Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)
1934-09-29 / 811. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1934 szeptember 29. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................$2 00 One Year .......................$2.00 Félévre .......................... l.iO Six Months ................... 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy ................. 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. _____________TELEPHONE: GArfield 7114._______________ Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Történelmi lecke (rr.) Az ipari válság támasztotta nyomor és nélkülözés nyomán, észrevehetően szaporodik a gondolkozásra kényszeritett munkások száma. Mind többen lesznek akik válaszuthoz érnek és a haladás gondolatától űzve, valamelyik munkásmozgalmi irányzat híveivé válnak. Vannak olyan munkások is, akik hosszabb-rövidebb időn át, egy vagy több irányzatnak szerves részei voltak, de a munkásság Ietárgikus volta, avagy személyes súrlódások és intrikák következtében, szakítottak a munkásmozgalommal és különvéleményre hivatkozva, mindenek és mindenki fölé helyezik magukat. Minden hiába — kézlegyintéssel próbálják a fontos ügyeket elintézni, vagy sarokba szorulás esetén, osztálytudatos mivoltukra hivatkozva, az önképzés és olvasás kultuszát gomblyukba tűzve zárkóznak el a hasznos és komoly munkák végzésétől sőt olyanokra is akadunk, kik azt merik hangoztatni, hogy a kapitalista társadalom jelen fejlődésfoka, túlhaladta, az osztályharcra épült munkásmozgalmi álláspontot — tagadják az osztályharc létezését. Az ily sokfelé igazodó és tagozódó nézetek között, elveszni látszik az a munkás, aki még odáig sem jutott el, hogy komolyan foglalkozzék, a munkásmozgalomhoz való csatlakozással. Éppen ezért, nem múlta idejét az eszmecsere és vitatkozás. És akarva — nem, a széles munkásrétegek és a mukásmozgalom közötti nagy távolság miatt még mindig akad időnk és alkalmunk, még mindig van lapunk hasábjain terünk arra, hogy egyes nyakate- kert nézetet görcsös állapotából kimasszirozzunk. Fizikai szabály, hogy a helytelen irányba kilőtt puska golyó a távolság növekedésével semhogy visszakanyarodna, mindinkább eltávolodik a lövész célpontjától. így vagyunk az elméletekkel is. Helytelen felismerés, még helytelenebb következtetéseket von maga után. Az osztályharc tagadása U. S. Amerikában, még akkor is badarság, ha úgynevezett szakértőkre, vagy tanult kapacitásokra hivatkozik a tagadók csoportja. Hiszen az osztályharc nem szünhetik meg az osztályok megszüntetése nélkül. És van olyan helytelen az elmúlt évtizedek sztrájkjainak lebecsülése, mint azoknak túlbecsülése. Sőt még helytelenebb, az aránytalan erőviszony miatt, a szervezett tőkés osztály és a szervezetlen munkás- osztály elintézetlen ügyeit, elintézettnek tekinteni. Olyannak vallani, mintha ezen változtani már nem lehetne. A tehnika fejlődésére való hivatkozás, nem ad nagyobb presztízst az osztályharc tagadásához. Inkább a helytelen felismerést és hogy enyhék legyünk, a “tudósok” tudatlanságát mutatja. A munkaerő átvitel, a munkaerő takarítás, a tökéletesített gépek, a termelőképesség, határtalannak látszó felfokozása, nem a munkaerő, illetve a fölötte rendelkező munkás szerepének hanyatlását, hanem annak az ellenkezőjét igazolja. Nagy utat tett meg az emberi társadalom az ökrös szekérre! a gőzmozdonyig és még nagyobbat, a gőzmozdony feltalálása ótq, napjainkig. De bátran mondhatjuk, hogy a hepe-hupás uttalan utakon, nem rázott jobban a szekér, mint a sínpárokon tova száguldó mozdony. Az osztályharcok, sztrájkok, mint a kizsákmányolás nemezisei, végig kisérték fejlődésében a társadalmat és annál jobban rázták minél tökéletesebbé fejlődött termelési rendszere. Másszóval, a munkásmozgalom történetébe való puszta bepillantás, az osztályharcok, sztrájkok, méreteinek összehasonlítása és lemérése, dönthetetlen bizonyítékokkal kell szolgáljon mindazoknak, akik gondolkozni még képesek, hogy a bérmunkás szerepe a termelésben ma hatványozottabban fontos, mint valaha. Nem a munkásosztály, hanem az egyedek, — egy-egy munkás — veszített szerepéből, olyan arányban, amint a tehnika fejlődése a szaktudást tette fölöslegessé. De ezen szabály nemcsak a fizikai de a szellemi munkásokra is vonatkozik. Azonban; amint elébb emlitettük, a kép másikoldala, egészen másként fest. Nem is olyan régen — a szaktudás delejeko- rán, minden fejlett és fejlődő kapitalista államot, a sztrájkok sorozatos hullámzásai rázták szüntelenül a legkisebb műhelytől, a legnagyobb gyárakig, sőt számos esetben, a sztrájkok bénitotlák meg. Ezen sztrájkok folyásában, váltakozó sikereket könyvelt el a munkásság, de egy néhány általános jellegű sztrájktól eltekintve, sem az országra, legkevésbbé a társadalomra, nem hatottak ki. Megmaradtak egy bizonyos terület keretei között. Bénító hatásukat , magán vállalkozók, vagy a társulat részvényesei érezték leginkább. Ez a helyzet lényegesen megváltozott, az utóbbi években. A szaktudás szerepvesztésével, a szakszervezetek ereje és befolyása legyengült oly annyira, hogy a hatalmas korporációk erejéhez viszonyítva, nullát mutat. Az iparok növekedésével, a géptermelési rendszerrel párhuzamban, úgy a szakszervezeti, mint a szervezetlen munkás, kiszorult a termelés menetéből. De ide jutott, a szellemi munkás is. Ez adott helyzetből, a lecsúszott szellemi munkások egyik-másik csoportja, anélkül, hogy az osztályharcra épült munkásmozgalom elméletéi komoly megfontolás alá vette volna, egy külön, helyesebben — különc — elméletet állított fel, melynek alapját, a társadalmi osztályok és közöttük folyó osztályharc tagadása képezi. És itt visszatérünk ahoz a bizonyos golyóhoz, mely célja tévesztetten, soha célhoz nem érhet. A munkából kiszorított sok millió munkástömeg láttára, tökéletesített, munkaerő takarító gépezetek ismeretével, úgy okoskodnak, hogy a munkaerő birtokosa, a bérmunkás, elveszítette szerepét a társadalomban. Fölösleges teher lett belőle: soha többé szerephez nem juthat a mai rendszerben, mert helyét elfoglalta a gép. E megokolás képezi alapját, az osztályharc tagadásának is. Egy dolgot felejtettek el a “szellemi óriások” — kiknek szekerére, bár hívatlanul, néhány magyar munkás és egy renegát szatócs, lapocskájával együtt, mindenáron felkapaszkodni akarnak. — Hogy a kifejlődött géptermelési renddel, kifejlődött s hogy úgy mondjuk, komplikálttá finomodott, az egész társadalom, mert nemcsak az egyed, nemcsak a munkás, veszítette el szerepét: az individualizmussal, vele pusztult úgy a független tőke, mint minden más. Egymástól függővé lett a munkásság, egymásra utalt az egész kapitalista társadalom, minden berendezkedésével. Mert amig a múltban a sztrájkok megmaradtak lokális ter- mészetüeknek és különösen messze területeket, sőt azonos, vagy rokon iparokat is alig érintettek, addig a társadalom minden porcikája rezonál ma egy munkásmegmozdulásra s ha annak mérete nágyobbszabásu, a tőkéstársadalom minden gépezetét mozgásba hozzák esetleges meghiúsítására, s ha az késő, vérbefoly- tására. A termelési rendszer tökéletesedésével, egymásba kapcsolódott, egymástól függővé lett, az egész társadalom ezer-egy külön bontható szerves része. Egv toledoi kis gyár munkásainak sztrájkját, megérezte egész Amerika. Egy friscoi sztrájk, egy mineapolisi, nem is beszélve, a jelenben folyó szövő sztrájkról, kihatással van az egész országra oly annyira, hogy nincsen olyan eszköz, melytől undorodna, melynek használatától elrettenne a tőkések hada, hogy csak vérbe folythassák. Minden elméletnek, gyakorlat a próbaköve. S a gyakorlat, amig az egyes munkás szerepét, nullára redukálja, az osztályharcot és a hozzá felvértezett szervezett munkásságot, a társadalom egyedüli fontos tényezőjévé avatja. Ma sokkal inkább mint valaha. Eszünkbe jutott, egy régi latin közmondás, mely a bikáról, meg a békáról k. b. igy szól. “A béka meglátta a nagy bikát és fogadott a párjával, hogy ő is tud olyan nagy lenni mint a bika, ha akar. Erre elkezdte felfújni önmagát: kérdezgetve párját, hogy vagyok-e már? Még nem, volt mindig a válasz. A mesebeli béka addig fújta magát, amig végre elpukkadt.” Félős, hogy azokkal a tudósokkal is úgy járunk, akik az osztályharc fölé akarnak emelkedni, hogy addig fújják magukat, amig megpukkadnak. De azért az osztályharc csak folyni fog, mígnem a munkásosztály győz. Mert ez a történelmi szerepe! ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató oszály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai, mint osztály szervezkednek birtokukba veszik a földei, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekben! összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorou állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépitet szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “Le bérrend szerrel!“ A munkásosztály történelmi hivatása, bngv megszüntesse a bérreni! szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra keli szervezni, hanem arra is. hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét épitiük a régi társadalom keretein belül.
