Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-01-06 / 773. szám
1934 január 6. BÉRMUNKÁS 7 oldal Nőkamunkásmozgalomban Irta: YISI ISTVÁN Legtöbb országban, még Törökországban is a nőknek megadtak minden jogot, nem csak az iparokban való elhelyezke- ( désre, mely már régebbi keletű, hanem arra is, hogy bármily politikai pozícióra is jelölhető, valamint szavazhat, éppen úgy mint a férfiak. Ezen politikai jogok megszerzéséért, nem csak Liberális elvű egyének, hanem sok országban a munkás politikai pártok is harcoltak, azon reményben, hogy a politikai pozíciókra pályázók hadseregét a saját pártjukban, majd köny- nyebben beválaszthatják, ha az elvtárs mellett, az elvtársnő is leadja szavazatát a párt jelöltre. Miután meg kapták a szavazati jogot és még sem érhettek el sikert, helyesebben mondva, még olyan országokban is, ahol a munkás politikusok beérkeztek a régen óhajtott bársony székekbe, vissza fele fejlődik a párt parlamentáris mozgalom, mert hiába választottak elvtársakat be a parlamentekbe, polgármesteri székekbe, mégis JOGNÉLKÜLIEK MARADTUNK AZ IPAROKBAN. Az iparokban a nőt is már egy pár évtized óta teljes egyforma lehetőséggel beengedték, mivel a tőkés rendszer urai látták, hogy a szervezkedéshez nem szokott, attól irtózó nőt könnyebben kizsákmányolhatja, gyorsabb termelésre bírhatja. Mind ezek mellett, sokszor a feleséget használták föl a férj bérének leszállítására. Egy percre tekintsünk végig ezen a folyamaton, mely leginkább még 1914-ben kezdődött teljes egészében kidomborodni. Mikor a harcoló férj eltartására és munícióval való ellátására a feleséget és a nővért állították a munka padok mellé, sokszor eszterga és maró gépek kezelésére. Idézzük vissza azokat a napokat is, mikor a géplakatos, a ruha ipari munkás a harctérről vissza jött és a helyében máról-holnapra ipari munkássá fejlődött nőt találta. A nők legtöbb esetben fele munkabérért kezelték azt a gépet, amelyet ő mint szakismeretekkel rendelkező munkás kezelt. Legtöbb esetben 20—30 női munkás mellett egy szakképzett munkás, aki a gépek beállítását, azoknak a kezelését ismertette meg a női munkásokkal. Mind ezen tények szem előtt tartása mellett, nem az ipari szabadságért, nem az iparokban való egyen jogosultságért, egyenlő fizetésért és munkaviszonyokért megindítandó harcra tanították szervezték a munkásságot, együtt a nőket a férfiakkal, hanem az oppurtunista vezérek beválasztására, szervezték és gyakorolták őket. Tekintve ezen káros politikai tanításra és szervezésre, leginkább azzal kell foglalkoznunk ezen cikk keretében, hogy ha a múltban a nők helytelen irányban, vagy egyáltalán nem szervezését felismertük, mit kell tenni a jelenben, hogy ezt pótolva megszerezhessük az ipari jogainkat, az ipari szabadságot* Amikor a nőknek és a férfiaknak meg lesz az ipari szabadsága, akkor nem fogja a nő 25 centért végezni ugyan azt a munkát, sokszor a veszélyes lyukasztó prést kezelni, melyért a férfi munkásnak 50 centet fizetnek. Teljesen bebizonyított tény, hogy a politikai jogokkal, úgy vagyunk, mint Mátyás király az ajándékkal. (Nesze semmi fogd meg jól.” Legfeljebb egy pár cent munkanélküli segély kiharcolására lehetne fölhasználni, de semmi esetre sem, a termelő munkánk után gondnélküli való élet megszerzésére, biztosítására. Egyszóval ahoz ad jogot a szavazati lehetőség, hogy az üres tejes üveghez hasonlítható városházához beküld jünk valakit, hogy a fölött gazdálkodjon, de a tehén, másszoval az iparok kezelésére nem mi választunk, mely hivatva volna az üres tejes üveget, — a városházát — úgy mint a mi üres hasunkat megtölteni. Azokat az igazgatókat, akik a fejős tehén termékét elosztják, a tehén birtokosai választják meg, igy biztosítja azoknak a hűségét, minden habozás nélküli engedelmességét a saját osztálya részére. Az IWW tanítás szerint nem az üres üvegek lefoglalására, vagy annak igazgatására való emberek beválasztására kell a munkásságnak törekedni, hanem a mindent termelő és megtöltő iparok igazgatóinak a megválasztására kell a munkásságnak törekedni, szervezkedni. A munkásság által beválasztott igazgatóság, azokat a munkásokat fogja szolgálni, akik őket oda beválasztották, akiktől az állása függ, igy elvárhatjuk, hogy a termelést győzni arról, hogy a fia elesett. Állandóan hangoztatta, hogy vissza kell térnie, mert már tizedes volt, s ő nem azért imádkozott Istenhez oly buzgón, hogy elvegye, hanem hogy megőrizze fiát. Szegény asszony egészen megzavarodott. Már eszelősnek tartották a faluban és messze elkerülték, mert mindenkinek a levelet és a két kitüntetést mutogatta, hogy olvassák el, mit irt a fia. Pedig a levelet az ezredparancsnokság irta, s abban kétségtelenül az állott, hogy Tóth István tizedes járőrszolgálata alkalmával 1916 junius hó 7-én, hősi halált halt. A falubeliek végül megszokták ezt a rögeszméjét. Maguk közt már csak a “bolond Tóth- né”-nak nevezték szegény asz- szonyt, aki ünnepnaponként templom helyett a falu végén álló kőkereszthez ment. Mert arra kellett haza jönnie fiának. Ott várta étlen-szomjan, reggeltől estig térdre hullva a kőkereszt előtt. Mikor meg- kondult az esti harangszó, felállt, keresztet vetett és hazament. — Megint nem jött, nem jött — sopánkodott a szemközt jövőknek, akik most már megjegyzés nélkül hagyták szavait. Teltek, múltak a napok, hónapok. A csíki havasokból dermesztő hideget hozott a száguldó Nemere szele, s a Hargitát Bürkösváraljával együtt •fehérre festette a hó. özv. Tóth Istvánná még reggel kiment tizedes fiát várni. Szokása szerint letette a kereszt kőtalpazatára a két kitüntetést és térdre hullva buzgón mor- zsolgatta olvasóját. Jöttek, mentek körülötte Kocsis Áron és Varga Zakariás hozátarto- zói, ő észre se vette. Pedig egyik is, másik is szólott hozzá. — Gyere már haza Anna lelkem, mert még megfagysz ebben a lélekveszejtő hidegben, de ő nem hallott semmit, any- nyira elmelült az imádkozásban. Lassan mindannyian eltávoztak mellőle s egyedül maradt a kereszt előtt. Ott imádkozott térdre roskadva félhangosan. Már csaknem befújta a hó, mikor felállott és tekintetét az Urra emelte. Sokáig nézte immár kulcsolt kézzel Krisztus szenvedő arcát. Arca kipirult, szeme szokatlan fényben égett. Egyszer csak karját kitárva feliépet a talpazatra, átölelte a kőkeresztet s ajakán egy boldog kiáltás buggyant ki: — Fiam! Édes jó fiam! — És forró ajkával csókolgatta az Ur átszögezett tenyerét. Majd eloldotta válláról a meleg, téli kendőt, körülcsavarta vele az Ur meztelen testét, felvette a talpazatról a két kitüntetést s felfűzte az Ur mellére. Aztán zokogva leborult a talpazatra, sirása lassan halk szepegésbe ment át, mig végre csend borult a tájra. özv. Tóthné a kőkereszt alatt elszenderült. Csak a Nemere szele vágtatott si- kongva az éjbe, magával ragadva a Hargita lejtőiről felkavart havat. Másnap reggel a bürkösvá- raljaiak hóval befújva holtan találták a kendőbe burkolt és két kitüntetéssel feldíszített kőkereszt előtt, ők azt hiresz- telték, hogy megfagyott, én azonban azt hiszem, hogy előbb a szive szakadt meg a fiát hiába visszaváró szegény anyának. és szétosztást irányitó közegek, hivatalnokok a munkásság érdekeit fogják szolgálni, nem a birtokos osztályét, melyet ezen esetben már teljesen megsemmisíthetünk, mivel azokra nincs szükség. Ezen nagy munkára kell a munkásság női tagjait tanítani, szervezni. Bár ez nem olyan megkapó, mint az utcán tüntetni a titkos választójogért. Nem olyan könnyű mint az egyszerű mükedvelősködés, melyben mindegyén sokkal hamarabb érvényesülhet, mint az ipari szervezetekben, ahol nem egy képzeletbeli hercegnő szerepét kell játszani, hanem sokkal háládatlanabb, minden jogaiból kifosztott munkásnőt, aki már a jogaiért való harcban, egy jobb társadalmi rendszer megteremtése érdekében, a férje, fivére mellett harcol, anélkül, hogy azért külön tapsot, vagy virág csokrot várna. Több nagy bérharcban bebizonyosodott, hogy ahol nők is részt vesznek, nagy bátorságról, elszántságról tesznek bizonyságot. Nem egy Mother Jones, Milcha Sablich, Rose Luxenburgh van a munkás mozgalom történetében, azonban mint szervező tehetség és fegyvertárs, sok kívánni valót hagy hátra a női munkás. Melyért a munkásmozgalmak beleértve az IWW-t is, felelősek helyesebben mondva azok az aktiv elemek, akik a szervezést végezve a női munkást elhanyagolták vagy lebecsülték. Sok esetben a férj is, aki he- tenkint két-három gyűlésre eljárt, de a feleségét egyszer sem vitte el. Sok férjnél az a téves felfogás uralkodik, hogy a nő helye a konyhán van, dacára, hogy legtöbb esetben a gyárakban, gépek mellett találjuk őket, amig a férj mosogat a konyhán. (Folytatjuk.) AZ AKCIÓ BIZOTTSÁGBA BELÉPTEK ÉS EDDIG BEFIZETTEK: A. Székely, Clev................ 10.00 Emil May, Cleveland___ 3.00 Louis Lefkovits, Clev.... 5.00 J. Herczegh, Cleveland ... 3.00 A. Kucher, Pitsburgh....... 10.00 B. Vitális, Pittsburgh..... 10.00 E. Farkas, Akron........... 3.00 A. Alakszay, Akron....... 3.00 G. Deme, Akron............... 5.00 L. Fishbein, New York.. 6.00 G. Wiener, New York..... 5.00 Miss Szajkó, New York.. 7.00 Miss E. Sárközy, N. Y.... 4.00 M. Vlasits, N. Y.............. 7.00 J. Pataky, New York....... 10.00 M. Stefanko, N. Y............ 10.00 K. Z., New York............. 10.00 J. Engl, N. Y.................. 5.00 J. Szoláth, N. Y................ 8.00 J. Nagy, New York......... 2.00 A. Schöpf, Camden......... 2.00 OLVASD AZ IndustrialWorkert Olvasás után adja lapunkat szomszédjának
