Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-01-27 / 776. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1934 január 27. SZILÁNKOK A KÉSELŐK. Németországból jön a hir a hitleristák által törvényesített meddősitésről. Ismerve a hitleristák minden téren megnyilvánuló akcióit, kíméletlen részrehajlásait, csak természetes a gyanú, mely az újabb intézkedést kiséri. Ha humánus szempontból kiindulva, szigorúan az emberi faj tisztaságának megőrzéséről volna szó, kevés ellenvetés lehetne. Hisz nincs szomorúbb látvány, mint egy elcsenevészesedett gyereksereg látása. Gyerekek, kik átöröklött, vagy újabban szerzet nem betegségben szenvedő szülőktől származnak. Gyerekek, kik ebben a folyton komplikáltabbá váló társadalmi életben, hol egészséges hibátlan testű és agyú embereknek ádáz küzdelmet kell folytatni mindennapijáért, a tudatlanság vagy nemtörődömség gyászos következ- ményekép életre hivatottak egy nagyon is egyenlőtlen alkalmakból eredő egszisztencia kivivására. Az egymást kifosztó elméleten alapuló rendszerben céltudatosan folytják el az emberi nem tisztaságára irányuló törekvéseket. A vagyonában duskálkodó aljas megelégedettségből eredő kaján örömmel élvezi fajának erkölcsi és fizikai leromlását. Hitler, ame- nyire mi ismerjük ennek a züllő bandának tipikus képviselője, innen a gyanúnk. Máskülönben a faj szaporítás lehetetlenné tétele nem uj dolog itt az Egyesült Államokban sem. Visconsinban 500 gyönge elméjűt operáltak meg az erre vonatkozó törvény be- igtatása óta; Delaware-ban 350-et, Oklahomában orvos szakértők szerint nem kevesebb mint 2.000-en volna szükséges ezt az operációt végrehajtani s a legtöbb államban, ahol ezt a műveletet még nem törvényesítették, csak a vallásos szervezetek akadályozták meg. Mint ahogy nem várhatunk alapjában vett ésszerű intézkedést semmilyen téren jelen berendezkedésünkben, Hitler országában éppúgy mint itt a pártatlan vizsgálat kimutatná a sok esetben megejtett operációt a nem — betegeken, viszont a “felső rétegek” nyava- jákkal teli állat-emberei akadálytalanul terjesztik a társadalom testének fekélyezését. Nem a puszta hir az európai dinasztiáknak törvények által megtiltott kiházasodás okozta fizikai lezüllés. Vagy, hogy messze ne menjünk, az amerikai őrült — gyilkos Shaw szabadon bocsátása és azóta űzött garázdálkodása. A jövő társadalmában az orvosi tudományokat az emberiség szolgálatába állítjuk; a gyógyithatót gyógyithatjuk, a gyógyíthatatlant pedig az ösz- szesség érdekei által diktált szabályok szerint ártalmatlanná tesszük. I WONDER milyen nagyságban jellennének meg a polgári lapok rémterjesztő öles betűk elhelyezésére, ha az őrültségében mindent elkövethető Hitler a katho- licizmus celibátusait fogná elő a fentebb jelzett meddősités foganatosítására. A mexicoi és spanyol jezsuiták kitessékelése csak kismiska volna ahhoz. OKSZERŰ ÉS OKTALAN KÖZGAZDÁSZAT. A világ ipari munkásai által megszervezett szükségletek kicserélése a józan ész szerint úgy történne, hogy nyersanyag és elkészített szükségleti cikkek szállíttatnának egyik területről a másikra olyan arányban és mértékben amint azt az egyetemes társadalmi jólét megkívánja. Persze, erre az urak azt mondják: “hol van ebben az egyéni érvényesülés incentivá- ja ?” Erői sokat mondhatnánk, de csak röviden hozzuk: a franciák bort hoznak ide s itt pedig redukálják a szőlőtermést, az amerikai cipőt, ruhát hord az európai országokba, meg máshova s az ottani cipész és szabó munkások koplalnak, mert nincs munka, — majdnem elfelejtjük —• az amerikai munkátlan munkás mezítláb és rongyokban jár. Az amerikai kontinens hűvösebb vidékein a nap éltető sugaraiban gazdag déli gyümölcsöket nélkülözik a proletárok milliói, mert az am- biciós dollár-éhes tőke nem lát profitot; megrothasztja, trágyának használja az anyaföld életet adó termékeit, satöbbi, stb. stb. Az okszerű közgazdászat a három betű: az IWW egyszerű, minden bérmunkás által megérthető elméletében van. Ellentéte: káosz, őrültség, a civilizáció örvénye felé vezető. Melyiket válasszuk. Erre minden munkásnak emberi kötelessége felelni. TÉVELYGŐ TANÍTÓK. A clevelandi tanítók spekulálnak. Bemenjenek az AFofL- be, vagy ne. Mi előre megsúghatnánk nekik: azt ajánljuk a tanítókkal való érintkezésünk tanított meg erre, mert nagy többségük cifra ruhába öltözött automata, kik minden alapos meggondolás nélkül követik a tankönyvekben lefektetett szabályokat és ölik meg a gyerek-világ szabadgondolatot vágyó fellobbanásait. Lessz idő, mikor ezeknek a tanítóknak újabb kurzusokat kell venniök, ha tanítani akarják az ipari társadalom uj generációját. Addig az AFofL- ben méltó társakra találnak. S—n. Tudományos Előadások New Yorkban Az IWW magyar csoportja és más egyesületek, minden vasárnap délután 3 órai kezdettel : TUDOMÁNYOS ELŐADÁSOKAT tartanak, a Bérmunkás Otthonban, 200 E. 85th St. Kérjük a New York és környéki munkástársainkat, hogy legyenek jelen ezeken az előadásokon, ahol a tudományos kérdésekben további kiképzést nyerhetnek, mely elkerülhetetlenül szükséges az osztályharc ismertetésénél. JANUÁR 28-án vasárnap, d. u. 3-kor Somló Lipót előadása. “Mit várhatunk az NRA- tól.” FEBRUÁR 4-én vasárnap, d. u. 3-kor Vlasits Márton tart előadást. “A német munkás- mozgalom végzetes hibái” címen. Legyünk ott tömegesen az előadásokon és hozzuk magunkkal ismerőseinket. Belépti dij nincsen. NEW YORKIAK FIGYELMÉBE! Az IWW és a Modern Színkör Január hó 2>7 -én# szombat este renkivüli érdkes Műsoros Estélyt rendezlek a Bérmunkás Otthonban 200 E. 85th St. melyre mindenkit aki kellemesen szórakozni akar tisztelettel meghívunk. Kezdete 8 órakor. Belépti dij 25 cent. A Modern Ifjúsági zenekar mellett tánc. A leggólónsabb páciens Irta: CSURKA PÉTER. Már hetek óta kegyetlenül fájt a foga Suba Nagy Istvánnak. Hiába rakott rá ánizsmagot, tömjént, rézgálicot, bagót, rumot, semmi sem zsibbasztot- ta ki a kegyetlen fájást. Ben- sőleg is hiába orvosolta magát, belső medecina alatt értvén napi ötliter félgyertyás bort (félgyertyás bor alatt értve viszont (az olyan bort, amiből ha iszik a szegény ember a pincében, alig ég el egy félgyertya és már is indulhat felfelé a grádicson — négykézláb az ember, persze, igy is, ha tud. . . Az Érmelléken igy fokolják a bort és bizony megette a fene azt a szőlőlevet, amelytől ilyen “fokozás” alkalmával többrend- béli gyertya elég, oszt az embernek a kalap még mindig a fejin van, vagy nem fordult le a székről. Az ilyen bort akár ki is lehet azonnal önteni. . .) Suba Nagy mindennap tökrészegre itta le magát a félgyer- tyásból. Azonban a részegség elmúlt, a fogfájás pedig megmaradt. Végül is eltökélte magát, hogy bemegy a városba, behajtja egyik süldőjét, eladja és annak az árából kinyikkan- tatja a fogát. A süldőt kukoricával csalogatta és fenhangon káromkodott az országúton. Természetesen szitkai a város összes fogorvosait célerányózták, akik tán még két pengőt is elkérnek egy vacak foghúzásért, a csoda ükét akárhová tegye! Amióta meghótt Bódis Ádám a tanyai kovács, etekintetben is befellegzett a szegény embernek, mert Bódis mester negyven krajcárir húzott egy fogat és sokszor egy félóráig is megdógozott azir a kis piz- ir, ötször-hátszor nekifeszült, mig kirántotta. De ezek a doktorok?!. . . Eladta a süldőt és ment sajgó fájással baktatva a Nagyutcán. Eszébe jutott Grünwald Béla dr., akit egyszer a soványháti tanyákra fuvarozott ki megboldogult Bódis Ádám pácienséhez , akit előbb Bódis uram vett kezelés alá olyképpen, hogy az álkapcsát is ki- toszitotta helyéből. . . Grün- wald tekintetes ur biztosan ráismer. Oszt ha ráismer, akkor olcsóbban csinálja néki az ügyet. Az is igaz, hogy Suba Nagy se engedett neki akkor a fuvar árábul, nadehát az iákkor vót. Megosztán egy orvos, meg ő, az merőben és mindenféleképpen kettő. Belépett a várószobába: — Aggyonisten tekintetes Doktor ur!. . . Én vagyok Suba Nagy István Soványhát- rul. . . Assziszem, hogy megismer a tekintetes ur! A doktor hümmögött, hám- mogott, hogy aszongya, hogy igen, hogyhát, óh, hogyne urambátyám, izé, hászen ‘olyan kicsi ez a világ, háthogyne, hogyne kérem Suba Nagy ur, hogymint vanak otthon, a család, az aszony. . . Fogalma nem volt róla, hogy kivel beszél! — Köszönöm tekintetes ur szívélyes kérdéseit, megvónánk, megvónánk, csak nékem csuful fáj a fogam. . . — Megnézzük, megnézzük... Betuszkolta a rendelőbe, beültette a székbe. Suba Nagy kitátotta a száját, a tekintetes ur piszkálni kezdte a fogat valami vassal és kérdezte, hogy fáj-e?. . . — Kegyetlenül, tekintetes ur. . . — Kihúzom. . . — Én is ezt céloztam. . . Azonban ezt a fogat el kell érzesteleniteni, mert mélyen bent fekszik, hatalmas gyökere van és rettenetesen fájna a húzás. . . — Hátoszt mibe kerül úgy érzis nélkül? — Nyolc pengő. . . Suba Naggyal forgott a szék. Nagyot akart mondani, de torkán akadt szó. Azután meg azt gondolta, hogy legjobb volna gyormron rúgni a tekintetes doktor urat, vagy addig ütni, mig le nem engedi a nyolc pengőt negyven krajcárra. De mégis legyűrte indulatait és fog- csigorgatva kérdezte meg: — Hát amúgy mibe jön?... — Amúgy a fele. Négy pengő. De nem ajánlom. Higyje el, rettenetes fájdalma lesz. . . Most iszonyúan belevágott a fájás Suba Nagyba. — Nem bánom mán — mondta verejtékezve — óccson bé a
