Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-01-20 / 775. szám
1934 január 20. BÉRMUNKÁS 3 oldal AZ AUTÓGYÁRAK BÉRMOZGALMAI (Folyt, az 1-ső aldalról.) az AFofL-hez tartozó, az Auto Workers Union, a kommunisták szervezete és a szerszámkészítők független szervezete is ebben az időben bontotta ki szárnyait, melyet a Mechanics Educational Society of America néven ismerünk. A nyári hónapok szervezkedési mozgalmában jelentős fejlődést mutatott az IWW Fém és Gépipari munkások szervezete is. Az IWW azáltal erősödött meg, amikor a Murray Corp. munkásai, mely a legnagyobb számú bodykat készíti a Ford Motor Co.-nak, teljes számmal szervezkedtek a forradalmi ipari szervezetbe. Szeptember hónapban ismét sztrájk hullámok keletkeztek. Azonban az őszi mozgalmakat már a munkások szervezetei irányították és a főkövetelés a szervezet elismerése volt. Szeptember 22-én, Flinten 1.800 szerszámkészítő lépett sztrájkba, akik az MESA-be voltak szervezve. A sztrájk a General Motors Buick, Chevrolet és az A. C. Spark Plug telepeken foglalkoztatott munkásokat érintette. A detroiti és pontaici szerszámkészítőket szimpátia sztrájkba szóllitották, akik nagyszámmal reagáltak a felszólításra. Október elején már 17.000 szerszámkészítő sztrájkolt az autó központokban, ahol a szerszámkészítők 50 százaléka volt érintve és több mint 100 gyár volt lezárva. A követelés a szervezet elismerése volt, valamint egy dollár minimális órabér és a heti munkaidő ne legyen több 40 óránál. Szeptember 27-én, egy nappal azután, hogy a Murray Body- nál a szerszámkészítők sztrájkba léptek, az IWW-ba szervezett fém munkások is kimondták a sztrájkot a Murraynál. Több mint 2.000 munkást érintett a sztrájk és a követelés a szervezet elismerése, a munka megosztása olyformán, hogy az elvégzendő munka az összes munkások között megosztandó és 25% bérjavitás. Az őszi sztrájkokban már a NRA megbízottai is beleavatkoztak és nyilvánvalóvá vált, hogy mennyire nem a munkások oldalán, hanem a szervezett autó mágnások érdekeit képviselik. A szerszámkészítők sztrájkjában az NRA Labor Board ja úgy határozott, hogy minden munkáltatóval külön- külön kössenek egyezséget. Miután a sztrájk már novemberig elhúzódott, a sztrájkolok feladták előbbi álláspontjukat, melyszerint az egész iparra egységes megegyezést kötnek és kénytelenek voltak az egyes munkáltatókkal külön egyezségre lépni. A legtöbb műhelyben elérték a 85 centes órabért és a szervezet elismerését. Az IWW által irányított sztrájknál a kerületi Labor Board döntése a munkások és a szervezet ellen volt, a Murray Corp. javára. A sztrájk nov. 9-én, ért végett, amikor a szerszámkészítők visszatértek a gyárakba. A sztrájkból kifolyólag nagyszámú forradalmi ipari unionistát nyert az IWW, a munkások pedig megtanulták, hogy az egyetlen hely ahol a harcot felveheti saját érdekeik védelmére, az ipari tér. Megtörténhet, hogy 1934 egyike lesz a legmozgalmasabb éveknek az autó iparban. Vájjon folytatni fogják-e azt a hősies harcot az autó munkások, melyet 1933-ban elkezdtek ? A szerzett tapasztalat Nyugat California nemhiába egyike a legsötétebb Statenek van elismerve úgy törvényeiben mint lincselésben. A civilizált világ előtt, de