Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-01-20 / 775. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1934 január 20. A TÁRSADALMI FORRADALOM LEHETŐSÉGE A németországi politikai pártoskodás átkos eredménye képen, nagyon sötét felhők borultak a forradalmi megmozdulás lehetőségére az egész világon. Hitler uralomra jutása, az egyik legjobb lehetőségét vette el a világ munkásságától a társadalmi forradalom megkezdésére. Nem csak a német munkásságot is teljesen védekezésre szorította, belátható időn belül nem is igen gondolhatnak támadásra. Tíz hónapon keresztül kétségbeesés, lehangoltság vett erőtt a munkásság azon rétegén, akik oly sok reménnyel tekintettek a németországi munkás mozgalom felé. Már-már úgy látszott, hogy a fascista diktatúra az ipari államokra kiterjed. A politikai mozgalmak, a parlamentáriskodás csődöt mondott minden országban, holott a másik, a helyesebbik mozgalom az Ipari direct akció nem volt számot tevő az ismert európai országokban. Az első megnyilvánulása az Ipari akciónak a cubai munkásság általános sztrájkja volt, mely a zsarnok Machado diktatúráját megbuktatta, de ez csak egy kisebb lámpa fény volt a nagy sötétségben, bár elegendő arra, hogy a munkásságnak az intelligensebb része felfigyeljen, tanuljon. Most jön a spanyolországi munkásság készülődése az általános sztrájkra, ez már a hajnal hasadását jelenti. Mert ez az általános sztrájk nem pillanatnyi előnyökért, hanem az Ipari szabadságért van szervezés alatt. Amint az egyik szónoka ezen megmozdulásnak New Yorkban kijelentette: a spanyol munkásság nem politikai forradalmat, nem kormány változást, hanem Ipari forradalmat, Ipari közösséget, IPARI KÖZIGAZGATÁST akar, és ez a sztrájk annak a kivívásáért fog megindulni. A spanyol munkásság gyakori általános sztrájkjával, megbuktatta a katonai diktatúrát, megbuktatta a monar- kiát. Az opportunista politikum sok füt-fát ígérve bejutottak a parlamentbe, (CORTEZ) de a megadott politikai jogokkal a munkásság nem lakhat jól. Ezért a munkásságnak azon része is, akik hittek a politikusoknak, most a szindikalista mozgalom felé hajlik és Ipari direct akcióval az IPARI SZABADSÁGOT akarják megvalósítani. Nagy reményünk van a spanyolországi munkásságban, már azért is, mivel az Ipari direct akcióban hivő szindikalisták legerősebben Spanyolországban vannak megszervezve és Spanyolországban hisznek a munkások legkevésbé a politikusok ígéreteinek. Az ipari akciónak, ipari forradalomnak a hívei nem csalatkoztunk a németországi parlamentáris mozgalom csődjén, mi tudtuk, hogy ez jön minden országban. Ennek be kellett következni, mert csak igy látja meg a munkásságnak az értelmesebb része, hogy a közvetített akció helyett a közvetlen cselekvésre, a direct akcióra van szükség minden fele. így látja meg, hogy személy csere helyett illetve kormány férfiak kicserélése helyett a rendszer cserére van szükség, melyet a munkásságnak magának kell elvégezni, mivel senki más nem végzi azt el helyette. Most időszerű az újabb elmélet, az IPARI AKCIÓ elméletének a kipróbálása és győzelme. Mert nem bukhat el a munkásság, ha önön magában bízik. Nem bukhat el, ha saját kezébe veszi a saját ügyének intézését, a helyett, hogy azt vezérekre bízná. A spanyol proletáriátus, helyes felfogásával és Ipari akcióra, általános sztrájkra való készülődésével, egy újabb reményt nyújt a társadalmi forradalom megkezdésére a közel jövőben. Ezen megmozdulásokban az IWW teljes egészében velük lesz, nem csak elméletben, vagy rokonszenvi nyilatkozatokban és üres tüntetésekben, hanem a harcos picket vonalokon, leginkább a tengerész Uniókon keresztül, amint a cubai munkásság általános sztrájkját is picketeléssel segítette elő, nem üres rokonszenvi nyilatkozatokkal. Az Ipari forradalom nem lehet lokális, nem lehet egy ország keretei közzé szorítani, amint egy általános sztrájk sem lehet helyi lellegü. Az ipari forradalomnak élet szükséglete, hogy minden országban legyenek segítő társai, picket vonalai, amint az IWW mező- gazdasági sztrájkjában több ezer mérföldes picket vonalat tartott főn. A politikai forradalom kormány csere lehetséges egy-egy ország határain belül, a kapitalizmust nem is gyengíti meg annyira, hogy nagyobb áldozatok árán igyekezne azt meggyengiteni. MERT AZT KÖNY- NYEN LOKALIZÁLHATJA. Az Ipari forradalom, az iparok lefoglalása és munkásszervezetek által való igazgatása nem csak egy országot érint, amint az angol szénbányászok általános sztrájkja, vagy a cubai munkások gazdasági harca is kiterjedt több országra, igy az Ipari akcióknak ezen legvégső teendője is több országra kiterjed, és ezen tendenciájánál fogva, azokkal alkalmasabb a társadalmi forradalom terjesztésére, mint kormány csere, vagy politikai forradalom. Amig a kapitalizmus megalkudhat a kommunista kormánnyal, nem alkudhat meg és nem is fog megalkudni az Ipari forradalommal, mivel azt nem lehet elszigetelni. Nekünk munkásoknak kell készen lenni azt segíteni, támogatni, bármelyik országban is induljon meg az a lavina. Készen kell lenni az Ipari forradalomra, mely Spanyolországban bontogatja szárnyait. Készen kell lennünk, hogy ha egy újabb világ háborúba akarják az emberiséget taszítani, vagy valamelyik ország társadalmi forradalmi megmozdulását letörni, DIRECT AKCIÓVAL általános sztrájkkal megtudjuk akadályozni. Úgy védelmi, mint támadó harci szervnek, legmegbízhatóbb az Ipari Szervezet, az Ipari akció. A világra kiterjedő Ipari forradalomnak egyetlen megbízható eszköze, segítőtársa, alapja az Ipari Szervezet. Építsük azt ki, legyünk készen az Ipari forradalomra, bármelyik országban kezdődjék az meg. Csak igy nyilvánulhat meg a világ munkásságnak az egész világra kiterjedő ipari szolidaritása. Ez az IWW törekvése. Vi. Magyarázkodom Irta: Bodor Aladár. Elismerem, hogy a zöld lódén körgallérom magyarázatra szorul. Ugyanis már tavalyelőtt ősszel is ígéretet tettem barátaim és hölgyismerőseim előtt, meg egyéb, szélesebbkö- rü társadalmi tényezők előtt is, hogy uj gallért csináltatok, esetleg egy rendes átmeneti kabátot; ezt az elhatározásomat már többizben is megismételtem nevezetesebb alkalmakkor, mindazonáltal még mindig ebben a lehangoló izében járok. . . Indokolásul hivatkozhatnám a világgazdaság általános nyo- mottságára, az északamerikai Unió elnökének aggasztó gazdasági balfogásaira, a lefegy- verkezési világkonferenciák csődjére. De ezt a jókabátosok társadalmi osztálya is fölhozhatja maga mellett, mégse járnak zöld lódenkabátban. Kifejtem tehát az egész álláspontomat ebben az ügyben a legszigorúbb igazságszeretettel, semmit el nem hallgatva. Tavalyelőtt ősszel, mikor először határoztam el magamat uj kabátra, úgy gondoltam, veszek egy egészen egyszerű átmenetit, hiszen úgyis átmeneti korszakban élünk, ezek az átmeneti nehézségek egy-két év alatt eltűnnek, csak úgy fogunk akkor emlékezni rájuk, mint egy rossz álomra, egünkre uj, biztatóbb korszak napfénye derül, reám meg uj kabát. Akkor Kázmér barátom, akit ilyesmiben mindnyájan kiváló szakértőnek ismerünk, azt mondotta, hogy ne siessem el a dolgot, van egy jóbarátja a Honiposztó Részvénytársaságnál, azok most gyönyörű uj mintákat kezdenek gyártani, mindössze néhány hét múlva piacra vetik az egészet, legkésőbb úgy tél végefelé, neki megvannak az összeköttetései, engem is beajánl, gyári áron fogom kapni, alig valamivel több, mint amit most rászántam, de az aztán megéri! S miután most pillanatnyilag úgy sincs' értelme hevertetni a rá- való szerény összeget — a legcsekélyebb tőkének is a hever- tetése egyenesen gazdaság-ellenes bűn — helyesebb lesz, ha egy bizonyos hányadát, mondjuk hatvannégy pengőt, átadok neki; neki ugyan nem éppen nagy fontosságú az egész de ez egyszersmind biztosíték is lesz, hogy nem költőm legalább ezt a részt valami szamárságra, mert ő ismer engem. Akkor halasztottam el a dolgot először. Mint bizonyára mindnyájan emlékszünk rá, a francia—német feszültség átmeneti enyhülés után mitsem engedett komolyságából és a leszerelési konferencia eredménytelenül oszlott szét. A mi nemzetünket is fokozott áldozatokra szólították föl, Kázmért és engem se hagytak ki a nemzetből, természetesen. Kázmér értesülése szerint a Honiposztó is elodázta a dolgot, Kázmér tehát nem engedhette, hogy a nála biztos helyen levő hatvannégyet valami szamárságra költ- sem el. Észrevétlenül suhant el a tél után a nyár és ősszel érzékeny búcsút vettek a fecskék. A természet őszi hervadása nagyon hat a kedélyemre. Mondtam is Kázmérnak, hogy no, most már mit vélne ő legcélszerűbbnek a kabátom ügyében. Kázmér lelkiismeretesen kö- rültekintgette a körgalléromat és úgy vélte, hogy ha egyébként már nem is egészen te- kintélytkeltő, de őszi kirándulásra kiválóan alkalmatos és éppen meg is vagyunk hiva ilyen őszi kirándulásra Vicáék- kal a Kerekerdőbe. Lám, milyen jó, hogy még megvan ez az őszi felleghajtóm. A kirándulás pompásan sikerült. Én vittem az ennivalókat, Kázmér az innivalókat, Vica vitt mindkettőnket bolondabbnál bolondabb helyekre, az édesanyjának és Jani bácsinak nem volt mit botránkoz- nia, vagyis ők is jól érezhették magukat. Rudi barátunk feketekávét főzött ott künn a szabad természet kebelén, kitűnő volt. Mikor le akartunk telepedni ebédelni, Kázmér mindjárt fölajánlotta udvariasan az én körgalléromat, merthogy az úgyse való egyébre. Vica a gallér közepére ült, mi Kázmérral a két szárnyára. Az ebéd vége felé szinte baj történt az egyik szardiniás dobozzal, valahogy kicsúszott a Vica kezéből. Szerencsére se a Vica, se a Kázmér ruhája nem olajozódott be, kettejük közé ömlött az egész. A' kör galléromra. — Nem lesz ezentúl túlságosan kirándulás-illatu a maga kabátja? — aggodalmaskodott Vica. Aztán azzal az ötlettel oldotta meg a kabátom illatát, hogy paprikát, mustárt és végül rumot meg vörösbort öntött az olajfoltokra, ez csakugyan mintha valamit enyhi-
