Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-04-21 / 788. szám
1934 április 21. BÉRMUNKÁS 5 oldal szelíd kifakadás A 14-ik században kitört, az egész földön végig vonuló és az emberiséget kipusztitással fenyegető dögvész, vagy feketehalál volt körülbelül az emberiségre olyan borzalmas csapás, mint az 1914-ben kitört világháború és az ennek nyomában járó és az egész földet elborító gazdasági lezüllés zu- hataga. Európa országainak szegényebb osztályai már a háború elejétől fogva benne fulladoznak, mig az Egyesült Államokban 1929 óta érezhetők, szélesebb arányokban, dagadó hullámai. Mig a földön a 14-ik században végig száguldó dögvész elemi csapás volt, nem emberek müve, addig a világháború és a reánk zudult gazdasági nyomorúság, a rendszer szülte emberi gonoszság, kapzsiság és a tudatlansággal párosult, gyáva belenyugvás kegyetlen következménye. A dögvész, mint elemi csapás, bevégezte romboló munkáját, anélkül, hogy az emberek sokat tehettek volna ellene, úgyszólván, magától szűnt meg. De a jelenben rajtunk tomboló vészzuhatagot, mint az emberi gonoszság eredményét, a természet magától nem szünteti meg, hanem a még benne úszni tudó és a benne, már-már fuldokló emberek öntudatosan egybevetett ereje és akarata szüntetheti meg. De nem úgy, hogy szalmából épült gyenge gátakat emel megfékezésére, hogy maga is gátostól együtt pusztuljon; nem úgy, hogy a még úszni tudók fuldokló társuk elmerülését várva, vagy elősegítve, abban a reményben, hogy azok hullájára lépve, majd ki éviekéinek a zu- hatagból; nem úgy, hogy a még úszni tudók a zuhatag zsilipjeit, a hosszú munkaidő és alacsony bér révén, tágítsák, hogy az még jobban dagadjon, hanem elsősorban, a még felszínen üszők kötelessége volna minden erejükkel a vészzuha- tag zsilipjének elzárására törekedni. Hogy erre a cselekvésre még kísérlet is alig történik, azt többen a munkásmozgalom, aránylag csekély számú tagjainak vetik a szemére. Pedig e mulasztásért a felelgsség, részben magát az egész munkásosz7 tályt, de főképpen az osztályharc nevében üzérkedő és az abból élősködő szélhámos népcsalókat és azokat a korlátolt eszü álmodozókat terheli, akik a munkásságban nem a maga gazdasági erejére való támaszkodás önhittségét élesztették, hanem tisztánlátását politikai légvárak értelmetlen illúziójával vakították el. Európában elérték a kommunizmus nevében hagoztatott demagógiával, hogy a reakció fé- kentartására nélkülözhetetlen osztályszolidaritás kötelékét a munkásság között nemcsak meglazították, hanem széjjel is tépték, annyira, hogy az osztályharc nevében a munkások egymást ölték, pusztították. Ez idő alatt az emberiség legrondább, legordinárébb alakulata: a fascizmus-nácizmus olyan erőre kapott, hogy most a szervezett munkásság nem ájulva, hanem legázolva fekszik csizmájuk alat. Amerikában is nagyrészben, e lélekkufárok féktelen demagógiájának köszönhető az igazi munkásmozgalom gyengesége. Nekik köszönhető, hogy a munkástömegek még mindig késlekednek gazdasági erejük egybehozása céljából, az IWW ipari szervezeteiben tömörülni. Pedig előbb-utóbb tudatára jutnak annak, hogy ez az az ut, melyre lépniök kell és az IWW által tanított harci mód az egyetlen, mely képessé teszi őket, nemcsak e borzasztó vész- zuhatag enyhítésére, hanem annak, örök időkre való megszüntetésére. Mig a nagy munkástömegek ezt az utat nem választják, addig minden esetleges kísérletük kudarccal fog végződni. A munkásmozgalomnak a tömegek még nem kölcsönöztek olyan erőt, hogy az őket fojtogató veszedelmet megszüntethetné. Ez a munkásosztálynak, mint egésznek sikerülhet, nem egy elenyésző számú áldozatkész harcosnak. Nincs igazuk tehát azoknak, akik a munkásosztály e mulasztásáért azon keveseknek tesznek szemrehányást, kik ilyen rettenetes állapotok dacára is hihetetlen erőfeszítés és érzékeny áldozatok hozatala árán is, de fenntartják, ápolják és fejleszteni törekednek az igazi munkásmozgalmat, annak sajtóját és más intézményeit. Nem szemrehányást, de kétszeres elismerést és méltánylást érdemelnek a valóban hősies kitartásukért. Mikor a föld minden tájáról a pusztulásról, a munkásság minden megmozdulásának reménytelenségéről érkező lesújtó hírek sem csüggesztik el őket, sőt kettőzött erővel törekszenek a szervezet fejlesztésére és a tömegek számára való megőrzésre akkor ezek nem szemrehányást: támogatást és buzdító dicséretet érdemelnek. Emellett nem csak buzdítják a tömegeket a harcra, hanem maguk is harcolnak. Némuljanak el tehát a jogtalan kritizálás és szemrehányás hangjai. Helyette az anyagi, szellemi és gyakorlati támogatás forrásai nyíljanak meg, hogy a mozgalom ne kis csoport mozgalma, hanem a munkásosztály előretörésének megnyilvánulása legyen. Erőt a munkásmozgalomnak, hogy végre a munkásosztálynak is legyen ereje magát a gazdasági és szellemi nyomorúságból kiemelni. Szabady. FELÜLFIZETÉSEK A BÉRMUNKÁSRA Ápr. 8-tól — ápr. 14-ig. IWW cs. Chicago............. 