Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)

1934-03-24 / 784. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1934 március 24. A SÜLYEDŐ HAJÓ Harc a láthatatlan ellenséggel Rettenetes lelkiállapotot szül a biztos halállal járó tengeri jármű sülyedése. Az utasok jajveszékelése, a hajó kürtjé­nek vészt jósló tülkölése, men­tőövek, mentőcsónakok leeresz­tése a zajló tengerre, a halál­keselyük szárnycsattogása, a cápák tátongó szájnyílásai bor­zalmas emlékeztetők a meg­semmisülésre. S a nagy zűr­zavarban feláll egy őrjöngő félelmében szónokká varázsló- dott valaki, páthosszal szóno­kol, embertársaira ráolvassa bűneit, abban a vakhitben, hogy talán valami csoda tör­ténik, mely megállítja a dü­höngő vihart, s megállítja a közelgő pusztulást. — Napi robotolásom végez­tével beültem a rádió mellé, egy kis üdítő balzsamot, lágy ritmussal teli muzsikát próbál­tam hallgatni megtépett ide­geim csillapítására és az előb­bi torzkép minden nyavajaval tárul elém. Hearst, az ujságkrözus a keleti zimankós téli idénytől menekülve, California balzsa­mos atmoszférájában üdülve hideg szeleket érez. A pusztu­ló — a kapitalizmus — üdülést hajszoló némberjét nem hagy­ja nyugodni. Lelkiszemei előtt látja a közelgő megsemmisü­lést, hallja a halálkeselyük szárnycsattogását a hangtováb- bitó kagylóhoz fordul, beleki­ált a nagyvilágba, hangja resz­ketősében, érveinek zagyva összeállításában érezhető a re­ménytelenséggel küzdő újság- óriás. Rablott vagyona által irányított szócsövekkel csak nem is olyan régen milliókat küldött a tengerentúlra a biz­tos halál, megnyomorodás, örö­kös koldusság örvényébe, a vi­lágháborúba. A pénzszagtól megrészegedett, újságjai által milliók gondolatát formáló bes­“Yizet prédikál és bort iszik.” Ezúttal nem a köztudatban élő papságról állapítjuk ezt meg, hanem a mi mostoha testvére­inkről a kommunisták és a for­radalmi szocialistákról, akik ál­landóan Marx Károlyt citálják a maguk álláspontjuk megvé­désére. A munkásosztály helyzete annyira a szivén fekszik ezek­nek a vezéreknek, hogy minden áldozatot meghoztak arra, hogy leutazzanak az ország főváro­sába, Washingtonba és beko­pogtassanak a törvényhozás egyik bizottságához, feltárva a munkások nagy nyomorát, kérve a gyors segítséget, mert ellen esetben elvérzik a munká­sokkal együtt maga a bérrend­szer is. NEW YORK BRONXI részében IWW gyűlés van a hónap első és harmadik szer­da estéjén 8 órakor, a hónap második és negyedik szerdáján open forum. Ambassador Hall, 3877 — 3rd Ave. (közel a Cla­remont Parkwayhoz.) Ugy a gyűlések, mint az előadások ingyenesek. A Bérmunkás ol­vasói és barátjaik szerda es­téken keresék fel az Ambassa­dor Hallt. tia azt hitte, hogy hazug ha­talma örökkévaló. A gazdasági élet régi rendjének közeledő pusztulása kétségbeejtő hango­kat csal ki belőle. Elkeseredésében a vádak Özö­nét zúdítja mindenre és min­denkire, ki az áradat leküzdé­sével, uj irányba terelésével, foglalatoskodik. Szorongatott helyzetében vakon szórja a vá­dakat mentője, az NRA ellen. Nem látja, hogy a múltak bű­nei, a kapzsiságok határtalansá­ga, milliók fosztása, koldusbot­ra juttatása, az árvák és öz­vegyek könnyeinek áradata az, mely pusztulással fenyegeti élethajóját. “Voltak krízisek a múltban is, az amerikai egyéni ambíció, az üzleti élet géniu­szainak teremtő ereje zavar­talan prosperitást hozott kül­ső beavatkozások nélkül.” “A becsületes befektetők üz­leti ténykedései, világraszóló zseniális