Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-03-03 / 781. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1934 március 3. Szervezőink leta >ózta- tása nem gátold a szervezést LOS ANGELES, CAL. — Az IWW szervezési akcióját a Coachella Valleyben a Los-Angeles-Colorado River szabályozásánál foglalkoztatott munkások között, a munkáltatók a szervezők letartóztatásával igyekeznek gátolni. Négy szervezőnket csavargás vádja alapján tartóztatták le. Mind a négy szervező dele-“ gátusa az IWW-hoz tartozó Construction Workers Industrial Unionnak. Miután ötszáz dollár biztosítékot tettek le értük, elszállították őket a letartóztatás színhelyétől száz mérföldre, River- sibe-ra, ahol fogva tartják őket a tárgyalásig. A letartóztatott szervezők: Patrick Duff, Jack Anderson, F. W. Eckhoff és Sterling Lindsay. A védelmüket az IWW és a General Defense Committee intézi. Munkástársaink letartóztatásának körülményei, minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy a vád, amelynek alapján letartóztatták őket nem egyéb frame-upnál. Az ötszáz dollár készpénz biztosíték, vagy ennek a duplája ingatlan, szintén bizonyítja, hogy sokkal veszedelmesebbnek tartják őket a dél-californiai munkáltatók, mint a közönséges csavargókat, mert csavargás címén letartóztatottakra még‘ily magas biztosítékot nem szabtak ki. Előzetes kihallgatásuk alkalmával egyáltalán nem kérdezték őket lakóhelyük, vagy foglalkozásaik iránt, hanem a náluk talált IWW tagsági könyv elegendő bizonyítékot szolgáltatót a munkáltató osztály csatlósainak, hogy a letartóztatottak veszedelmes ellenségei a vállalkozók profitjának. A börtönben levők védelmét a General Defense Committee intézi a los angelesi csoportja utján. A kilátások kedvezőek a vádlottak részére és ha csak félig gondolkodó esküdtszék fogja ügyüket tárgyalni, a felmentés biztos. Mit eredményezett a letartóztatás az építkezésnél? A tagok és delegátusok mind nagyobb energiával végzik a szervezést és ezen aktivitás látható eredményeket mutat fel azáltal, hogy a munkások mind nagyobb számmal ismerik fel, hogy a szervezkedés és egyetlen fegyver részükre, melynek segítségével gátat vethetnek a munkáltatók féktelen leigá- zási törekvésének. A szervezők letartóztatása egyáltalán nem félemlitette meg a munkásokat. A szervezet tagjai és nagyon sokan azok, akik még nem tagjai elárasztják a védelmi irodát jelentkezésükkel az elfogott szervezők mellett tanúskodni a tárgyaláson. Még a szervezettlen munkások sem riadnak vissza, hogy tanúskodásuk révén esetleg börtönbe kerülnek. Nagyon elenyésző propagandára volna szükség, hogy megtöltsék a Riverside megyei börtönt ezen munkások, ha a körülmények megkövetelnék. A jelentések szerint “Pistol Pete”’ a levitézlett gunman vizsgálatott tartott az építkezésnél érdekelt összes vállalkozóknál, aziránt, hogy mily számmal vannak alkalmazva az IWW tagjai a különböző építkezési munkálatokon. Amint hírlik az eredmény nagyon lehangolta, mert a mint a jelek mutatják, a letartóztatással éppen az ellenkező történt, mint amire számított. A szervezet az egész vonalon növekszik és a tagok szaporodnak, mint eső után a gomba. Mindig nagyobb lesz azoknak a tábora, akik készek harcolni, hogy a kampeket, ahol a munkások foglalkoztatva vannak és laknak, embereknek megfelelő hellyé változtassák. Munkástársaink védelmére minden összeg Claude Erwin a Gen. Def. Com. megbízottja, 233 Bryson Bldg. Los Angeles, Cal. címre küldendő. NYUGTÁZÁS. Előfizetéseket küldtek: Febr. 18-tól — 24-ig. J. Nyers, Cleveland............. 1 J. Pusztai, Cleveland........... 3 A. Siket, Cleveland............. 1 A. Székely, Cleveland......... 2 A. Könczöl, Cleveland—...... 1 G. Bakos, Carteret............... 1 M. Stefankó, New York__ 2 L. Fishbein, New York....... 1 Ch. Ruttkai, Phila............... 2 A. Pelei, Trenton................. 1 FELÜLFIZETÉSEK A BÉRMUNKÁSRA Febr. 18-tól 24-ig. A. L. Szász, Chicago..... 1.00 M. Bella, Bedford-......... —.50 Modem Színkör, Phila.... 10.00 Kiknek van prosperitás? Amerika egyik legnagyobb chain grocery üzlete a Kroger néven ismert cég most megjelent évi kimutatásából látjuk, hogy a fenállása óta az 1933-ik esztendő volt a legnagyobb haszonra dolgozott esztendőknek. 