Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)
1934-07-14 / 800. szám
4 oldal B É R M U N K Á S 1934 julius 14. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................$2 00 One Year .......................$2.00 Félévre ........................... l.vO Six Months ................... 1.00 Egyes szám ára ........ 5c Single Copy ............ 6c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ........... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. _______________TELEPHONE: GArfield 7114. _______________ Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd„ Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Fascistalvérfürdő Németföldön Az elmúlt hét minden napjában, Németország került az érdeklődés központjába és az újságolvasó emberek érdekszomját, úgyszólván kielégíteni sem tudták a kapitalista lapok, melyek kivétel nélkül, head-lineokon hozták a német eseményeket. A német helyzet ismerői, hetekkel ezelőtt bocsájtkoztak baljóslatokba s Papén alkancellár, meglepetésszerü nyilatkozatából, a sorok között olvasták, hogy a náci állam rendszer húrjai a pattanásig megfeszülve, nagy robbajjal szakadozni fognak. A szabadság szerető embermilliók, szerte a világon, titkos és nyílt vágyakozással várták az erupciót, melynek kirobbanásától sokkal többet reméltek, mint amiről a szigorított cenzúrán keresztül kiszivárgott hírek beszámolnak. Hitlerék szadista bandája alatt nem ingott meg a talaj s a német diktatúra, stilszerü dilingerizmussal lövöldözte magát keresztül. Vértől csepegő mancsokkal, két marokra ragadta magához a hatalmat olyannyira, hogy a német nagytőkések, a Stinnesek és Kruppok, megelégedve dörzsölgethetik kezeiket és kórusban mondhatják, hogy ez a Hitler egy snájdig fiú. . . Az összeesküvésszerü német ellenforradalomban, mint azt ma már könnyen megállapítani lehet, a német munkásságnak nem volt szerepe. Amint látszik, egy évvel ezelőtt, úgy leteritették a német munkásságot, hogy a názi berkek repedezésének robajaitól sem bírtak feléledni a kábultságból. A német munkásság adós mardt a vágyak kielégítésével. Ellenben a diktatúra, hü maradt önmagához. Elrettentő példát mutatott saját szállásadóinak és helytartóinak lemészárlásával. S habár nem vagyunk kárörvendők sem vérszomjasok, nem hul- lajtunk könnyeket és nem csatlakozunk a gyászolók kóruhához. Mert a végeredményében, ami az elmúlt héten Németországban történt, az nem volt egyébb, mint a názik marakodása a hatalom megosztásáért. Hitler hóhérlegényei alapos munkát végeztek. Mint munkások, minden hála és elismerés nélkül konstatáljuk, hogy siettetik a leszámolás nagy napját, mikor is a német munkásságnak felszabadulási küzdelmében, azokkal már nem kell számolniok, kiket a júniusi Szent Bertalan éjszakán Hitlerék már elintéztek. . . Még mindég Hitler? Akinek a szempillája sem rebben meg száz embernek a gépfegyver elé való állítása következtében, attól joggal várjuk, hogy a cenzúrát is béklyójában tarlja és Németországot csak olyan hírek hagyhatják el, amelyek Hitler céljait szolgálják a külföldön is. De ha olvasni kezdünk azokból az általános intézkedésekből, amelyek alá helyezik Berlint és a többi nagy német városokat, amelyek lüktető részei voltak j; német nemzetnek, kiolvassuk és meglátjuk, hogy az a rend, amely Németországban honol egyenrangú Hitler lelkületével, amely csak akkor érezhet egy csekély biztonságot, ha körül van véve a tizennégy próbás barna inges legényekkel. Reméljük, hogy a német munkásság ez egyszer tanul Hitlertől és minden elnyomatása dacara össze gyűjti erejét az iparokban, ott ahonnan a barna ingesek összessége sem tudja kizavarni, mert hiszen ezzel a saját maguk élete ellen törtnének, és Hitler módja szerint megtisztítják az országot, mert ez nekik és csak nekik áll igazán módjukban. Ebben a helyzetben az általános sztrájk olyan fegyver a munkásság kezében, amellyel megsemmisítheti hitlerék erőszakosságait de magát a mai rendszert is és helyébe az ipari demokráciát, a munkások ipari társadalmát létesítheti meg. Éhez a német munkásság ipari