tervei építették fel ezt a nagy Egyesült Államo­kat,” stb. A munkásról nem szól, hisz azok úgyis csak a befektetések anyagi tényezői voltak. A munkás kívánsága, élet joga az üzleti elszámolás­nál, a haszon kipréselésnél al­sóbbrendű. Nem tartozik a könyvvitel rubrikáiba. Ez a je­lentéktelen semmibevett anyag, emberanyag, az égbekiáltó igaz­ságtalan kihasználtságán fel­háborodva kezd mozogni, meg­mozdulása eget, földet rengető. Még a californiai langyos szel­lő, a menyországgá varázsolt üdülő helyek sem tudják elfe­ledtetni ezt. A piramisok, a besüppedő szőnyeg, a kényelmetadó gyö­nyörűségek mind munkásvérrel vannak festve, a bűnében tob­zódó Káint emlékezteti véges hatalmával. Ezért a sirás. Sebestyén. Hogy mi keresni valójuk van a munkás vezéreknek Washing­tonban, valószínű, hogy azzal a sokat hangoztatott tanításuk­kal magyarázzák meg, hogy a munkásosztály felszabadulása CSAK a munkások müve lehet. És a párttagok tapsolnak ezeknek a vezéreknek, akiket a szenátus bizottsága, amely állandóan keresi a nép nyomo­rának okait, kegyes volt és meghallgatott. Munkástársak lássátok már egyszer be, hogy helyetelen utakon jártok, amikor azt kí­vánjátok, hogy a Wall Street és a pénzmágnások cselédjei segítsék a munkásokat. Nem tehetnek ezek az uraik akara­ta és jóváhagyása nélkül sem­mit. Az IWW, amely nemcsak be­szél róla, de a gyakorlatban is CSAK azt csinálja, hogy a mun­kásokat, csakis a bérmunkáso­kat szervezi abból a célból, hogy a helyzetükön javítsanak, mert a munkásosztály felsza­badítása csak a munkások mü­ve lehet. Ha bérmunkás vagy állj mel­lénk és küzdj velünk, hogy győ­zelemhez érjünk. G. Bakos. A fertőző betegségek olyan régiek, mint maga az emberi­ség. Hiszen okozói, a szemmel nem látható, parányi egysejtű lények, a bacilusok, már az életfejlődés legelején megje­lentek, mig az ember maga csak sok millió évvel később lépett fel az élet színpadán. Nagyobb emberi telepeket, falvakat, városokat már a leg­ősibb időben is meglátogatták azok a betegségek, amelyeket ma kolerának, tífusznak, vér­hasnak stb. nevezünk. Hogy akkor minek nevezték, nem tudjuk, de az fennmaradt, hogy babonás ! rémületet okozva, pusztítottak, hogy egész káro­sok haltak ki a nyomukban. Is­ten büntetésének vették, vagy gonosz szellemek munkájának, megszálottságnak, zsidók, cigá­nyok, feketék müvének, ördön­gösségnek. Azt, hogy szemmel nem lát­ható világ, a baktériumok, ba- cillusok világa létezik, csak 250 éve tudjuk, és hogy tud­juk, azt nem valami hivatásos búvárkodó nagy tudós munká­jának köszönhetjük, hanem egy kis, bukott szatócsnak, a delfti városháza portásának, minden idők egyik legnagyobb emberének, Antoni Leeuwen- hoeknak, aki addig csiszolgatta, javítgatta a legfinomabb müvü lencséit, mig egy olyan nagyi­tót, mikroszkópot szerkesztett, amelyben ezerszeresen megna- gyitva megláthatta ezeket az apró lényeket, amelyeket előt­te senki nem látott, amelyek­nek a létezéséről eddig senki­nek sejtelme sem volt. Most hosszú idő telik el, az emberiség, a tudományok nagy léptekkel haladnak előre, már kopog a táviró, pöfékelnek a lokomotivok, de a nagy bacil- lusvadászt magukkal a bacil- lusokkal együtt szinte teljesen elfelejtették. És csak 80 évvel ezelőtt bukkant fel újra egy zseniális francia tudós, Pasteur, aki fölismeri, hogy a bacillusok egész sor betegségeknek az okozói. Az ő, valamint a német Koch Róbert s a magyar Sem- melweisz munkássága tárta fel azután ennek az egész