Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)

1934-03-24 / 784. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to OF THE WORLD Cleveland, Ohio pending VOL. XXII. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1934 MARC 24. NUMBER 784. SZÁM.-----------------------------........................................ ............................... A Ford besúgók túlóráznak a sztrájk meggátlásásra DETROIT, MICH. — Az automobil ipar központjában az elégedetlenség mind nagyobb méretekben terjed. A sérelmek egész sorozata áll a munkásság mögött, melyekre orvoslást ke­resnek. Az alkalom már régen nem volt kedvezőbb a jelenlegi­nél, mert a termelés ma nagyobb arányban folyik mint bármi­kor az utóbi néhány évben. A besúgók nem tétlenek, hanem túlóráznak a sztrájk kitö­résének megakadályozásában. Vájjon meddig sikerül ez? A szervezkedés szükségességét hirdető munkások száma egyre szaporodik és már az**-;— ------------------------—;-------­Az IW W támogatja a cubai általános sztrájkot A MARINE TRANSPORT WORKERS IPARI SZERVEZET TAGJAI MEGTAGADJÁK A CUBÁBóL ÉRKEZŐ ÉS ODA INDULÓ HAJÓK RAKOMÁNYÁNAK KEZELÉSÉT. kevesebb, mint két évi börtön, vagy ötezer dollár pénzbírságot, vagy mindkettőt mérhetik ki a cubai munkásmozgalom aktiv tagjaira. Az idegeneket lázitók- nak minősíthetik és deportál­ják. Ennek ellenére, a cubai mun­kásság általános sztrájkot proklamált és a sztrájk terje­dőben van az egész országban. A munkásmozgalom aktív tag­jai közxl egyszerre nyolcvan­ötöt tartóztattak le és a letar­tóztatások állandóan folyamat­ban vannak. A kormány elhatározta a munkásszervezetek feloszlatá­sát, hogy ezáltal elnyomja az általános sztrájkot, ami ha megtörténik, nagy véráldozato­kat fog követelni, mert a mun­kásság minden áldozatra képes szervezeteiért és a kormány csak a tagok elpusztításával lesz képes rendeletét végrehaj­tani. Az IWW szolidaritása. Mint minden alkalommal, úgy most is az IWW köteléké­be tartozó Marine Transport Workers Ipari Szervezet tag­jai voltak az elsők akik üdvö­zölték a cubai munkásságot és szolidaritásukról biztosították azokat. Elhatározták és a new yorki kikötőkben felszólítottak minden hajó és rakparti mun­kást, hogy a Cubából érkező és oda induló hajók rakományá­nak kezelése sztrájktörést je­lent és a cubai munkásság irán­ti szolidaritás nyilvánítására tagadják meg. A cubai helyzetet illetőleg elsőkézből kapott ismertetést nyújtott az IWW-nak egy tag­ja, Percy Nadeao, aki delegá­tusa a MTW szervezetnek és aki a napokban érkezett New Yorkba, miután a cubai börtön vendége volt néhány napig, ahová lázitás címén került. Nadeao munkástársunk elbe­szélése szerint: “az általános sztrájk Cubában élet-halál har­ca a munkás szervezeteknek. Ha ebben a harcban veszítenek, az végét jelenti a munkás szer­vezeteknek.” Nadeao letartóztatása a cubai hatóságok által a norvég kon­zul kérelmére történt, kinek a Lynchaug gőzös kapitánya je­lentést tett és kérte Nadeao le­tartóztatását, mivel a nevezett hajón a személyzet eredményes sztrájkot vívott, melynek Na­deao volt a szervezője és egyik tagja a sztrájkbizottságnak. Az eredeti terve az volt, hogy Nadeaot Norvégiába deportál­ják és lázitás címén fognak el­lene eljárást indítani. Letar­tóztatása után megjelent a Fe- (Folytatás a 8-ik oldalon) A new yorki banká­rok és a vörös zászló NEW YORK, N. Y. — A new yorki bankárok klubja kellemetlen helyzetbe került amikor diszebédet adott A. Troyanovsky, Szoviet Oroszor­szág nagykövetének. Ugyanis a bankárok klubjának nem volt vörös zászlója és enélkül pedig lehetetlen volt vendégül látni a Szoviet nagykövetet. Hogy a lehetetlen helyzeten segítsenek, hamarjába telefo­náltak a Waldorff-Astoria szál­lodába, hogy kölcsön kérjék a karmazsint, melyet ott hasz­náltak, amikor Maxim Litvinoff kommiszárust ott ünnepelték. A Waldorff szálloda, a legna­gyobb készséggel vállalkozott a bankárok klubját kisegíteni szorult helyzetéből és amikor Troyanovsky megkezdte beszé­dét már ott