a természeti csapásokban sem marad hátra. A földrengéseket jól ki sem heverték a népek újabb csapással látogatta meg a természet Los Angelest és környékét Pasadena, Calif. Vani- ce karácsony ünnepeken és uj évben köszöntött egy 24 órás eső mely magaalá tepervén sok ember életét, minden technikai építményével egyetemben. A hegyekről hömpölygő hullám utakat, hidakat magához ragadott és söpörte a tengerbe. Mint egy munkástársam hozzám intézet levelében mondja: “már a természet fel állította a mosodáját, a kapitalisták pedig a mángorlójukat, most már majd csak kivasalnak bennünket, csak várnunk kell, hisz a nép rétege elég türelmes. . . Legalább is ez a bizonyítéka a négy évi várakozásunknak és a türelmünknek.” A természet is kidühöngi magát időnként. A kapitalista osztály is felhasználja erejét. Mi pedig minden jók és szépek alkotói, emberek mérföldekkel hátul kullogunk. Alamizsnát várunk, morzsákon élősködünk, mely le pereg az uralkodók aszfogja-e őket irányítani és szervezkednek-e a forradalmi ipari szervezetbe és érdekeik megvédésére a gazdasági direkt akciót fogják-e alkalmazni? Követni fogják-e az IWW felhívását — Általános Sztrájkot a 4 órás munkanap és 4 napos munkahétért ? L. B. taláról. Megérdemeljük sorsunkat. Várunk megváltókra. Ugyan arra elvárhatunk, ép úgy mint a politikusokra a világ végéig. Ti rabjai a földnek, ti éhes proletárok oly gyönyörűre tudjuk építeni ezen rendszert amily keserű az napjainkba, ha hozzá látunk a neveléshez és szervezkedéshez úgy mint ezt az IWW 28 év óta tanítja. Tehát magunkba keressük a hibát és ha megtaláltuk cselekedjünk. Szervezzük magunkat, ezzel rálépünk a felszabadulás útjára, ezzel elsöpörünk utunkból minden nyomort mely csak szülő anyja helyzetünknek, ezzel megteremtjük az igazi ipari kommunizmust, hol nem lesz koldus és ur, mindannyian élvezni fogjuk termelésünk teljes gyümölcsét ezzel megszüntetjük a bérrendszert. G. Bakos. DETROITI csoportunk helyiségében MINDEN vasárnap d. u. 3 órai kezdettel rethorikai előadás van Csik mtárs vezetése mellett. A részvétel ingyenes csak a pontosság kívántatik meg. LOS ANGELESI LEVÉL tett volna a helyzeten. Legalább is változtatott rajta. — Eh, arra a kis időre, ami még ennek a nyugdíj korán túl levő kabátnak még hátra van, ez a többlet már csekélység, gondoltam némi megkönnyebbüléssel. Ámde a karácsony előttre ígért némi munkatöbbletet nem kaptam meg, és pár nap múlva azon a váratlan eljáráson kaptam magam rajta, — mert nem hittem volna magamról, hogy a kabátot suttyomban levittem a szabóhoz és suttogva megkértem, hogy csináljon belőle valamit. Azonban nem valamit csinált belőle. Sokkal rosszabbat. Ugyanakkor a világpolitikai helyzet is egyre borusabbá vált. A Japán és Amerika közötti feszültség kellemetlenül fokozódni kezdett, mindinkább ingerültté váltam ellenük. Amerika elkezdte lefelé csúsztatni saját dollárját, ez is idegesítő lett, szóval a kabátom ügye megint halasztást szenvedett. Nem beszélek erről a nyomasztó télről. Szerencsére most már bizonyosan tudtam, hogy még csak ezt a telet kell kihúznom, őszre már szép uj kabátom lesz. Ezt a komisz, alattomos körgallért majd úgy rugóm ki az ajtón, de olyan fölénnyel, hogy