kér­désnek a roppant jelentőségét. Bebizonyult, hogy bacillus csak bacillusból származhatik. Hogy a fertőző bacillusok csak akkor okozhatnak betegséget, ha be­kerülnek az ember szervezeté­be, vérébe. Hogy a bőrön át, azután a lélegzés utján, vagy a gyomor és belek utján jut­hatnak be, elszaporodnak és be­tegséget vagy halált okoznak. Ezekből a nagyjelentőségű megállapításból a védekező s módja már adva volt. Meg kell akadályozni a bacillusok elter jedését, szaporodását. Ennek legegyszerűbb módja az egyé­ni és a közösség által kifejtbe tő tisztaság. Tehát tiszta test, tiszta ruha, tiszta kezek, kör mök. Tiszta, szellőzött lakások, klozetek, csatornázás, tiszta ivóvíz. A rothadó anyagok, sze mét stb. gyűjtése és eltakari tása. Ha a járványos betegség va­lahol mégis felüti a fejét, ak kor még fokozottabb erőkifej tésre van szükség. A betegség­től sujtot ember most már köz­vetlenül terjeszti a ragályt. Ilyennel tehát ne érintkezzünk, ne látogassuk. Kórházban a he­lye, vagy ha a lakásában ma­radhat, azt a hatóságok piros cédulával jelölik meg. Ilyen la­kásba be ne lépjünk, fertőtle­nítés előtt onnan semmit el ne vigyünk. Járjunk az orvosok kezére, ne igyekezzünk titkol­ni, rejtegetni az ilyen betege­ket, mert nagy bajoknak, tra­gédiáknak lehetünk a megindí­tói, okozói. A tudomány nem elégszik meg az általános védekezéssel. Ellenméreggel, oltóanyagokkal igyekszik a már megbetegedett szervezetet erősíteni, gyógyíta­ni, az egészet megvédeni. Mi­előtt ilyen oltásokat alkalmaz­nak, álatok ezrein próbálják ki, de embereken is, és csak akkor ajánlják, ha veszélytelennek és hatásosnak bizonyul. Ne fél­jünk tehát, ha gyermekeinket az iskolában diftéria, sarlach ellen oltani akarják. Múló, kis rosszukét árán talán a halál­tól szabadulnak meg. Egyes járványok: a kolera, a pestis, szinte egészen kipusz­tultak Európából. A tífusz és vérhas is megszelídültek és csak ritkán fordulnak elő. A gyermekek fertőző megbetege­déseivel is sikeresen harcolnak, a fertőző nemibetegségek kér­dése pedig túlnyomórészt csak pénzkérdéssé alakul. Kellő gyó­gyító, felvilágosító munkával ezeket is ki lehetne űzni Euró­pából. Csak a legnagyobb fer­tőző népbetegség, a tuberkuló­zis szedi még egyre áldozatait. Azonban itt áll a küzdelem s talán már közel az idő, mikor az emberiségnek ez a nagy csa- • pasa is eltűnik, vagy csak ke­vés esetre szorítkozik. Ennek a harcnak, az örökkön résenálló orvosi egészségügyi munkának köszönhető, hogy az emberi életkor kitolódik, hogy a néhány évtized előtti átlagos 45 éves korhatár lényegesen magasabb lett. Budapesten pél­dául 1875-ben még ezer ember közül 41 halt meg esztendőn­ként, 1930-ban pedig csak 16, tehát kerek Ö0 százalékkal ja­vult a halálozási arányszárn. Ha a gazdasági és szociális körülmények javulása lépést tartana a tudomány eredmé­nyeivel, akkor az emberiség élete rettegés- és félelemnélkü­li, boldog lehetne. Dr. Szőlló's Henrik. NYUGTÁZÁS. Előfizetéseket küldtek: Március 11-től — 17-ig. A. Könczöl, Cleveland ....... 1 A. Alakszay, Akron............. 3 E. Sass, Milwaukee_______ 1 G. Bakos, Los Angeles....... 1 R. Kurovszky, Copley........... 1 S. Varga, Buffalo............... 4 J. Asztalos, Phila................. 1 L. Rost, Phila............. 1 M. Vlasits, New York_____ 2 St. Vanyo, Toledo_______ 1 J. Herold, Bridgeport........... 1 J. Zsurzsa, Detroit............... 1 J. Fülöp, Chicago................. l CALIFORNIAI LEVÉL

Next

/
Oldalképek
Tartalom