Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-02-03 / 777. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to OF THE WORLD I '^7 -------—Cleveland, Ohio pending------------------------------------------------------------------------------------------- _______________________________________ VOL. XXII. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1934 FEB. 3. NUMBER 777. SZÁM.-------------- ^ „ , A Johnson & Johnson new bruns- A* IWW egyre nagyobb wicki kötszergyár munkásaihoz! tért hódit a keleten is héjukon eszükbe kell, hogy jusson Johnson ur aki valahol a délen sütteti “fáradt” testét az aranyos napon. Ezek a dolgok gondolkodóba kell, hogy ejtsék a munkásokat. Kell, hogy megértsék azt, hogy ez igy sokáig nem mehet, ez meg kell, hogy változzon. Hogyan? A mi munkás kezünk eredménye az, hogy ezeknek az uraknak telik a pazar életre, tehát a mi munkás kezünk ha megáll, megszűnik az ő kis- királyságuk is, igy a megoldás csak tőlünk függ. Fel kell építenünk az Egy Nagy Ipari Szervezetet ami meg fogja szüntetni ezeket az állapotokat és gondoskodni fog arról, hogy annak jusson a gyümölcs aki dolgozott érte. Felhívjuk tehát a Johnson gyár munkásait, hogy szervezkedjenek. A Chemical Workers nion nemsokára el fogja küldeni szervezőjét New Bruns- wickba, hogy segítse megteremteni azt a szervezetet amely harcolni fog a munkások szabadságáért. Fel tehát New Brunswick munkásai a harcra egy szebb jövőért. Chemicl Workers Industrial Union No. 430 of the IWW. PHILADELPHIA, PA. — Az épület ipari munkások 330 számú, szervezete rohamosan fejlődik nyugat Philadelphia és környékén. E sorok Írásakor Chesnut Hillen egy épületen sztrájk van folyamatba. A munka teljesen szünetel az épületen, mert a munkások eltörölték a szakmai határokat és tömör sorokban harcolnak a kizsákmányolás ellen. A különbség a szakszervezeti sztrájk és az ipari szervezet által irányított sztrájk között óriási. Mig az előbbinél esetleg csak egy-egy szakma sztrájkolt, a jelenben az épületen foglalkoztatott valamennyi munkás sztrájkol. A kőművesek és napszámosok ugyan azon munkáltatónak és ugyan azon az épületen dolgoznak. Régebben több különféle szervezetbe voltak szervezve, most pedig valamennyien egy szervezetbe vannak az IWW 330-as számú épület ipari munkások szervezetében és együtt harcolnak is. Hatásos szervezési akció indult meg Richmond környékén is a műtrágya gyárakban. A munkások közül számosán már tagjai a szervezetnek és az ipari szervezkedés iránti érdeklődés állandóan növekszik. A A UMW konvenciója nem foglalkozik a sztrájkkal Január 2-án, a Johnson & Johnson vegyészeti gyár levette a gyárépületéről az NRA zászlót és ezzel egyidőben levágta az amúgy is éhbérért dolgozó munkásoknak a bérét. A zászló levétel azt jelentette, hogy a gyár nem tartozik már az NRA alá. Erre persze az újságok kifogásoló cikkeket írtak mire a gyár egy nyilatkozatott tett közzé az újságokban amiben kijelenti, hogy ő minden erejével támogatja az NRA-t és még magasabb fizetést ad a munkásainak mint amit a code előír. Persze ebbe belenyugodtak az NRA hatóságai de, hogy ez mit jelent azt tudjuk, de legjobban tudják azok a munkások akik a Johnson gyárban dolgoznak, hogy ez semmi egyébb mint a Roosevelt adminisztráció megszokott maszlagja. A bérlevágásra a munkások minden osztályban igen elvoltak keseredve és a formánokat okozták az egészért, mert azok bónuszokat kapnak, amig a munkásoknak éhbérért kell dolgozni. De tudjuk, hogy az ilyen beszéd cselekedet nélkül nem sokat ér. A gyárban dolgozó munkások tudják, hogy Johnson urnák milyen költséges passziói1 vannak. Sok ezer dollárokat költ évente virágra, kutyákra és egyébb ilyesfélékre. Nem régen építtetett egy királyi házat ahol nyaralni fog és nem sokba csak vagy két millió dollárba került. Honnan vette Johnson ur ezeket a milliókat, a munkások véres verítékéből sajtolta ki. A gyárban dolgozó munkások képtelenek a legolcsóbb ruhaneművel ellátni gyermekeiket és saját magukat. Nem újság Brunswickon, hogy a munkások gyermekeinek azért kell szenvedni mert a gyáros uraknak kell a sok milliót elherdálni. Miközben ezt teszik nagyképűen nyilatkoznak az ő jóságukról, munkás szeretetük- ről és gondoskodnak arról, hogy jól be legyen hirdetve az ő keresztényi könyörületességük. Azonban ha jön az elseje és nem tudnak a munkások házbért fizetni, mert nincsen miből. gondolniok kell arra a pazar életre amit a “kenyéradó” gazdájuk él. Ha a fagyos téli szél keresztül fuj rongyos ruINDIANAPOLIS, IND. — A United Mine Workers of Amerika konvenciója, mely folyamatban van, gondosan kerüli azon kérdéseket, melyek a két osztály közötti harcban a munkáság javát szolgálnák. Amikor a Coaldale, Pa. lokál javaslata került tárgyalásra, melyben a tagság írja hogy: “kijelentjük, hogy nem tűrjük el, hogy a szervezet a sztrájkjainkat alapszabály ellenesnek nyilvánítsa és a munkásokat szájkosár alá helyezze.” John L. Lewis a szervezet elnöke sietett kijelenteni, hogy ezzel a kérdéssel már foglalkoztak és elintézték. A határozat melyet a konvenció elfogadott és amelyre Lewis utalt, kimondja, hogy ajánlatosnak tartja állandósítani az NRA intézkedéseit, mely a legmegfelelőbb módszer a munkásság gazdasági problémáinak megoldására. Lewis szerint az NRA minden tekintetben megfelelő intézkedéseket hoz a munkásság javára. A bányászok azonban tudják, hogy nem igy van. Ezt bizonyítják a sztrájkok melyek a jelenben Pennsylvaniában folynak. A konvención megjelent a National Coal Association, a bányabárók szövetségének titkára és kérte a bányászokat, hogy minden esetben ragaszkodjanak a “békés” megegyezéshez a munkáltatókkal. Ugyan ez az ur Lewist, mint a legkiválóbb “munkásvezért” magasztalta. műtrágya gyárakban a viszonyok hihetetlenül rosszak. Az éhbérek mellett a munkások kényszerülnek derékig érő gumicsizmákba dolgozni állandóan a legegészségtelenebb helyeken. Bár a környéki gyárak mind aláírták a codot, még a leggondosabb kutatás után sem lehet találni egyet, mely azt be is tartja. Amire szükség van és amit a munkások akarnak, az az erőteljes Ipari Szervezet. Ez az egyetlen fegyver, melyet a munkáltatók elismernek. Az IWW 410 számú Textil munkások ipari szervezete is széleskörű szervezési akciót kezdett a kötött áru gyárak munkásai között, valamint a szőrme műhelyekben foglalkoztatott nők között. A szőrme műhelyek munkásai egyike a legkizsákmányoltabb páriáknak a ruha iparban. Dacára annak, hogy a ruha ipari cod minimum heti 14.40 dollárt ir elő, sokan ezen munkások közül még a felét sem kapják ezen összegnek. A rossz viszonyok dacára, a munkások képtelenek bármit is a munkáltatók ellen tenni szervezet hiányán. Azonban az ipari szervezkedés iránti érdeklődés mind nagyobb mértéket ölt és csak rövid idő kérdése, hogy a szőrme műhelyek munkásai az IWW-ba szervezkedve véget vetnek a sweatshop viszonyoknak ez iparban is. Tom Mooney gyűlés Chicagóban Az IWW chicagói magyar ajkú tagjai február 4-én, vasárnap este 7 órai kezdettel a “Bérmunkás Otthonban” 1604 N. California Ave. Népgyülést tartanak. Ahol Tom Mooney börtönből küldött üzenetét fogják a szónokok ismertetni. Minden magyar munkás tegye meg köteleségét, hogy a 18 év óta börtönben szenvedő Tom Moo- neyt kiszabadíthassuk, azért legyen mindenki ezen a népgyülósen.
