Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)

1934-11-24 / 819. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1934 november 24. BÉRMUNKÁS gélyezés kapcsán 125 dollárnak a szükségben levőkhöz való juttatása 628 dollár és 15 cent adminisztrációs költségbe került.” (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Eg-y évre ......................... $2.00 One Year ........................ $2.00 Félévre ........................... 1.00 Six Months .................... 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy ........... 5c _____Csomagos rendelésnél. 3c Bundle Orders ............ 3c______ Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. TELEPHONE: GArfield 7114. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to _________________________Cleveland, Ohio pending._________________________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Adjunk hálát... November hónap utolsó csütörtökjét, bár egy esztendővel ezelőtt piros betűvel nyomta ki valamelyik nyomdász, mindazon által most Roosevelt elnök azt ünnepnek proklamálta az egész ország részére. Hálaadó ünnepnek. Ezúttal, mivel nem osztalékok kifizetéséről van szó, a munkásosztály is az országba van bele számítva és igv nekünk is illő a részünket a hálaadásból kivenni. Az elnöki üzenet, amely papírra Íródott, nem tűrte meg, hogy a munkások jólétéről, megelégedettségéről, a neki jutta­tott javakról beszéljen az elnök, csupán azokról a sikerekről számol be, amelyeket elért a nincstelenek “buzdításában” egy jobb jövő eljövetelére. És itt kénytelenek vagyunk megvallani, hogy páratlan sikereket ért el ebben a washingtoni kormány. Talán az egész világon nincs még egy nemzet, amelyet annyi jólét környékez­zen meg és amelyben a nép nyomora ellenére olyan bizalommal hinne az urak buzdításában. Mert ez volt az egyedüli, amiben az elmúlt esztendőben is a munkások nagy tömegének része volt. Tizenhat millió munka- nélkülit számol a polgári kimutatás a jelenben, akik a “köz- terhén” vannak, akiknek máról-holnapra nincs lakásuk, nincs betevő falatjuk és a nedves, hideg novemberben is rongyosan járják az utcákat. E szomorú képnek a valódisága dacára, mi is ünnepelünk és soha olyan örömmel nem tekintettünk az elmúlt esztendő munkásmozgalmi eredményeire, mint tehetjük azt ma. A most folyó IWW Egyetemes Konvenció titkári jelentése, a résztvevő küldöttek beszámolói és az előttünk lefolyó mun­kás harcok győzelmei, mind ünneppé avatják a hangulatot, mert nem csak látjuk de benne vagyunk abban az átalakulási folya­matban, amelyet a szervezet harminc esztendővel ezelőtt a mun­kás osztály részére megjelölt és ma a munkásosztály mindég szélesebb és szélesebb rétege lép erre az útra, hogy az Egy Nagy Szervezet kitöltésével megvalósíthassa az Ipari Demok­ráciát. Polgári jótékonyság Több ízben hangoztattuk lapunk hasábjain is, hogy a mun­kásoknak nem lehet céljuk a könyör adományokon való élős- ködés. Elsősorban azért nem, mert az minden esetben és bár­honnan is kerül, megaláztatását jelenti a munkásnak annak dacára, hogy az összeget amelyet most oda dobnak neki, ő és munkástársai keze munkája halmozta össze és amit nálánál eszesebb, rafináltabbak eltulajdonítottak előle. De máskülönben a polgári rendszer által nyújtható anya­gi támogatás a munkásosztály részére csak annyi lehet, hogy meg mentse a nagytömegeket az utcán való éhenhalástól. Ezt a megállapításunkat igazolandó hirt vettünk ki ma­gából a polgári újságból, amelynek igazán nőm érdeke, hogy a jótékonyság üzletét a maga mesztelenségében mutassa be olvasóinak. Nem csak ebben az országban, de az egész világon olyan nagy összegeket nem számoltak el a hivatalos közegek a se­gélyezések listáján, mint azt a washingtoni kormány az elmúlt esztendőkben tette. Azzal a céllal intézte ezt Roosevelt kormá­nya, hogy az éhes gyomor lecsillapítása a legjobb eszköz a lá­zadás elfolytására. Sajnos ebben a törekvésében a kormány nem áll egyedül mert az úgynevezett “forradalmi munkáspárt” is ezen a néze­ten és ezzel a törekvéssel igyekszik a munkából kiesett millió­kat a maga párt érdekeinek megnyerni. És az ország eseményei azt igazolják, hogy úgy a polgári párt, mint a “forradalmi” párt válvetett egységes törekvésé­nek meg van a kívánt eredménye. A nép tovább éhezik, rongyok­ba jár és reménykedik, hogy Roosevelték centjei helyett a vö­rösök dollárokat fognak az eltartásukra juttatni. A polgári híradás szerint: “A segélyezések ügyét felül vizsgáló bizottság azt ta­lálta, hogy Texas állam egyik me"yé!ében a kormányse­Nem beszélünk most arról, hogy a 628 dollárral hány a kor­mánynak tett szolgálat lett díjazva csak azt állapítjuk meg, hogy azok természetszerűleg azon voltak és vannak, hogy a segélye­zettek hangulatát befolyásolják, irányítsák, más szóval a rend­szer mellett a “közvéleményt” magalkossák, amit a pártok, a kormányok azután saját céljaikra kihasználnak. Aki azt hiszi, hogy a texasi eset külön álló, a hivatalnokok korruptságán fekvő esemény, az nagy tévedésben van, mert ami Texasban történt, az történik mindenütt a politikusok ke­zei között. Ebben nem kivétel a “munkások” politikai pártja sem, amiről szintén már nem egyszer kellett lapunkban hírrel lenni. A munkásoknak nem szabad, hogy lemondjanak a munka jogáról amig munka biró erőben vannak. A segélyek helyett munka kell, hogy a követelés, a cél legyen, olyan fizetéssel, amiből rendes megélhetéshez juthat úgy ő, mint a családja. A munka jogához és magához a munkához azonban nem I juthat a munkás semmiféle szavazó gép használata utján. Egyedül és kizárólag gazdasági szervezete révén azon az utón, ahogyan ezt az IWW tanítja és ahol a munkások már felfigyel­nek, szervezi az Egy Nagy Szervezetbe a termelő munkások had­seregét, hogy meglegyen az erejük a munka elosztásához vala­mint a termelt javak egyforma szétosztásához mindazok részé­re, akik a termeléshez hozzájárultak. Ez az IWW üzenete és felhívása a munkásokhoz, hogy, ne várjanak másoktól cselekvést, hanem a saját érdekükben ők maguk mozduljanak meg ma, holnap és mindaddig, amig célju­kat az ipari demokráciát megteremtik. A chic.-i Bérmunkás Otthon hírei A General Recruting Union Chicago északi részén levő két csoportja — angol és magyar — közös erővel láttak a propa panda és nevelési munkák vég­zéséhez a tél folyamára. Az ak­tivitás központja a Bérmunkás Otthon, ahol a tervezet szerint a következő események vannak folyamatban: Minden hét kedd és vasárnap estéjén nyolc órai kezdettel open forum előadások vannak A tárgy minden esetben a mun­kásságot közelről érintő kérdé­sek boncolgatása. Kérdések é« hozzászólások mindenki részé­re. A Junior Wobbliek (ifjú munkások) minden vasárnap délután fél három órakor tart­ják tanfolyamukat, melynek ve­zetője: Ralph Chaplin a gazda­ságtan és rhetorika; Róza Knu- uti pedig a szinmüvészetből. A szülők jobb helyre nem küld­hetik serdülő gyermekeiket mint a Junior Wobblyk össze­jöveteleire. A csoport gyűlések a péntek estéket foglalták le a követke­ző sorrendben: minden hónap első és harmadik péntekjén az 1-ső számú (angol) csoport gyülésezik; minden hónap má­sodik péntekjén City wide mem­bership gyűlés, amelyen az ösz- szes chicagói csoportok tagjai jönnek össze és minden hó 4- ik péntekjén a magyar csoport tartja gyűléseit. Minden hét csütörtök esté­jén az Általános Munkás Da­lárda tartja dalóráit. Minden hét szombat estéin társas összejövetelek vannak. Műsor, tánc stb. Ezen összejö­vetelek anyagi eredménye a he­lyiség fenntartását szolgálják. Jegyezze meg a fenti napokat és töltsön azokból mennél töb­bet a Bérmunkás Otthonban, melynek címe 1604 N. Califor­nia Ave. H VINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, imig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milPói között s a' élet összes javait ama kevesek bír­ják, akikbó'l a munkáltató osztály all. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a v’lág munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő' hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban - dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogv bérharc esetén egymást ve~ik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Ti-ztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsan a tőkésekkel való mindennap: h'arcra kell szervezni, hanem arr.a is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom