Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)

1934-12-22 / 823. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1934 december 22. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................... $2.00 One Year ........................ $2.00 Félévre ........................... 1.00 Six Months .................... 1.00 Egyes szám ára ........... 5c Single Copy .................... 5c Lsomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders ............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. TELEPHONE: GArfield 7114.______________________ Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, 0. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending._________________________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Akit annyian ünnepelnek Hagyományos szokás, hogy az esztendő ebben a szakában az emberek ünnepelnek, azok akik még a vallási béklyókban vannak Krisztus születését ünnepük, annak a Krisztusét, akit az egyház mindenek szimbólumaként rajzol meg a hívőknek. De Krisztus születését nem csak a keresztény világ ün­nepli. Meg emlékezik arról a történelem minden rétege, mert korának egyik kimagasló embere volt, aki nem csak meglátta a népek nyomorát és szenvedéseit, de azokat szóvá is tette és végeredményében ezért volt útjában az akkori nagy uraknak. Krisztus tanításáról akit a tisztán látó emberiség ünnepel Smitt Jenő “Krisztus istensége” könyvében i«y emlékszik meg: Az a mennyország, melyet Krisztus képletei hirdetnek, nem valami képzeleti túlvilág álomképe, hanem az isteni szellemnek kifejlése és derengése mindnyájunkban. Az ember élete mulandónak látszik, mint a légyé, mely a napot túl nem éli, eltünedezőnek, mint a hullám alakja, semmisnek, mint egy mécs lángja, melyet a szélnek min­den fuvalata kiolthat. De véges, múlandó testnek alakjá­ban, az agyvelőnek gazdag képeiben tükröződik vissza, mint valami tükörben, a szellemnek végtelen gondolata. így hasonló a mennyek országa a mustárszemhez, mely elrejtett gazdagságát kifejti és a legkisebbnek lenni látszik és a legnagyobbat fejti ki magából és fához hason lóan elágazik, mely alatt az égnek madarai gyülekeznek. Ilykép az igének magja az, mely szászoros gyümölcsöt terem; az élesztő, mely a kenyér tömegét átsavanyitja; a gyöngy, melyet a kalmár lelt és mindenét eladta, hogy azt megszerezze. És az Isteni azon kincs, melv a termőföldön rejtőzik és a termőföld saját bensőtök. Benne fejti ki az Istenség dicsőségét. Nektek csak fel kell azt tárni, magatokba szállni, az istenit felismerni magatokban és magatokat ő benne. Az Isteni csakis ilyenformán a mennyei eledel, mely minden szellemnek tápláléka. Az eledel értéke csak abban áll, hogy bennünk hússá és vérré válik. Ilyenformán az Isteni sem más, mint ilyen eledel, melyet magunkba felve­szünk, mely éppen odaadásában önmagát fentartja és di­csőíti és annak élete, akinek masát odaadja. Nem is az van Írva, hogy a mag, mely bennetek kikel, az élesztő, mely titeket éleszt, a világosság, melv megvilá­gít, az eledel, mely szellemi tápláléktokat képezi, külső mennyországnak puszta képe volna. Hanem a szellemnek ezen belső élete, szemlélődése, ébredése és létesülése maga a mennyeknek országa eleven jelenlétben. És a mennyország csakis ez és máshol ne keressétek, mint minden átkaroló gondolatok világosságában és a sze­retetnek teljességében. Itt fejti ki gazdagságát, itt világosságát, itt boldogságát. Nálatok azonban, kik a puszta képekben hisztek, va­lósul az a mondás: A ferde mindent ferdén lát! Az evan­gélium leggyönyörűbb helyeit, melyeket képletiesen kellett volna felfogni, szóról-szóra értelmezitek és a mit szóról- szóra kellett volna érteni, annak csak átvitt, kéoleti értel­meit tulajdonítottatok! zokat a helyeket, melyek csoda­latos mélységgel nyíltan a szabadságot, az üdvözülést, az ember isteni természetét hirdetik, átvitt értelemben fog­tátok fel és a szolgalelküségnek képleteivé ferdítettétek el és azokat a helyeket, melyek