Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-05-26 / 793. szám
1934 május 26. BÉRMUNKÁS 3 oldal S ZILÁNKOK Kerületi értekezletet tartanak az IWW Cleveland és környéke csoportjai május 27-én vasárnap délelőtti kezdettel a Bérmunkás irodájában, 8622 Buckeye Road, Cleveland, Ohio. Felszólítjuk Buffalo, N. Y., Toledo, O. Detroit, Mich., Akron, O., csoportokat, rokonszervezeteket és a környék Bérmunkás lapkezelőit és Bérmunkás olvasóit, hogy jelenjenek meg ezen az értekezleten. A Kerliieti értekezletre ez évben sokkal fontosabb feladat vár mint az előző években, igy fontos, hogy minden város képviselve legyen. FARIZEUSOKRÓL ÉS OKOSOKRÓL. Hosszú évek óta egyszerű munkásemberek beszélnek társadalmi forradalomról, mint olyasmiről, mely feltartózha- tatlanul jön. Ennek az elméletnek a tömegek közé viteléért számosán a fűbe haraptak, vagy börtönbe rothadtak, vagy kiközösittettek az úgynevezett “normálisan” gondolkodók és élők sorából. És a termelőeszközök fejlődésével karöltve a társadalmi érték összpontosult; a szükségszerűség törvényeit követve kevesebb kezekbe került. Nőtt a nincstelenek, a proletárok száma. Hoover elnökségének első szakában földrengésszerű roppanást észlelt s mivel sem ő, sem osztálytársai nem értik, nem akarják érteni a magántulajdon ördögi voltát, elképzelhetetlennek tartják osztályuk kivájtságainak megnyirbálását, legkevésbbé kiváltságuknak az emberi nemre való kiterjesztését; az eddig soha nem tapasztalt jelenség tanulmányozására az egyetemek elnökeiből egy bizottságot jelöltek. Öt évi tanulmányozás kellett ezeknek az okosoknak ahoz, hogy megtalálják, felfedezzék az IWW elvinyilatkozatában közel harminc évvel előbb proklamált társadalmi igazságokat. Röviden, mintha megborzadnának e felfedezéseiktől jelentik: “az egyéni érvényesülés napjai letünőben vannak; az összmüködés napja dereng, az egész emberiségre kiható társadalmi forradalomban.” Nagyképűen, hiven farizeus múltjukhoz mondják, nem tudjuk, hová vezet az “Uj Deal.” Ha professzorok volnánk megmondanánk nekik, még talán meg is szívlelnék. Mint egyszerű emberek, meglátásainkat csak úgy pőrén adjuk elő s ez nem szalonképes. Lessz idő azonban, nem is olyan mesz- sze, mikor az egyetemekről kiszorítja a gyöppel benőtt fejű- eket a mélységekből feltörő senkik és egyszerű, de észszerű megismeréssel látják el a jövő generáció sarjait. Az említett okosok igy találják a helyzetet: “Az egyéni érvényesülés átka megnyilvánul 1-ször nélkülözés a bőségben, 2-szor szembeötlő egyenlőtlenség a jövedelem és vagyonban, 3-szor rablás és csalásban, 4-szer a természeti erőforrások prédálása, 5-ször esztelen szétosztása. . ., 6-szor egyének garázdálkodása a közjóléti intézetekben a velejáró krízisek, pánikokkal, 7- szer nemzetközi összeütközések és háborúra vezető versengés a piacért és nyersanyagokért.” Úgy vélik, “sok külömböző kísérletek fognak történni az egyéni tulajdonjog szabályozása, esetleg köztulajdon beig- tatása, vagy pedig az egyéni tulajdonjognak a nagy tömegekre való átruházása.” “Valószínűleg jelentik továbbá” ezen változások kísérletek folyománya lesz és olyan történelmi doktrínák és társadalmi életfelfogásokat vet felszínre, aminők ma még ismeretlenek.” Még tovább is folytathatnánk hitvány, nagyképűsködésre valló tapogatózásaikat. Belőlük a butaság, vagy rossz akarat beszél. Úgy hisszük: mindkettő. S ezek az urak foglalják el Amerika vezető egyetemeinek elnöki székeit, honnan ezrével öntik évről-évre a “tudás” apos- olait. Ezek az urak kovácsolják az ipari rabszolgaság láncait ! Mi látjuk az összmüködés napjának derengését; az ők általuk még ma sem látható tár- adalmi életfelfogásokat is ismerjük. Tanításáért ezren és ezren szenvedtek ezideig börtönben. Azt is tudjuk, hogy az összmüködő társadalom felépítése nagy munka. De vállaljuk. Minden újabb ipari szervezet összehozása egy-egy lépps ebben az irányban. Minél hathatósabban végezzük ezt a munkát, annál hamarább fognak ledőlni a sötétség várai s helyét az igazi ember és társadalmi ismeret foglalja el. Dr. Wirt vészt jósló feljajdu- 'ásának visvzhangjai még miniig a levegőben vanak. Rex Tugwell az állítólagos “brain trust” esze védekezésében félreérthetetlenül kimutatja, hogy eszükágában sincs a profitrendszert megszüntetni. Ellenkezőleg, ebben a mozgalmas világban, hol a kapitalizmus szekere a felborulással fenyeget, az esetleges változások dacára is biztosítani akarják ezt. Nincs tehát mitől félni a Morgan és Rockefellereknek. Még a kommunistáknak sem. Az előbbiek a profit megtartása fejében valószínűleg gavallérok lesznek, fognak egy koncot dobni a munkásmozgalom elárulásáért egy 5, 10, vagy 12 dolláros munkanélküli segélyben. Egy másik okos ember, Mr. M. L. Wilson, kit az oroszok áthivtak a