Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)

1934-11-17 / 818. szám

1934 november 17. BÉRMUNKÁS 5 oldal A POLITIKA CSŐDJE Észak és Dél munkáltatói egyek a munkások ellen “TÍZPARANCSOLAT” A MUNKÁSOK GÚZSBA KÖTÉSÉRE. Nem jóslás akart lenni a ré­szünkről amikor megírtuk előre az NRA csődjét. Mivel személy változások nem változtatnak a társadalmi berendezkedésen, az osztály intézmények csak ezkö- zei az uralkodó osztálynak. És soha nem szabad szem elől té­veszteni, hogy az Egyesült Ál­lamok igazgatása nem Washing­tonból van irányítva hanem a vtrustok központjából, a new yorki Wall Streetről. Roosevelt bevonulása Washingtonba nem is változtathatott a gazdasági helyzeten még akkor sem, ha teljes jóhiszeműség is vezette őt oda. Nagy volt az öröm azok­nak számára, akik nem ösmerik a kapitalista állam berendez­kedését, akkor amikor a hatal­mas ipari trustok tejhatalmi képviselőit kihallgatásra ren­delték Washingtonba. A Morganok, Mellonok kihall­gatása csak jól kidolgozott cir­kuszi bohóckodás volt. Hiszen a kihallgatáson kívül egyébb sem történt. Sokan pedig várva- várták a fejleményeket, abban a hiszemben, hogy a jelenlegi kormány erélyesen fog elbánni a sérthetetlen ipari fejedel­mekkel. Politikai ellenfelei most gú­nyosan nyilatkoznak róla, a reakció azzal vádolja, hogy ki­üríti az állam pénztárát — a számításba nem jövő radikális pártok, azzal vádolják, hogy nem tartotta be Ígéreteit. Nem mintha hízelegni akar­nánk a kormányon lévőknek, hanem azt kell megállapítanunk, hogy politikai ellenfelei egyik sem tehetett volna többet, mi­vel az állam gépezete sohasem képezheti a társadalom alapját. Ennél fogva, csak mint társa­dalom osztály intézménye vég­rehajtó állást tölthet be az ural­kodó osztály számára. Amikor az újjáépítés terve­zetét köztudomásra adták, azon­nal meglehetett állapítani, hogy keresztül vihetettlen még pe­dig azért mivel a profitéhes kapitalista osztály jóhiszemű­ségétől függ — akik tejhatalmu urai a társadalomnak és azok fognak is maradni mind addig, amig a magán tulajdon rend­szere létezni fog. A kapitaliz­mus nem szentimentális ala­pokra van építve, hanem a ki­zsákmányolás megtestesítője. Minden törekvése kizárólag a profit növelése — nem törőd­ve milliók nyomorával és nél­külözésével. Ezzel szemben minden poli­tikai kormány tehetetlen, még akkor is ha jóhiszeműség veze­ti őket. Mit juttatott számunkra az NRA ? Az áldatlan munkanél­küliség tovább tart, sőt még a munkanélküliek tábora az utób­bi időben állandóan emelkedik. Az élelmiszerek ára rohamosan napról-napra magasabb lesz. A profitéhes kapitalizmus folytat­ja tovább üzérkedéseit, nem gondol még arra sem, hogy sa­ját vesztére rohan előre a nél­kül, hogy látná, miként az ösz- szes politikai pártok a megmen­tésén fáradoznak. Nem ösmer hatalmasabbat önmagánál. És egyet tart csak szem előtt, meg­tartani hatalmát, s növelni pro­fitját Ezzel szemben minden politika eltörpül, hasznavehe­tetlenné válik, csődöt mond az gérgetők hangzatos frázisa. Be­bizonyítást nyer az az állítás, hogy az államhatalom semmi más csak az uralmon lévő ka­pitalizmusnak osztály intézmé­nye és mint ilyen addig funk­cionálhat, mig azoknak osztály érdekeit képviselik. A politikában hívőknek be kell látniok, hogy a politika nem más mint foglalkozás és bárki, aki a politikai állásokra aspi­rál azzal a szándékkal indul a választási harcokba, hogy biz­tos megélhetéshez jut. Az elvek hangoztatása, csak csalétek a szavazók számára. Ezeket a megtörtént esemé- nek bizonjyitják a legvilágo- sabban a német szocial demok­raták uralomra jutása, az angol munkás (?) párt McDonaldal a miniszter elnöki székbe. Fel­tevődhet az az ellenvetés, hogy azért volt szükséges a kom­munista párt kialakulása, hogy a munkások szavazatát meg­vonja az áruló szocialista ve­zérektől. Ami sok helyen meg is tör­tént; de nem jelent egyáltalá­ban megoldást a társadalmi ba­jok orvoslására, sőt még arra sem garancia, hogy meggátolja az árulási folyamatot. Nem ré­giben magában az úgynevezett kommunista sajt-takaróban ol­vastam, hogy egy Páris melletti kis városkában egy kommunista »olgármestert választottak meg, aki éppen azokat a terror esz­közöket használta a felvonuló munkanélküliek ellen — mint a republikánus polgármester Cleveland városába. Habár a francia kommunisták megto­rolták az áruló elvtársuknak az eljárását úgy, hogy kizárták a pártból; de azért csak továbbra is megmaradt a polgármesteri hivatalba. Ugyan ez történt az angol miniszterelnökkel is. Ezt ők munkás árulásnak sem neve­zik, hanem inkább kötelesség tudó politikának. Ezekből kell, hogy a munkás- osztály megtanulja az összes politikai pártok vezérfonalát. Be kell, hogy ösmerje, hogy minden politikai párt csődöt mond a munkásosztály felsza­badításának küzdelmébe és vissza kell, hogy térjünk Marx­nak azon megállapítására, hogy “a munkás osztály felszabadí­tása csak a munkások müve le­het.” PHILADELPHIÁBAN Minden vasárnap délután Tudományos előadás és családias összejövetelt tart az IWW magyar csoport­ja és a Modern Színkör. 332 W. Girard Ave. alatti helyiségében. PROVIDENCE, R. I. — A textil bárók elsütötték a jel­adó ágyút, mely a hadjárat kezdetét jelenti a munkások jogainak eltiprására. A gyapot-áru munkáltatók, úgy az északon, mint a délen, kö­zösen fogadták el a munkálta­tók és munkások egymáshoz való viszonyát szabályozó tíz­parancsolatot és felszólítják más iparok munkáltatóit, kö­vetésre. Ez az első eset, hogy a déli és északi munkáltatók nyilvánosan kijöttek a közös megegyezéssel, melyben lefek­tették rabszolgáikat irányitó törvényeiket. A dél és északi munkálta­tók évekig harcot színleltek egymás között, melynek ürügye alatt képesek voltak a munká­sokat hosszú munkaidő mel­lett, a leggyalázatosabb bérek­ért dolgoztatni. Most, hogy az előszeretettel emlegetett ver­sennyel többé nem kacérkod­hatnak, kezet-kézbe indítják meg a hadjáratot a munkások ellen. A nevezetes tiz pontban a következők vannak foglalva: 1. Szervezeti tagság, vagy nem-tagság, nem lehet akadá­lya az emberek szabad munká­hoz való jogának. 2. A munkások joga a szer­vezkedésre, vagy nem-szervez- kedésre, bármely munkásszer­vezetben — önkéntes választá­son alapszik, az NRA előírása alapján. 3. Az ország törvényei nem változtathatók meg, erőszak, vagy kényszer alapján. 4. A nő, vagy férfi joga a munka folytatására éppen oly fundamentális, mint a sztrájk­ra való jog. 5. A munkások kissebbségé- nek joga van tárgyalni a mun­káltatóval ; és oly intézkedés, hogy a többségi csoport lehet csak kivételesen szószólója az összességnek téves, tarthatatlan és ellenkező az amerikai kor­mány elméletével. 6. A cotton textile ipar, ha megakar maradni, igénybe kell vennie a tudomány által létre hozott fejlődést és találmányo­kat. 7. A sztrájk vagy kizárást törvénytelennek kell nyilvání­tani, ha azok korlátolják a kor­mányt közvetve, vagy közvet­len az által, hogy egy bizonyos területen válságos állapotokat teremtenek. 8. A szervezett munkások megbízottai, meghatározott tör­vényes felelőséggel bírjanak.. 9. A kormány világosan ha­tározza meg álláspontját azok segélyezését illetőleg, akik ön­szántukból hagyták ott a mun­kát. A segély biztosítása nem lehet sztrájk megindítója, vagy fenntartója. 10. Az igazgatóság joga az üzlet irányításában, amelyért felelős, nem gátolható; erőszak­kal nem kényszeríthető, hogy jogos működését, akár a kor­mánynak, akár valamely mun­kás szervezetnek feladja. El­lenkező esetben az ipar elesik attól a bizalomtól, amely feltét­len szükséges, mielőtt a lehető normálisabb prosperitás visz- szatér. Ha a fenti program, vala­mely feltűnni akaró ipari ka­pitány, vagy professzornak a munkája volna, figyelmet sem érdemelne. De amikor úgy az American Cotton Manufact­uring Association a délen, mint a National Association of Cot­ton Manufacturers az északon a megtartott gyűléseiken elfo­gadta azt, megérdemli az ész­revételt. Munkásnyelven a fenti pon­tok a következőket jelentik: 1. A szervezetnek nem sza­bad egyeseket megakadályoz­ni a munkához való jogában. Szabály ellenes, hogy a sztráj­kolok vissza tartsanak egyese­ket a sztrájktöréstől, a mun­káltatók azonban teljes joggal zárhatják ki a munkások mil­lióit. Hol van itt a “munkához való szabad jog?” 2. A munkásoknak nem szük­séges a szervezethez tartozni. Viszont a szervezett munkások nem kötelesek a szervezetlenek­kel együtt dolgozni. 3. Az utóbbi textil sztrájk­ban a munkáltatók és kormány ügynökök nemcsak a természetadta jogokat rúgták fel, hanem néhányat az Egye­sült Államok alkotmánya által biztosítottak közül is. A 6-ik paragrafus 2-ik pontját, ami­kor megakadályozták a sztráj­koló munkásokat R. I., Mass, és Conn, államok határain át­menni sztrájkon levő telepek picketelésére. Voltak esetek, hogy a munkások a határon túl dolgoztak és megakadályoz­ták őket munkahelyük picke- telésében. A 8-ik paragrafus amikor letartóztatták az úgy­nevezett radikálisokat és el­képzelhetetlen magas biztosí­tékot és pénzbírságot szabtak ki rájuk; valamint kegyetlen és szokatlan büntetéseket. A 4-ik szakaszt, amikor a sztráj- kolóknak életveszéllyel járt a nyilvános utcán megjelenni. Az első szakaszt szétzúzták sok he­lyen bottal, gázbombával, szö­ges dróttal, kézi és gép fegy­verrel. 4. A fundamentális jog alatt értendő, hogy éhbérekért, hosz- szu időt dolgozzanak és sztráj­kot törjenek. 5. A kissebbségnek joga sztrájkot törni, ha a többség a sztrájk mellett szavaz. A több­(Folytatás a 8-ik oldalon) Olvasás után adja lapunkat szomszédjának

Next

/
Oldalképek
Tartalom