Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-01-06 / 773. szám
1934 január 6. BÉRMUNKÁS 5 oldal A munkások szabadideje ős idők óta napjainkig, a társadalmakat uraló osztályoknak, mindig meg volt az az igyekezetük, hogy a termelő munkásság tudatlan maradjon; hogy szélesebb körű ismeretekre szert ne tehessen. E helyett megtömte fejét a leglehetetlenebb dogmák számos fajtájával, melyek uralkodnak lelkén, hogy e dogmák folyományaképpen, igyekezzék a fennálló rend tisztelőjévé lenni és neki alárendelni. E dogmák úgy ránehezednek lelkére, hogy semmitől sem fél annyira, mint a bírálatától annak a közösségnek, mely magába zárja, melynek életét szenteli, óhajtana ugyan jobb életet, de tudata alatt lappang a félelem, hogy magára marad, ha a társadalmi rend megbomlik. így a környezetet, melybe beleszületetj;, változatlanul elfogadja és belenyugszik a társadalom meglevő rendjébe, minthogy belenyugszik abba, hogy a természet ilyen, vagy olyan orral ajándékozta meg. Tehát a tudatlanság és a dogma az oka annak, hogy a munkásság évezredek óta, tompa fásultsággal tűri nyomorúságos létét, tűri, hogy szipolyozói rajta tapossanak. A munkásság tudatlanságban tartásához a hosszú, munkaidő volt egyik leghatalmasabb eszköz az uralkodó osztályok részére, a dogma mellett, azzal akadályozták meg aj tudás megszerzését, hogy nem hagytak a munkásnak, a rövid pihenőn kívül, több szabad időt. Minden élőlénynek veleszületett, természetes ösztöne, hogy életét minél kellemesebbé tegye, hogy a lehető legkisebb fáradsággal, a lehető legjobb izü táplálék és a lehető legkényelmesebb lakóhely birtokába jusson. Lapunk szűk keretei nem engedik meg annak részletes ismertetését, még csekély számban sem, hogy az állatvilág különféle elemeiben, ez az ösztön miképpen nyilvánul meg. Ezekkel az olvasó saját megfigyelései következtében, töb- bé-kevésbbé, úgyis ismerős. Úgyszintén, nagyon alábecsülnénk az olvasó értelmiképességét, az ember ebbeli, veleszületett ösztönének bizonyitgatásával is. így kiindulhatunk abból a tételből, hogy az ember, ösztönénél fogva, a jobb, a kellemesebb élet után áhítozik, olyan élet után, mely mennél kevesebb fáradsággal, mennél több jólétet nyújtson. Ha valami után áhítozunk, az azt jelenti, hogy az a valami számunkra, nincs meg. Hogy az a valami meglegyen, annak elérésére törekedni kell. Mi a törekvés? Bizonyos cél elérésére való fáradozás. Mi a fáradozás? Kisebb-nagyobb méretű szenvedés. Hogy a szenvedést enyhítsük, utat-módot keresünk fáradozásunk csökkentésére. Mit jelent az: hogy utat-módot keresünk? Igénybe- vesszük agyunkat, a benne felhalmozódott tapasztalatokat és tanulságunkat céljaink elérésére felhasználjuk, mi által megkönnyitjük fáradtságunkat, — tehát szenvedésünket — közelebb jutunk célunkhoz. Tehát világos, ha kitűzött célunkat elakarjuk érni, tapasztalatokkal és a hozzá szükséges tanulsággal kell rendelkeznünk. Tapasztalatokat szerezhetünk, ha van elég szabad időnk, mert életünk minden mozzanata gyarapíthatja annak tárházát. Azonban szerzett tapasztalataink helyes megítélésére és felhasználására, csak bő tudással rendelkező agy alkalmas. Minél több tudást pedig, minél több tanulással szerezhetünk meg. Ez pedig időt igényel, olyan szabad időt, melyet teljesen erre fordíthatunk. Ezt ismerte fel a munkás mozgalom, azért igyekszik egyrészt, a munkaidő állandó megrövidítésére. Tudja, hogy ezáltal nem csak időt nyer a munkásság a maga művelődésére, hanem tudja azt is, hogy a tudomány magvai nem csírázhatnak ki, sőt kiszáradnak a hosszú munkaidő által kifárosz- tott munkásagyak sivár talaján. Most, hogy a civil.service administration az általa alkalmazott munkások munkaidejét 30 órában szabta meg és az NRA rendelkezése szerint a mai munkások munkaideje is lejebb szállt, nagy az ijedelem a paraziták részén. Azon töprengenek, hogy mit fog a munkásság szabad idejével csinálni. Félnek, hogy a munkások tanulni, müvélődni és igy okosan szervezkedni fognak arra, hogy véget vessenek nyomorúságuknak. Érdekes, hogy az évekig munkanélküliségbe és igy az előbbinél is nagyobb nyomorúságba taszított munkásmilliók szabad ideje nem okozott nekik olyan nagy gondot, sem azon parazitáké, kik a Déli tenger árnyas szigetein és a föld más dőzsölőhelyein tivornyáznak örökös szabadidejükben. A munkanélküliek szabadideje nem fáj nekik, mert tudják, hogy ezek idejét lekötik a gondok és a hiába való munkakeresés és igy a tanulásra, művelődésre nem gondolnak. A National Recreation Association folyóirata, a “Recreation,” reporterokat küldött ki a munkások közé érdeklődni: hogyan töltik el szabad idejüket a munkások. Egy munkásasszonyt a porchon üldögélve találtak, ki a kérdésükre igy válaszolt, “üldögélek és olvasok, ha megunom itt kint, bemegyek és bent üldögélek és olvasojk.” E munkásasszony — talán öntudatlan — válasza a többi szabad idővel rendelkező munkások válasza is a kérdésre, kik szabadidejükben üldögélnek és olvasnak s ha ebbe belefáradnak, színházba, kon- certra, képtárba, tudományos előadásra stb. mennek. Talán egyesek autójukkal és sporttal ütik el idejük egy részét, mikor ebbe belefáradnak “leülnek és olvasnak.” Hogy egyesek a szalonok és kétesértékü billiárd termekben töltik idejük egy részét, az igaz, de a tudás terjedése és a munkás- mozgalom nevelő propagandája, ezek számát, majd csak csökkenti. E cikk keretében nem akarjuk a munkaidő rövidítésének más, hasznos társadalmi és gazdasági hatásait tárgyalni, csupán arra akarunk rámutatni, hogy mennyire alkalmas és szükséges az emberiség művelődésének előmozdítására. Ránk szervezett munkásokra vár az a hivatás, hogy a munkás mil1934-év határjelző kövéhez érve latolgatjuk, hogy és mint áll emberi társadalmunk karaktere. Vissza pillantva kutassuk az ős okot, melynek tradíció a jelen rendszer kiegészítői. Avagy okoljuk a jelent, amely minden korokat felülmúló hibáit tükrözi. Ne kerteljünk! Itt a hiba nálam és nálad! Minden felnőtt egyénnél aki e társadalomban él! E fordított világban tele hibákkal, taposva a tudat minden franetikus ’szerszámát — tudat alatt meghunyászkodva — sunyi pillantásként lopva lessük, hogy mit is hoz a holnap, az “UJESZTENDŐ ?” Tesszük ezt mint egyedek szétforgácsolt bamba malomtaposásként, melyben őrölve magunkat a szent együgyüség Golgotha menetében. Várva a boldog újévet mesiásként. Százak, milliók — teszik ezt, — kik a legelemibb életszükséglethez sem bírnak hozzájutni. Mindez történik akkor, amikor minden, de minden van rogyás- ig a bőség terhe alatt, melyen a parazita osztály úri zsarnokhada keresztül táncolja hátunkon az élet virágos utait. A kinek háza, pénze a bankban volt elvették. így általánosan nem hozhatnak az uj esztendők megújhodást. Csak további frázist, szenvedést, nélkülözést, mely harmónikussan egybefüződik a penészes múltak rideg zordonságával. Mindez arról tanúskodik, hogy e rendszer megérett a végkipusztulásra. Az Industrial Workers of the World — IWW — (Világ Ipari Munkásai.) A munkásoknak miután kizárólagossan egy asztályt képeznek — vagyontaliók szabad idejüket a munkás- mozgalomra és igy az emberiség boldogulására nélkülözhetetlen ismeretek megszerzésére szenteljék. A mi hivatásunk, hogy induljon meg egy olyan hatalmas gondolatfolyam, mely a munkás emberek és asszonyok millióit a társadalommal szembeni felelősségük tudatára ébreszti. A szabad idő célszerű fel- használása az, ha az emberek tanulnak, gondolkodnak, Írnak, tanítanak, összeülnek és kijavítanak minden hamis elméletet és ítéletet, megtámadják a hamis prófétákat, igyekeznek az igazságot kihámozni és hirdetni. A nyomorúságból való kiszabadulásunk minden reményét, erre építjük. Tudatlanul a nyomorúságban tespedünk, kevés tudással tántorogva, sok tudással kemény léptekkel és győzelmesen haladunk célunk: a gazdasági és szellemi felszabadulás felé. S—y. lanok osztályát! One Big Union- ba, (Egy Nagy Szervezetbe) — kell tömörülni. Nem hívőidé osztálytudatos modern értelemben. A munkásosztály felszabadítása — csak kizárólagosan — a munkás müve lehet! Amilyen mértékben gyűjti erejét, olyan mértékben nyeri hatalmát! Csak igy szüntetheti meg a háborúkat, a nyomort, e kizsákmányoló kapitalista rendszert minden intézményével együtt; csak igy képezhetnek egy harcos tábort a jövendő harcaiban, ha ezen nemes ügy érdekében eltudják ezen eszméket árasztani mint ahogyan az ma van a hivőtéren. Csak igy ha a szocializmus mezejének szilárd ösvényén előre haladva küzdve mintha már holnap célt érnének avagy örökké élnének; csak igy lehetnek hasznosak, célirányosak s csak igy lehetnek igazi társadalmi modern ipari forradalmárok, szocialisták és csak igy teremthetjük meg az ipari DEMOKRÁCIÁT ! BURSIDEON, 111., minden csütörtökön gyűlés minden szombaton este 8 órai kezdettel open forum, 9328 Cottage Grove Ave. Burnside és West Pullman magyar munkásait kérjük, hogy látogassák ezen összejöveteleket. Stana György mtárs a közeli napokban felkeresi Chicago környékét úgyszintén So. Bend, Ind. Milwaukee, Racine, Wis. és St. Louis, Mo. városokat a Bérmunkás érdekében. Kérjük a helyi olvasóinkat, hogy minden tőlük telhető' támogatást adjanak meg Stana mtársnak a mozgalomért ki- felytett munkájában. SEREGSZEMLE Irta: VIZER FERENC. Az IWW-ban csak munkásoknak van helyük
