Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-02-17 / 779. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1934 február 17. Magyarországi Tükör Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest. MÉG EMLÉKEZETES az a harc mely egy évvel ezelőtt volt a Balmazújvárosi lakósok és a csendőrség között. Most hirdetett ebben áz ügyben a debreceni bíróság 10 napos tárgyalás után ítéletet. A 207 lázadó közül bár a bíróság megállapította, hogy a csendőrség provokációja folytán történt meg az összeütközés 108-at elítéltek. A NYOMORGÓ magyarból sok van. Hogy ne szaporodjanak még jobban el, mindent elkövetnek az emberek. Ezt igazolja az, hogy a születési statisztika fél évszázad óta nem volt oly alacsony mint ez évben. Ez év első nyolc hónapjában 127.272 volt az élveszületések száma az előző év 140.265-el szemben. Az év végéig előreláthatólag húszezer kis magyarral fog kevesebb születni mint múlt évben. Arányszámokban kifejezve ezer lélekre 1932-ben 23 születés esett, ebben az évben legfeljebb 21 várható. De azért faj védelemről regélnek Gömbösék. PÉCS. A lakosság 40%-éka szorul ínség segélyre. A BUDAPESTI kőműves sztrájk alatt a sztrájktörőket szép szóval igyekeztek néhányan a munka abba hagyására bírni. Eredmény: A bíróság magánosok elleni erőszak vétsége címén két munkást fejenként 4 havi fogházra a többieket 1—1 havi fogházra ítélte. ^EZERNYOLCSZÁZ pengő adótartozása volt egyik kerske- méti polgárnak. Ezen adó tejében lefoglalták a gazda Chevrolet autóját mivel egyébként fuvarozgatott. Fuvarozás már rég nincs, mert nincs mit fuvarozni, igy természetes nem bírta a gazda kifizetni tartozását. A lefoglalt autóra kitűzték az árverést. Az árverésen Koller Mihály géplakatos 10, mond és ird tiz pengőért jutott az autóhoz. Az állam tehát a 1.800 pengő helyett kapott tiz pengőt, tönkretett egy rsaládot, de igy is van ez rendjén, mert Gömbös minden magyart testvérének hirdet és vall. Csak formálisan. Mint mostoha testvér ki is fosztja. NEM VAGYOK a leállásnak hanem a mozgásnak hive. Gömbös. A politikai papagály fenti kijelentéséhez illesszük oda a magyar statisztikai szemle uj számának adatait, mely vilá- gossan reámutat arra, hogy Gömbös is éppen olyan demagóg politikus, mint általában Magyarországon minden kurzus hazaffy. A statisztika mást mutat. Megmutatja, hogy 1932. évben 213 gyár szűnt meg végleg, 160 pedig egész évben egyetlen napot sem dolgozott. Ezzel szemben 18 uj gyár keletkezett. Mérleg: Az országban 373 gyár végleg, vagy ideiglenesen megszüntette működését és 20.000 munkás került az ut cára ezekből. 18 uj gyárban pedig 435 talált csak foglalkozást. De azért rövidesen jön a ja vulás bömbölik a hamis pró- ' féták. KUTYÁKRA bízzák az éhezői ellátását. Békés vármegye a munkanélküliség csökkenté sére 40.000 pengőt szavazott meg és ebből az összegből 10.000 pengőt az ebadó alapból akar fedezni. Az ebek azonban már lassan kipupsztulnak Békés megyében is, mert gazdáik is dögróvásra jutottak és bajosan lehet az ebadót behajtani, hogy abból az ínségeseket támogassák. Amig ezelőtt az emberek tartották el az ebeket most az urambátyám rendszer alatt ebekkel akarják eltartatni az embereket. Ez aztán va lóban újdonság erejével hat. KISPEST 12.000 embernek nincs betevő falatja. HALADUNK. A belügyminiszter feloszlatta az összes munkás szavaló kórusokat. A munkások gyermekbarát egyesületébe megbízottat küldött ki. Megtiltotta, hogy gyűléseken hitleri németországi viszonyokat említsen az előadó, vagy olaszországiakat. Tilos belpolitikai kérdések feszegeté- se vagy Gömbös rendszer bírálata. Tilos a kormány rendelkezéseit boncolgatni és ha ezeket megkísérlik a gyűlést a rendőrségnek azonnal fel kell oszlatni. Haladunk a nyílt fascizmus felé. De Bethlen mint elnevezték Európa legnagyobb stilü kalandora Angliában ma éppen ellenkezőjéről akarta meggyőzni az angolokat. 29—53. Az államfentartó elem kik büszkén hivatkoznak arra, hogy ők tartják fenn az államot fizetnek évente 29 millió pengő egyenes adót. Ezért rendelkezésükre áll az egész állami aparátus, fegyveres erő rendőröstől és zsandárostól együtt. Ezt az adót pedig fizették az őstermelés, a .házbirtok, az ipar és kereskedelem. Ugyanekkor az alkalmazottak, akiket mint ellenséget kezel az egész állami és városi hatóság, akiknek gumbot, rendőrkard, vagy börtön jár ki 58.2 millió pengővel járultak hozzá egyenes adóban az államháztartás kiadásaihoz. Ha ezt nem tennék kevesebb rendőr, börtönőr fizetésére telnék csak és kevesebbel akadna összetűzése adott esetben. Ezek azért mégis hazátlan bitangok. (Az adatok Budapestre vonatkoznak.) A tehéntolvaj Irta: NYIGRI IMRE. Az első élmény, amely meg- mozditota bennem a gondolkodó embert.A nyitott istállóajtóból, mint nagymosásnál, ha leemelik a katlanfedőt és bodrosan, sűrűn pipál a gőz, époly nehézkes tömegekben gomolyogtak elő a meleg párázatok. ősszagu csizmákkal, halottsárga bajusszal kászolódott ki a gazda s odadörgölődzve az ajtófélfához, letisztította a hátáról az odatapadt szalmaszálakat. Fázósan beleköhintett a hideg májusi reggelbe s elköny- nyitett a szivén néhány erős káromkadással. A tehéntolvajokat szidta, akik már három állatot elhajtottak a faluból. Miattuk kellett kint aludnia az istálóban. Vitorlázó farokkal, csörtetve iramodott hátra Laki, a lompos komondor, de vinnyogva szükölt, amikor az öreg erős rúgással távolította el magától hizelkedéseit. Nem is volt kívánatos jóba lenni a kutyával, mert majdnem úgy festett, mint valami élő szőrtömeg. Az udvaron hatalmas tócsákban tátogott a latyak s amint a gazda a konyha felé tartott, csizmáinak cuppogása úgy hangzott, mintha valami állat venne szörnyűséges lélegzeteket. Dühös volt az öreg, mert még álmában is a koma kapta meg a szentgyörgyi szőlőt és nem ő. Epés kifakadásokkal illette az újból körülötte settenkedő ebet és gyors mozdulatokkal rugdosta csizmáit a pa- dimentum lépcsőihez, hogy csak úgy döngött. Nem is figyelt oda. Mormogott valamit a csatakos időről. A megereszkedett föld azonban nem sokáig állott ellent a csizmapatkók ostromának és elengedte az egyik, félig már úgyis kimozdult követ, amely fröcsögve hentergett bele a legközelebbi pocsétába. Ez már sok volt. — Hejnye azt a magassá- gos. . . — Pszt! Hallgasson maga lelketlen, hiszen rögvest fölébred. Az asszony szólót ki a konyhából. Szájából' fojtottan recsegett ki a szó és torokhangja cseppet sem volt dallamatlanabb, mint a megszokott. Elől már csak egyetlen foga volt és be- szivott ajka fölött az úgy meredt előre, mint a hasításra kész gyilok. Az ember kisé megenyhült. Persze, a vendég. A kis Imre gyerek. A pápistaszinü rokon. Megreggelizett. A vendégszobából a függönyrésen át leselkedő kisfiú szömyülködve bámulta a gyors műveletet. A balkezében tartót hatalmas darab lángos féltenyérnyi harapások révén jutott a torokba, ahol csámcsogó útját kiadós kávéöblintések könnyítették meg. A gazda tett-vett még valameddig, azután kocsira ült és a sánta Miskával elszekerezett dolgára a határba. — No, add ide bögrédet. A gyerek félve nyújtotta át a Ferenc József képével diszi tett, búcsún szerzett edényt és szent ámulattal figyelte, miként fejte a nyanya a tehenet. Először volt falun. Minden felől újdonságok babonázó erejű élményei ingerkedtek feléje. Olyan elképesztően más volt itt minden. Amit eddig a sok “nem szabad”-ból beléje ver tek, az itt mind értéktelenné vált. Még járni sem tudót rendesen. Bokája folyton bicsaklott a göröngyök málló felületén. Most is rosszul érezte magát. Bántotta, hogy az uj cipőjével rá kellett állnia a trágyára. Már harmadszor rántotta elő a zsebkendőjét. Az átható szag az orrát facsarta. Nem tudta megérteni, hogy itt akárhova el lehet menni, akárhogyan. Nem kell mindig a tisztaságra vigyázni. Nem tartanak fölötte folyton korho- lásokkal tetézett szemléket. Ebéd közben köpködni lehet. Az emberek kezei mindig piszkosak. A kutviz is furcsa volt, meg a csönd. Most volt elsőizben az istállóban. Félve nézte azt a hatalmas testű állatot, amely nyugodtan állott a jászolnál és csak néha csapott hátra a farkával az asszony felé. A nyanya az első fejősből odanyujtot- ta neki a friss tejet. Nem ízlett igy nyersen, de szégyenlette volna visszaadni. Megitta. A bögrét kezében tartva, tovább figyelte az állatot, amely teljesen lekötötte az érdeklődését. Majd az asszony aszott, szívós kezét, görbült ujjait nézte, amint rendületlen egykedvűséggel nyúzta a tő- gyet. Valami nagy szánalom töltötte el. “Nem szabadna tejet innom, hiszen ez fáj neki.” Kész volt a fejés. Az asszony a kezébe nyomta a kisebb sajtárt, amiben sárgásán habzott a friss tej és megindultak kifelé. A fiú vigyázva lépegetett tisztább helyek felé, de az asz- szony rászólt: — Siess már, no! És nem törődve cipőjével, kigázolt az ajtóig. 0 Ebéd után a nyanya is elment. Magára maradt. Szabadon mehetett, amerre akart. Lázpiros arccal belopódzott az istállóba. Nézte a tehenet. Nem győzött betelleni vele. “Ez az állat adja a tejet. Láttam, hogyan adja a tejet. Ittam is belőle. Ez fájt neki. Jó volna megkérni, hogy ne haragudjon. Szegény.” Az állat nyugodtan habzsolta a szénát és nyakán ritmikusan mozgott a lecsüngő irdatlan bőrlebernyeg. Egyszer csak hátrafordította a fejét. Bután rámeredt a fiúra. Nézte. Az meg rémült csodálkozásai szemlélte a csipás, véreres, nagy szemeket. Olyan szomorúak voltak. Olyan szomorúak. Csak nézte. Valami furcsa érzés szorongatta. “Szomorú. Szegény. Bezárják ide és kínozzák. Miattam is kínozták.” De most megint ránézett.
