Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-02-10 / 778. szám
1934 február 10. BÉRMUNKÁS 3 oldal HÉTRŐL-HÉTRE | ÍRJA: V. J. —------------ ! Egy liberális polgári lap ve- zércikkban panaszkodik arról, hogy a republikánus párt nem támogatja Roosevelt “nemzetmentő” akcióját. A cikk Írója szerint a republikánusok úgy vélekednek, hogy “kár a fáradságért mert a teljes összeomlás elkerülhetetlen.” Érdekes, hogy amikor Hoower ígérgette a két kocsit minden garage-ba, a republikánus párt nem ilyen reménytelennek látta a helyzetet. A vezércikk Írója azzal vigasztalja magát, hojy az összeomlás csak a tulkapzsi kizsákmány olókat és az egyéni érvényesülést keresőket fogja sújtani. Tehát ő sem vonja kétségbe a közeli összeomlás lehetőségét. Mi munkások másként látjuk a helyzetet és szerintünk az összeomlás maga alá fogja temetni a kizsákmányolok minden fajtáját, legyen az kicsi vagy nagy. A mi pedig az egyéni érvényesülést illeti, ez már régen a múltak álma. Aki kételkedik benne próbálja meg. A kizsákmányolok saját maguk ássák és mélyítik rendszerük sírját, az iparilag megszervezett munkásság kötelessége lesz aztán, hogy a már kész sírba elföldelje a tőkés rendszert minden bűneivel együtt. A halál torony már megkon- dult fölöttük. A Sing Sing fegyház siralomházának egyik lakóján, — akit haragossá megölése miatt halálra Ítéltek, — gyors operációt akartak az orvosok végrehajtani, hogy megmentsék őt, nem az élet, hanem a villanyosszék részére. Mert civilizált országban élünk és itt nem szabad egy beteg embert kivégezni. A beteg azonban visszautasította az orvosi segítséget, úgy gondolva, hogy teljesen mindegy, vagy még jobb lesz ha a villanyosszék helyett ágyban hal meg. Szinte megható a börtönorvosok humánussága, akik féltő gonddal ápolják a halálra Ítélt embert csak azért, hogy kivégezhessék. Mert a kormányzó, bíró, ügyész, mind érző szivü emberek és talán a szivük szakadna meg, ha egy halálra Ítéltet betegen végeznének ki. A munkanélküliség és a vele járó nélkülözés folytán lassú éhhalálra ítélt munkásokkal szemben már nem ilyen humánusak az urak. Hány munkás pusztul el a hiányos orvosi kezelés miatt, kórházba alig lehet pénz nélkül bejutni, bármilyen súlyos beteg is a fizetni nem tudó proli. Ha aztán nagy nehezen sikerült bejutni valamelyik ingyen kórházba, kiteszik onnan mielőtt teljesen felgyógyult volna. Ugy-e milyen szeg is ez a* keresztényi szeretet, amply alapja és támogatója a mai rendszernek. Ha valaki megöl valakit azért mert haragszik rá, ezt gyilkosságnak nevezik és ezért akasztófa vagy villanyosszék jár. Ha valaki olyan embert vagy embereket öl meg, akikre nem haragszik, sőt soha azelőtt nem is látta őket, — ez háború és nem gyilkosság. Ezért nem bitófát kap, holott nagyobb bűnös mint az előbbi, hanem érdemkeresztet. Elmer Thomas szenátor szerint, úgy a kormány mint az ország csődbe jutott. Állítását az alábbi adatokkal próbálja bizonyítani. Amerika összes adóssága (állami, megyei, városi és magán- tartozás) 250.000.000.000, az az kétszázötVenezermillió dollár. Szép kis összeg. Ugyanakkor a nemzeti vagyon valamivel kevesebb ennél, vagyis több a tartozás mint a fedezet, sőt ami a fő, az adósok nem tudnak fizetni. Megállapítja, hogy ezt az adósságot soha kifizetni nem lehet, sőt ez még szaporodik minden nap és igy az ország máris csődbe jutott. Mi azt hisszjik, hogy inkább a mai rendszer jutott csődbe és mondta fel a szolgálatot. Ezt mi sem bizonyítja jobban mint a munkanélküliek sok milliós tömege, akiknek számuk folyton szaporodik. Soha nem tapasztalt bőség van mindenből és mégis milliók éheznek, nyomorognak. A farmer elveszti a farmját, mert sok a búzája, sertése, stb. a bányász éhezik mert túlsók szenet termelt, a ruhakészítő kopott ruhában jár, mert nagyon sok a szép uj ruha és ő nem dolgozhat. Nélkülözés, nyomor mindenütt csak azért, mert mindenből nagyon sok van. Hát nem őrültség ez? Látják már ezt egyes urak is, húzzák is már a vészharangot mintegy figyelmeztetve egymást a közelgő veszélyre. Már késő urak, a vészharang a mai rendszer lélekharangja, amely rendszernek napjai már meg- vanak számlálva. Ohio államban 19,272 farmer 723.781 dollárt kapott a kormánytól azért, mert földjük egy részét parlagon hagyják heverni és kenyéradó búza helyett dudva fog majd ott nőni. Ugyancsak Ohio állam milliókat költ gátak építésére, mocsarak lecsapolására csak azért, hogy ott többett tudjanak a farmerek termelni. Ugye, milyen bölcsen tudnak a politikusok gazdálkodni. A közmunkák megindításával álomba ringatott CWA munkásokra, hideg zuhanyként hatott az a hir, hogy az eddigi 30 óra helyett csak 24 órát fognak dolgozni, természetesen a heti 15 dollár helyett ezután 12 dollárból kell megélni egy családnak. Ez a legújabb amerikai életszínvonal, amire nem is olyan régen nagyon is büszkék voltak. Pár hét múlva meg megkezdik az elbocsájtást, minden héten félmilliót, úgy hogy május elején szélnek eresztik az utolspt is. Nos, minden Ígéretben vakon hivő munkástárs, mi lesz azután? Talán megkezdődik a prosperitás, amint azt nagy hangon ígérték. Nem egy de sok könnyen hivő munkás esküdött Roseyeltre és állította, hogy most már minden jó lesz, mert az elnök a nép barátja. A szervezkedést már nem is tartották fontosnak. A választásokon tapasztalt lelkesedés már is alább szállott, pedig még hátra van a fekete leves. AZ AKCIÓ BIZOTTSÁGBA BELÉPTEK ÉS EDDIG BEFIZETTEK: A. Székely, Clev................ 10.00 E. May, Cleveland........... 5.00 Louis Lefkovits, Clev.... 7.00 J. Herczeg, Cleveland....... 8.00 G. Kuhn, Cleveland—.......n 10.00 A. Kucher, Pitsburgh....... 10.00 B. Vitális, Pittsburgh..... 10.00 G. Deme, Akron............. 5.00 L. Fishbein, New York.. 6.00 G. Wiener, New York..... 5.00 Miss Szajkó, New York.. 7.00 Miss E. Sárközy, N. Y .... 4.00 M. Vlasits, N. Y.............. 7.00 J. Pataky, New York....... 10.00 M. Stefanko, N. Y_____ 10.00 K. Z., New York............. 10.00 J. Engl, N. Y.................. 5.00 J. Szoláth, N. Y............... 8.00 J. Nagy, New York........ 2.00 A. Schöpf, Camden......... 2.00 zuhant. Fejét hátrafektette a szék támlájára, tágranyilt szemei a sötétbibor égre meredtek. ősz hajjal benőtt halántékán lüktetett az ütőér. Mélyen magába szívta a száradó kert fanyar levegőjét. — Ádám és Éva — sóhajtott fel az égre. Milyen szépen is éltek itt ti ketten, öreg barátaim. Mielőtt utamra indulok, el kellett jönnöm, hogy megtagadhassatok ti is. Nem tudnék úgy elmenni, . hogy egyetlen ember is maradjon ezen a világon, aki jó szívvel gondol rám. Ne nézzetek hát ilyen csodálkozva. Üljetek le és hagyjatok beszélni. "A férfi önkéntelenül visszaült előbbi helyére, az asszony szony ösztönösen a háta mögött helyezkedett el. — Béla. . . A harmadik tiltakozva fölemelte kezét. — Csitt!. . . HallgassatoK. Olyan eggyek vagytok és olyan távoliak, hogy nem is tudom, melyiktek mondta ki a nevem. Tudom, mit akartok tanácsolni, Hogy vigyem vissza a pénzt, majd ti gondoskodtok rólam. De ezt abban a percben is tudtam, amikor megszöktem. Reggel óta bujkálok a domb mögött az erdőben. Nem a pillanat szédületében vittem el a pénzt. Három hete, mióta megint állásban vagyok, csak ezt az alkalmat vártam. De talán már sokkal régebben. Negyven évig nyomorogtam és ál- .modoztam. Kerestem a helyemet a társadalomban. Most kiléptem belőle. Kiközösítettem magam. Ma reggel óta szemben állok az egész világgal. Csak felőletek nem vagyok még biztos. Félek, hogy szerettek. Ne szóljatok most. Majd a végén. Hagyjatok beszélni. Feje oldalt billent a szék támláján. Nézett le a város felé, ahol már kigyulladtak a lámpák. Lentről lassan szivárgott fölfelé a sötétség. Körül- folytva, beburkolta a fákat s látszott, hogy rövidesen átcsap a dombtetőn is. Az elesett ember csendesen folytatta: — Ha hinnék az igazságban, hinék abban is, hogy az lehet szolgáltatni. Negyven évig, amig szenvedtem, senki sem szolgáltatót nekem igazságot. Pedig bizonyos, hogy a szenvedés nem életforma. Én most egyszerűen az életformámat keresem. Uj utak felé indulok. Jólét, önzés és magány, ezek a kísérőim. Ha jóllakom, az boldoggá tesz. Ha magamért vagyok, az kielégít. És ha nincsenek emlékeim, vagy csak rosszak kisérgetnek, a magány megerősít önmagámban. Jó emlékek egész életemből csak hozzátok fűznek. Azért jöttem most ide, hogy végezzek velük. Hogy érezzem a szívből jövő megvetéseteket. Hullottak a szavak az estébe. De az érzéktelen, mindennel számolt és leszámolt mondatok mögött egy összetaposott élet sirdogált. Az asszony közelebb ment hozzá. — Ezért jött ide? Csak ezért? Béla felemelte a fejét. Előtte állt az asszony. És ebben a pillanatban érezte, hogy elhagyja az ereje. Hogy mindaz, amit eddig gondolt és tett, a bűnbeesés pillanatától egészen mostanáig, egy másik ember élete volt, amelyhez neki semmi köze sincs. — Azért jöttem, hogy még- egyszer lássam — nyögte. — És nem akar többé soha látni? Soha?. . . Nincs szüksége a csendes szeretetre, amely belőlünk maga fele árad? Az asszony hangja selyemtakarót borított az öreg férfi felbarázdált lelkére. Egyszerre elsimult benne az a sok összevisszaság, amelyben olyan irtózva tapogatózott eddig. Felállt és magához szoritota az aktatáskát. Fejét leszegte, hogy barátai ne lássák a könyeit, aztán hirtelen megfordult és anélkül, hogy szólni tudott volna, elrohant. Vitte visza a pénzt. A férfi felállt és átkarolta az asszony vállát. — Amig valaki szeretetet érez maga körül, nem képes a bűnre. . . így mondtad előbb, ugye? Az asszony bólintott. — De akkor elfelejtetted hozzátenni: ötven éven felül — mondta még halkan a férfi.
