Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-02-24 / 780. szám
BÉRMUNKÁS 1934 február 24. (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Nyomor, szenvedés a munkás sorsa, — Az örömet csak hírből ismeri — Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................$2 00 One Year .......................$2.00 Félévre ........................... l.cO Six Months ................... 1.00 Egyes szám ára ........... 5c Single Copy ................. 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S, Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Ez a harc még nem a végső Nyitott szemmel figyelve az európai eseményeket, a francia, az osztrák proletárok magasba szökő piros vérének kisugárzását, elégedetlenségének a barrikádokon való kiegyenlítéséért az elmúlt századok forradalmi eseményeit látjuk napjainkban megismétlődni. Hol tart ma az emberiség a tizennyolcadik század elején dívott termelési módozatoktól? Micsoda változások történtek az elmúlt században úgy az ipar mint a mezőgazdasági szükségletek előállításában? Hoválettek az ökrös szekerek mint szillitási eszközök a vasút, a hajó, az automobil és a repülőgépek száz és kétszáz mértföldes óránkénti sebessége mellett? Milyen változást jelent a telefon, a drótnélküli táviró és az egész világot pillanatok alatt behálózó rádió a múlt század posta kocsi szolgálata mellett? Az elmúlt esztendőben mindezek a szemünk előtt állottak a chicagói világkiállításon. Csak eggyett nem láttunk ott: a világ proletáriátusa agyának a fejlődését. És hogy miért nem? Arra az elmúlt heti francia és osztrák események adják meg a magyarázatot. Amig a munkásosztály körül mindep nagylépésekben megváltozott, addig a munkások most is ugyan azokkal az eszközökkel harcolnak, sőt ugyanazokért a célokért is, amelyek semmivel sem vitték még előrébb helyzetét a legnagyobb véráldozatai árán sem. Az eddigi európai jelentések arról tesznek bizonyságot, hogy a munkásosztály ma is a politikai személyváltozásokban látja helyzetének a javulását. És ezért úgy a francia, mint az osztrák proletárok ezrei vérüket áldozták. Tagadhatatlan, hogy úgy a francia mint az osztrák munkások ebben a harcban bátrabbaknak, elszántabbaknak bizonyultak mint a németországi munkások, akik minden ellentállás, minden tiltakozás nélkül szolgáltatták ki egy százados munkásmozgalmi vívmányaikat. Korai, hogy zárszámadást csináljunk ennek a forradalmi kitörésnek a nyomában. Annak dacára azt megállapíthatjuk, hogy az eszközök, amelyeket a munkások használtak ebben a harcukban, nem megfelelőek mert hiszen az elmúlt századokban sem voltak megfelelőek arra, hogy a munkásosztály nagy tömegeinek a sorsát megjavítsák. Számos esetben kimutattuk, hogy a szervezetlen tömegeknek az utcára való kivezénylése csak eredmény nélkül áldozatokat jelent a proletárokra, de sikertelennek bizonyulnak a munkások ellentállásai akkor is, amikor szervezeteik széttagoltak a szolidaritásuk csak elméleti kívánalmak a gyakorlati lehetőségek kizárásával. Az európai szakszervezetek, amelyek kevés kivétellel nemzetközi alapon állanak ezt a nemzetköziségüket csak a levelezéseikben használják, de a harcaikban nem alkalmazzák, mert hiányzik az általuk agyon csépelt “egy mindért és mind egyért” való cselekvés megértése. Sem a francia, sem az osztrák munkások bünéül nem rójuk ezt fel, mert ezt abban a nevelésben látjuk, amelyhez a politikusok ellenőrzése és befolyása alatt levő szakszervezkedés nyújthat a munkásoknak. A világ munkásosztályának ezekből az eseményekből is le kell vonni a tanulságokat. Meg kell látniok, hogy a régi fegyverek, a régi eszközök és a régi célok idejüket múlták a technika mai fejlettsége mellett. A szükséglet egy az ipari alapokon felépülő, az egész világ munkásságát magába foglaló EGY NAGY SZERVEZET kell, hogy legyen, amelynek ereje és hatalma van arra, hogy még a levegőt is elvonja azoktól, akik ellent próbálnak állani a világot fentartó, dolgozó munkásoknak. Az igy megszervezett munkásoknak nem kell a bőrüket az utcára vinni, mint azt a francia és osztrák munkások tették mert magában az iparokban olyan erőt képviselnek, aminek nemzetközi hatásaiban is benne van a győzelem minden biztosítéka. Forradalmi megnyilvánulások hírét hozza nap-napután a táviró, a munkások ezrei esnek ezeknek áldozatául, de ez a harc még nem a végső küzdelem, mert azt csak az igazi nemzetközi alapon felépített EGY NAGY SZERVEZET utján vívhatja meg a világ munkássága. Ki éjt — napot tölt robotolva Hitvány koncért, mit vetnek neki. Gazdájának megnyalja kezét, Mint a tomporon rúgott vén kuvasz, És magába fojtja vad dühét, De nem jön ajkára panasz. Felsír lelkemben az ősi átok, Hogy mért tart béklyóban titeket A gyávaság, mely tapad reátok, Ti sápadt, éhes emberek? Gyávák vagytok! Ti tőke rabjai, Kik húzzátok az igát hangtalan, S tűritek, hogy zsarnok korbácsai Sebeket vágva reátok zuhan. Nektek adom lelkemnek vad dühét, Hogy tépjétek szét e korhadt világot! Nektek adom szivemnek vérét, Hogy szabadságot hozzon reátok! Ébredjetek! Hisz mit sem veszthettek! — Legfeljebb nem lesz gazdag és szegény — Egy egész világ, amit nyerhettek, S nem lesz sorsotok zordon és kemény! GLÜCK JENŐ. NYUGTÁZÁS. Előfizetéseket küldtek: Febr. 11-től — 17-ig. St. Ehasz, Brunswick......... 2 E. Bognár, Hammond........... 1 A. Kucher, Pittsburgh....... 3 S. Varga, Buffalo................. 1 G. Spolyár, Chicago............. 1 P. Hengsperger, Chicago.... 1 J. Zára, Chicago................... 2 J. Herold, Bridgeport........... 1 G. Barcza, Bridgeport......... 2 J. Karácsonyi, Bridgeport.... 1 St. Kóta, Triadelphia.......... 3 St. Gaboczy, Munhall.......... 1 J. Vizi, Akron....................... 1 M. Danka, Cleveland.......... 2 A. Székely, Cleveland....... 1 J. Orbán, Phila....................... 1 J. Homyák, Phila............... 1 M. Bulik, Harvey................. 1 J. Lengyel, St. Louis........... 3 AZ AKCIÓ BIZOTTSÁGBA BELÉPTEK ÉS EDDIG BEFIZETTEK: A. Székely, Clev................ 10.00 E. May, Cleveland........... 5.00 Louis Lefkovits, Clev.... 9.00 J. Herczeg, Cleveland....... 8.00 G. Kuhn, Cleveland........... 10.00 A. Kucher, Pitsburgh....... 10.00 B. Vitális, Pittsburgh..... 10.00 G. Deme, Akron............... 10.00 L. Fishbein, New York.. 6.00 G. Wiener, New York..... 5.00 Miss Szajkó, New York.. 7.00 Miss E. Sárközy, N. Y.... 4.00 M. Vlasits, N. Y.............. 7.00 J. Pataky, New York....... 10.00 M. Stefanko, N. Y............ 10.00 K. Z., New York............. 10.00 J. Engl, N. Y.................. 5.00 J. Szoláth, N. Y................ 8.00 J. Nagy, New York......... 2.00 A. Schöpf, Camden......... 3.00 ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató oszály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorou állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépitet tervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le bérrendszerrel r A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az pari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belük BÉRMUNKA S
