Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)
1934-07-21 / 801. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................$2 00 One Year .......................$2.00 Félévre ........................... 1.«.0 Six Months ................... 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ............... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............. Sc Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. _______________TELEPHONE: GArfield 7114. _______________ Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD 1934 julius 21. tások évekig Ralph kormányzói tették felelőssé az állam túlkapásaiért a munkások és azok szervezeteivel szemben. Ma uj kormányzója van Californiának Merriam személyében, akinek a hivataloskodása alatt sem Tom Mooney helyzete nem változott meg, sem a munkások szervezkedési joga, amit a mostani háborús állapot is bizonyít. Nem személyek ellen kell a munkásoknak a harcot felvenni, hanem az ellen a rendszer ellen, amelyre a kormányzók, a rendőrség és a katonaság támaszkodik, amelyből erejét, hatalmát merítik. Ez az IWW tanítása. Erre szólítjuk a dolgozókat, mert munkaerejüknek az Egy Nagy Szervezetbe való öszpontositásá- val lesznek csak képesek úgy a munkaadókkal, mint minden erőszakosság ellen a harcot felvenni és sikeresen megküzdeni. A harcosok élcsapata BÉRMUNKÁS Előttünk a példa A gyárosok egységes szervezete mellett a munkásoknak a kompany uniót ajánlják, sőt fenyegetések mellett abba kényszerítik bele a munkásokat. A kompany union azt jelenti, hogy minden egyes gyár, munka telep munkásai szervezkedhetnek ott a telepen a gyáros vagy munkaadó által irányított és ellenőrzött szervezetben. Ebben a szervezetben meghallgatják a munkás panaszát és ha az mélyre ható, ha annak előadója meglátja és szóvá teszi azokat a sérelmeket, amelyek a munkaadónak költségekbe kerülnek, annak a munkásnak a munkája többé nem lesz kielégítő, annak a munkásnak hamarosan a gyár kapuján kívül van a helye. Ilyen kompany unióba akarják bele kényszeríteni az amerikai dolgozókat azok a gyárosok és munkaadók, akik maguk a legtökéletesebb országos és nemzetközi szervezetet alkotnak. Az akroni gumi gyári munkások sztrájkjánál világosabban nem kell, hogy ezt bizonyítsuk, maguk a gyárosok végzik ezt el helyettünk. Amig a piacon a készáru elhelyezéséért a legnagyobb elkeseredett harcot vívják egymás ellen, addig a munkások letörésében olyan egységesek, hogy a sztrájkban álló General Rubber egyenesen felszólítja a többi gyárosokat, hogy vegyék át a munkáit és a nyert hasznon vele osztozzanak meg. A gyárosok ebbe is bele fognak menni csakhogy a munkásokat kiéheztessék, mert hiszen azon munkálkodtak, hogy minden gumi gyár munkása külön kompani unióba szervezkedjen, hogy a másik ugyanazokat a munkákat végző gyár munkásait ellenségnek, vetélytársnak nézzék. És a General Rubber Co. munkásai, mint arról már lapunkon keresztül hírrel voltunk, hetek óta sztrájkban vannak és Akron többi gumi gyári munkásai még csak a kis ujjúkat sem mozgatták meg azok győzelme érdekében. Nincs kizárva, hogy még örvendenek a helyzetnek, ami által ők naponta 2—3 órával többéit dolgozhatnak. Hogy néhány hét vagy hónap múlva ők kerülnek a General Rubber munkásainak a sorsára, azt ma nem látják. A kompani uniókkal szemben a munkásoknak is EGYSÉGES SZERVEZETET kell alkotni. Éhez az egységes szervezethez az IWW adja az egyedüli lehető formát. Ipari szervezetet a gumi gyári munkásoknak, ipari szervezetet az acél munkásoknak és ipari szervezetet valamennyi iparban, amelyek mindannyian EGY KÖZÖS célt szolgáljanak az EGYNEK A SÉRELMÉT VALAMENNYI MUNKÁS SÉRELMÉNEK TEKINTENI és szükség esetén a munkásokat közös akcióba állítani. Ezt sem a szakszervezeteken keresztül, sem a kompany unionokban nem lehet végrehajtani, ehez ipari unionizmussal telitett Egy Nagy Szervezet kell. Háborús állapot a nyugaton California megtartja a maga tradícióját. A demokrata Amerikának ez az állama nevezetes arról, hogy a munkások szervezkedését, könyörtelenül nemcsak megakadályozza, de azt a legbrutálisabban üldözi. Itt tartják 18 esztendeje az egész világ által ártatlannak ismert Tom Mooney-t börtönben, mert a munkások jogainak volt szószólója. Itt alkalmazzák a leghihetetlenebb bérek mellett a munkásokat és itt léptek sztrájkba a tengerhajózási munkások, hogy munkájukért legalább annyit kapjanak, amennyiből az elhasznált munkaerejüket pótolni tudják. Május óta folyik ez a harc, amelynek a letörésére a hajóstársulatok szövetkezve a kormánnyal minden eszközt igénybe vesznek. A scebek toborozásától a minden fajta megfélemlítéseken keresztül a fegyverek csövére bízzák a hajóstársulatok az elmaradt profit visszaszerzését. És California minden hivatalos közege ebben segédkezik. Ezt bizonyítja az a sortüz, amelynek elhallgatása után hatan a porba hullottak és egy félszázan a betegágyra kerültek, az ide rendelt állami milícia golyói következményeként, akik valóságos háborús állapotba helyezték San Francisco sztrájk területét. A munkásság részére egy újabb tanulság ez. A hamis taniAz IWW megalakulásának idejétől fogva, mindvégig a forradalmi ipari unionizmus zászló hordozója. Az ipari felfogás megtestesítője. Az ipari erő gyakorlásának folytonos hangoztatásának eredményeképp még a szocialistáknak és a kommunistáknak is elismerniük kellett, hogy a forradalmi mozgalom élcsapatát, a harcos munkásszervezetek képezik. Ennek következtében, mindkét párt ipari összeköttetést keres ha másként nem is, de legalább elméletben elismerik az ipari unionizmust. Mindkét párt elismeri, ha nem tudnak az érvek alól kibújni, hogy a jövő társadalom alapját, nem a politikai kormányzati rendszer, hanem az ipari adminisztráció fogja képezni. A legnagyobb baj mindkét pártban abban rejlik — kétségtelen, hogy soraik nem proletár elemektől való túlzsúfoltsága miatt, — hogy gyönge testükre abnormális politikai fejet növeltek, mely lehúzza őket. Gondolatviláguk politikai kampányok szerint igazodik (nem is beszélve más szamárságokról semhogy sztrájkok, picket-lineokra és uniók építésére gondolnának, mellek a szükséges gazdasági erő megteremtését teszik lehetővé. Mivel a politikai pártok, bizonyos nemzeti határok között mozognak igy természetszerűleg nemzeti jellegűek, összetételüknél fogva képtelenek fölismerni a nemzetközi szolidaritást, melyet cérnaszállal, mint nemzeti csoportosulásokból való tákolmányt fűznek össze. Ezzel szemben az IWW, figyelmen kívül helyezi a nemzeti határokat a társadalmi problémák bírálatánál és úgy tekinti a világ termelő osztályát, mint amely ország határokra való tekintet nélkül, szorosan egymásbafonódó, egymásra támaszkodó egymást kiegészítő szervessen összefüggő egészet alkot. Az IWW úgy vallja, hogy “a kezek az Óceán túlsó partján” munkások és nem politikusok kezei kell legyenek. Ezen álláspont dönthetetlen helyességét legjobban a világháború bizonyitja. Németország négy és fél millió szocialista szavazója, hasonlóképpen, Franciaország Anglia és Belgium több milliós szocialista szavazói, nem tudták megállítani azt a kapzsiságtól fütött világ-katasztrófát mely 1914-ben vette kezdetét és mind a mai napig sem ért véget. A munkásság semmit sem nyert a háborúból. De annál többet veszített, ő fizette az árat, vérrel, javakkal és nyomorral és a számla, amint látszik még nincs kiegyenlítve. És még is úgy látszik a dolog, hogy céljának elérésétől ma messzebb áll a munkásság, mint akkor volt. Az IWW 1914-ben azt állította és ma is vallja, hogy ha az európai munkásság iparilag lett volna szervezve, ha megtanulta volna, hogy miként kell fegyelmezetten ipari erejét gyakorolni, nemcsak az imperialista vérfürdő megakadályozását de önmaga felszabadítását is végre hajtatta volna. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató oszály álL E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekben! összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszitsák s ezáltal elősegitik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorou állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépitet szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért." ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: "Le bérrendszerrel 1” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belüL