22.00 N. Y. Kér. Ért............... 12.00 Az Utolsó Évszázad Ipari Forradalma Irta: J. A. McDONALD. — Ford. J. KOZSÁNY. .............................................. _ ) A köztudat szerint az elmúlt évszázad hozta az iparizálódás forradalmát. Valóban forradalmi változást létesített a termelési eszközök technikai fejlődése, az emberi társadalom minden osztályára. Megváltoztatta nem csak a rendszer képét, de egyben az emberi tevékenységet is gyökerestől. Habár a tizennyolcadik század második felében kezdődött a gép megismerése, azonban csak a múlt század második felére esik a nagyiram száguldás az általános géptermelés foganatosítására. Ekkor nyert elismerést a tudomány és találékonyság fontossága az ipari életben s a gép általános használhatósága gyakorlati tényezővé vált, az elméleti kigondolás helyébe. Amióta az emberi lény ezen a planétán él, évezredeken keresztül —i kivéve az elmúlt századot — csak nagyon lassú fejlődési fokozatokon jutott el a kezdetleges szerszám megismeréséig. Szerszámjának módosítása is csak annyiban változott, hogy más anyagból formálta és amint azt szükséglete követelte. Azonban az elmúlt század második felében, a kézi szerszámok használatát úgyszólván átmenet nélkül, a gép váltotta fel és sok esetben tette feleslegessé. Napjainkban pedig tényező hatása és hatalma sokkal érezhetőbb, mint volt bárminő más termelési változás. Ez a forradalom nagyobb változást képvisel, mint bárminő más amióta az ősember leereszkedett a fáról és megkezdte küzdelmes életét a természet csapásai ellenére is a betevő falatért, ruházatért és hajlékért. Sokkal kevesebb változás volt a kőbaltától a múlt század elejéig, mint onnantól csodálatos gépeink feltalálásáig. Sokkal kevesebb változás volt a félvadember primitiv görbe botjától a sarlóig, mint onnantól a gazolin tractorig és az arató-cséplő gépek használatba vételéig. Alig volt észrevehető változás a vadember kőbaltájától a primitiv aláégetéssel gyakorolt fadöntésig és aztán az acél fejsze használatba vételéig. Azonban tekintsünk ma a nagy erdőségekben végzett munka mikéntjére és azonnal látjuk a nagy változást a múlt és ma között. Ez már forradalmi változás, észrevehető, mindenki által érezhető változás. Milyen más a kézzel gyakorolt és a vizerővel működő deszkafürészelés és a fa általános megmunkálása közti kü- lömbség. Szembe tünőbb ennél is a villanyerővel működő deszkatelep mai gyakorlása. Az emelő daru úgy kezeli ma az óriási szálfákat mint ember a fogpiszkálót. A merre csak tekintünk, mindenütt gépek és még több gépek, azonban nagyon kevés gépkezek láthatók. A nehéz verejtékkel telitett emberi munkaerőt a gép vette át és kevesebb megerőltetéssel tiz és százszoros munkamennyiséget végez. Ez pedig az utolsó század fejlődése folytán. Az ember megsokszorozta erejét és termelési képességét az utolsó században. A géptechnika fejlődése sok esetben ezerszeresen is emelte az ember hatalmát és behálózta a föld minden ismert zugát. Az ember keze, a természet e legnagyszerűbb eszköze, átformálódott emelő daruvá, amely képes száz tonnányi terhet olyan könnyedséggel lendíteni mint gyermek a játékszert. Átformálódott gőzlapátnak amely egyszeri eme- lintéssel hat köbláb földet, vagy kőtermeléket is képes elmozdítani gyorsabban, mint a száz év előtti ember tehette a kézi lapáttal. Átformálódott kalapácsnak, amely ötventon- nányi suhintással csap le gyorsabban mint az ember teheti csekély súlyú kalapácsával. (Folytatjuk.) NYUGTÁZÁS. Előfizetéseket küldtek: Ápr. 8-tól — ápr. 14-ig. J. Kollár, Cleveland............ 1 J. Herczeg, Cleveland........... 1 G. Nagy, New York.......... 1 A. Forris, New York........... 1 M. Stefanko, Brooklyn...... 1 C. K. Dutzman, Windber.... 1 Z. Revesz, Lawrence........... 1 S. Varga, Buffalo............... 2 St. Visi, Detroit.................. 1 A. Kucher, Pittsburgh...... 2 J. Bodnár, Shelton.............. 1 FIGYELEM NEW YORK! A new yorki csoport április 21-én, szombaton este saját helyiségében 200 E. 85th St. N. Y. City kedélyes MŰSOROS ESTÉLYT tart TÁNCCAL egybekötve, amelyre ismerőseinket és munkás'tár- sainkat ezennel szívélyesen meghívunk. Az estélyen fellép Pasz- ti Bertus a kiváló magyar színművésznő. Belépti dij 25c. MEGHÍVÓ! Az IWW chicagói magyar tagjai 1934 április 29-én, vasárnap válogatott műsorral nagyszabású MÁJUSI ÜNNEPÉLYT rendeznek a Bérmunkás Otthonban 1604 N. California Ave. Ünnepi beszéd, szavalatok, ének és zene számok. Műsor kezdete pont 4 órakor, utána tánc, jó zene mellett. Lapunk olvasóit ezúton is meghívja a rendezőség.
