Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)

1934-02-03 / 777. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to OF THE WORLD I '^7 -------—Cleveland, Ohio pending------------------------------------------------------------------------------------------- _______________________________________ VOL. XXII. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1934 FEB. 3. NUMBER 777. SZÁM.-------------- ^ „ , A Johnson & Johnson new bruns- A* IWW egyre nagyobb wicki kötszergyár munkásaihoz! tért hódit a keleten is héjukon eszükbe kell, hogy jus­son Johnson ur aki valahol a délen sütteti “fáradt” testét az aranyos napon. Ezek a dolgok gondolkodóba kell, hogy ejtsék a munkáso­kat. Kell, hogy megértsék azt, hogy ez igy sokáig nem mehet, ez meg kell, hogy változzon. Hogyan? A mi munkás kezünk eredménye az, hogy ezeknek az uraknak telik a pazar élet­re, tehát a mi munkás kezünk ha megáll, megszűnik az ő kis- királyságuk is, igy a megoldás csak tőlünk függ. Fel kell épí­tenünk az Egy Nagy Ipari Szervezetet ami meg fogja szüntetni ezeket az állapotokat és gondoskodni fog arról, hogy annak jusson a gyümölcs aki dolgozott érte. Felhívjuk tehát a Johnson gyár munkásait, hogy szervez­kedjenek. A Chemical Workers nion nemsokára el fogja kül­deni szervezőjét New Bruns- wickba, hogy segítse megte­remteni azt a szervezetet amely harcolni fog a munkások sza­badságáért. Fel tehát New Brunswick munkásai a harcra egy szebb jövőért. Chemicl Workers Industrial Union No. 430 of the IWW. PHILADELPHIA, PA. — Az épület ipari munkások 330 számú, szervezete rohamosan fejlődik nyugat Philadelphia és környékén. E sorok Írása­kor Chesnut Hillen egy épü­leten sztrájk van folyamatba. A munka teljesen szünetel az épületen, mert a munkások el­törölték a szakmai határokat és tömör sorokban harcolnak a kizsákmányolás ellen. A különb­ség a szakszervezeti sztrájk és az ipari szervezet által irá­nyított sztrájk között óriási. Mig az előbbinél esetleg csak egy-egy szakma sztrájkolt, a jelenben az épületen foglalkoz­tatott valamennyi munkás sztrájkol. A kőművesek és nap­számosok ugyan azon munkál­tatónak és ugyan azon az épü­leten dolgoznak. Régebben több különféle szervezetbe voltak szervezve, most pedig vala­mennyien egy szervezetbe van­nak az IWW 330-as számú épü­let ipari munkások szerveze­tében és együtt harcolnak is. Hatásos szervezési akció in­dult meg Richmond környékén is a műtrágya gyárakban. A munkások közül számosán már tagjai a szervezetnek és az ipari szervezkedés iránti érdek­lődés állandóan növekszik. A A UMW konvenciója nem foglalkozik a sztrájkkal Január 2-án, a Johnson & Johnson vegyészeti gyár levet­te a gyárépületéről az NRA zászlót és ezzel egyidőben le­vágta az amúgy is éhbérért dolgozó munkásoknak a bérét. A zászló levétel azt jelentette, hogy a gyár nem tartozik már az NRA alá. Erre persze az új­ságok kifogásoló cikkeket írtak mire a gyár egy nyilatkozatott tett közzé az újságokban ami­ben kijelenti, hogy ő minden erejével támogatja az NRA-t és még magasabb fizetést ad a munkásainak mint amit a code előír. Persze ebbe bele­nyugodtak az NRA hatóságai de, hogy ez mit jelent azt tud­juk, de legjobban tudják azok a munkások akik a Johnson gyárban dolgoznak, hogy ez semmi egyébb mint a Roose­velt adminisztráció megszokott maszlagja. A bérlevágásra a munkások minden osztályban igen elvol­tak keseredve és a formánokat okozták az egészért, mert azok bónuszokat kapnak, amig a munkásoknak éhbérért kell dolgozni. De tudjuk, hogy az ilyen beszéd cselekedet nélkül nem sokat ér. A gyárban dolgozó mun­kások tudják, hogy Johnson urnák milyen költséges passziói1 vannak. Sok ezer dollárokat költ évente virágra, kutyákra és egyébb ilyesfélékre. Nem ré­gen építtetett egy királyi házat ahol nyaralni fog és nem sokba csak vagy két millió dollárba került. Honnan vette Johnson ur ezeket a milliókat, a mun­kások véres verítékéből sajtol­ta ki. A gyárban dolgozó mun­kások képtelenek a legolcsóbb ruhaneművel ellátni gyerme­keiket és saját magukat. Nem újság Brunswickon, hogy a munkások gyermekeinek azért kell szenvedni mert a gyáros uraknak kell a sok milliót el­herdálni. Miközben ezt teszik nagyképűen nyilatkoznak az ő jóságukról, munkás szeretetük- ről és gondoskodnak arról, hogy jól be legyen hirdetve az ő ke­resztényi könyörületességük. Azonban ha jön az elseje és nem tudnak a munkások ház­bért fizetni, mert nincsen mi­ből. gondolniok kell arra a pa­zar életre amit a “kenyéradó” gazdájuk él. Ha a fagyos téli szél keresztül fuj rongyos ru­INDIANAPOLIS, IND. — A United Mine Workers of Ame­rika konvenciója, mely folya­matban van, gondosan kerüli azon kérdéseket, melyek a két osztály közötti harcban a mun­káság javát szolgálnák. Amikor a Coaldale, Pa. lokál javaslata került tárgyalásra, melyben a tagság írja hogy: “kijelentjük, hogy nem tűr­jük el, hogy a szervezet a sztrájkjainkat alapszabály el­lenesnek nyilvánítsa és a mun­kásokat szájkosár alá helyez­ze.” John L. Lewis a szervezet elnöke sietett kijelenteni, hogy ezzel a kérdéssel már foglal­koztak és elintézték. A határozat melyet a kon­venció elfogadott és amelyre Lewis utalt, kimondja, hogy ajánlatosnak tartja állandósíta­ni az NRA intézkedéseit, mely a legmegfelelőbb módszer a munkásság gazdasági problé­máinak megoldására. Lewis szerint az NRA min­den tekintetben megfelelő in­tézkedéseket hoz a munkásság javára. A bányászok azonban tudják, hogy nem igy van. Ezt bizonyítják a sztrájkok melyek a jelenben Pennsylvaniában folynak. A konvención megjelent a National Coal Association, a bányabárók szövetségének tit­kára és kérte a bányászokat, hogy minden esetben ragasz­kodjanak a “békés” megegye­zéshez a munkáltatókkal. Ugyan ez az ur Lewist, mint a legki­válóbb “munkásvezért” ma­gasztalta. műtrágya gyárakban a viszo­nyok hihetetlenül rosszak. Az éhbérek mellett a munkások kényszerülnek derékig érő gu­micsizmákba dolgozni állandó­an a legegészségtelenebb he­lyeken. Bár a környéki gyárak mind aláírták a codot, még a leggondosabb kutatás után sem lehet találni egyet, mely azt be is tartja. Amire szükség van és amit a munkások akarnak, az az erőteljes Ipari Szervezet. Ez az egyetlen fegyver, melyet a munkáltatók elismernek. Az IWW 410 számú Textil munkások ipari szervezete is széleskörű szervezési akciót kezdett a kötött áru gyárak munkásai között, valamint a szőrme műhelyekben foglalkoz­tatott nők között. A szőrme műhelyek munkásai egyike a legkizsákmányoltabb páriáknak a ruha iparban. Dacára annak, hogy a ruha ipari cod mini­mum heti 14.40 dollárt ir elő, sokan ezen munkások közül még a felét sem kapják ezen összeg­nek. A rossz viszonyok dacára, a munkások képtelenek bármit is a munkáltatók ellen tenni szervezet hiányán. Azonban az ipari szervezkedés iránti érdek­lődés mind nagyobb mértéket ölt és csak rövid idő kérdése, hogy a szőrme műhelyek mun­kásai az IWW-ba szervezked­ve véget vetnek a sweatshop viszonyoknak ez iparban is. Tom Mooney gyűlés Chicagóban Az IWW chicagói ma­gyar ajkú tagjai február 4-én, vasárnap este 7 órai kezdettel a “Bérmunkás Otthonban” 1604 N. Cali­fornia Ave. Népgyülést tartanak. Ahol Tom Moo­ney börtönből küldött üze­netét fogják a szónokok ismertetni. Minden magyar munkás tegye meg köteleségét, hogy a 18 év óta börtön­ben szenvedő Tom Moo- neyt kiszabadíthassuk, az­ért legyen mindenki ezen a népgyülósen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom