Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-04-21 / 788. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1934 április 21. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre $2 10 One Year $2.00 félévre ...................... l.iO Six Months 1.00 Egyes szám ára ........ 6c Single Copy 6c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. u Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Szervezeti külömbségek Az Ohio Foundry sztrájkoló munkásainak picket vonalát, maga a gyáros keresi fel és arról próbálja a munkásokat meggyőzni, hogy a magukválasztott szervezetét a Metal and Machinery Industrial Union No. 440-t, mely az IWW egyik része, adják fel és lépjenek be az American Federation of Laborba. Az Ohio Foundry sztrájkoló munkásai, akik csak néhány hete vannak összeköttetésben a Metal and Machinery Industrial Union No. 440-el nem ismerhetik az IWW-t a maga teljes valóságában. Talán nem is hallottak még arról a nagy vérvesztes- ségről, amelyet az IWW szenvedett az amerikai ipari fronton az elmúlt harminc esztendőben. Nem ismerik Lawrence, Everett, Spokane, Colorado és másutt folyt nagy ipari harcokat. Nem figyelték azt az irtó hadjáratot, amelyet az amerikai tőkés- osztály a világháború alatt és azután az állam minden hatalmával és eszközével egyedül az IWW szervezetei ellen vezetett. De mert hallottak az American Federation of Labor korruptágáról, a munkások gyakori kiszolgáltatásáról, a darab kenyérért vivőit harcok közepette való árulásokról, amit most a munkaadó ajánlata amellett a szervezet mellett csak bizonyit és megerősít — mosolyogva utasítják el a gyáros ajánlatát. Kit szolgálhat az a munkás szervezet, amelyet a gyáros, a munkaadó ajánl a munkásainak? Wall Street alatt a föld minden zugában, ahol újságolvasó emberek élnek, nem New York városa alsó részének szűk, ég- benyuló házaival ellátott utcáját értik, hanem a világ gazdaságának leghatalmasabb ipari és pénz mágnásainak székhelyét. Ennek a minden vagyon felett redelkező tőkés osztálynak hivatalos újságja a Wall Street Journal 30 esztendővel ezelőtt figyelmeztette Amerika iparbáróit és pénz királyait, hogy az American Federation of Labor szervezetet karolják fel, annak felépítése elé akadályokat ne gördítsenek, mert ez a szervezet “az amerikai tőkés osztály védvára.” Hogy helyes volt a nevezett újság megállapítása az AFofL felől, szükségtelen az elmúlt idők munka és tőke harcainak levezetésével bizonyítanunk. Maga az a tény, hogy a munkaadók a munkások egy darab nagyobb kenyérért való harcában, a harc elbuktatására az AFofL-t veszik igénybe, egy maga is igazolja, hogy ez a szervezet nem lehet a munkások szervezete. Mégcsak rövid esztendőkkel ezelőtt az AFofL az olyan dolgozókról, mint most az Ohio Foundry sztrájkoló munkásai nem is vett tudomást. Az AFofL a szakmunkások szervezete ma is, akiknek a nevében a szervezet hivatalnokai intézkednek. A tagoknak csak az intézkedések végrehajtására van joguk, no meg a hivatalnokok eltartására befizetni a magas járulékokat. Az AFofL alapszabályai lehetetlenné teszik azt, hogy egy gyár vagy munkatelep munkásai még ha valamennyien az AFofL-hez tartoznak is, egy időben szünteshessék be a munkát bármilyen esetben is. Az egy szervezethez, egy gyárban, de külömböző szerszámokkal dolgozó munkások szerszám szerint vannak csoportosítva, akjk külön-külön időkre kötnek úgynevezett szerződéseket, hogy azok lejártáig a munkát be nem szüntetik. Az AFofL történetében állandóan ott találjuk az egyik munkást a másik munkás harcának a letörésében. Ezt a szervezet kártyájával a zsebükben teszik, mint ahogyan most az Ohio Foundry- ban egyedül az AFofL öntők dolgoznak. Az IWW nem jó, mondják a munkaadók és mind azok, akik a munkások nyomorúságából élősködnek. Mind a két csoportnak alapos oka van ezt a hitet a munkások között terjeszteni, mert az IWW kimondott célja és ezt a gyakorlatba is viszi, hogy a munkások tudatára ébredjenek annak, hogy a munkások és munkáltatóknak nem lehet közös érdekeik. A két tábor között állandóan harcnak kell folynia mindaddig, mig a munkásság mint osztály szervezkedik, hogy szervezett erejével a bérrendszert eltörölje, amivel magát a társadalmat változtatja meg. Az IWW ezt a megállapítását nemcsak az elvinyilatkozatában fektette le, de a munkások napi harcai mellett ennek a végcélnak az elérésére neveli és oktatja a bérért dolgozókat. Csak természetes, hogy a munkaadók nemcsak, hogy nem ajánlhatnak a munkásaiknak egy ilyen szervezetet, hanem annak megerősödését az AFofL és más hasonló eszközök igénybe vételével próbálják megakadályozni. És itt kap teret a munkásmozgalmat megélhetési üzletnek tekintők serege, a munkásmozgalmat eláruló renegátok csoportja és a beteges hiúságban szenvedő vezérségre pályázók tömege, akik pénzért vagy vezéri akarásuk kielégítéséért az IWW, a becsületes munkásmozgalom megerősödése ellen judás dijakért eladják magukat a tőkés osztálynak. A munkások tömörülésén hz EGY NAGY SZERVEZETBEN megtörik nemcsak a munkál atók ellentállása, de hatástalan lesz az árulók serege is. Amerika dolgozói mind nagyobb számban ismerik fel ezt a tényt és csatlakoznak az IWW-hoz az igazi ipari demokrácia megteremtésére. AUSZTRIÁ-ból jön a hir, a szocialisták földalatti munkához folyamodták bosszút állni elvesztett politikai hatalmukért. Ha többet törődtek volna a kérges tenyerű munkással, ha a termelő munjkás felszabadítása lett volna kizárólag céljuk, ha boldogságukat az azt megteremtőkkel egyarányban osztották volna meg, talán még a vérfürdő is lehetetlen lett volna. így kell fizetniük a múltak bűneiért. A sajnos persze az, hogy a kérges tenyerű munkás is szenved velük. "NEM KELL FÉLNI" Az újságok napról-napra arról írnak, hogy a sztrájk hullám, ami végig szántja egész Amerikát katasztrofális lehet. Ezek az aggódók keresik az okát annak, hogy a “békés” amerikai nép miért lett egyszerre olyan békétlenkedő sőt sztrájkoló. Mert úgy mondják a békétlenkedés még nem volna olyan nagy baj, hiszen arra van jó orvosságuk — de a sztrájk az már nem olyan egyszerű dolog, abból még bajok lehetnek. Egyesek az NRA-t okozzák, mert igen hosszúra ereszti a munkáslovak gyeplőjét. Mások azt mondják, hogy “lázitó” befolyás alá került az amerikai nép. Persze az egyiknek sem jut eszébe az az nem akar eszébe jutni, hogy talán nyomor van, talán a nincstelen- ség az oka a sztrájk hullámnak. De ilyesmit nem is lehet tőlük várni ehez ők túlságosan “okosak” — a tény, hogy meg vannak ijedve mert az is megtörtént egyes helyeken, hogy kicsúszott a kezükből a gyeplő, a munkások feletti kontrol. Tehát idegesek, nincsennek ilyesmihez hozzászokva és igy elejét akarják venni az ügynek amely ők tudják nem jóra vezet. Megostromolták szeretett munkaügyi miniszterünket a bájos Miss Perkinst, hogy mit szól ő a dologhoz, mert nagyon aggódnak felette és Miss Perkins megnyugtatta őket, — hogy nincs ok az aggodalomra. Azt mondta Miss Perkins, hogy a napról-napra bekövetkező sztrájkok nem hordanak komoly veszdelmet magukban — ezek csak másodrendű sztrájkok. Efre megkérdezték mit nevez ő elsőrendű sztrájknak. Miss Perkins azt felelte, az elsőrendű sztrájk az amikor a munkások meg vannak szervezve és tudják mit akarnak, miért akarják és hogy hogyan kaphatják azt meg. Erre az aggódók megnyugodtak mert úgymond nincs veszedelemben az amerikai “Demokrácia” és csodák csodája amióta Miss Perkins nyilatkozott mintha a sztrájk láz enyhült volna. Gondolkodjunk csak felette, nem is olyan buta ez a hölgy, szeretett munkaügyi miniszterünk — a munkás tömegek tanulhatnak tőle, — hogy a “másodrendű” sztrájkoknak tehát a szervezetlen, öntudatlan itt-ott fellobanó csatározásoknak sohasem lesz eredménye. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség mn csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bír ják, akikből a munkáltató oszály áll E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkedne«, birtokukba veszik a földei, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép telenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorou állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépitet szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le bérrendszerrel !” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belSL
