Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)
1934-09-29 / 811. szám
1934 szeptember 29. BÉRMUNKÁS 3 oldal SZILÁNKOK LITVINOV ÉS A KAPITALISTÁK SZERELMI FRIGYE. Nagy az öröm a komik társaságában. A kapitalista országok “Nemzetek Ligá”-ja befogadta a Szovietet. Nagyjából vizsgálva a dolgot úgy látszik, mintha a Szoviet eddigi igno- rálása a sértett tekintély kol- markodása lett volna. Azt mondhatnánk, hogy az oroszokat csak azért nem engedték eddig a Nemzetek Ligájába, mert féltek a hosszú szakállu, bozontos hajú, bombát hordó orosztól. Litvinov kit ma úgy ismernek mint Európa egyik legügyesebb diplomatáját, eloszlatta aggályaikat. A cilinderes, cvikkeres, parazitákkal ügyesen parolázó Lit- vinovnak sikerült 17 évi szorgos munkával lerombolni a Szoviet és kapitalista államrend látszólagos külömbségét, innen a bebocsátás és a komik öröme. Méltó társaság. A Szoviet beiktatásának erkölcsi értékét növelte a spanyol küldött meleg ajánlata. Tudtunkkal a spanyol proletárság élethalál harcát vívja a küldött osztálytársaival. TEJ HIÁNY. A serdülő gyerek legjobb tápanyaga a friss tejben van. Nehezen emészthető zöldség vagy husanyag mig szükségszerű rendes étkezés kikerekité- séhez, bizonyos mértékben ajánlatos, elkerülhetetlen, sőt lét- szükséglete a fiatal növő szervezetnek a friss tej bőségesen való fogyasztása. Az Egyesült Államok területe olyan választékos, olyan alkalmas állattenyésztésre, hogy társadalmi bűn, jövő generációnkat megbénító vétek volna az élelelem- hiány. Hála az emberek szorgalmának ez a helyzet nem áll fenn. Mégis Dr. Howe a fogyasztók tanácsnoka ezt mondja: “45 államnak 59 városában 29.485 család 5.44 taggal $21.20 heti bevétellel került vizsgálatunk alá. Ebből 14 százalék egyáltalán nem vesz friss tejet. Kannás tej fogyasztásuk is 27 százalékkal kevesebb az átlagnál!” A jó doktor nem vizsgálja a sok milliónyi munkanélküli családokat s ha még a $21.20 bevételüek étrendjétől is megborzad, mit szólna az utóbbiakhoz? hol még poshadt tej és élelemanyag is gyéren kerül az asztalra. Zsíros közhivatalban levő doktorjaink erről nem szeretnek beszélni. A PÉNZ ÖRDÖGE. Az NRA sok oldalú próbálkozása parányival sem javítja a helyzetet. Az ipari és kereskedelmi élet kereke halad. A vagyon összpontosulása fokozottabb mértékben halad előre. A rengeteg pénz, melyet közmunkákra, bankok talpraállitására, vasutak, biztositó társaságok segítésére kiadtak, s a milliók, melyet segélyekre kiosztottak a nagytőkés páncélszekrényébe vándoroltak. Ha milliókat bo- csájtanának ma köznapi árucsere lebonyolítására, a nagytőke mágnese holnap már felszívja azt. VALAHOL BAJ VAN. A múlt szeptemberi napokhoz hasonló őszi szelek fújnak. A múlt ősszel a CWA-t tervezték a téli ínség lecsapolására. Most az FERA-t. A múlt télen utak, parkok, erdőkbe küldték az éhes, rongyos, proletárt. Most gyárak és építkezésekhez szándékoznak küldeni. Ezekhez természetes pénz kell. Az élelmiszer árak felemelése nem hozott fellendülést. A CWA csak pillanatnyi időre csalta ki a pénzt közforgalomba. A nagytőke profitja lehetetlenné teszi a pénz közforgalomba maradását. Mint rohanó ár, fut vissza a Morganokhoz. A washingtoni okosok most ezt próbálják meggátolni kormánybankok felállításával. Mint minden kísérletük, úgy ez is dugába fog dőlni. A magántulajdon rákfenéjét ültetik kísérleteik csirájába, csak természetes, hogy torz alkotmány a gyümölcse. És még eggyel több keserű kiábrándulás. Hiába a kapitalista közgazdász szakértők “közelgő általános fellendülés”-ről szóló csicsergése ; hiába a politikusok, okosak bűvészmutatványai, érzelmi motívumok keresése vagy pengetése; nagy, mélyreható gazdasági okok, gazdasági erők realitása szántja életünket. A termelés és szétosztás dekadenciájával állunk szemben. A gépkorszak uj életmódot követel. Azt az életmódot, melyet az ipari unionisták Írtak zászlajukra: A termelőeszközök, a társadalmi javak köztulajdonjogát. Ez a kiút. S—n. Munkások munkások ellen sztrájkolnak CHICAGO, ILL. — Az alábbi eset nem egyedül álló a szakszervezetek történetében, de mivel ma az ipari fejlettség korában történt, meg örökítjük lapunk hasábjain, hogy a későbbi generáció is tudomást szerezzen majd a szakszervezetek “áldásos” működéséről. A Lane Technical High Schoolt már évekkel ezelőtt kezdték építeni, azonban anyagiak hiányán a munka már hosszabb idő óta szünetelt, mig ez évben a kormány által kibocsájtott kölcsönök, abba a szerencsés helyzetbe jutatták a város nevelési bizottságát, hogy az iskola szezonra elkészíthetik. Az építésnél foglalkoztatott munkások az AFofL kötelékébe tartoznak és még ma is féltékenyen vigyáznak arra, hogy egyik szakma valahogy el ne lopja a másik munkáját, ami, ma az építkezésnél is történt változások következtében sokszor vitára ad alkalmat. Úgy történt a jelen esetben is, hogy a mosdó és illem helyeken, valamint a folyósokon a padlózatot fa helyett a ma már szokásban levő kővel (tile) he- lyetesitették és mint ilyent a cement finisherek az ő szakmájukba vágó munkának minősítették. Igen ám, de az ácsok úgy okoskodtak, hogy a padlózat őket illeti, ha az bármiből legyen is cementen kívül. így a két szakszervezet vitázni kezdett a jog felett és mivel az építész mérnök a cement munkások javára döntött, a ear- penterek sztrájkba léptek. Semmi más követelés nincsen, mint az, hogy a kövezést ne a cement munkások hanem a car- penterek csinálják, tehát nem a munkáltató ellen sztrájkolnak, hanem a munkástársaik ellen. Ezen munkásoknál az osztályöntudat még nagyon alacsony fokon áll, annál magasabban lobog a szakmai irigység lángja melyet, a szakszervezetek oly gondosan ápolnak és amely nagymértékben akadályozza a munkásságnak az Egy Nagy Szervezetbe tömörülését. OPEN FORUM Los Angeles Califomiában az IWW rendezésében az IWW Hallban, 280 Lang Bldg. 212 S. Spring St. minden vasárnap este 8 órai kezdettel. Belépő dij NINCS. Kérdések. Hozzászólások. fölpuposodó tőke öntelt szemérmetlenségében szétparcellázza magának a szabad mezőket, a fölségesen fekete földeket. Elzárjátok előlünk a lombos, hüs, magányos erdőket, ahol a teremtő csönd gondolatokat és szerelmeket szül. Ti zárjátok el a folyót, amint koldus módra magához öleli a surranó patakot, ti nem engedtek gyönyörködni a tó fodrozódó tükrében, a páravirágos, foszló vízesésben, ti közösítetek ki bennünket a természet megejtő, szivárványos élvezetéből, hogy bezárjátok bennünket nap- talan odúinkba. Ti álljátok ,el az útját annak, hogy terhes fákról gyümölcsök hulljanak az ölünkbe. Ti szabdaljátok három-, négy-, öt- és hatszám jegyű holdakba birtokaitokat, amelyek körül földtelen ínségbe hull az ember. — Ne szavalj. Jó, hogy azt nem mondod, hogy miattunk éhezel. — Mondom! Ti akadályozzátok meg, hogy éltető, pillés kenyér kerüljön minden asztalokra. Ti véditek a szépet a kevesek, a kiváltságosak számára zenében, könyvben, képben, szoborban, táncban és játékban. Az élet muzsikás, vigasztaló örömeit ti rejtitek el for- télyos kulcsra nyíló négy fal közé. — Mi vagyunk az igazság, a jog megtestesítői, mi tartjuk egybe a világot. — Zsarnokai vagytok léteteknek és megcsufolói a hivatástoknak. Ti robbantjátok ki a civódásokat, ti szültök minden rosszat elinditó hazugságokat, ti vertek éket a szeretők, testvérek, szülők, gyermekek, férfi és asszony közé. Petárdák vagytok és levegőbe röpititek az igazságot. Ti semmisítitek meg a jogot, minden ember teremtéstől egyenlő jogait, amelyekre örök jussa van minden élőnek. Ti falazzátok börtönablakok mögé a legkülönbeket, a bátrakat, a merni merőket, amint ti álltok őrt a sirhantok körül is, hogy a rossz álmokat megőrizzétek. A ti falanxotok mögé kerülnek a trezorok, a ti le- gyürhetetlen ellenállástok segíti a magasba halmozódni az aranyhegyeket, a mi életünk másnak jutott hasznát. Ti véditek a szuronyokat, amelyek a változtatásra törekvők ellen éleződtek nyisszantó élesre. Ti húztok gátakat ember és ember közé és ti vagytok a mes- gyekövek, amelyek helyet teremtenek a gyűlölködésnek. Ti állittok mesterséges határokat nemzetek között, ti taszítjátok széjjel a mindenhol mindegy sorsú népeket. Ti indítjátok el a háború fúriáit! Az Apokalipszis négy lovasa a ti ösztökélés- tekre zudul rá a világra, hogy vészt és halált szórjon az embermilliók közé. — Csak jóizü kacagás lehet a válaszom esztelen dühöngésedre. Hiszen én vagyok a rács és te csak a kovács. — Igen, különbözünk. Ti vi- háncoltok paloták és sárkunyhók, puha fészkek és földbe vájt odúk között. Ti vagytok házőrzői a parvenünek, önkéntes hadserege a nagystílű tolvajnak, szerződtetett csőszei a kizsákmányolóknak. Ti őriztek simatestü szeretőket, forróölü némbereket. Igen, ti kergetitek el a koldusokat. Nélkületek a paradicsom szent nagy közösségében élnének az emberek a természettel és a javakkal és veletek, általatok, állandósul a földön a legnagyobb arányú gazság, a kizsákmányolás. Boldogtalanságot, bűnt és nyomort szülő társadalmi rendnek vagytok az őrzői. — Úgy? És ha mindezt tudtad, miért készítettél ? Miért kovácsoltok ti rácsokat, hogy benneteket rekesszenek ki az élet örömeiből? — Nem mindegyikünk találkozik beszélő ráccsal, de az öntudat egyszer majd elönti a teremtő kezeket. Eresszétek hát magatokba a rozsdát, hogy eltörjetek, adjátok meg magatokat a hőségnek, hogy elolvadjatok, hódoljatok meg a fagynak, hogy darabokra hulljatok! Mi most időnk vasfogát kovácsoljuk, hogy elporlasszon benneteket! Nem tudta folytatni. A pádon alvó öreg kovácsot a rendőr marka rázta föl. Mivel sem lakása, sem foglalkozása nem volt, mint közveszélyes munkakerülőt, rács mögé tették.