szervezeteire van szükség. Hisszük, hogy az utolsó esztendők vértanuságai erre megtanították a német munkásságot is és ha igy történik, nem hullott hiába a proletár vér, mert nyomában fakad az ipari demokrácia. Detroit mint uj acélváros Egy évre a Fordék bejelentésére, mely szerint több millió dollárba kerülő acél telepet építenek a dearborni autó telepen melyet már meg is kezdtek most a Great Lakes Steel Corporation jelentette ki, hogy 12 millió dollárba kerülő gyárat épit a most meglevő óriási nagy telepéhez. Az utóbbi tiz évben épült három nagy acél gyár Detroit- ban és az autó ipar részére neír bírtak elegendő lemezt gyárta ni, azért akarják a meglevői acél telepeket kibővíteni, hogy a Detroit és közvetlen vidékér fekvő automobil gyárakat itt helyben elégítsék ki, mely álfa: a szállítást mellőzni tudják. Nagy fontossággal bir ez a hir Amerika munkássága részére, mert egy újabb vándorlást tesz szükségessé, a régi acél városok mint Pittsburgh. Youngstown stb. veszítenek az autó rendelésekből, amidőn itt helyben kielégítik azt a megrendelést. így még kevesebb százalékban fogják a munkás ságot az utóbbi telepeken fog lalkoztatni. Úgy szintén az autó ipar mellett ez a vidék munkássága ki lesz téve az acél trust nagy fokú kizsákmányolásának, hogy az uj telepek árát mentői hamarabb kiizzadja. De nekünk unionistáknak is el kell készülnünk arra, hogy még nagyobb szervezési kampányra képesítsük az ipari szervezet tagjait és a Metal and Machinery Workers I. U. 440-nak még nagyobb tere lesz, mivel elég helyesen nem csak az autó munkásokat, hanem mivel nagyon is össze van kötve az acél iparral igy mint vas és fém munkásokat az acél telepek munkásait is egy ipari szervezetbe tömöríti. Vi. A milwaukee|-i sztrájkban, Hoan szocialista polgármester, miután a tőkések a munkások követeléseinek kielégítését megtagadták, minden felelősséget a tőkésekre hárított. Az a száznegyven munkás, kik az áramfejlesztő telepen rokon- szenvi sztrájkba léptek, feloldotta a tőkéseket a felelősség alól, de követelésüket fél órán belül teljesíteni kellett. A nagy német nemzeten kívül — amely ugyan megérdemli a sorsát — világszerte lélekzett vissza folytva sok millió ember reménye volt az elmúlt héten, hogy ez a véres kezű diktátor, akinek rövid egy esztendős hivataloskodása alatt több ártatlanul kiontott vér tapad a kezéhez mint elődjei összességénék, akinek egy esztendős diktátorsága a német munkásság legjobbjaival szinültig megtöltötte az ország minden börtönét, fegyházát, hogy ez a szadista utolsó óráit éli nemcsak mint politikai tényező, de mint egy nagy nemzet képviselője is. Hitler meglátta az ország belsejében dúló harcot, amely elsősorban az ő megsemmisítésére irányult és annak leküzdésére olyan eszközöket vett igénybe, amelyhez olasz tanító mestere a legnagyobb büszkeséggel, a legnagyobb megelégedéssel küldheti el a kitűnő bizonyítványt tanítványának. Első sorban a maga környezetét tisztotta meg Hitler olyan formán, hogy a gyanúsítás elegendő volt ahoz, hogy több mint száz embert minden kihallgatás, minden esetleges védekezés nélkül a puskagolyó elé állítson és velük végezzen. Hitler ebben a minőségében is bemutatta, hogy hogyan kell az érdeket védeni a hatalmat tartani. Az eseményeket munkás szemüvegen nézők óhaja nem vált valóra. Hitler a kormányon maradt és a polgári jelentések úgy adják a világ tudomására, hogy állása ma erősebb, mint valaha is volt. A politika útvesztője azonban hamis. A nagy államférfiak akkor vannak a megsemmisülésükhöz a legközelebb, amikor az általuk irányított sajtó azt kürtöli világgá, hogy minden rendben van. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató oszály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszitsák s ezáltal elősegitik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorou állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépitet szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le bérrendszerrel I” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az pari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