benne lesz utóbbi tartós szorongásaim teljes megtorlása, őszire úgyis megkapom a kiküldetésemet két hétre Kecskemétre, abból szépen telleni fog, még egyébre is, kivált ha Kázmértól is megkapom azt a csekélységet, ami már szinte feledésbe van merülve. Kiküldetésem előtt rendeztem egy kis vacsorát, hogy akkor ki vájom Kázmérból azt a kis pénzt. Csakhogy Kázmér igen fölényesen vette a fölvetett kérdést, mert most éppen neki is téliköpenyt kellett csináltatni. . — De mért is akarnál megválni ettől a derék, jóságos köpenytől ? — förmedt rám szemrehányóan. — Hiszen ez például vadászat céljára egyenesen nagyszerű! Éppen meg is vagyunk hiva vadászatra Tóni bácsihoz, vasárnap reggel indulunk! Vadászatra valóban gészen alkalmas az ilyen izé, — gondoltam. El is mentünk vasárnap könnyed kedéllyel. Lőni ugyan nem lőttünk semmit, az én közellétemtől láthatólag idegenkedtek a vadak, négylábúak és madárfélék egyaránt. — Talán a köpenyegedtől tartanak valahogy, — vélte Tóni bácsi. — Vagy nm tudsz elég jól célozni. — Én ne tudnék? önkéntes koromban, még a háborúban... — Mit háború! Az semmiség! Itt mutasd meg! — Hát tegyünk ki valamit célba! — ajánlottam. — Majd megmutatom én! — Tegyük ki a zöld körgallérodat! — ajánlotta Kázmér. — Úgyse való már egyébre. — Jó! Úgy kell neki! — kaptam rajta föllobbanva. Kitettem a körgalléromat százhúsz lépésre, nyúl nagyságúra összegubancolva. Akkor hátat fordítva vártam három számolásig és háromra hirtele- nül visszafordulva gyorsan céloztam, csak kapásból. . . A célzás tizedmásodperce alatt gyorsan átfutott a fejemen, hogy hátha még korai igy elvetnem magamtól a rossz, de mégis biztosan meglévő kabát végső lehetőségét? Viszont föltámadott a merész dac is, hogy most legalább végzek vele, kivégzem, aztán fölszabadulok és kénytelen leszek újat venni. Lőttem. Gyönyörűen találtam. Hetven-nyolcvan nyulsörét járta át a lódenposztót. Elégtétellel, csak úgy a karomra vetve vittem haza. Másnap azt az értesítést kaptam, hogy a kecskeméti kiküldetésem elmaradt és öt százalékkal csökkentették a fizetésünket. Csöndesen, elmélyedőn mentem haza. Pedig tulajdonképpen nem is gondolkoztam. Mért is gondolkazzék az ember. Borongó, esőre hajló, hirtele- nül teljes őszbe fordult idő volt. Otthon szótlanul, még csak nem is sóhajtva ültünk egymással szemben én és az ágyamra kiteregetett körgallérom. No, már most mi lesz, fiam, mi lesz. . . Hetven-egy- nehány lyuk pislog belőle a szemem közé. . . És mégis mindazonáltal, persze. Úgy tetszett egyszerre, hogy a lyukak nem is olyan nagyok. Mintha azóta, hogy a sebesülések történtek, a sebek valahogy jóindulatulag kissé össze- forrottak volna. . . Magam se tudom, hogyan és mért, milyen megfontolástól vezettetve, csakhogy valahogy elővettem a fiókomból a kalapácsomat és megpróbáltam. Csakugyan. Sikerült a lyukakat összekalapálni. Nagyon jól sikerült, jóformán meg se látszottak rajta a sebhelyek. Persze, nem olyan szinü az egész, mint valaha, de elég egységes a színváltozás. Nincs vasalható jellege, de elég köny- nyed még az esése. Amig ez az Amerika, meg Japán. . . e rövid átmeneti korszakon át még megteszi valahogy. . . Hiszen, igen, igen. . . hát no, csak átmenetileg.
