Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-06-09 / 795. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to OF THE WORLD Cleveland, Ohio pending ..........“ " ' ---------VOL. XXII. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1934 JUNE 9. NUMBER 795. SZÁM. A vizi szállító munkások Az osztály szolidaritás hiánya sztrájkja egyre terjed A kelettől nyugatig terjedő tengeri szállító munkások sztrájkja méreteiben állandóan növekszik. A rakparti munkások voltak az elsők a munka beszüntetésénél. 'Követeléseik az 1929. évi bérskála érvénybe léptetése. koznak a sztrájkoló rakparti munkásokhoz. A szimpátia sztrájk mellett saját követeléseiket is szorgalmazzák mely: az utóbbi években megcsonkította szám kiegészítése és a bérek emelése. A hajók nagy százaléka a kikötőkben TOLEDO, 0. — A város — és valószínű az egész ország — osztálytudatos munkássága éber figyelemmel kisérte a to- ledoi fejleményeket. Az általános sztrájk, mely készülőben volt a városban, méltán váltotta ki ezen érdeklődést és sok ezren, akik még nem ismerik tökéletesen az AFofL taktikáit, komolyan hitték, hogy az általános sztrájk teljesülni fog. A higadtabbak, akik már bő tapasztalatokkal rendelkeznek az AFofL árulásaiból, kétkedve fogadták a hirt, mert ismerik a forradalmi osztály szolidaritás szellemének hiányát a tagságnak köréből. Az Electric Auto-Litle Co. munkásainak egyrésze már április közepe óta sztrájkban van. A követelések: bérjavitás, a szervezet elismerése és elbo- csájtások esetén a régebbi munkások felsőbbségi jogának figyelembe vétele. A sztrájktörőkkel, akik minden alkalommal, — különösen ahol a szervezet kezdő stádiumban van, — nagyyban hátráltatják ezen jogos követelésekért folyó harcot, az utóbbi napokban a sztrájkolok érdemük szerint bántak el a munkásság harcát lábbal tipró söpredékkel. A pi- cketek acél erősségű kordont vontak a gyár körül és a bent rekedt sztrájktörők kényelmet-1 len helyzetbe érezték magukat. A sztrájktörőknek védelmet nyújtó gyár a támadás központja lett és néhány óra leforgása alatt egyetlen ablak sem maradt épp az épületen. A rendőrség teljesen értéktelennek bizonyult a több ezerre rugó sztrájkoló és velük szimpatizáló tömeggel szemyben, igy a munkáltatók természetesen a milíciát kérték, mely haladéktalanul meg is jelent a színhelyen. A picketek és milícia között véres összecsapások voltak és két halotton kivül száznál több volt a sulyossan sebesült, legnagyobb részeben a sztrájkolok közül, bár nagyszámmal sérültek meg az állig felfegyverzett katonák is. A helyzet ilyetén való kialakulása, némileg >ébresztgetni kezdte a toledoi munkásságnál még nagyon gyéren tapasztalható osztályszolidaritás érzelmeit és a város összes munkásainak általános sztrájkjáról kezdtek beszélni. Az AFofL szakszervezetek tagsága gyűlést tartott és a többség az általános sztrájk mellett foglalt állást. Ezen akció sikerének kulcsát a városi vilanymüvekben alkalmazott munkások tartották a kezükben és mivel ezek a sztrájk mellett szavaztak, a sztrájkolok reménykedve néztek a jövő elé. És méltán ! Egyedül a villanymüvek munkásainak munkabeszüntetése megbénította volna nemcsak Toledo, hanem észak-nyugat Ohio üzemeink 80 százalékát. Ez esetben a több száz mértföldnyi területen levő városokban nemcsak az üzemek, hanem középületek és magán lakásokra is a csend és sötétség borult volna. Ezen üzemben alkalmazott munkások munkabeszüntetése elegendő pressziót tudott volna gyakorolni a munkáltatókra, hogy teljesítsék a munkásság követeléseit és vonják ki a milíciát a sztrájk zónából. Az AFofL szakszervezeteiben tömörült munkásság azonban Toledoban sem kivétel az általános szabály alól. Az AFofL nem osztályharc alapján álló szervezet és tagjaik csak any- nyit tudnak az osztályharcról, amennyit az országban levő osztály harc alapján álló szervezetek nagy nehézségekkel eltudnak juttatni hozzájuk az áttörhetetlennek látszó válaszfalakon keresztül. Az általános sztrájk kezdetének meghatározott ideje a tizenkettedik órához közeledett és ekkor a szépen felépített terv fenekestül felborult. Nem a véletlen müve volt ez. Az AFofL szakszervezeteiben, mindenkor és mindenhol a vezéreknél van a döntő szó és ez esetben is ez érvényesült. A munkáltatók és a kormány megbízottai, valamint a union vezérek éjjelt napallá téve dolgoztak, hogy az általános sztrájk teljesülését megakadályozzák. És sikerült. A városi vilamossági alkalmazottak, azon lélekemelő ideál mellett, hogy szorult helyzetbe jutott társaik harcát győzelemre segítség 'saját követeléseiket is előterjesztették, mely az utóbbi két évben gyakorlatba vitt két ízben 10—10 százalékos bérlevágás viszaadá- sa. De nemcsak a 20 százalékos béremelést adták meg a villamossági munkásoknak, hanem még a sezrvezetüket is elismerték anélkül, hogy ezt követelték volna. Semilyen áldozat sem volt nagy a munkáltatók részéről ezekkel szemben, csak a messzebb menő ideált — az általános sztrájkot megakadályozzák. Ha ez bekövetkezik, hogy a munkásságnak alkalma lett volna nyilvánítani azt a legyőzhetetlen erőt, melyet az (Folyt a 4-ik oldalon.) A kikötőkbe érkező hajók vesztegel, amennyrpen a le- munkásai nagyszámmal csatla- 'Folytatás a 8-ik oldalon) Munkába az osztályharc áldozataiért! A harcot hirdető ipari forradalmárok táborát, nagy örömmel töltik el a hírek, melyek gyors egymásutánban futnak be az ország legkülömbözőbb részeiből és jelennek meg, nemcsak az IWW lapjaiban, de a kapitalista sajtó első oldalának is ér- dekfeszitő hírei A nyugati rakparti munkások sztrájkja kitört. Ki kénysze- ritették azok a munkások, akik az IWW tanítását megértve, nem engedték az AFofL és a washingtoni kapitalista cselédek között, az égető követelések teljesítésének kitolását és elszabo- tálását. Az IWW harcos tagjai belevetették magukat ebbe a küzdelembe és gondoskodtak arról is, hogy a szolidaritás vaskapcsával összekössék. A régi mottó, az ipari szolidaritás nem csak szépenhangzó elmélete az IWW-nak, hanem leghatalmasabb gyakorlati fegyvere is. A rakparti munkások sztrájkjának nemszabad érintetlenül hagyni, a hajósokat, mert a két munka szorosan összetartozik. De mert az AFofL ezt az egyszerű kétszer kettőt elismerni nem akarta, az IWW harcos tagjai, a gyakorlati téren bizonyítják azt be. Az IWW harcba vitte a múlt hét folyamán, a tengerhajózási munkásokat, akik a rakparti munkások sztrájkját alátámasztva, saját követeléseikkel is előállottak, mint azt lapunk más helyén is ismertetjük. Erős picket vonalakat vontak a hajók körül, melynek eredményekép, már e sorok írása idején, százával vesztegelnek a kereskedelmi hajók, az ország kikötőiben. A vizparti városokról, általánosan tudott dolog, hogy a vi- ziszállitást kezükben tartó nagytőkések hatalmában vannak, így egyáltalán nem meglepő sőt természetes az a terror melyet bőszült haragra lobbanva vezettek be az IWW hajósai ellen. A harc első hetében, már távirati jelentésekben kapunk értesítést arról, hogy az IWW picketeket és szervezőket tömegesen börtönözik be. Néhányat éjjel a lakásukról cipelnek el. A helybeli csoportok megfujták a riadót és minden harcos IWW-istát, akik könnyen változtathatják tartózkodási helyüket, a sztrájkzónába rendelt. A védelem is nekigyürkőzött, hogy az elfogottakat szabadlábra helyezze, akik kiszabadulásuk, vagy biztosíték ellenében szabadlábra helyezésük esetén, azonnal munkába kezdenek, szembenézve a letartóztatással. Ilyen arányú harcban, az Egyetemes Védelmi Bizottság pénztára, már az első héten kiürült. Ám a harc elején nem állhatunk meg. Nekünk az a hivatásunk, hogy a harcoló munkások védelmét szolgáljuk és nekik nem kielégítő, az üres pénztárra való hivatkozás. Mindenkire szüküség van most. Mindenkinek dolgozni tenni kell. És lehet is. Akik az aktiv harcban részt nem vehetnek, álljanak be a harcot támogatók védelmi csapatába. Sürgősen mindenki lásson a munkához. Anyagiak megteremtéséhez, hogy az IWW tradíciójához méltón, a küzdelem és védelem közös összefogásában, győzelmesen fejezzük be a harcot. Mindn adományt e célra, sürgősen juttassanak el munkástársaink, az Egyetemes Védelem címére. 2224 N. Halsted St. Chicago, 111. AKI GYORSAN AD, AZ KÉTSZER AD. JOSEPH WAGNER, titkár.