4.546.203.00 dollár haszonnal zárult az esztendő akkor, amikor a munkások millió számra járták az utcákat, mert nem tudtak még élelem és lakás fejében sem elhelyezkedni. A nagy reményeknek indult WCA, amely sok millió befektetéssel négy millió munkást tudott csak munkához juttatni, néhány hónap után ismét vissza dobja azokat a munkát- lanság, a reménytelenségbe, mert a nagy hazaffyak, mint a Kroger cég részvényesei milliókat követelnek az évi osztalékra, mig a munkások éheznek. Ezt a helyzetet nevezi a polgári sajtó prosperitásnak és ennek a tiszteletét és megbecsülését kívánják tőlünk nincstelen munkásoktól. Nyers. Az IWW detroiti tagjai kitűnő angol műsorral egybekötött TÁNCMULATSÁGOT rendeznek március 3-án, az Oakman Hallban, Oak- man és Woodrow Wilson sarkán. A jövedelem a helyi gépipari munkások szervezési alapjára lesz fordítva. Kezdete este 8 órakor. Belépő jegy ára 25 cent. KALAND (Folytatás.) — Miért nem megy Miskolcra vagy Pestre dolgozni? — Hát a költség, inaskodás, kvártély ? Honnan ? Húsz éves vagyok már. Nem kezdhetek újat. Legalább huszonötnek hittem. Termete, karja, melle, arca kifejlett embert mutattak. Fojtott, ikeserü hangon csak továbbmesélt. — Sokan vagyunk dolgosok otthon^ hát nem pénz a napszám. Az urak könnyen beszélnek. Nekem meg pénz kell. Szeretőm van. Télire el akarom venni. Van egy kis földje. Árva, mint én. Hát ezért jöttem, így nem lehet. Egy rendes gúnyám sincs, csak ez a köre. Pedig tudok dolgozni. . . Jó magának! Az ut mentén vidáman ham- vasodtak az érni kezdő szilvák. A püspöki földek tövig égett tarlói messze nyújtózkodtak. Az utkaparó árokszélről gyűjtött szénája felől nehéz szagok ömlöttek. Már közeledtünk a kaptatóhoz. Azután a Sötétes hegy következik. Alatta hosz- szu erdei ut. Balról az erdő, jobbról mély árok. Nem jól éreztem magam. — Beajánlanám valahová, de tudom, hogy senkinek sincs ilyenkor napszámosra szüksége. Ha kapna is munkát valahol, abból bizony nem tudna félretenni. — Dehogy^ nem! Kenyér, meg viz. Megszoktam. Nekem sohse volt jobb. Nincs senki családom és engem vár valaki. Télire el akarom venni. Nekem sok pénz kell. . . Mutassa a botját, hadd lám, milyen fogása van. Odaadtam. A következő szavak közben nagyokat csapott vele a levegőbe, csak úgy suhogott. — Sietnem kell. Elviszik előlem. Jó leány, dolgos leány, kis földje is van. Árva. Nem lehet várni. Ezt a virágot még ő adta. Jó darabot mentünk. Sóhajtott egyet és rávágott a bottal az utra-hajló ágra, hogy menten letört. A kaptatón voltunk. Visszanéztem. A két ismerős ismeretlen jó pár száz méterrel hátrább jött utánunk. A hosszú utón sehol égy ember. . . Megfordult a szél s Mád fe lől is nehéz, szürke felhők rakódtak egymásra, A síkon, a nyíri laposban nagy messze meg-megcsillant a Bodrog, hátrább a Tisza. Szeginéi már esett. A tokaji hegyet nem is láttam. Az alkonyat a nyakunkon volt. Sűrűn villámlott és rá min- gyárt dörgött. Közel a vihar. A felhőkaréj már a Sötétes fölött volt. Mire leértünk az erdei útra, valami ideges feszültség vett erőt hajtam. Kiáltani szerettem volna. — Azért jó, hogy találkoztunk — kezdte újra a beszélgetést. — Nem szeretek egyedül menni. Jobb beszélgetni. Maga nem tudja mi az, egymásnak panaszkodni. Jólesik. Meg aztán nálunk ép a múlt héten ütött le a szőlőben egy embert a kerülő. Régi haragosok voltak. Összevesztek megint, aztán leütötte. Csendőrkézre került. Nem jó egyedül menni. Nagyon hosszú az ut, az embernek minden az eszébe jut. De maga azt nem érti. Ur. Aranylánca van. Tán az órája is abból. Biztos sokat ér. Félénken pillantottam az övtartómon fityegő láncszemek re. Az órám csak ezüst. — Nekem még nem volt se- milyen sem. Talán nem is lesz. Nagyon rosszul éreztem magam. Futni szerettem volna, — Legalább a botom adná vissza. Talán egy csapást ki tudnék védeni, ha felém lendíti a baltát. — Már mélyen bent jártunk az erdőben és csöpögni kezdett az eső. Egyszer csak megállt és elém lépett. — Összerezzentem. — Messze még a falu? — Félóra. — Hát akkor szaporábban! Csaknem elállt a szivem. Egészen az ut szélére mentem, ahol kevesebb volt a por. A fásszekerek erősen feltörték az utat. A túlsó oldalon az árok. ő is az ut szélére jött és közvetlen utánam lépegetett. — Tehát hátulról akar leütni. — Nem bírtam tovább! — Tudja mit — fordultam meg hirtelen —, ami pénz nálam yan, azt magának adom, aztán menjen Isten hírével. — Hát miért? Mi ütött magába? Nem vagyok én rabló! Amikor ijedt arcomba nézett, elnevete magát. — Csak beszélgettem, panaszkodtam. Mondtam, hogy ezt ur nem érti! — Azért csak fogadja el. Jó szívvel adJom. Megsajnáltam magát. — Nem kell engem sajnálni. — Csak vegye el. Ha tud vele magán valami keveset segíteni, gondoljon rám. — Itt a botja. Úgyis visszaadtam volna, csak azért kértem el, mert még ilyen nem volt a kezemben. Nem sokat ér! Apámnak volt egy cseresznyefabotja.