nagyméretű mező- gazdasági termelés bevezetéséhez, próbálkozik az orosz terv ellenkezőjének itteni bevezetésével. Itt Amerikában a profithajsza kierőszakolta az ezer és| ezer hold földek egybeszántá- sát, művelését s az ebből természetesen növő járadékot. A kezdetleges, széttagolt orosz mezőgazdaságot államköltségen iparizálni nem volt nehéz dolog. Akadálya — ami volt — csupán a maradi mezőgazdasági termelők voltak, kiket betűvel és puskával győztek meg. Oroszországban a nagytermelés egy természetes folyamat galoppok- bani ténye volt. De mit szóljunk az okos Wilson itteni kísérletéhez! Visszacsinálni a tőkésített mezőgazdaságot. Két, három, öt akeres földekre telepíteni a városi éhező proletárt. Minek? Hogy ne a városban éhezzenek ? — Oroszországban egy természetes folyamat megszervezése az okosak közé emelte Mr. Wilsont. Az itteni próbálkozásba bele butul. Mert a szél ellen pütyolni buta dolog. A dolgozók nyugtalanságától szeretnének menekülni a kapitalisták. Azt rebesgetik, hogy Ford és a többi ipari mágnások készülnek szétszedni összpontosított telepeiket, távolfekvő falvakban itt-ott lerakni azokat. Hát nem okosok? Ha igaz, amit a zioni pap mond," hogy lapos a földtekénk, mi ajánlanánk, vigyék a másik oldalára, mert itt ezen az oldalon bárhová viszik, a modern gépek mozgásával az ipari unioniz- mus nyomon követi s előbb- utób nyakon csipi őket. E hét folyamán két nagyobb szabású sztrájk fejeződött be és vették fel újból a munkát. Az egyik a New York Shipbuilding Corporation telepe, ahol 3.300 munkás vonult ki, hogy követeléseiket a melyeket Washingtonban hosszú huzavona után sem rendezték, igy a sztrájk fegyveréhez nyúltak, hogy követeléseiknek érvényt szerezzenek. Miután 100%-ban megvoltak szervezve és összetartva mind a hét héten keresztül, sztrájktörő nem akadt köztük. Az eredeti követelés 25%-os béremelés volt, amelyből közel 15 %- ot kaptak meg. A munkaügyi hivatalból, W. Chappel lett leküldve a sztrájk szanálására. A hajógyár amelynek állami rendelései vannak (hadihajó) erősen a 40 órás munkahetet akarta behozni, a régi 32 órai heti munkaóra helyett. Végül 36 órás munkahétben egygyeztek meg, hivatkozással a hajóépitési codera. A darabszám munka megmaradt, más beosztással. Az uniót elismerte a Compania, de a zárt műhely az elesett. A munkások részéről John Green az Industrial Union of Marin and Shipbuilding Workers elnöke vezette a tárgyalást. Láthatjuk tehát, hogy ezek az uj független szervezetek, amelyek még mindig a politikai zöld asztalnál intézik el a sztrájk ügyét, éppen a legfontosabbat, a munkaidő megrövidítését nem tudták keresztül vinni. A sztrájk előtti fizetés 32— 471/2 cent óránként, segítőknek 48—60c., szakképzetteknek 61— 75c., Specialisták és vezetőknek 771/2—90 cent. Sztrájk után 45—55c., segítőknek 58— 67c., szakképzetteknek 70—83 c., specialisták és vezetőknek 88c.—$100. A másik sztrájk a Campbell Soup Co. telepén folyt le, négy “PROSPERITÁS.” Cleveland lakossága kevesebb egy milliónál. Ötven éve, hogy fenn áll a hivatalos alamizsna osztogatás. (Charity.) 1933-ban 220.000 név volt listájukon. 37.000 családot etettek s ruháztak és' tartottak lakásnak csúfolt odúkban, részben az utcán vagy félig az utcán. Ennek a nemes munkának ünneplésére jöttek össze a minap a prosperáló alamizsna osztogatok. S—n. heti harc után, amelyben körülbelül 7%-ék béremelést kaptak, eredetileg 15%-ot kértek. Itt már összetűzések is voltak és sztrájktörők ami több munkát adott a rendőrségnek, mint a hajógyárnál, itt a levesgyárban 2.400 volt a sztrájko- lók száma. Akik szinte ilyen újfajta szervezetbe tömörültek a Can- ners Industrial Union-ba J. Manning szocialista politikus vezetésével. És a munkaügyi minisztérium kiküldöttje P. H. Chappel segítségével intézték el úgy, hogy ha visszamentek dolgozni, akor szavazással döntenek melyik unionnak mennyi képviselete és szava legyen a vitás kérdések intézeseoen. Körülbelül 1.200—1.300 szavazat jutott a Canners Unionra és vagy 1.000—1.100 a Company Unionra. Ami a legfontosabb ebben a két említett sztrájkban az, hogy volt bátorságuk és kitartásuk a sztrájkkal helyzetükön javítani. És reméljük, hogy elfog érkezni az az idő is, amikor elszántságuk és kitartásukhoz, majd a helyes szervezeti formát, a One Big Uniont is meg fogják találni, amely nem csupán elszigetelten helyi küzdelmet és eredményt fog elérni, hanem az egész iparban, az egész államra kiterjedő egyetemes követelést támasztva, vagy ha kell a különböző iparokat is mozgósítja a győzelem kivívása és megtartása érdekében. Tud ősit ó. NEW YORK BRONX részében a G. R. U. Branch No. 4, 1739 Boston Rd. közel a 174-ik St.-hez minden szerdán este gyülésezik. Minden IWW tagot és azok barátait szívesen látnak. Camden, N. J. hírek
