Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)
1934-12-22 / 823. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1934 december 22. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................... $2.00 One Year ........................ $2.00 Félévre ........................... 1.00 Six Months .................... 1.00 Egyes szám ára ........... 5c Single Copy .................... 5c Lsomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders ............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. TELEPHONE: GArfield 7114.______________________ Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, 0. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending._________________________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Akit annyian ünnepelnek Hagyományos szokás, hogy az esztendő ebben a szakában az emberek ünnepelnek, azok akik még a vallási béklyókban vannak Krisztus születését ünnepük, annak a Krisztusét, akit az egyház mindenek szimbólumaként rajzol meg a hívőknek. De Krisztus születését nem csak a keresztény világ ünnepli. Meg emlékezik arról a történelem minden rétege, mert korának egyik kimagasló embere volt, aki nem csak meglátta a népek nyomorát és szenvedéseit, de azokat szóvá is tette és végeredményében ezért volt útjában az akkori nagy uraknak. Krisztus tanításáról akit a tisztán látó emberiség ünnepel Smitt Jenő “Krisztus istensége” könyvében i«y emlékszik meg: Az a mennyország, melyet Krisztus képletei hirdetnek, nem valami képzeleti túlvilág álomképe, hanem az isteni szellemnek kifejlése és derengése mindnyájunkban. Az ember élete mulandónak látszik, mint a légyé, mely a napot túl nem éli, eltünedezőnek, mint a hullám alakja, semmisnek, mint egy mécs lángja, melyet a szélnek minden fuvalata kiolthat. De véges, múlandó testnek alakjában, az agyvelőnek gazdag képeiben tükröződik vissza, mint valami tükörben, a szellemnek végtelen gondolata. így hasonló a mennyek országa a mustárszemhez, mely elrejtett gazdagságát kifejti és a legkisebbnek lenni látszik és a legnagyobbat fejti ki magából és fához hason lóan elágazik, mely alatt az égnek madarai gyülekeznek. Ilykép az igének magja az, mely szászoros gyümölcsöt terem; az élesztő, mely a kenyér tömegét átsavanyitja; a gyöngy, melyet a kalmár lelt és mindenét eladta, hogy azt megszerezze. És az Isteni azon kincs, melv a termőföldön rejtőzik és a termőföld saját bensőtök. Benne fejti ki az Istenség dicsőségét. Nektek csak fel kell azt tárni, magatokba szállni, az istenit felismerni magatokban és magatokat ő benne. Az Isteni csakis ilyenformán a mennyei eledel, mely minden szellemnek tápláléka. Az eledel értéke csak abban áll, hogy bennünk hússá és vérré válik. Ilyenformán az Isteni sem más, mint ilyen eledel, melyet magunkba felveszünk, mely éppen odaadásában önmagát fentartja és dicsőíti és annak élete, akinek masát odaadja. Nem is az van Írva, hogy a mag, mely bennetek kikel, az élesztő, mely titeket éleszt, a világosság, melv megvilágít, az eledel, mely szellemi tápláléktokat képezi, külső mennyországnak puszta képe volna. Hanem a szellemnek ezen belső élete, szemlélődése, ébredése és létesülése maga a mennyeknek országa eleven jelenlétben. És a mennyország csakis ez és máshol ne keressétek, mint minden átkaroló gondolatok világosságában és a szeretetnek teljességében. Itt fejti ki gazdagságát, itt világosságát, itt boldogságát. Nálatok azonban, kik a puszta képekben hisztek, valósul az a mondás: A ferde mindent ferdén lát! Az evangélium leggyönyörűbb helyeit, melyeket képletiesen kellett volna felfogni, szóról-szóra értelmezitek és a mit szóról- szóra kellett volna érteni, annak csak átvitt, kéoleti értelmeit tulajdonítottatok! zokat a helyeket, melyek csodalatos mélységgel nyíltan a szabadságot, az üdvözülést, az ember isteni természetét hirdetik, átvitt értelemben fogtátok fel és a szolgalelküségnek képleteivé ferdítettétek el és azokat a helyeket, melyek szolgalelküséget, uralomvágyat, kegyetlenséget hirdetni látszottak és azokat, melyek a megtorlás és bosszúvágy aljas gondolkodásmód iára alapított isteni igazságszolgáltatást és annak kimondhatatlan borzalmait hirdetni látszottak és azokat, melyek a csodák után vágyódó aljas és rossz gondolkodásmódnak hízelegni látszottak, azokat ti mind szószerint fogadtátok el! A munkásosztály egyik nagy hibáivá, hogy a polgári rendszer által nyújtott tanítás, szórakozásban nem tudja a neki hasznos és osztályára károsat megkülönböztetni. Az IWW egyik törekvése ez a felismerés, mert ha a munkások elég tudatosak lesznek arra, hogy kiválasszák a nekik hasznos és elvessék a káros tanításokat, megértik és megvalósítják az ipari demokrácián nyugvó társadalmat, amely egyedül viheti a gyakorlatba a krisztusi szeretetet, a krisztusi tanítást. A fascizmus a gazdasági fronton szenved vereséget NEW YORK, N. Y. — Az éhség és bizonytalanság az olasz munkásságot mind nagyobb mértékben ábrándítja ki a politikai manőverezésből és az ipari akció felé tereli a gondolkodást — mondja egy olasz menekült. — Az élet színvonal nyolc évi depresszió után még állandóan esik Olaszországban. Dacára a munkásszervezetek elnyomásának, a fascizmust “a gazdasági fronton fogja a tömeg megdönteni.” Ezen kijelentéseket a Federated Press hírszolgálat vállalat előtt tette Giusseppe Emanuel modigliani egyik vezető embere az olasz munkás mozgalomnak és a Nemzetközi Szocialista Szövetségnek; volt képviselő az olasz parlamentbe, aki jelenleg az Egyesült Államokban van és aktiv részt vesz az anti-fascista mozgalomba. Modialinak most kézbesítettek néhány fenyegető levelet a mindenható olasz fascistáktól, melyben figyelmeztetik, hogy ha el nem hallgat ................Modigliani cinikus arckifejezéssel fenhangon olvassa a levél tartalmát. Mint védő ügyvédje a politikai foglyoknak Olaszországba nem egyszer állt a ías- cista bíróság előtt az anti-fas- cisták védelmében. Ő védte Matteoti olasz szocialista vezért, akit a fascisták meggyilkoltak. “A depresszió Olaszországban már 1926-ba beállt — magyarázza Modigliani. — Eddig az ideig volt némi ellentállás a munkásság szervezetei, a sajtó és más testületek részéről, mert nem voltak formálisan törvénytelenitve. A sajtó szabadság azonban 1923 óta csak képzelt volt.” “A törvényes elnyomásával a munkásszervezeteknek és a í depresszió beálltával a népesség mind nagyobb nélkülözéseknek volt kitéve és az élet standard állandóan esett. A munkabérek drasztikus leszállítást szenvedtek. 1923-tól 1927-ig az ipari munkásság bére 50 százalékkal esett és a földmunkásoké 60- al. A bérlevágások 1934-ben még mindig folyamatba vannak. A megélhetési szükségletek árai ugyan ezen idő alatt csak 25 százalékkal estek.” “A szabadságról az utóbbi tiz évben nagyon keveset tudnak. A nevelés, művészet és általában a társadalmi élet ezen morális elnyomatás alatt nyög.” “A szórványos kitörések az ország különböző részeiben murát ják, hogy a népesség elégedetlen, azonban a szigorú cenzúra folytán a vidék nem vehet tudomást arról, hogy más felé is hasonló az elégedetlenség és hogy készen vannak a forradalomra. Nem, a veresége, nem a belső szakadásból fog eredni, hanem a tömeg harcából a gazdasági fronton.” “A Spanyolországból jövő információ — válaszol egy másik kérdésre — mutatja, hogy a munkások szervezetei távol állnak az összetöréstől, sőt ellenkezőleg állandóan növekednek. A népesség egyáltalán nem vállalja, hogy le van verve. A kormány barbár kegyetlensége az elfogott áldozatok elítélésénél, nemcsak a forradalmárokat, hanem a népességet általában a jelen kormány ellen fordítja és a munkásság javára.” NÉZZE MEG A LAPOT HOGY LEJÁRT-E AZ ELŐFIZETÉSE. HA IGEN ÚJÍTSA AZT MOST MEG ÉS KÜLD- í JE BE AZ ELŐFIZETÉSÉT. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek mill'ói között s az ('let összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