szolgalelküséget, uralomvá­gyat, kegyetlenséget hirdetni látszottak és azokat, melyek a megtorlás és bosszúvágy aljas gondolkodásmód iára ala­pított isteni igazságszolgáltatást és annak kimondhatatlan borzalmait hirdetni látszottak és azokat, melyek a csodák után vágyódó aljas és rossz gondolkodásmódnak hízelegni látszottak, azokat ti mind szószerint fogadtátok el! A munkásosztály egyik nagy hibáivá, hogy a polgári rend­szer által nyújtott tanítás, szórakozásban nem tudja a neki hasznos és osztályára károsat megkülönböztetni. Az IWW egyik törekvése ez a felismerés, mert ha a mun­kások elég tudatosak lesznek arra, hogy kiválasszák a nekik hasznos és elvessék a káros tanításokat, megértik és megvaló­sítják az ipari demokrácián nyugvó társadalmat, amely egye­dül viheti a gyakorlatba a krisztusi szeretetet, a krisztusi ta­nítást. A fascizmus a gazdasági fronton szenved vereséget NEW YORK, N. Y. — Az éhség és bizonytalanság az olasz munkásságot mind nagyobb mértékben ábrándítja ki a po­litikai manőverezésből és az ipari akció felé tereli a gon­dolkodást — mondja egy olasz menekült. — Az élet színvonal nyolc évi depresszió után még állandóan esik Olaszországban. Dacára a munkásszervezetek elnyomásának, a fascizmust “a gazdasági fronton fogja a tö­meg megdönteni.” Ezen kijelentéseket a Fede­rated Press hírszolgálat válla­lat előtt tette Giusseppe Ema­nuel modigliani egyik vezető embere az olasz munkás moz­galomnak és a Nemzetközi Szo­cialista Szövetségnek; volt kép­viselő az olasz parlamentbe, aki jelenleg az Egyesült Álla­mokban van és aktiv részt vesz az anti-fascista mozgalomba. Modialinak most kézbesítet­tek néhány fenyegető levelet a mindenható olasz fascistáktól, melyben figyelmeztetik, hogy ha el nem hallgat ................Mo­digliani cinikus arckifejezéssel fenhangon olvassa a levél tar­talmát. Mint védő ügyvédje a politikai foglyoknak Olaszor­szágba nem egyszer állt a ías- cista bíróság előtt az anti-fas- cisták védelmében. Ő védte Matteoti olasz szocialista ve­zért, akit a fascisták meggyil­koltak. “A depresszió Olaszország­ban már 1926-ba beállt — ma­gyarázza Modigliani. — Eddig az ideig volt némi ellentállás a munkásság szervezetei, a sajtó és más testületek részé­ről, mert nem voltak formáli­san törvénytelenitve. A sajtó szabadság azonban 1923 óta csak képzelt volt.” “A törvényes elnyomásával a munkásszervezeteknek és a í depresszió beálltával a népesség mind nagyobb nélkülözéseknek volt kitéve és az élet standard állandóan esett. A munkabérek drasztikus leszállítást szenved­tek. 1923-tól 1927-ig az ipari munkásság bére 50 százalékkal esett és a földmunkásoké 60- al. A bérlevágások 1934-ben még mindig folyamatba van­nak. A megélhetési szükségle­tek árai ugyan ezen idő alatt csak 25 százalékkal estek.” “A szabadságról az utóbbi tiz évben nagyon keveset tud­nak. A nevelés, művészet és ál­talában a társadalmi élet ezen morális elnyomatás alatt nyög.” “A szórványos kitörések az ország különböző részeiben mu­rát ják, hogy a népesség elége­detlen, azonban a szigorú cen­zúra folytán a vidék nem ve­het tudomást arról, hogy más felé is hasonló az elégedetlen­ség és hogy készen vannak a forradalomra. Nem, a veresége, nem a belső szakadásból fog eredni, hanem a tömeg harcá­ból a gazdasági fronton.” “A Spanyolországból jövő információ — válaszol egy má­sik kérdésre — mutatja, hogy a munkások szervezetei távol állnak az összetöréstől, sőt el­lenkezőleg állandóan növeked­nek. A népesség egyáltalán nem vállalja, hogy le van ver­ve. A kormány barbár kegyet­lensége az elfogott áldozatok elítélésénél, nemcsak a forra­dalmárokat, hanem a népessé­get általában a jelen kormány ellen fordítja és a munkásság javára.” NÉZZE MEG A LAPOT HOGY LEJÁRT-E AZ ELŐ­FIZETÉSE. HA IGEN ÚJÍT­SA AZT MOST MEG ÉS KÜLD- í JE BE AZ ELŐFIZETÉSÉT. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek mill'ói között s az ('let összes javait ama kevesek bír­ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom