Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-02-10 / 778. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1934 február 10. BÉRMUNKA S (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................$2 90 One Year .......................$2.00 Félévre ........................... l.vO Six Months ................... 1.00 Egyes szám ára ........ 5c Single Copy ........ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ........... 8c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Forradalom — nem a New Deal Az utóbbi időben az NRA ellen a radikális politikusok részéről elhangzott kritika éppen oly hatástalan, mint amit kritizálnak. Először is, a kritika annyi különböző természetű, mint maguk a politikusok. Még az elismert marxisták kritikájából is hiányzik annak felfedezése, hogy tulajdonképen mért haszontalan az NRA programja és mit kellene tenni. Az IWW kritikája a New Dealt illetőleg, határozott és meg nem alkuvó. Nem úgy, mint a politikusok, akiknek tevékenységük nagyrészben a sár dobálásban és a személyeskedésben merül ki. Mi, mint iparilag gondolkodó forradalmárok kritikáinkat az összes politikai boszorkánykodás és sikertelenség ellen irányítjuk, az ipari igazságtalanság kérdésével kapcsolatban. Természetesen a különböző szinü politikusok valamennyien találva érzik magukat az ily kritika által, mert úgy érzik és jogosan, hogy az egész csordája a pénztől befolyásolt gondolkodású, államimádó majdném-komisszár és képviselők ebbe a kategóriába tartoznak. Az IWW kritikája az összes politikusok ellen irányul, azoq tényből kifolyólag, hogy azok akár támogatják a kapitalizmust, akár támadják, valamennyien a bérrendszer fentartói, mely kikerülhetetlenné teszi a depressziót. Az AFofL tevékenysége is az ipari térre szorul, azonban a harc hatásosságát elgyengíti azon tény, hogy elfogadja az NRA-t, de ugyanakkor még mindig ragaszkodik a sztrájk jogához, melyet az NRA ismételten nyíltan hatályon kívül helyezett. Tekintettel arra, hogy elnyelték a New Dealt, horoggal, zsinórral és sülyesztővel együtt, az AFofL tisztviselőinek valószínűleg kima- gyarázásra lesz szükségük, amikor az elkerülhetetlen bekövetkezik. Akkor majd úgy igyekeznek feltűnni, mint a tagság opor- tunistái az AFofL tagsága előtt, akiknek előre látásq, és ellent- állása tette lehetővé kizárólag, hogy a saját szervezetük tisztviselői és a kormány hivatalnokainak nem sikerült megfosztani őket a sztrájk jogától. E tekintetben az AFofL munkásérzésü tagságának álláspontja közelebb áll az IWW-hoz, mely támadja az NRA fascista törekvéseit, ragaszkodik a munkásság jogához gazdasági erejének használatánál és a sztrájkra, mint a munkásság legbiztosabb és leghatásosabb fegyverére tekint, melynek használatával a munkásság túl élheti a depressziót és jólétben élhet utána. Az IWW kritikája tökéletesen alkalmas, hogy megmutassa Mr. Rooseveltnek, hogy mit csinálhat (elméletben) amit a politikai demokrácia liberális elnöke nem tehet és nem is várható tőle. Az IWW meg van győződve, hogy a megismétlődő depressziók veszélyét, kizárólag a bérrendszer eltörlése szüntetheti meg. Mi hisszük, hogy jó taktika a munkásságot alapvető változás követelésére buzdítani, ahelyett, hogy csak liberális reformokkal foltozgassuk a feslett rendszert. Ily gondolat világban, a munkásság követelni fogja, hogy az elnök menjen a határig, ne pedig fél utón álljon meg kód, dole és semmitjelentő reformok tervezésével, mely csak meghosszabbítja a jelen kizsákmányoló és rabló rendszer működését. Ekkor aztán, ha az adminisztráció képtelen ezt keresztül vinni, a munkásság hamar kitalálja a módját. A négy-órai-napi munkaidő eszméje mindig nagyobb tért hódit, az Általános Sztrájk eszméje szintén terjed. Úgyszintén az Egy Nagy Szervezet-é. Az IWW arra törekszik, hogy mennél több bérmunkást sorakoztasson fel az Ipari Szervezetbe és előkészítse őket a gazdasági erejük használására a társadalmi rendszer forradalmi változtatására. Folytassuk a munkát ez irányban, szítsuk az elégedetlenség lángját erősebben mint valaha. A munkaidő rövidítése mellett Érdékes már maga a megfigyelése is annak, hogy az IWW mennyire előre jár az osztályharc éles szemüvegén keresztüli meglátásával. Negyed zázaddal ezelőtt állapítottuk meg, hogy az iparok összpontosítása a szakszervezeteket alkalmatlanná, képtelenné teszik, hogy a munkások érdekeiért sikeresen vehesse fel a küzdelmet. Huszonöt esztendő kellett a szakszervezeti tagoknak ahoz, hogy ezt a tényt felismerjék és most kezdik maguk is ezt hirdetni. Évekkel ezelőtt figyelmeztettük a munkásosztályt, hogy a géptechnika mellett a munkaidejét kell rövidíteni, mert ellen esetben önmagát dolgozza ki a munkából. Akkor munka kerülőknek, csavargóknak lettünk nyilvánítva. Ma az egész ország területén, aki csak egy mondatot tud elmondani a gazdasági krízisből való kijutás eszközeként, azok a rövidebb munkaidő minél gyorsabb bevezetését ajánlják. E mellett foglalt állást a nemrég Washington, D. C.-ben megtartott AFofL konvenciója, mig az elmúlt héten Indianapo- lisban megtartott bányász konvención, maga Lewis elnök fejtette ki, hogy a bányászoknak a munkába való vissza helyezéséhez a heti 30 órás munka időért kell a harcot felvenni. Amikor az IWW a napi 6 órai munkaidő elégségét állapította meg, akkor a géptermelés csak a gyermek korában volt, akkor valóban elégséges lett volna a napi hat órás munkaidő úgy a szükséglet kielégítésére, mint a munkásoknak az iparokban való foglalkoztatására. De ma a NÉGY vagy még annál kevesebb napi munka idő kell ahoz, hogy a sok millió munkás a munkába kerüljön és fogyasztóvá víljon. Nem a mi hibánk, hogy Amerika munkássága elkésett a munkaidő levágásával, hogy nem volt gondja arra, hogy azt összhangba hozza a termelt javak mennyiségével. A szakszervezetek, a nem forradalmi alapon levő ipari szervezetek rövidlátásában késve érkeznek el a munkásosztály igényeinek a meglátásához, a heljzet és a szükség felismeréséhez. Ezért semmi jelentősége nincs az általuk követelt munkaidő rövidítésének. A termelésben olyan munkaidőt kell alkalmazni, amely MINDEN munkást dologhoz juttatt és ez kizárólag az IWW célkitűzése. Készüljünk fel (Sz—y.) Az IWW tagjai, akik eltökélték magukban, hogy idejüket a munkásosztály felszabadulási harcának szentelik, kell, hogy szembenézzenek, nem csak a harc természetében rejlő fizikai akadályokkal, hanem egy sereg morális akadályokkal is. Szilárd meggyőződés, kémény bátorság, megingathatatlan öntudat, az osztályharccal összefüggő és más tudományos ismeretekben gazdag felkészültség és nagy elszántság szükséges ahoz, hogy a lépten-nyomon jelentkező félreértést, rosszakaratot, rágalmakat, kompromitálásl és rossz hirbehozást legyőzni lehessen. A jelen súlyos állapotok között pedig hatványozott mértékben van mind erre szükség. Nem csak azért, mert a felsorolt morális akadályok, a jelen gazdasági lezüllés és lelki eldurvulás korában, nagyobb számban jelentkeznek, hanem azért is, mert a tagok működési tere az iparokban, a munkanélküliség következtében összezsogorodott és igy propagandát nagyrészben az iparokon kívül: háziagitációval és a mellék intézmények kiszélesítésével kénytelenek folytatni. A háziagitációnál a meg nem értésből, a félreértésből, a rossz indulatból és rágalmazásból gyakran éles viták keletkeznek. Ilyenkor az agitáló nem nélkülözheti a fent említett osztály - harcos lelki motívumokat, sőt az udvarias higgadtságra is szüksége van. Hiszen a vita után esik gondolkodóba a megnyerendő munkástárs! Csak azután jön rá az elmondottak helyes, vagy igaz voltára. Ha az agitáló értelme és modora folytán, barátságos érzületet keltett fel benne, következő' alkalommal már sikert érhet el. De ha mind eme felkészültséggel nem rendelkezik: megeshetik, hogy megalázva, vagy nevetségessé téve lesz kénytelen meghátrálni és hoszu időre, vagy örökre kedvét veszti az agitáló munkára. A mellék intézmények is csak úgy alkalmassak az osztályharc elősegítésére, ha magukba szívják az osztályöntudatból fakadó önzetlen készséget; ha erkölcsi és kulturális téren elvetnek minden hagyományos polgári szokást és minden megnyilvánulásukban az osztályharc erkölcsi színvonalán maradnak. Máskülönben itt is szemben találják magukat az osztályharc katonái olyan erkölcsi akadályokkal, melyek le nem győzés esetén nagy károkat okozhatnak. Ezen intézményekben helyet találhatnak sokan olyan elemek, kik az osztályharcról mit sem tudnak, vagy nem akarnak tudni. Ezek talán nem is rossz indulatból, hanem az osztályharc nem ismeréséből fakadó tévedésből, hazafias cécókba (mint március 15 stb.) való közreműködésre is felakarják használni. Ilyenkor kell csak helyén állni a tagok Ítélőképességének, hogy az osztály harc szeplőtlen arculatára folt ne essen; hogy az intézményt téves útra ne tereljék. A tiszta osztályharcos öntudattal és Ítélőképességgel rendelkező tagok ezt meg is cselekszik. Nem engedik az intézményeket hamis útra téríteni, mert tudják, hogy onnan nehéz a visz- szafordulás. Igyekezzünk, hogy sok ilyen szilárd itélőképességü tagunk legyen, akkor a mozgalmat minden fizikai és erkölcsi akadály ellenére is virágzóvá tehetjük.
