüneplése az igazsággal. Mert a hagyomány szerint az ő halála április első hetében történt. Születéséről nincs is potnos dátum feljegyez­ve, ő nem is kívánta soha, hogy az ő születését valaha is vala­ki megünnepelje. Az ő születése október első hete körül volt 1934 évvel ezelőtt. Abban az időben Augusztus császár elhatározta, hogy nép- számlálást rendel az ő birodal­mában, hogy megtudja hány adófizető polgára is van. Kiált­ványt körözött az egész biro­dalmában, hogy minden egyén tartsa kötelességének a szüle­tés helyére menni október 1-re, hogy a népszámlálás minden­kit megtaláljon. így jutott Jó­zsef és Mária is Bethlehembe erre az időre. Hanem a zsidók nem csak a császár parancs­szavára gyűltek egybe, hanem nekik abban az időtájban szo­kott lenni egy nagy ünnepj ük is; még pedig Egyiptomból való kivonulásuk után, Pa­lesztinába letelepülésük idejé­ben. Az első esztendőnek az első termés betakarítási áldozati ünnepét ünnepelték meg időről- időre. Csak Ezékiás király bukása és a zsidók Babilóniába való fogságuk idejében nem tartották azt meg. Hanem a 70 éves fogság után ismét ha- zájokba mentek. Ismét hozzálát­tak a földműveléshez és az első termésük betakarításának ünnepét ünnepelték ugyanakkor is. Tehát ezalatt az idő alatt született Jézus. Születése után i élt 33 és fél évet, igy esik az ő halála április elejére. Kérdezhetjük miért ünnepli hát a keresztyén világ decem­ber 25-én, Jézus születését olyan nagy pompával? Jézus halála után már 100 évvel kez­detét vette a római katholikus vallás. Mindját hittérítők men­tek széjjel a pogányok közzé és terjedt is a vallás erősen. Emiatt a vandálok ellenségei lettek a vallásnak, úgy annyi­ra, hogy hadat üzentek a római egyháznak. ~Még akkor nem pápai hata­lom uralkodott, hanem püspö­kök. Még akkor nem bírták a császár kegyét, nem is folya­modhattak segítségért, meg­voltak ijedve a nép vezérei, hogy most mi lesz velük. Tud­ták, hogy a vandálok igen ke­gyetlenek és hogy vegyék fel a harcot fegyver nélkül, fegyve­res erővel szemben. Elvoltak készülve a megsemmisülésre. Támadt egy fiatal papnak, kinek Kreucser volt a neve, egy ötlete, kérte a püspök és papok bizalmát, hogy adnák néki az egyház vezetését egy időre, hogy ő vezetné az egyházat az ellenséggel szembe, hátha győ­zelmet nyerhetne. És megadták néki, mert látták, hogy tehet­séges volt mind ez ideig. Kiadta a parancsot minden papnak és tagnak, mindenki öltözzön tisz­ta fehér ruhába és mindenki fáklyát vegyen, meggyujtva a kezébe, magasra emelve és éneklés közepette, megyünk az ellenséggel szembe és úgy lett. És mi lett? Megnyerték a csa­tát. Mert az a barbár nép, mi­kor összetalálkoztak, mivel éj­jel volt megijedtek a sok fe­hér tüzes sereg láttára, azt hitték, hogy az istenek száltak le az égből sok ezer angyalai­val. Leborultak és imádták őket és fogadást tettek ha az életüket meghagyják, szolgájok lesznek mindörökre. így tehát a csata az egyház javára dőlt, sok száz tagot nyertek. Kez­detét vette a papság uralkodása a nép felett. Kialakult a pápa­ság Krisztus után 169-ben, I. Viktor név alatt. Az ötödik századig sok néppel szaporodott az egyház, uralkodók csatlakoz­tak hozzájuk. A pogány ünne­pet nem merték eltörölni mert féltek a nép haragjától, a pá­paság elhatározta, hogy elvi­szik Jézus születétsét decem­ber 25-re, igy a pogány ünnep is megmaradt, a Jézus születé­se vallási dogma bevésődik a nép elméjébe és akkor biztos lesz az uralkodás sok nép fe­lett. így tehát az 5-ik századtól kezdődött a Jézus születése megünneplése december 25-én. Karácsony nevet nyerte ez a nap ennek a Kreucser vezérnek a neve által. Igen bérmunkás társaim, nem azért Írtam a fenti szava­kat, hogy én vissza akarnám vinni a Bérmunkás olvasóit, a vallás dogmákba amelybe szü­lettek, távol van ez tőlem. Ha­nem inkább azért, hogy minden öntudatos bérmunkás, tudja megmagyarázni, a sok ezer al­vó proletár társainknak, hogy milyen téves hittel altattak ben­nünket évszázadokon keresztül. És még sok ehez hasonló há­lyog van még a nép szemén, a melynek le kell hullni. Én hi­szem, hogy le is hull. De mi által? Az igazságos Egy Nagy Szervezet által, a mely el hoz­za minden ember részére a boldogságot, megelégedettséget és szeretetett. Az isten orszá­gát itt van ezen a földön, nem a levegő égben a hova a papok küldtek bennünket. Minden Bérmunkás olvasó­jának ajánlom, akik megismer­ték az Egy Nagy Szervezetet és elszakadtak a vallási dog­máktól, ne hagyják magukat félre vezetni, hogy lekössenek ismét a szolgaságnak házába, hanem tömörüljenek az Egy Nagy Szervezet zászlaja alá, amely már kibontva lengedez. M. V. Philadelphiaiak az osztályharc rabjaiért A philadelphiai IWW cso­portok védelmi bizottsága egy rendkívül szép estélyt rende­zett a bebörtönözött munkás­testvéreink javára, folyó hó 8-án, szombaton este a saját helyiségében (332 W. Girard Ave.) Phila és környéke munkás­sága nagy számban jelent meg, gyönyörű bizonyítékát adva szolidaritásuknak, azok és csa­ládjaik iránt, akik az osztály­harc tüzében elestek, vagy hosszú évtizedekre, sőt egész életükre a börtönökben vannak élve eltemetve. Munkástársnőink minden al­kalommal ajánlanak fel aján­dékokat, amelyet saját maguk készítenek, de erre a védelmi estélyre az ajándékok egész garmadáját hozták magukkal. Meglepő volt, hogy a szokot- nál sokkal több nő volt jelen; ami az uj idők és a szabadabb gondolkozás kibontakozását vi­seli magán. A fiatal Wobblik agitációs munkája folytán rendkívül sok fiatal pár táncolt az estélyen. Igen ügyes ötlet volt a bil- liárd asztal eltávolítása, mert még igy is szűknek bizonyult a helyiségünk. A konyhán nagy sürgés for­gás a jobbnál-jobb ételek elké­szítése körül, a munkástársak igyekeztek minden nélkülözhe­tő centjeiktől megszabadulni a cél érdekében, szinte elfeledtük, ha csak egy pár órára is a “depressziót.” A védelmi bizottság nevében, Schöpf mtárs meleg szavakban emlékezett meg az osztályharc rabjairól, a “Frame up”-ról amellyel sikerült munkástest­véreinket eltenni láb alól, s rá­mutat az egyetlen biztos és célravezető eszközre, az Általá­nos Sztrájkra — a mellyel ki lehet szabadítani testvérein­ket a börtönök mélyéről és egy­ben elpusztítani a mai rodt- hadt társadalmi rendszert min­den börtönével és csökevényei- vel együtt. Utána Price mtárs tartott lelkes és talpra eset beszédet angolul, gyakorlati tapasztala­tai alapján, mivel ő is hosszú évekig áldozata volt a kapita­lista igazságszolgáltatásnak. A philai Blue-law értelmé­ben 12 órakor be kellett szün­tetni a zenét, azonban a mtár- sak még jó ideig ott marad­tak, s már virradt mire haza­felé indultak. Mindazoknak akik jelen vol­tak és tanúságot tettek az osz­tályharc szelleméről, még csak egy lépés kívánatos csupán és ez be az IWW-ba. A philai védelmi bizottság ezúton mond köszönetéit mind­azoknak, akik bármilyen for­mában elősegitették ezt a fe­lejthetetlen estét. Hogy az estély jövedelmét emeljék f előfizetéseket adtak: Mrs. Fehér 1.00, Weidinger J. 1.00, Nagy Béla 1.00, Mrs. No- vák 1.00, Székely Márton 1.00, N. N. 1.00, Mrs. Hegyi 50c., Glück Jenő 50c., Lubovits 50c. Süteményeket hoztak: Csillag, Schöpf, Rost, Bécsy és Rutt- kay mtársnők. Egy dívány pár­nát Mrs. Fehér, egy kézimun­kát Glück Sarolta ajándékoz­tak kisorsolásra. Tudósitó. Dearborn uj munka telepeket kap FORD AZ ÁLLAMI ÉS SZÖVETSÉGI ADÓK HELYETT ÉPÍT­KEZÉSEKBE FEKTETI A MILLIÓKAT. DEARBORN, MICH. — Hen­ry Ford, most a tőkés igazi eszével gondolkozik, amikor el­határozta, hogy több milliós befektetéssel újabb telepeket építtet. Az építkezésre szánt össze­get, jövedelmi adó cimen kelle­ne neki a jövő év márciusában befizetni, amiből neki semmi sem térülne vissza, igy pedig az uj telepekhez sem a szövet­ségi kormánynak sem az ál­lamnak semmi köze nem lesz, mert az kizárólag Henry Ford tulajdonát képezi. A detroiti Ford munkások megvannak győződve, hogy egyébb célt nem szolgál ez az újabb építkezés, hiszen az ed­digi épületek és munkaalkalmak sem tudták a dolgozni akarók ötven százalékát sem felszívni, még azokban is sok ezer mun­kás találhatót vtolna helyet a munkára. Fordazonban ezt is üzleti reklámnak használja fel és Amerika népe lelkesen tapsol a vállalkozó szellemű Henrynek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom