Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)

1934-11-17 / 818. szám

6 oldal BÉR MUNKÁS______________________________1934 november 17.

A forradalmi szocializmus alapítóiról és a mai helyzet

Irta: BAKOS MIHÁLY.

(Befejező közlemény.)

Látjuk ezeket a jelenségeket, nem csak német földön, Ausztriában, Magyarország és valamennyi európai országokban, hanem itt is az Egyesült Államokban a hol az uralkodó kapitalizmust védő kormányok tehetetlenek az ipari fejlődés gátlásában, . és mégis az egyeduralmat védő osztály konyha ajtaján kilincselnek, a bebocsájtására azok, a kiknek minden második szavuk Marx, Engels nevek említésében fül bele.

Az amerikai ipar rohamos fejlődésének irányát, a velejáró, veszélyt a munkás osztályra nézve, már a 18-ik század vége felé az Európából kiüldözött Marx és Bakunin tehát az In- ternationál ismerői: tanítványai felismerték és mint forradalmárok megtették az első lépéseket a munkásosztály megszervezéséhez Chicagóban, kik becsületes munkájuk miatt mártír halállal múltak ki, kettő kivételével.

De Marx tanítványai között levő alakalmazkodó spekuláns Lassale tanítványai is ide kerültek mint a politika mesterei, a szocializmus körül sok más eszkimóval és lett belőle SP (Social Party,) SLP (Social Labor Party) és még egy csomó munkás unió, köztük Soc. Labor Aliance is, mint ilyenek az ipar rohamos fejlődésével lépést nem tartva, igy csak mint korcsok maradtak az amerikai munkás mozgalom történetében, de a nevezett politikai pártok megmaradtak az “általános eszmék” tovább terjesztésére.

Mint a hogy az I-ső Interna- tionálét, az emberi társadalom akkori fejlettsége hozta létre, ugyanazon okok, de az ipari fejlődés már magas fokát elérve, a technika rohamos fejlődésével, várható rettenetes módon való munkás osztály elnyomatását és a nincstelenségbe taszítását, újból felvetődött az égető kérdés: Van-e mód ez ellen védekezni ? Minthogy az emberi elme olyan komplikált valami, hogy ismereteinek kibő- vitésére anyagát onnan veszi elő a hol van, úgy 1904-ik évben is történt, hogy számosán foglalkoztak ama nagy kérdéssel melynek helye van a munkás mozgalom előre vitele terén, 1905. évben ismét Chicagóban megtartott conferencia alkalmával megalakult az “Industrial Workers of the World” az IWW rövid kifejezéssel. Ezt a komoly ipari szervezetet, melyet az amerikai ipar fejlettsége létre hozott. Az ipari union megszületésénél voltak számosán önzetlen, becsületes, a forradalmi mozgalom építésére az életüket is feláldozó munkások, de hiába, mint minden gyermek születésénél, nem csak a természet törvényszerűsége, hanem a bábaasszonyok is hivatottnak érzik magukat, az IWW születésénél is megjelentek. Nevezetesen a Socialist Labor Party és a

Socialist Party. Az előbbitől Daniel DeLeon, a másiktól Eugene Debs, a nevezettek segélyt is nyújtottak az eszme vajúdásánál, mindaddig mig a kis gyermek lábra állt, azonban a gyermek életben maradása az edzettség nem a bábák közreműködése révén növekedett, hanem az ipari fejlődés révén Daniel DeLeon úgy mint Debs felolvasó és előadó körútra is indultak, az uj Ipari Union által megszerkesztett alapelveivel, végezték a remény teljes munkát, mindaddig, mig jött az első kongresszus. A szervezetet politikai szektáriánu- sok iparkodtak meghódítani és contrólt gyakorolni felettük

Bakunin fáradhatatlan munkájában és Marx nem kis méretű kritikájával szemben, 1908- ik évben megtartott IWW egyetemes konvención, összejött

delegátusok mint már egy felnőt forradalmi eszmének ifjai látva a közelgő veszély hatását az Ipari Union keretein belől, ezt megelőzve kizárták a politikai klausulat az IWW Elvinyilatkozatából, okulva, az első Internationále bukásán és az európai munkás mozgalom a biztos bukásba rohanó irányát, feláldozták a politika áldozatait.

Mint az első Internationále- nak két legkimagaslóbb férfiai közül egyikét Bakunint anar- histának nevezték, az állam szociálistái, bár Bakunin orosz létére talán a vértől sem iszonyodott, de Európa nyugati országaiban, hol civilizáltabb nép és modern gépipar fejlődésü társadalomnak lelki életéből merítette ismereteit csak természetszerű, hogy minden tanítása, a magas fokú bölcselet, lángolása a szeretetnek, minden lépése a munkás mozgalom for- radalmositásán múlott ismerve a történelmi materializmus természetes folyamatát és mégis a rágalomnak áldozatul esett.

Itt láthatjuk a történelmek ismétlését, a mivel rágalmazták Bakuninékat Európában, ugyanolyan sorozatos módon támadták az Industrial Workers of the World szervezetét, minden rendelkezésükre álló módszerekkel, anarhisták, szindika- listák, stb. megnevezésekkel, mond orthodox marxisták, — hízelegtek.

Mint politikai szervezet vagy párt, az Ipari Unionizmus szükségességét hirdetik és Ipari Unionízmust lebunkóznak, de van még valami más csodabogár is, ami szintén a marxi illetve Bakunin bölcseletének, irányának egyenes megcsufitása az úgynevezett kommunista párt, szintén az amerikai kapitalizmust fenntartó csoportosulás mint politikai párt a munkások megtévesztésére. Létezése óta, hány esetben felbomlasztották a sztrájkban álló munkások szolidaritását, mint politikusok, saját céljainak eléréséért. A munkásság szent ügyét a forradalmi utón való szervezkedés gáncsolói, a mai rettenetes kapitalista rendszer támasztói.

Az a kérdés merül fel, hogy miként értelmezik azt a jelszót mely ugyan Marxtól ered.

Világ proltárjai egyesüljetek!

Vagy hol van itt annak a becsületes szocialista törekvésnek a megnyilvánulása a valóság terén. “Le a bérrendszerrel!” Az ilyen jeligék hangoztatása, jogosulatlan az olyan csoportosulások oldaláról, kik az államok suverin támogatói, még akkor is, ha azt hangoztatják, hogy az államot, minden szerkezetével, lerombolni a céljuk, hogy az ipari demokráciát tegyék helyébe. Marxi megállapítás, — hogy a politikai élet

modern formája a parlamentá- rizmus, a képviseleti rendszer, mennyire alakalmas arra, hogy az osztályok gazdasági szükségletei helyére vagy fölébe, csempéssze a politikusok nagyon is egyéni forrásokból fakadó érdekeit.

Ez oknál fogva az amerikai munkás osztálynak nagyon is ajánlatos, hogy erejét olyan ipari szervezet felépítésére használja, melynek gyakorlati útja és tanítása az hogy

“A munkás osztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen.”

Ez a Világ Ipari Szervezete, az Industrial Workers of the World.

Junior Column

Ghost! ghost! ghost!

everywhere!

The streets were deserted and the unusual stillness of the night was broken by the sound of music softly played. A door opened earily and three ghostly figures stole up a dark I flight of stairs. They entered a dance hall-lights were subdued: dancing witches hung from bestreamered electric fixtures; a soft light behind a skeleton outlined the gruesome figure; a paper ghost lay in a black hammock, one eye open; mockingly surveying the general assemblage. Behind the ghost was a stack of cornstalks upholding the caricature of a wicked looking witch, a grin- nin’ pumkin an’ a spittin’ cat.

In a dark corner sat two monks in a quietly “monkish” attitude; full masks with puffed red cheeks disguished them utterly.

The music stopped abruptly. Two more figures were admitted. Ah! It was a milk maid; her face hidden behind a great sun bonnet — and her companion ; surely a girl from the past! Long sweeping skirt, black shawl, pancake hat tied under the chin in a big bow. They glided into the cloak room and were joined by a most entrancing pirouette whose eyes simply glowed behind a mask hiding a piquant smile. Whispering and gigling ensued. They were old friends and tickled at being almost not recognized.

What have we here! Oh, a most charming fellow, also of the past, in blue velvet flaring coat and breeches ? A much befrilled broad chest, powdered wig! And behind, a figure of a later period; a bold, bad man — reminiscent of the “forty- niners” era, in full regalia, or perhaps a circus barker. High silk hat, tight checked trousers, frock coat and the gaudiest tie with the biggest piece of “ice” this side of a jewelers counter, and oh yes, a real Spanish gentleman with a most delightful manner of speech.

The soft, lilting strains of a waltz drew Mr. George Washington and lively pirouette into the polished floors; the Spanish gentleman led the milk maid

and the bold, bed man was off with Martha Washington. The two monks in the corner became human and waltzed too. Mae West and Princess Eugenee; a big, lithesome Spanish troubadour and a darling young pirate in black and white; a handsome Spaniard with a really charming red imp. A wicked girl (who was really a topping young chap) drew a sweet little thing; an adorable gypsy foxtrotted with Sir Walter Raleigh. A bold, bed pirate with a wicked gleam in his eyes tried to capture a lively lady of 1912, who managed very successfully to elude him.

Refreshments were partaken — the party became gayer; others kept coming. Confetti was strewn everywhere. Gayly colored strips were entangling everyone; inconsequental chatter drew out even the most timid.

The guests had separated into groups; friends of longer standing were warming to the newer groups, drawing them into the hilarity of the occasion. The room resounded to merriment, gayety, good cheer.

An announcement was made. Prizes were to be given! Amid friendly banter and soft music the masqueraders paraded before the Judges. A short period of indecision and our pirouette was chosen; she of the charming personality and of the clever impersonation.

Then came the unmasking! Exclamations of “Ohs, ahs—la la! But I didn’t recognize you! and, I didn’t dream it was you etc., etc.,” filled the air.

Pirouette was none other than Jolán Buday, the Junior Entertainers’ Secretary. George Washington unmasked became the efforvescent Frederick C. Schopf, our erstwhile President. The darling pirate in whites was Mary Koliba, our Vice-president; the tallest monk was Elsie Buday; the bold, bad man was Bill Feher, the Spanish Troubadour was Steve Feher; the Spanish gentleman was Alex Feher, a relative and guest of the aforementioned Fehers; the milk-