Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)
1934-11-17 / 818. szám
BÉRMUNKÁS 1934 november 17. 4 oldal BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................... $2.00 One Year ....................... $2.00 Félévre ........................... 1.00 Six Months _________ 1.00 Egyes szám ára ........... 5c Single Copy .......... 5c Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders ............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. ______________________TELEPHONE: GArfield 7114. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to _________________________Cleveland, Ohio pending. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD CLEVELAND MELLETT “Nem hagyjuk az IWW-t megfolytani” irja lapunk egyik Richmond virginiai olvasója és anyagi támogatásával siet elhatározását alátámasztani. Ez a vélemény nem egyedül áHó. Ilyen megnyilatkozás már a héten, röviddel azután, ahogy a helyzetet ismertető Írásunkat szétküldtük tucatjával érkeztek, de még mindég nem elegendően arra, hogy biztosítottnak tudjuk tizhónap alatt szerzett előrehaladásunkat. A rendőrség általi provokálások napirenden vannak és mindent elkövetnek a munkaadók szövetségének csatlósai, hogy a szervezetet haladásában meggátolják, hogy működésében megkössék. A magyar munkások a clevelandi szervező bizottság támogatásában nem maradhatnak mögötte az angol és más nemzetiségű munkásoknak és kell, hogy abból most, amikor annak a legnagyobb szükségét érezzük ezen támogatás meg nyilvánuljon. Minden anyagi segítséget a Bérmunkás átszolgáltat a szervező bizottságnak és lapunkban azt nyilvánosan nyugtázzuk. NAPTÁRUNK 1935-RE még az elmúlt héten szétküldésre került úgy a csoportok, mint a lapkezelő munkástársak azokat már kézhez vették. Itt nem célunk azt méltatni, mert annak megbirálása olvasóink és munkástársaink feladata. A tőlünk megszokott őszinteséggel itt arra kell kérnünk munkástársainkat, hogy a naptárunkat mielőbb értékesítsék és az összegeket haladéktalanul küldjék be, mert az előállítással felmerült költségek kiegyenlítése a lapbizottság sürgős kötelezettsége. Olvasóink 35 cent beküldésével megszerezhetik egyenesen tőlünk 1935-ös naptárunkat, vagy mint arról már hírrel voltunk, ha most egy esztendőre meghosszabbítják előfizetésüket a naptárt INGYEN küldjük el. Igyekezzen minden olvasónk a naptárt mielőbb beszerezni, mert fölös számban nem nyomtattunk abból és könnyen megtörténhet, hogy néhány hét múlva nem tudjuk már a naptár rendelést eszközölni, mert Amerika magyar munkássága ismerve a Bérmunkás Naptárának minden esztendőbeni gazdag és értékes tartalmát, azt az utolsó példányig megvásárolja. SINCLAIR ELBUKOTT Nem pazarolnánk a nyomda festéket és lapunk amúgy is szűk terét ennek az eseménynek a leírására, ha az nem szolgáltatna egy külön tanulmányt általában a munkásosztály részére. Egyaránt a politikusoknak és ugyanakkor nekünk is újabb és több bizonyságot szolgáltat arról, hogy milyen érdekek azok, amelyek a politikát mozgatják és irányítják. A Bérmunkás olvasói tudják, hogy Upton Sinclair hosz- szu esztendőkön keresztül az amerikai szocialista párt egyik legtehetségesebb Írója volt. Könyvei nem csak angol nyelven, de lefordítva más nemzetek nyelvére is közkézen forognak. Ez az ünnepelt szocialista iró és politikus egynapon hátat fordítva a szocialista pártnak a demokrata párthoz csatlakozott és elfogadta California állam kormányzói jelöltségét a jelenlegi republikánus kormányzóval szemben. A hónapok előtt végbement jelölésnél Upton Sinclair jóval nagyobb többséget kapott, a republikánus párt jelöltjénél és igy nem volt kétséges, hogy a választásoknál is az ország polgársága a.demokraták mellé sorakoznak. A demokrata párt egy külön Sinclair csoportja vette a kezébe a választási kampány lefolytatását, amely szükségesnek tartotta, hogy a kormányzó jelölt Sinclair személyesen tisztelegjen Washingtonban Roosevelt elnöknél, aki a párt győzelmének kilátásba helyezésével küldte vissza Californiába Sinclairt, aki Ígéreteiben túl igyekezett licitálni a párt minden jelöltjét. Most már bizonyos, hogy ettől a túl licitálástól ijedtek meg Californiától kezdve, végig az országban minden demokrata berkekben és ezer kéz lépett akcióba, hogy a demokrata párt jelenlegi pápája, maga Roosevelt elnök vonja vissza a támogatását Sinclairtól. És a demokrata Roosevelt elnök nem csak a támogatását vonta meg a demokrata kormányzó jelölttől, de hogy ez bizonyosan elbukjon a párt zászlajával, a demokrata elnök segítette a jelenlegi republikánus kormányzót újbóli megválasztásához. Sinclairt és azokat a munkásokat, akik még eddig azon a véleményen voltak, hogy a politikában ők végrehajtók lehetnek, kell, hogy ez az esett más véleményre juttasson. Maga a politikai párt ehtelenségét semmi sem bizonyítja és domboritja ki jobban, mint az az eljárás, hogy még a párt elárulásával, annak cserben hagyására is készen vannak, ha az érdekük azt úgy kívánja. Sinclair, aki a szocialista pártot cserben hagyta a demokrata párt kilátásba helyezett győzelméért nem lett külömb politikus a jelölése és a választási idő közök alatt, ellenben a kampányban tett nagyszabású Ígéretek California gazdag ültetvényeseit és az ország többi kapitalistáit arra indították, hogy a Wall Street leintse Roosevelt kormányát a Sinclair személyétől, amit a párt meg is tett a biztos győzelem helyet a republikánus vagyis az ellen párt kezére játszva Californiá- ban a politikai végrehajtás jogát. Nekünk nem uj és igy nem is meglepő ez a politikai pál- fordulás és a vezér általi árulás. Ismerjük azt szerte a politikai mocsárból. De alkalmas annak feltárása arra, hogy azok a munkások, akik a mi szavunknak nem adtak hitelt ezeknek az elvtelen és érdek embereknek a bemutatásánál, kell hogy meglássák és megértsék azt, hogy a munkások, az “istenadta” nép érdekeit egyedül és kizárólag a munkások önmaguk tudják megváltoztatni a saját gazdasági szervezetük utján, ahogy azt az IWW tanítja és az Egy Nagy Szervezet kiépítésével igyekszik végre is hajtani. HOFFMANN OTTÓ a legújabb bevallott áldozata a magyarországi rend és törvényességeknek. Hoffman Ottó kötelesség tudó munkás volt a magyarországi kommun idejében és mert munkástársait nem volt hajlandó elárulni öt esztendei fegyházat kapott a király nevében ítélkező bíróságtól. Az ötesztendő kitöltése után orosz földre került ahol nem szűnt meg a munkásosztály felszabadulási harcában küzdeni. Hoffman Ottó sokkal komolyabban vette a kommunizmus eszméjét, mint amerikai elvtársai és nem a papiroson vívta a harcot, mint emezek, hanem élete kockáztatásával a párttól olyan megbízatást vállalt, hogy ismét megjelenik Magyarországon, hogy a pártnak szolgálatot tehessen. A magyar rendőrség rajta ütött és “hagy összeesküvés” címén újból letartóztatta és mert Hoffman Ottó most is hü maradt társaihoz és nem volt hajlandó azokat is a rendőrség kezére juttatni, ott a rendőrség szobájában agyon ütötték és hogy ezt a gyilkosságot eltussolják a csukott dupla ablakon a második emeletről kidobták, azt a hirt keltve, hogy Hoffman kiugrott az ablakon. Ezek után igazán nem tudjuk, hogy minek kell a magyar miniszter elnöknek Bécset, Rómát és Berlint járni, hát még mindig nem eleget tudnak Budapesten az ügyek “szakszerű” elintézését illetőleg? Vagy túl akarják ebben is licitálni fascis- ta társaikat? ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek mill'ói között s az élet összes javait ama kevesek bir- ják, akikbó'l a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE \ BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
