Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)

1934-02-17 / 779. szám

BÉRMUNKAS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................$2 00 One Year ...............,......$2.00 Félévre .......................... l.iO Six Months .................. 1.00 Egyes szám ára ........... 5c Single Copy ................ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders .............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S, Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Jöji el óh fény... Jöjj el óh fény, jöjj el! világítsd utunkat, Sötétség okozza, bugdácsolásunkat; Miként részeg ember, botlik ide-oda, Úgy botlunk utunkon, a te hiányodba. Ne hiányozzál hát, jöjj el és vezessél! Láttasd mindnyájunkkal, mi a kitűzött cél. Hiányodban eddig, de nagy volt a vakság. De ime derengsz már óh szent világosság! Üdvözlünk mind azok, kik általad látunk, Kevesen vagyunk még, de nő a táborunk. Benned van bizalmunk, te vagy a reményünk, Benned nem csalódunk, te légy a vezérünk! Párt fegyelem Mig az amerikai kommunista újságok nagy fekete betűs címek alatt Horthy, Gömbös, Bethlen és az egész magyarországi kormány gépezettel veszekszenek a kommunista érzelmű mun­kások üldözése miatt és hogy a komolyságba hiba ne essék az elkerülhetetlen gyűjtés is folyamatban van, addig a polgári kézben levő távirati iroda azt közli a világgal, hogy Magyaror­szág és Szovjetország barátságot kötöttek és ezt a nevezetes okmányt már a két ország megbízottjai aláírásaikkal meg is pecsételték. Mint a párt lapok figyelmes szemlélőinek meglepetés az el­ismerés ténye, mert nem iáttuk ezideig mégcsak szálait sem a közeledésnek mégkevésbbé hallottunk arról, hogy akár az oroszpárt, akár a magyarországi kommunisták véleményt kér­tek volna a világ többi országaiban levő párttagoktól arra nézve, hogy ebben a kérdésben mit csináljanak. Erős a gyanúnk, mert hiszen a közelmúltban az Ameriká­ban élő párt tagokat is mellőzték — hogy sem az orosz sem a magyar munkásoknak nem volt beleszólásuk abba, hogy szovjet milyen feltételek mellett foghat kezet azzal a Horthyval akinek a körme alatt még bizonyára ott van a magyar kommunista ér­zelmű munkások kiontott, ártatlan vére. A kommunista újságok révén ismerkedtünk meg a fascista szó értelmezésével is, amely abból az alkalomból keletkezett, hogy az olasz diktátor Mussolini, vaskézzel, egyéni elhatározás­sal a legerőszakosabb eszközökkel valósította meg elgondolásait az ország területén, üldözve mindenkit aki útjában állott és itt nem volt válogatós az eszközök keresésében. Ennek a Mussolininak a támadásából, kritizálásából évek­ig tartotta fenn magát a kommunista pártsajtó, bár a legiga- zabb szovjet kormány egészen más véleménnyel volt és van az olasz diktátor Mussolinival szemben. Köztudomású, hogy a szovjet szempontjából a legfontosabb megbízatást végző Litvinoff elvtárs amerikai teljesítménye be­fejezése után hazafelé látogatást tett Rómában (félre értést el­kerülve sietünk megjegyezni, hogy eznttal még nem a pápánál) Mussolininál és mint a híradás mondja, ennek a látogatásnak volt az egyik eredménye a magyar-orosz barátság megkötése. Nem arról akarunk itt most elmélkedni, hogy különösen az amerikai magyar elvtársakat milyen súlyos dilemma elé állítot­ta ez a nemzetközi kézfogás, mert hiszen színházi paródiává te­szi a további újság cikkezést a magyar kormány ellen, amely az igazi szovjet államot szalonképesitette és a legközelebbi kor­mányzó által adott estélyen a budai királyi pálotában bizonyá­ra az elsők között fognak üdvözölni. Ez a politika, amelynek a hivatását ebben a kapitalista rendszerben be kell töltenie. Számos esetben megírtuk és bizonyitotuk, hogy bármilyen programmal kerül valaki a politikai gépezet kerekei mellé, an­nak simulnia kell a rendszerhez. Végeredményében tehát csak személy csere történik a tőkésosztály óhajának akaratának a végrehajtóit illetőleg. De amilyen a politika nemzetközi megnyilatkozásaiban, ugyanilyen az magában a párt belső életében is. Ahogy egyet­len párt tagtól nem kérdezik meg, hogy kezet foghatnak-e a ma­gyarországi munkásak üldözőivel vagy a közel félmillió olasz börtönben tartójával, ugyan igy nem lehet a párt tagjának bele­szólása abba, hogy a helyi párt mozgalom élére kit és alkalmas egyént állitanak-e, aki a párttag nevében cselekszik. A párt tagnak csak egy hivatása van, hozzájárulásával elő­segíteni a pártnak a minél szélesebb befolyását a városi, az ál­lami ügyek vezetésre. De ha véleményt és történetesen kritikát akarna mondani, hogy talán illő lett volna arról is beszélni a Mussolini és Horthy kézfogások előtt, hogy az olasz és a magyar börtönök ajtai nyíl­janak ki azok előtt a munkások előtt, kik a kommunizmustól egy szebb jövőt várnak, akkor hamar, mint a pártái nem loyalis, kí­vül fogja magát találni, ha ugyan nyilvánosan pellengére nem állítják. Jöjj el óh fény, jöjj el! teljes fényességgel, Vezes harcunk utján, győzve ellenünkéi. Oszlasd el a homályt, hogy mindnyájan lássunk, Légy értelmünk fénye. . . légy győzelmi társunk! PÁVAY LŐRINC. Melyiket szeressem... Több mint tiz esztendeje, hogy egyebet sem hallunk az amerikai legforradalmibb elv­társaktól, mint hogy a közelgő világforradalomra kell készül­nünk, amely megteremtője lesz szovjet Amerikának és a kom­munizmus győzelmének az egész világon. Ugyan ezek az újságok az elmúlt héten nagy betűkkel azt közölték, hogy Stalin elvtárs a most ülésező nagy orosz kon­gresszus előtt hatalmas beszéd­ben foglalkozott a világesemé­nyekkel és azt a kijelentést tet­te, hogy az orosz szovjet köz­társaság ellen indítandó eset­leges háború, úgy Európában, I mint Ázsiában világ forradal­mat idézhet elő és ezért inti azokat, akik a háborús paripán nyargalnak, hogy még idejében szálljanak le arról. Most aztán okoskodjunk ki, j hogy hová is álljunk az ame­rikai elvtársak mellé, hogy mielőbb világforradalom legyen vagy Stalin elvtárs mellé, hogy attól úgy Európát mint Ázsiát megmentsük ? Egyenlőre megvárjuk a ma­gyar büro MDCCC-ik jelenté­sét és a következő két hónapot, hogy a jelentésben kiadott vé­leményben hol követek el el té­vedést. A jelek azt mutatják, hogy a Stalin kormánya versenyre kelt Mr. Coughlin a detroiti arany szájú, pappal a tőkés rend­szer megmentésében. Most Szombaton Nemzetközi Táncmulatság lesz a New York és környéki szer­vezési költségekre az Indust­rial District Council rendezésé­ben, az IWW Brooklyn-i köz­pontjában, 158 Carrol St. Kez­dete este 8 órakor. A 8-ik Ave. Subway a Carrol St.-nél áll meg. Kártya Estélyt tartanak az IWW akroni tag­jai MOST szombaton este 8 órai kezdettel a csoport helyi­ségében, 426 Cole Ave. A Bér­munkás olvasóit ezúton is meg- hivjuk. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltat« osztály között semmi közösség; nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bír­ják, akikből a munkáltató oszály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert.. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszitsá) s ezáltal elősegítik, hogy bérhar­cok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorou állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépitet szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le bérrend­szerrel !” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is. hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipán szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. 4 oldal _________BÉRMUNKÁS________________________________1934 február 17.

Next

/
Oldalképek
Tartalom