díszelgett a vörös zászló a háta mögött, melyre feltekintve megelégedéssel je­lentette ki, hogy: “Nagyon szép az én hazám zászlóját oly közel látni az önök zászlójá­hoz.” A jelenet alatt a bankárok némelyike pirult a szégyentől, mert a klubb amerikai zászló­ja oly kicsi volt, hogy alig lehe­tett észre venni a hatalmas Waldorff Szoviet zászlója mel­lett. sem félemliti meg őket, ha ki­dobják a munkából. A közel múltban két agitá­tort kidobtak a Ford gyárból, mert a szervezkedés szükséges­ségét hirdették. Az ügyet a Regional Labor Board elé ter­jesztették és a gyár kénytelen volt őket vissza helyezni. A Ford titkosrendőrségének fe­je, Harry Bennett felháboro­dásában kidobta az egyik supe- rindentet, amiért az, azt vallot­ta, hogy az emberek nem felel­tek meg, azért dobták ki. Egyi­ke ezeknek már tizenhét éve dolgozot a Fordnál. “A beszéd a munkások kö­zött állandóan a sztrájkról fo­lyik. A föld meleg a talpunk alatt. A crankshaft department- ben a munkások állandóan a sztrájk idejének kitörése iránt érdeklődnek,” mondja egy Ford munkás. A többi departmen- tekben az elégedetlenség ha­sonló és minden jel arra vall, hogy a munkások cselekedni fognak rövid időn belül. “A “B” épületben a hajcsár­kodás oly arányokat öltött, hogy a munkások már nem bírják tovább. Egy esetben megállították a mozgó padot és kezdtek kifelé sorakozni, mire a foreman lelassította az üze­met,” mondja egy másik Ford munkás. A közelmúltban 16 uj embert vettek fel és helyeztek munkába a szerelőben. Hét kö­zülök az első nap ott hagyta, mert nem bírta a gyorsasá­got. Henry Ford világgá körtölte, hogy a béreket megjavítja a “New Deal” követelményeinek megfelelőleg. Az alábbi ilusztrá- ció hü képét adja, hogy mit nyer Ford a bér javítások ál­tal: “Ford telep 532-es depart­ment ében 59 munkás közül 14 kapott tiz százalékos javítást, ami napi 40 centet tesz ki, mely szerint a bér öt dollárra emelkedett. Azonban négy em­bert levettek a csoportból és ezek munkáját a többiek kö­zött osztották fel. A négy mun­kás bére napi négy dollár volt és igy a csoport napi tizenhat dollárral kevesebbet kapott, mint előzőleg és ebből csak $5.60-at kaptak javítás képen. Más szóval, a company ma 10 dollár 40 centtel kevesebbet fi­zet ki a csoportnak, mint mi- (Folytatás a 8-ik oldalon) A nagy kapitalisták féltik a kicsiket CHICAGO, ILL. — Roosevelt elnök legutóbbi beszédében hangsúlyozta, hogy a talpraál- lási mozgalom sikerének elen­gedhetetlen szükségessége, a munkabérek emelése és a mun­kaidő leszállítása. Ezen aján­latával alaposan a tyúkszemére lépett a munkáltatóknak, mert feljajdulásuk az egész ország­ban hallatszott. Ezen két té­nyező, amely a profitot hajtja és az elnök egyenesen a profit ellen intézte támadását, amikor ilyen óhajjal járul a munkálta­tók elé. A chicagói lapok egyikének riportere felkereste több nagy vállalat irodáját, hogy érdek­lődjön, hogy mily arányban fe­lelnek meg a munkáltatók az elnöki óhajnak és a következő válaszokat kapta: “Még a vizsgálatot nem fe­jeztük be, hogy meggyőződjünk, hogy az ipar elbírja-e az újabb terheket.” Egy másik szerint, “mielőtt szó lehet a bérjavitás, vagy munkaidő rövidítésről, értekez­ni kell, a hasonló vállalatok­kal.” A legtöbb vállalat igazgatója nem hajlandó ezen kérdésről tárgyalni, mert esetleg félreér­tésre adhat okot. Egy nagy vállalat igazgatója kijelentette, hogy: “nagy a vállalatoknak nagyon óvatosan kell kezelni ezen kérdést, mert megtörtén­het, hogy a bérjavitásokkal tönkre teszik a kisebbeket.” Mily udvariasak letek a kis ha­misok? NEW YORK, N. Y. — A cubai szigetek legújabb elnökének intéskedése, mely március 7-én lépett életbe a munkásság ál­talános tiltakozását váltotta ki. Ezen intézkedés minden sztráj­kot törvénytelenit és súlyos büntetést mér ki azokra, akik sztrájkban részt vesznek, vagy sztrájkra buzdítják a munkás­sácrnt TT. vpriHplph «1 nninD npm --------------------------------------------------------------------

Next

/
Oldalképek
Tartalom