Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-02-10 / 778. szám
6 oldal B É R M I \ K S 1934 február 10. SZILÁNMUM Van-e tudományos politika (Befejező közlemény) A HÚSOS FAZÉK. Ha hinnénk az ország politikai és gazdasági életének egységes, egymást kiegészítő, el- Választhatatlanságába; ha a kommi, szoci s más politikus bohócok után járnánk a szavazó urnák elé, másszóval, ha várnánk valamit a husosfazék körül levő parazitáktól, hátbor- zongva kellene tudomást vennünk a letűnt Hoover-rezsim egyik nagyfejü banditájának milliókat rabló üzelmeiről. Walter Brown, volt postaügyi miniszter olyan ügyesen manipulálta a levélszállitó s más repülőgép társulatoknak adott kormány-szerződéseket, hogy $250-os befektetés $35.000.000- ra nőtte ki magát néhány év alatt. A tömeges bank bezárások idején csak ez a Brown, mint az RJC-hez közelálló ur segített becsukni Toledo bankjainak 75%-át, a nyitva maradt 25%-ék sajátja vagy általa dirigált bank volt. Abban az időben Brown rövidre szabta toledoi látogatásait s ezt is erős felügyelet alatt. Ki is ez a Brown? nem érdemes a mi lapunkba sokat róla Írni. Elég ha megjegyezzük: aktív politikus, a morganok fogdmegje, cselédje; utasításaikra, velük egy- gyütt tervez, hajtja végre ren- deleteiket. Ma Brown, holnap egy másik Brown, talán Foster, vagy Jack Jones. A dolgozó proletárok által megtűrt, sőt dédelgetett rendszer logikus kreatúrái. A hazárdjátékot megszüntetendő: rombold le a kártyavárat, kenyérhez való jogukat, kösd hasznos társadalmi munka végzéséhez. Ezzel szűnik meg a Brown-féle paraziták gyáva, kullancsszerü élősködése. WASHINGTON ÉS WALL STREET. A bányászok konvenciója ismét megválasztotta Lewist és a többi tisztviselőket s üzleti ügyeik intézésének megkönnyítésére központi irodájukat In- dianapolisból Washingtonba helyezik át. Mivel szervezetük ügyeit a Wall Streetről irányítják és mert anyaszervezetük az AFofL mely ugyanonnan kapja irányítását, ott székel, természetes, hogy ez által direkt ellenőrzés alá kerülnek. Az IWW, mely kizárólag munkásérdekek előbbreviteléért küzd, mely nem fogad el direkt vagy indirekt irányítást a tőkésektől, nem kívánatos Washingtonban. A tőkések minél messzebbre kívánják őket. Sőt még azt sem bánnák, ha becsuknák a központi irodát. Lewist keblükre ölelik, Haywoodot száműzték. Az AFofL vezetőivel együtt díszvacsorákat rendeznek. Az IWW vezetőit rendőrfütykösökkel, börtönnel traktál ják. Mert mig az előbbi a profitot hizlalja, az utóbbi irtó háborút hirdet a szent profitrendszer ellen. Utasításait a nincstelenektől kapják, működését a munka mezejére koncentrálja, hogy az emberek mindennapi életében feleslegessé tegye a termelőeszközök bitorló bandáját s csatlósait. H. BROWN ÉS SANGER. “Csak a vak nem látja a nyomor és népszaporulat mindinkább szembeötlő viszonylatát,” igy elmélkedik Heywood Brown, Margaret Sanger a fogamzás korlátozása szószólójának washingtoni kijelentéseivel kapcsolatban. Vádolja Sangert a kérdés összezavarása, homályossá tételével. Érvül hozza fel Japán imperialiszti- kus törekvéseit, melyet — szerinte — “túlnépesedése kényszerít ki.” Felvehetnénk vele a vitát pro és kontra, sok, sok számokat egymás alá és mellé illesztve, összeadva, kivonva és szorozva, bizonyítva az anyaföld termőképességét, a meg- szabotázsolt földgazdaságot; a föld méhében nyugvó nyersanyag források rengeteg meny- nyiségét; az alig érintett természeti erők az emberi megélhetés szolgálatába állíthatóságát, stb. s csak úgy futtába megkockáztathatnánk a megállapítást, hogy: a jelenben rendelkezésünkre álló elkészíthető és kész termények tudományos kihasználása nem hagyna nélkülözőt világnépességünk négy, vagy ötszörössének sem. Viszont jöhet millió és milió- kat elpusztító pestis, háború, agyafúrt néppusztitás; ha fél- annyian a föld felszínén; mig a morganok hatalma és bérrabszolgaság lessz, a helyzet lényegében jottányit nem fog változni. Sanger, mint itelligens nő és anya, bizonyára nem veti meg a szülői érzelmeket. A gyerek, mint a természetes világ kiegészítő részének hozzánk nőtt megtagadhatatlan, életcélokat szülő szerepét s nem a gyerekvilág létezése, de a tudományos ismeret szabad terjesztése, az egyéni akarás buta és rosszakaratú meggátlása ellen lázad őszinteséggel, az emberi érzések megbecsülését követelve. Csak természetes, ezen úttörő munkájában szemtől szembe találja magát az álerkölcs filozófusai, papjai, porkolábjai, végül az előbbiek érdekeit védő törvény paragrafusaival. Ez a fáradhatatlan, nyílt harciassága az, mely szerén^ keretekben évtizedekkel előbb kezdett munkája révén odáig jutott, hogy ma már közszájon forgó, papok, tudósok, professzorok, orvosok, vitatárgyává avatta kezdeményezését, ami ismételten nem más, mint az ember életének hagyomány nélküli szabad irányítása, illetve ezen szabad irányítás feltételeinek korlátlan felismerése, annak nyílt terjesztése. Elmulaszthatatlan eredménye pedig nem szolgahad, de emberi jogaiért síkra szálló erős, egészséges generáció lehet. S-n. A szükségnek, az erőszaknak, a munkakényszernek nagy kulturszerepét kellene tagadnunk, ha azt mondanók, hogy minden kulturfejlődés belátás müve volt. A háborút, a rabszolgaságot, a jobbágymunkát az erőszak tartotta fönn, aminthogy az tartja ma fönn a bérmunkát is. És az erőszakot, az osztályuralmat támogatta es támogatja a sokszor nem is egészen mesterséges, hanem inkább önámító illúzió, hogy szükség van ezekre az intézményekre. Aminek példáját ép a mai munkásmozgalomban sokszorosan tapasztalhatjuk. Mindez azt bizonyítja, hogy az emberiség aligha tudta, hogy mit tesz, amikor társadalmi formáit és intézményeit a tökéletesség mind magasabb fokaira emelte. És hogy ezen munkájában nem, járt el valami racionálisan, vagyis éppen nem a legkisebb áldozat — legnagyobb eredmény elve szerint: azt az irracionális hagyományok és szokások uralmának ténye, a százszor és újra százszor elvetélt találmányok és az ezer meg ezerszámra kigunyolt, megkínzott, legyilkolt kezdeményezők, újítók martiriuma eléggé dokumentálja. Le kell-e hát mondánunk arról, hogy valaha is tudományos politikát csinálhassunk, hogy a társadalmi fejlődés racionális, azaz tudatos és gazdaságos legyen. Mi nem hisszük, hogy belátható időn belül úgy megváltozzék a kulturemberiség, hogy irracionális érzelmek egyáltalán ne szerepeljenek cselekvésének motívumai közt: de annak jeleit igenis látni véljük, hogy a racionális meggondolások mind nagyobb szerepet játszanak cselekvésében. Az a tény, hogy gondolataink igazságának egyetlen próbája az élet, a valóság, a gyakorlat, azt jelenti1 a tudatosság fejlődése szempontjából, hogy minél kisebb körré kiható az egyén cselekvése, gondolatai realitásának próbáját annál kevesebbszer kelVkiállania; minél tágabb ez a kör, gondolataink igazságpróbája annál sűrűbb; egyúttal a cselekvéseinkkel járó felelősség és kockázat növekvése mind erősebb kényszerítő az előrelátás, a racionális tervcsinálás kialakulására. Vagyis minél kisebb körben folyik le az ember élete, az illu ziórius öntudat lehetősége annál nagyobb; minél nagyobb cselekvéseink hatórádiusza, tudata annál reálisabb. Minthogy az ember életének legalapvetőbb funkcióba a gazdálkodás körének kiterjedése első sorban a munkamegosztás fokozódása, növekvő racionalizmust jelent — tudatunkban úgy, mint cselekvésünkben. Tudatunk racionalizálódása felé visz egy másik evolúció is. Ha a kényszer, az erőszak egyik főtényezője az illuzioniz- musnak, akkor kevesebb kényszer az erőszak kevesebb illu zionizmust okoz. Nyilvánváló, hogy az emberiség egész története fejlődés a nagyobb kényszer állapotából a kisebb felé. Élelmiszükség háborút, munkakényszert jelent: fokozódó közgazdaság a szabadság felé visz. Nem lehet észre nem venni, hogy az emberiség gazdasága .nő és ezzel a kényszer és erőszak szüksége csökken. A fokozódó szabadsággal együtt jár az illuzionizmus csökkenése. S igy a társadalom két alapvető fejlődéstendenciája egyaránt közrehat társadalmi tudatunk racionalizálására. De tudatunk racionalizálódá- áa többet jelent, mint egyszerű intellektuális emelkedést. A társadalmi fejlődés gyorsítását is jelenti. Amily mértékben nyomulnak előre cselekvésünk motívumai közt a tudatosak, annál inkább szorulnak háttérbe az irracionális érzelmek: a hagyomány, a megszokás, az újnak, a másnak primitiv gyűlölete. Annál kevesebb akadálya van az újításnak, a kezdeményezésnek. Annál tágabb terük nyilik az újítóknak, a kezdőknek, a nagy embereknek. így lesz az ember intellektuális ereje a társadalmi haladásnak közvetettből közvetlen, . mind gyorsabban ható ágense. Az ember gazdaságának terjeszkedése: a világgazdaság, az ember szabadságának növekvése: az Ipari Demokrácia, az ember értelmének fejlődése: az intellektualizmus — a társadalmi cselekvés racionalizáló- dásának föltételei. NYUGTÁZÁS. Előfizetéseket küldtek: Jan. 28-tól — febr. 3-ig. J. Kollár, Cleveland............ 1 Gáncs-Nyirán, Cleveland..... 1 J. Varga, Powhaton Point.. 1 F. Szüch, So. Bend............... 1 G. Bakos, Los Angeles___ 1 J. Miklós, Bridgeport, O_ 4 St. Visi, Detroit................... 1 A. Török, Chicago.............. 4 J. Soltész, Great Falls........ 1 W^^WS/VVWWWVWWN^WWWWWSA A MUNKÁS BETEGSE- GÉLYZő SZÖVETSÉG 119. coraopolisi osztálya és az Am. M. Ref. Egyesület 160-ik coraopolisi osztálya 1934 február hó 10-én, KÖZÖS BÁLT rendez a coraopolisi Magyar Otthon uj tánctermében 708 4th Ave., melyre a coraopolisi és környéki magyarságot tisztelettel hívja meg a rendezőség. A zenét Horváth Gusztáv és Rákóczi Lajos hírneves zenekara szolgáltatja. Belépti dij személyenként 25c. Kezdete este 7 órakor. Hűsítő italokról és Lunchról gondoskodik a rendezőség.
