Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)

1934-02-17 / 779. szám

1934 február 17. BÉRMUNKÁS • 5 oldal SZILÁNKOK SZŰK ESZTENDŐ? A sok nyomorúság láttára az ember azt hiné, rossz világ van Amerikában s ime: Kres- ge, a sok millió értékű vagyon­nal biró Kresge több mint nyolc millió dollár tiszta profitot csinált a múlt évben. Igazán érdemes volna megkérdezni az ő 5 és 10 centes store-jaiban dolgozó lányokat, vagy vala­melyik wobblit, hogy hogy le­het az. Azt Atlantic Pacific és más store-ok szintén milliókat csináltak. A nagy acél trösztök, a General motor, Ford, Chrysler, General Electric, szóval a nagy koncentrált vál­lalatok mind milliókban szám­lálják múlt évi profitjukat, mig a kis üzletemberek meg a pro­fesszionális emberek gyors lép­tekkel haladtak az örvény, vagyis a nincstelenség felé, oda, ahol mi már régen va­gyunk, mert: a gazdasági fej­lődés vastörvénye az iparok igazgatását mind kevesebb és kevesebb kezekben összponto­sítja. Ezen még Coughlin az “aranyszáju” pap, vagy maga az NRA sem tud segíteni. A helyzet korrigálása az IWW-ra vár. “VÖRÖS EMMA ” Mióta Goldman Emma az Egyesült Államok területére lé­pett időhöz kötött és feltételes tartózkodásra, a polgári lapok sajtókuvaszai folyton körülötte settenkednek. Ezek a sajtókuvaszok rosz- szabbak a piaci légynél. Mivel első és utolsó felada­tuk lapjaikat a tőkés érdekelt­ségeket szolgáló színezetű hí­rekkel ellátni, ellátogatnak munkásgyülésekre, hol előbb megrajzolt természetű felada­tuknál fogva közönséges spicli munkát végeznek. A munkás megmozdulás okainak ismertetése; a mozga­lom célja, összetétele, harcmo­dora, a benne résztvevők, a tő­kések, a hatóságok ezzel szem­beni állásfoglalása s legvégül, de mindenekfölött a legfonto­sabb búvóhely, honnan orozva megrevolvereznek minden be­csületes törekvést, melyet mint Damokles kardját minden eset­ben felhasználnak ellenünk — a közvélemény! Ez az a hely, eszköz, kétélű tőr, melynek gyártására, felhasználására vannak kiiskoláztatva. Ha olva­sol egy hírlapi tudósítást kü­lönösen ha az a tőke minden- hatóságát bármilyen formában is érinti, nem mulaszthatod el a sorok közötti olvasást. Ha ezt nem tudod megtenni, ha szóról szóra készpénzül veszed a tudósítást, sajnálatos terem­tés vagy. Az előbb érintett hirleirás szabályait tudva, nyu­godtan mondhatjuk: a kapita­lista lapok a kapitalistáknak hízelgő kis szennyes lapok, a munkást megtévesztő minden­féle fajta politikusok szócsövei minden sorukban a tiszta gon­dolkodást megakadályozó, vagy elhomályosító méreggel vannak telítve. íme: Goldmant “Vörös Em- má”-nak keresztelik*. Kérdések­kel zaklatják. Nyilatkozatait a prostituáltak erkölcsi érzel­gősségével fűszerezve tálalják fel, nyakát kitekerik, kiforgat­ják, kémlelve lesik az alkalmat, hogy a besúgó judáspénzéért honmentő szolgálatott tehesse­nek. Goldman az előbbi híradások­kal ellentétben felolvasó kör­utat tervez. A sajtókuvaszok, szövetségi detektívek, spiclik bizonyára képviselve lesznek minden előadásnál. “Nem sza­bad radikális mozgalmakban résztvennie,” mondja a mun­kaügyi minisztérium. Ugyan, ugyan, jünnyire naivak azok a magas hivatalnokok. Miért nem mondják, “nem szabad a mun­kásokat sztrájkba vinni,” ez már őszintébb és érthetőbb volna. Ezt pedig Goldman soha, sehol nem tette. Nem is az ő dolga. A bérmunkásé. — Ha azonban az intelligensen kíván­csiskodó munkás megakarja hallgatni a gazdasági függő­ségtől mentes szabadság meg­világítását — s erre garancia a múltja — több mint bizo­nyos, nem a délibábot kerge­tő politikusok, de az IWW fog megértő harcosokkal szaporod­ni. Mert egy urnélküli társa­dalom csak ipari demokráciá­ban lehet. Mert a szabadság virága szabad talajban nő. Ez a talaj pedig a dolgos milliók herenélküli társadalma lesz. A fenti sorok megírása után véletlenül kezembe került a SLP magyar lapja. Kifogásolja a “Bérmunkás”-ban megjelent tudósítást Goldmanról. Mi ta­gadás megilletődtem. Úgy va­gyok a SLP-vel mint egy sül­dőkorát túlhaladt halandó mos­toha szüleinél. Atyai szigorral belém nevelt hivatalos bélyeg­zővel ellátott forradalmiságom múlt emlékeimet látom magam előtt feléledni. Most is, első gondolatom volt “papírkosárba vele,” aztán megint “isten ne­ki, hadd bosszankodjam a vén lotyó ’sz egyebet úgy sem tud.” Tudniillik a SLP hétpecsétes forradalmi szabálya szigorúan megtiltja, becstelenségnek, ret­tenetes bűnnek minősiti mind­azt a törekvést, bárkitől jöjjön is, melyről hiányzik a kar és kalapács védjegye. Tehát csak bűnözök tovább abban a re­ményben, hogy az idők vasfo­gai által megtépázott mostohám belátva az öregséggel járó gyöngeségét, valamikor, vala­hogyan a béke olajágát hozza, felénk. NYUGTALAN FRANCIÁK. A kézenfekvő híradások nyo­mán nagyon nehéz megállapí­tani, mi történik a francia földön. Állítólag mindenki za- varog. Veteránok, rendőrök, politikusok. Veszekednek, vere­kednek, kövekkel dobálóznak A királypártiak is felütik fe­jüket. Nem lehetetlen, hogy egy ujjabb bábot ültetnek trón­ra. Az utóbbi pár évtizedben a francia “demokrácia” a re­akció netovábbjának bizonyult. Vájjon amerikai módra hagy magán végig szántani a francia proletárság, vagy ebben a zava­1933-ik évről szóló kimutatása nemcsak azt igazolja, hogy a munkások ezen egyesületénél minden centről pontos kimuta­tást készítenek, olyat, amelyi­ket minden egyes munkás em­ber megért és igy ellenőrizni is tudja, hanem számokkal iga­zolja azt, hogy a Munkás Be- tegsegélyző Szövetség az 1933- ik esztendőben is, amely a gaz­dasági válság legsulyosabbika volt, még ebben az esztendőben is maradvánnyal dolgozott. Bár a kifizetett betegsegély 3.300 dollárral több volt, mint amennyit erre az alapra az esz­tendőben befizettek a tagok, mégis sikerült az esztendő vé­gével a gazdaságos ügykezelés mellett közel nyolc és félezer dollárral szaporítani a Szövet­ség alaptőkéjét. Ezt csak akkor tudjuk kel­lőképen értékelni, ha figyelem­be vesszük azt, hogy ugyan ab­ban az időben hány nagyobb és kisebb betegsegélyző egylet volt kénytelen feloszlani fize­tési nehézségek miatt. Az évi jelentésben a legör- vendetesebb az a tény, hogy a Szövetség taglétszáma hónap- ról-hónapra emelkedik, ami az állandó titkár-szervezők mun­kájának az eredménye. Ha e szervezők mellé felsorakozik a tagság is és a szomszédját, az ismerősét vagy a munkán a AZ IWW CHICAGÓI MA­GYAR TAGJAI 1934 február 17-én, szom­bat este 8 órai kezdettel, válogatott műsorral egy­bekötött NAGY TÁNCMULATSÁGOT rendeznek a Bérmunkás Otthonban 1604 N. Cali­fornia Ave. (a North Ave. közelében.) Műsor után tánc jó zene mellett. Belépti dij ruha: tárral együtt 30 cent. A mulatság jövedelme részben a Bérmunkás tá­mogatására, részben pedig a helyi mozgalom céljaira lesz fordítva. ros világban felemeli a fejét követelni emberei jogait. — Az eddigi hírek csak szalon — for­radalomról, vagy inkább a nép zsírjából kifacsart koncokért való tülekedésről szólnak. Ha a francia munkás megembereli magát, ráteszi kezét a munka­szerszámaira, a híradások más szint fognak ölteni. Nem Stra- viski-féle sikkasztások, költ­ségvetések, trónörökösökről fognak írni. Nem ezekért fog­nak vért ontani. Sőt az egész banda parlamentestül, szená­tus és képviselőstül együtt si­etni fog, hová? Ezt a francia ipari munkásoknak kell meg­jelölni. Mi innen csak reméljük, hogy megtalálják rá a választ. S—n. mellette dolgozót felszólítja, a Szövetségbe való beállásra, megvalósul az a jelszó, hogy tízezer tagot a Munkás Beteg- segélyzó' Szövetségnek! Felhívás! A chicagói magyar lapok­ban a minap egy felhívás je­lent meg melyben a chicagói magyar egyleteket párt és val­lási álláspontra való tekintett nélkül, a háború és a íasciz- mus elleni mozgalomba kapcso­lódás módozatainak megbeszé­lésére egy értekezletre hívták. A gyűjtő megszóllitást hozzánk is adresszálták és miután mi azon nem jelentünk meg, oka­ink és indokaink feltárását időszerűnek tartjuk s mint ilyent, a nyilvánoság előtt is feltárni óhajtjuk. Minden kételkedés nélkül ki­nyilatkoztatjuk, hogy: ha a magyar kommunistáknak és al- szervezeteikben csoportosult hí­veiknek nincsen takargatni vagy félteni valójuk s ha van soraik között, akiben megbíz­nak és képesnek vélik arra, hogy álláspontjukat a nyilvá­nosság előtt megvédeni és kép­viselni tudj^, a szólásszabad­ság jegyében és a parlamentá­ris keretek szabályos betartá­sa mellett, el kell fogadják az általunk javasolt NYILVÁNOS VITÁT. Mi állítjuk és hajlandók va­gyunk a nyilvánosság előtt bi­zonyítani, hogy a magyar kom­munisták és alszervezeteik, va­lamint az általuk támogatott alakulatok, az egységfront ke­rékkötői, hogy a háború, ter­ror és reakció meggátlásához amellett, hogy tehetetlenek és képtelenek, cselekvéseikkel, a reakciót szolgálják! \ A nyilvános vita megbeszé­lésére és mielőbbi lerendezésére egy bizottságot kérünk az ille­tékesektől, kiknek megjelenését mielőbb várva, vagyunk Az IWW chicagói magyar tag­jai. 1604 N. California Ave. A Munkás Betegsegélyző Szövetség Az IWW-ban csak munkásoknak van helyük

Next

/
Oldalképek
Tartalom