Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)
1934-10-20 / 814. szám
1934 október 20 BÉRMUNKÁS 5 oldal A szerb király gyilkos merénylet áldozata lett A szurony erdő már nem jelent védelmet a zsarnokoknak. Hiába vonultatták ki a francia kikötőváros Marseilles ösz- szes rendőrségét és katonaságát, még sem volt képes biztosítani I. Sándor király életét. A merénylő mindezen óvintézkedés dacára keresztül törte a kordont és mielőtt megakadályozhatták volna, húsz lövés dördült el, melyek közül három a királyt, néhány Barthou francia külügyminisztert és rajtuk kívül még néhányan sebesültek meg a közelben tartózkodók közül. A király és a külügyminiszter és két ma- gasrangu tiszt sérülései oly súlyosak voltak, hogy pár órával a merénylet után meghaltak. Nem ez az első eset, hogy Sándor király ellen merényletet követtek el. Még mielőtt király lett, több Ízben kísérelték ezt meg, de sikertelenül. Egész életében zsarnok volt és ő az egyetlen koronázott diktátor az egész világon. Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy csak jugoszláviában van diktatúra, mert az csaknem minden kapitalista országban jelen van kisebb-nagyobb mértékben, de mig más országokban a király vagy elnök mellett, külön diktátor van, Jugoszláviában maga Sándor király gyakorolta ezt a hatalmat. Hogy a jelen merénylet az alattvalói elkeseredés követ- kezménye-e vagy pedig valamely más ország keze irányította azt, egyelőre eldöntetlen. Az első hírek szerint a merénylő horvát nemzetiségű és a horvátok lázadásának a következménye a zsarnok elnyomó ellen. A tüzetesebb vizsgálat azonban arról számol be, hogy jól előkészített és jól fi- nancirozott volt a merénylet. A balkán boszorkánykonyhájában titkos tanácskozások folytak állandóan. Csak pár hete, hogy a román és szerb királyok találkoztak és azon tanácskozás eredményeként utazott most a szerb király Franciaországba, a francia kormánnyal való tanácskozásra. Marseillesbe hajón érkezett és a kormány részéről a külügyminiszter fogadta. Együtt szál- tak kocsiba és alig hagyták el a kikötőt, amikor a merénylő végrehajtotta tettét. Bár ő maga is életével fizetett, mert a tömeg agyonverte, de célját elérte. Nem hisszük, hogy a király meggyilkolása bármit is segítene az elnyomott jugoszláv nép sorsán, ha egyáltalán ennek eredménye a merénylet. Az elnyomatás nem a királytól származik sem pedig másoktól, mint egyénektől. A jugoszláv népnek elnyomatása ugyan onnan ered, ahonnan, minden más ország népeié és az egyének — király vagy diktátor — csak végrehajtói a valódi hatalomnak, a kapitalista osztálynak. A meggyilkolt király helyét más fogja elfoglalni és az elnyomottak helyzetén semmi változás nem lesz. Ha azonban a merénylet valamely más országnak, vagy országoknak a terve, megtörténhet, hogy ez lesz a gyújtó zsinór ahoz a hatalmas bombához, mely ismét lángba borítja a világot, mint 1914-ben a magyar trónörökös és felesége meggyilkolása. A háború nem a gyilkosság következménye lenne, mert ez már régen készül minden országban. A fegyverkezés az elELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató oszály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földel, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltai elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorou állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekei! megóvni csakis olyképp felépitet szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le bérrendszerrel !” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is. hogy folytassa a termelést akkor, amikoi a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. múlt világháború óta fokozott mértékben folyik és csak a kedvező alkalmat várják, a lavina megindítására. Lehetséges, hogy a pillanat elérkezett. Mi a munkásság kötelessége a jelen pillanatban? Ha a háború kitör, mint kezes bárányok fognak-e a vágóhidra vonulni, vagy megálljt kiáltanak a vérengzésnek? Bármi is fog történni a közeli napokban, a munkásságnak az egész világon szervezkedni kell. A háború és a zsarnokság megállítására ez az egyetlen mód. Úgy a háború, mint az elnyomatás a profit rendszer következménye és vége csak akkor lesz, ha a jelen rendszert megdöntjük. Erre azonban csak szervezett erő képes! Az AFof L konvenciózik (Folyt, az 1-ső aldalról.) szó, bár nincs benne köszönet. A konvenció egyhangúlag fogadta el a hat órás munkanap és öt napos munkahétre vonatkozó javaslatot, azonban annak keresztül vitelére már kevés remény lehet. Ahelyett, hogy a szervezet tagságát szólítanák harcba a harminc órás munkahétért, a törvényhozó testületre bízzák. Nem hisszük, hogy annyira ostobák lennének az AFofL vezérei, hogy ne tudnák azt, hogy ha csak akkor lesz harminc órás munkahét, amikor az ország törvényhozó testületé révén jön létre, akkor nem lesz harminc órás munkahét. Számtalan példa áll előttünk, melyek mind azt bizonyítják, hogy bármily csekély előnyt ért el a munkásság napjainkig, annak minden csöpjéért harcolni kellett a termelés szinterén. Ezzel is igy lesz. Az AFofL vezérek semilyen kérdésben nem foglalnak el őszinte álláspontot, amely a tagság előnyére válna és ebben az esetben sem, de mert a tagság követeli a hat órás munkanapot és ellenezni nincs bátorságuk, a kivitelt a törvényhozásra bízzák, mert biztosak abban, hogy igy a tagság szemét is bekötik és uraik — a kapitalisták akaratát is teljesitik. Napirendre került az ipari szervezkedés kérdése is, amely a legfontosabb követelménye a jelennek. Hogy ez napirendre került, arról igazán nem tehetnek a vezér urak. És csodák- csodája, még Mr. Green sem ellenezte az ipari szervezkedés eszméjét. Nem jelenti ez azt, hogy most már minden rendben van, hanem a Green beleegyezése lefegyverezés volt az ipari szervezkedés hívei részére. Ha ellenezte volna, élénk vita fejlődött volna ki e kérdésben, igy pedig vita nélkül ment keresztül és ezzel el is temették az eszmét. Az ipari munkásságnak még nagy harcokat kell vívni a vezérkarral, mielőtt az AFofL nemcsak elméletben, hanem a gyakorlatban is elfogja ismerni a termelési rendszerhez illő ipari szervezkedési formát. Egyébként a konvenció kevés jelentőséggel bir az amerikai munkásmozgalomra. Mr. Greent újra megválasztották elnöknek és valószínű, hogy meg is fogja ezen állást tartani amig a halál meg nem könyörül rajta, vagy — ez sem lehetetlen már ma — a tagság felébred százados kábultságából és kiebru- dalja a munkásság nyakán élősködő piócákat. A vasutakon vannak teher pakoló gépezetek ezekből egy gép ma 400 embernek a munkáját végzi el. , 1879-ben az acél iparban egy embernek az évi termelése 81 tonna acél volt. Ma a modern gépek segítségével, ugyan any- nyi idő alatt 1.125 tonna egy ember termelése. OPEN FORUM Los Angeles Californiában az IWW rendezésében az IWW Hallban, 280 Lang Bldg. 212 S. Spring St. minden vasárnap ' este 8 órai kezdettel. Belépő dij NINCS. Kérdések. Hozzászólások. SUNDAY, October 21. Speaker Frank Halster. Subject: The Strike Wave. SUNDAY, October 28. Speaker James M. Carter. Subject: Do We Need a New Party? A Munkás Betegsegélyző Szövetség kampányt indított, hogy a felnőtt tagok létszámát 1935 májusban tartandó konvencióig 5000-re felemelhessék. Ebben a kampányban a felvett uj tag az első két hónapban a havi dijat nem fizeti. A tagszerző pedig az utánjárás költségeit azonkívül egy és két dolláros tisztelet dijat kap. A tagszerzési felhívás nem csak a titkárokhoz, de a Szövetség minden tagjához szól, mert úgy a költségek, mint a dijak a tagoknak is kifizetve lesznek. A Munkás Betegsegéltyző Szövetség a legerősebb intézménye az amerikai magyar munkásoknak, amely minden időben eleget tett a tagokkal szembeni Ígéretének és ma is 142.606.34 dollárja áll a tagok rendelkezésére. Egy tagot szerezzen csak minden tagja a Szövetségnek és a kitűzött célt jóval felül fogják haladni. Olvasás után adja lapunkat szomszédjának
