Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)

1934-02-03 / 777. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1934 február 3. Magyarországi Tükör Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest. MEG KELL menteni a marhát, mondja a földművelésügyi miniszter. Ezért Budapestet zárt területté nyilvánította és tejet csakis a tejkartel árusít­hat Pesten. A tejet vidéken 8—10 fillérjével veszik át lite­renként, mig Pesten 32 fillér­jével mérik azt. A környékbeli gazdák és milimárik eddig 26 fillérjével adták Pesten a beho­zott tejüket, ezeknek nem csak a tejüket kobozták el, de kan­náikat is. Valóságos tejhábo- ru dúlt a vámoknál naponként, amelyben a rendőrség is részt vett, mindez pedig a tejkartel magas profitjának érdekében folyt. A fegyveres erő segítsé­gével a kartel győzött. FIGARÓ ITT, Figaró ott, Fi­garó mindenütt. Gömbösre célozva irt igy Szauiich bajai hírlapíró egy cikket. Három hónapi fogházat kapott érte. Pedig igaza volt. . . talán ép­pen ezért. LEBONTJÁK a Tabánt. A bontásnál dolgozó munkások­nak 50 fillér napszámot fizet­nek. Ez Budapesten történik Anno 1933-ban. GÖMBÖS ha már itt tartunk a fiók Mussolininél a vidék megszéditése után Budapestet is megakarta főzni. A főváros kurzus vezetősége spékelve szo­ciáldemokratákkal 20.000 pen­gőért csináltatta meg a plaká­tokat, azt az adófizetők pén­zén ragasztatta ki, mellyel el­árasztotta a várost. Az állami és városi embereket hivatalból rendelték ki Gömbös zászlóbon­tó nagygyűlésére. Eredmény: TÍZEZER kényszerből odaren­delt ember ásitozása e gyűlésen. És 20.000 pengővel kevesebb az ingyenebédek fedezete. De azért az ország népe egysége­sen áll Gömbös mögött hirdetik Gömbösék. Ezen röhög Pest mostanában. FOLYIK HIVATALBÓL a köz- tisztviselők névmagyarosítá­sa. Mindenkinek meg kell ne­vét magyarosítani. A napok­ban került sor a B betűvel kez­dődő nevüekre egyik a “Böm- bös” nevet kérte, mire 3 nap alatt nyugdíjazták. Ugyanis ez a Gömbös gúnyneve itt. SAJTÓ SZABADSÁG! Hárs László költőt ki “születtem Budapesten’’ címmel egy ver­ses kötetet adott ki, 3 havi fog­házra ítélték el és a könyvét is elkobozták. Az inkriminált 3 vers cime: “Nem leszek hősi halott” (izgatás a katonaság ellen a vád szerint.) ‘“Tetem­re hívlak” és “Gyermekem, unokám.” Ezekben a versek­ben pedig vallásgyalázást látott a “Független” bíróság. TORBÁGY. Az adóvégrehajtók adóhátralék fejében mintegy 40—50 tehenet akartak felhaj­tani a fővárosba, hogy ott ár­verezzék el azokat. A haj tok­kal és csendőrökkel megjelent végrehajtó különítmény amikor munkához látott Oszfolk Antal torbágyi biró a tüzoltótrom- bitással riadót fuvatott, mire a község lakossága formálisan kiverte a faluból a zsandáro- kat, hajtókát és adóvégrehaj­tókat. Erős csendőri csapat ér­kezett azután a faluba amely letartóztatta a bírót, továbbá Wiebert János közgyámot és Hoffer Antal községi pénztá­rost. Az adóba lefoglalt állato­kat ennek dacára sem merték elhajtani azután. A tábla most a letartóztatottakat azonnali hatállyal szabadlábra helyezte, kik valóságos diadalmenetbe vonultak be Torbágyra. Vannak tehát ha kevesen is még gerin­ces és a népért dolgozó embe­rek. LEVENTÉK, ötvenkét szegedi leventét fejenként 1—1 na­pi lezárásra ítéltek, mert nem lelkesedtek azért a testneve­lésért, mely ágyutölteléknek ne­veli kényszerrel az ifjúságot. Amikor jelentkeztek a bünteté­sük letöltésére elszedték a ma­gukkal hozott élelmiszereket tő­lük, egy hideg nedves helyiség­be zárták be őket. A leventék kik a kurzus szemefényei (lát­szólag) egy ideig némán tűrték az éhezést, majd zúgolódni kezdtek. Katonai fegyelem ide katonai fegyelem oda elkezdtek tüntetni a fogházban. “Kenye­ret a népnek!” “Szabadságot a magyar ifjúságnak!” Egyik lázadó vállalkozott arra, hogy élelmet szerez. Rövid idő múlva azonban véres orral lök­te vissza Boldog Béla foglár a zárkába a fiút. Ezen kirobbant azután a formális lázadás. A leventék kitörtek a zárkából a foglárt aki egy hatalmas vas- ruddal akarta visszaverni őket leütötték és elhagyták a fog­házat. Az eset miatt izgatás cimén emeltek vádat a leven­ték ellen, mire a szegedi tör­vényszék többet fejenként 2 hónapi fogházra, kettőt 1 havi és 3 heti fogházra és 20 pen­gő pénzbüntetésre Ítélt, mig a többieket kisebb nagyobb el­zárására. De azért a leventék nyerték a csatát a reakció pri­békjeivel szemben. BUDAPEST. A Trunkhair posztógyárban sztrájk tört, ki. A sztrájkoló munkások kö­zül többen megjelentek a gyár irodájában és kérték a megdol­gozott de visszatartott munka­bérük kifizetését. Az igazgató­ság a bér kifizetés helyett te­lefonált a rendőrségre, mire riadó autón megjelent egy sza­kasz rendőr. A riadó autó nyo­mában a rabszállitó autó. A rendőrök előbb összeverték a munkásnőket, majd begyömö­szölve őket a rabszállitó autóba elhurcolták őket a rendőrségre. Ugyanekkor a sztrájkoló bur­koló munkások közül, mert a sztrájktörőket a munkabeszün­tetésre hívták, többeket 4-4 havi fogházra ítélték el. Ugyanekkor ,l Guttman és Fekete harisnya­gyár tulajdonosa Guttman Je- iő, mert kifogásait az adófel- igyelőség a túladóztatás miatt aem vette figyelembe az utcá­ra szórta 700 munkását gyárát lezárva sztrájkba lépett. Ered­mény a hatóságok ez utóbbinál deferáltak, és maga a pénzügy- miniszter kezdett vele tárgya­lásokat, hogy miben állapodtak meg ők tudják, de a gyáros urat sem nem vitték el riadó autón, sem össze nem verték, sem el nem Ítélték. Ez a rend­szernek tükre. Nézz bele és meglátod a kapitalista társa­dalmat. Tudományos Előadások New Yorkban Az IWW magyar csoportja és más egyesületek, minden vasárnap délután 3 órai kez­dettel : TUDOMÁNYOS ELŐADÁSO­KAT tartanak, a Bérmunkás Ott­honban, 200 E. 85th St. Kér­jük a New York és környéki munkástársainkat, hogy legye­nek jelen ezeken az előadáso­kon, ahol a tudományos kér­désekben további kiképzést nyerhetnek, mely elkerülhetet­lenül szükséges az osztályharc ismertetésénél. FEBRUÁR 4-én vasárnap, d. u. 3-kor Vlasits Márton tart előadást. “A német munkás- mozgalom végzetes hibái” címen. Legyünk ott tömegesen az előadásokon és hozzuk magunk­kal ismerőseinket. Belépti dij nincsen. A talált pénz Irta: Balogh Erzsébet. I. A vánnyadt, vézna kis öreg­asszony lassú mozdulattal for­dult ki a népkonyha ajtaján és sírásra görbült szájjal meredt a kezében levő üres lábasra. — Mi lesz velünk, Úristen, mi lesz velünk? Valaki rászólt a várakozók közül: — Hát maga nem kapott ebédet, néne? — Nem, nem adtak. — Miért? — hangzott most jobbról-balról is a sok ijedt kérdés. — Azt mondták, elfogyott az ebédjegyem. — Ja, úgy, — nyugodtak meg a korgó gyomrok és saját számos ebédjegyükre gondol­va, nem törődtek többé az öreg­asszonnyal. Valaki mégis utá­na kiáltott: — Menjen néne az elöljáró­ságra, hátha adnak még je­gyet. De az öregasszony alig hal­lota. Támolyogva vánszorgott ki a kapun, az urára gondolt, | aki várja éhesen, betegen vár­ja. Hogy menjen haza üres kézzel. Az utcán, élénk sürgés-for­gás, siető emberek, lihegő lük­tetés sodorta magával. Mo­solygó, sápadt, vidám, közö­nyös, vagy illatosra ápolt ar­cok villantak fel szemei előtt, .s az öregasszony gyötrődő lé­lekkel csodálkozott. Úristen, mennyi ember és mégis milyen részvétlen magányosságba vész, az ő nyomorúságba hullott éle­tük. És mi lesz, mi lesz most majd velük, hiszen úgyszólván egész napi táplálékuk volt az, amit naponta a népkonyháról hozott magával. Öreg koldus állt az utca sar­kon. Fejét kérlelően oldalt haj­totta. Előre nyújtott, nyitott tenyerébe valaki egy nikkel­pénzt csúsztatott. Az öregasszony szeme el- fénytelenedett, karja megrán­dult, az üres lábast mereven maga elé tartva, fejét ő is ol­dalt billentette és ment, tétova lábakkal ment előre. Két ur jött vele szemben. Az egyik hajlott orrú, kövér­kés tokáju, élénken magyará­zott. Kérlek alássan 25 száza­lék biztos. Karját magyarázóan lendítette előre. Az öregasszony kezéből kihul­lott a lábas. Az ur dühösen szisszent fel: — Nem tud vigyázni? Az asszony fáradtan vánszor­gott tovább. Azt sem tud,a, merre megy. Azon vettemagát észre, hogy már a ligetben van. Egy üres padot keresett, hogy leülhessen. Arra lett figyelmes, hogy az egyik közeli padnál egy sereg férfi tolong, s valaki vásári kikiáltók módjára, hangosan hadarja: — Kisértsék meg a szeren­cséjüket, uraim, ötszörös a nyeremény. Nem csalás, uraim. Önök előtt keverem a kis fém­lemezeket. íme, itt a három kerek fémlapocska, kettőnek az alja fehér, a harmadiké piros. Figyelem, uraim, keverem a lemezeket, aki eltalálja, hol a piros, ötszörösét nyeri pénzé­nek. Itt a piros, hol a piros? Az öregasszony arra gondolt, hogy egy kiló kenyér ára hu­szonnyolc fillér. Hirtelen sietős mozgás, to­longás támadt. Rendőr közel- gett. Mindenki igyekezett elpá­rologni. Valami az öregasszony lábára esett. Lehajolt, hogy megnézze, mi az. Reszkető ke­zekkel rejtett kendője alá egy patkóalaku kis erszényt. Senki se vette észre. A lemezes fiatal­ember cók-mókját összekapkod­va, futásnak eredt. Az öreg­asszony egyedül maradt. Elővette az erszényt, felnyi­totta és a hirtelen rászakadt örömtől kábultan rogyott le egy közeli padra. Pénz, sok pénz. Eltompult agygyal szá­molta: kettő, hét. . . huszon­hét. . . hetvenhét pengő. Aztán sietősen szedelőzkö- dött. Az ura várja. Ó, hogy örül majd, ha megtudja a nagy szerencsét! Legelőször is, persze, valami ennivalót vásárolna egy-két pengőért. A többit aztán majd majd beosztják krumplira, ke­nyérre, zsírra, tüzelőre. Ó, ta­lán egész télre nem lesz majd gondjuk, mert most, hogy éj­szakánként ágyraj ár ó albérlőik

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom