Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)

1934-07-21 / 801. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................$2 00 One Year .......................$2.00 Félévre ........................... 1.«.0 Six Months ................... 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ............... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............. Sc Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. _______________TELEPHONE: GArfield 7114. _______________ Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD 1934 julius 21. tások évekig Ralph kormányzói tették felelőssé az állam túlka­pásaiért a munkások és azok szervezeteivel szemben. Ma uj kor­mányzója van Californiának Merriam személyében, akinek a hivataloskodása alatt sem Tom Mooney helyzete nem változott meg, sem a munkások szervezkedési joga, amit a mostani há­borús állapot is bizonyít. Nem személyek ellen kell a munkásoknak a harcot felven­ni, hanem az ellen a rendszer ellen, amelyre a kormányzók, a rendőrség és a katonaság támaszkodik, amelyből erejét, hatal­mát merítik. Ez az IWW tanítása. Erre szólítjuk a dolgozókat, mert munkaerejüknek az Egy Nagy Szervezetbe való öszpontositásá- val lesznek csak képesek úgy a munkaadókkal, mint minden erő­szakosság ellen a harcot felvenni és sikeresen megküzdeni. A harcosok élcsapata BÉRMUNKÁS Előttünk a példa A gyárosok egységes szervezete mellett a munkásoknak a kompany uniót ajánlják, sőt fenyegetések mellett abba kény­szerítik bele a munkásokat. A kompany union azt jelenti, hogy minden egyes gyár, munka telep munkásai szervezkedhetnek ott a telepen a gyáros vagy munkaadó által irányított és ellenőrzött szervezetben. Eb­ben a szervezetben meghallgatják a munkás panaszát és ha az mélyre ható, ha annak előadója meglátja és szóvá teszi azokat a sérelmeket, amelyek a munkaadónak költségekbe kerülnek, annak a munkásnak a munkája többé nem lesz kielégítő, annak a munkásnak hamarosan a gyár kapuján kívül van a helye. Ilyen kompany unióba akarják bele kényszeríteni az ameri­kai dolgozókat azok a gyárosok és munkaadók, akik maguk a legtökéletesebb országos és nemzetközi szervezetet alkotnak. Az akroni gumi gyári munkások sztrájkjánál világosabban nem kell, hogy ezt bizonyítsuk, maguk a gyárosok végzik ezt el helyettünk. Amig a piacon a készáru elhelyezéséért a legnagyobb elkeseredett harcot vívják egymás ellen, addig a munkások le­törésében olyan egységesek, hogy a sztrájkban álló General Rubber egyenesen felszólítja a többi gyárosokat, hogy vegyék át a munkáit és a nyert hasznon vele osztozzanak meg. A gyárosok ebbe is bele fognak menni csakhogy a munká­sokat kiéheztessék, mert hiszen azon munkálkodtak, hogy min­den gumi gyár munkása külön kompani unióba szervezkedjen, hogy a másik ugyanazokat a munkákat végző gyár munkásait ellenségnek, vetélytársnak nézzék. És a General Rubber Co. munkásai, mint arról már lapun­kon keresztül hírrel voltunk, hetek óta sztrájkban vannak és Akron többi gumi gyári munkásai még csak a kis ujjúkat sem mozgatták meg azok győzelme érdekében. Nincs kizárva, hogy még örvendenek a helyzetnek, ami által ők naponta 2—3 órával többéit dolgozhatnak. Hogy néhány hét vagy hónap múlva ők kerülnek a General Rubber munkásainak a sorsára, azt ma nem látják. A kompani uniókkal szemben a munkásoknak is EGYSÉGES SZERVEZETET kell alkotni. Éhez az egységes szervezethez az IWW adja az egyedüli lehető formát. Ipari szervezetet a gumi gyári munkásoknak, ipari szervezetet az acél munkásoknak és ipari szervezetet valamennyi iparban, amelyek mindannyian EGY KÖZÖS célt szolgáljanak az EGYNEK A SÉRELMÉT VA­LAMENNYI MUNKÁS SÉRELMÉNEK TEKINTENI és szük­ség esetén a munkásokat közös akcióba állítani. Ezt sem a szakszervezeteken keresztül, sem a kompany unionokban nem lehet végrehajtani, ehez ipari unionizmussal te­litett Egy Nagy Szervezet kell. Háborús állapot a nyugaton California megtartja a maga tradícióját. A demokrata Amerikának ez az állama nevezetes arról, hogy a munkások szer­vezkedését, könyörtelenül nemcsak megakadályozza, de azt a legbrutálisabban üldözi. Itt tartják 18 esztendeje az egész világ által ártatlannak ismert Tom Mooney-t börtönben, mert a mun­kások jogainak volt szószólója. Itt alkalmazzák a leghihetetle­nebb bérek mellett a munkásokat és itt léptek sztrájkba a ten­gerhajózási munkások, hogy munkájukért legalább annyit kap­janak, amennyiből az elhasznált munkaerejüket pótolni tudják. Május óta folyik ez a harc, amelynek a letörésére a hajós­társulatok szövetkezve a kormánnyal minden eszközt igénybe vesznek. A scebek toborozásától a minden fajta megfélemlítéseken keresztül a fegyverek csövére bízzák a hajóstársulatok az elma­radt profit visszaszerzését. És California minden hivatalos kö­zege ebben segédkezik. Ezt bizonyítja az a sortüz, amelynek elhallgatása után ha­tan a porba hullottak és egy félszázan a betegágyra kerültek, az ide rendelt állami milícia golyói következményeként, akik va­lóságos háborús állapotba helyezték San Francisco sztrájk területét. A munkásság részére egy újabb tanulság ez. A hamis tani­Az IWW megalakulásának idejétől fogva, mindvégig a forradalmi ipari unionizmus zászló hordozója. Az ipari fel­fogás megtestesítője. Az ipari erő gyakorlásának folytonos hangoztatásának eredménye­képp még a szocialistáknak és a kommunistáknak is elismer­niük kellett, hogy a forradalmi mozgalom élcsapatát, a harcos munkásszervezetek képezik. En­nek következtében, mindkét párt ipari összeköttetést keres ha másként nem is, de legalább elméletben elismerik az ipari unionizmust. Mindkét párt el­ismeri, ha nem tudnak az ér­vek alól kibújni, hogy a jövő társadalom alapját, nem a poli­tikai kormányzati rendszer, ha­nem az ipari adminisztráció fogja képezni. A legnagyobb baj mindkét pártban abban rej­lik — kétségtelen, hogy soraik nem proletár elemektől való túlzsúfoltsága miatt, — hogy gyönge testükre abnormális politikai fejet növeltek, mely lehúzza őket. Gondolatviláguk politikai kampányok szerint iga­zodik (nem is beszélve más sza­márságokról semhogy sztráj­kok, picket-lineokra és uniók építésére gondolnának, mellek a szükséges gazdasági erő meg­teremtését teszik lehetővé. Mi­vel a politikai pártok, bizonyos nemzeti határok között mozog­nak igy természetszerűleg nem­zeti jellegűek, összetételüknél fogva képtelenek fölismerni a nemzetközi szolidaritást, melyet cérnaszállal, mint nemzeti cso­portosulásokból való tákolmányt fűznek össze. Ezzel szemben az IWW, fi­gyelmen kívül helyezi a nem­zeti határokat a társadalmi problémák bírálatánál és úgy tekinti a világ termelő osztá­lyát, mint amely ország hatá­rokra való tekintet nélkül, szo­rosan egymásbafonódó, egymás­ra támaszkodó egymást kiegé­szítő szervessen összefüggő egé­szet alkot. Az IWW úgy vallja, hogy “a kezek az Óceán túlsó partján” munkások és nem po­litikusok kezei kell legyenek. Ezen álláspont dönthetetlen he­lyességét legjobban a világhá­ború bizonyitja. Németország négy és fél millió szocialista szavazója, hasonlóképpen, Fran­ciaország Anglia és Belgium több milliós szocialista szava­zói, nem tudták megállítani azt a kapzsiságtól fütött világ-ka­tasztrófát mely 1914-ben vette kezdetét és mind a mai napig sem ért véget. A munkásság semmit sem nyert a háborúból. De annál többet veszített, ő fi­zette az árat, vérrel, javakkal és nyomorral és a számla, amint látszik még nincs kiegyenlítve. És még is úgy látszik a dolog, hogy céljának elérésétől ma messzebb áll a munkásság, mint akkor volt. Az IWW 1914-ben azt állította és ma is vallja, hogy ha az európai munkásság iparilag lett volna szervezve, ha megtanulta volna, hogy mi­ként kell fegyelmezetten ipari erejét gyakorolni, nemcsak az imperialista vérfürdő megaka­dályozását de önmaga felszaba­dítását is végre hajtatta volna. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bír­ják, akikből a munkáltató oszály álL E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekben! összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszitsák s ezáltal elősegitik, hogy bérhar­cok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorou állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépitet szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért." ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: "Le bérrend­szerrel 1” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belüL

Next

/
Oldalképek
Tartalom