Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-05-26 / 793. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1934 május 26. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................$2 10 One Year .......................$2.00 Félévre ........................... 1.*.0 Six Months .................. 1.00 Egyes szám ára ........... 5c Single Copy ................ 6c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders .............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S, Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS__________OF THE WORLD 132 dollár egy munkás megmentésére A fellendülés, amelytől azt várta különösen Roosevelt elnök és a kormánya, hogy a munkások nagymérvű nyomorán a munkaalkalmak megnyitásával enyhíteni fog, nem történt meg. Tagadhatatlan, hogy nem az elnökön múlott ez a kudarc, mert az ő hivatalnokai dolgoztak. Hónapokon keresztül gyártották a kereteket, amelyen az elgondolásuk szerint a milliós munkanélküliségnek csökkennie kell, ha teljesen nem is tudják azt megszüntetni. Az eredmény, amelyről most újabb számokban add kimutatást Washington, arról győzi meg a munkásságot, amit mi az akciók kezdetén megjósoltunk, hogy a gazda nélkül csinálják Washingtonban a tervezeteiket. A polgári világfelfogás alapján úgy szerkesztették meg a munkaprogramot, hogy ezt az országot a nép akarata, a nép óhaja irányítja és kormányozza. Az a kudarc, amely most egy újabb tervezet megteremtését kívánja kell, hogy felnyissa legalább negyvenöt millió munkás szemét annak a meglátására, hogy ennek a százharminc milliós országnak a helyzete, a népességének a jólakottsága vagy éhség elleni küzdelme attól a kevés számú embertől függ, akiket köznyelven Wall Streetnek neveznek, mert kezükben tartják, rendelkeznek mindazokkal a nyers anyag forrásokkal, mindazokkal a termelési eszközökkel, amelyek nélkül a százharminc millió lakosa ennek az országnak a lassú éhhalálnak van kitéve. A tőkés társadalmi rendszer, amelynek képviselője a Wall Street, nem termelt, ha a megfelelő profitot nem látja abból. És mert az összes Roosevelt kísérletekből ez hiányzik, zsebére tette a kezét a mi nélkül az újjáépítési akció teljes kudarccal végződött. Washington uj tervezete szerint 132 dollárt irányoz elő egy munkanélküli munkás részére egy esztendős létfentartására. Történik ez azután a megállapítás után, amikor az úgynevezett brain trust megállapítja, hogy az amerikai átlag munkás életstandardjának a fentartására évi 1.800—2.000 dollár jövedelem szükséges. E két tétel összehasonlítása után nem kell nagy jóslásokba bocsátkoznunk, hogy az a tízmillió munkanélküli, akiket az uj tervezet alapul vett, mint akikről a kormánynak kell gondoskodni, milyen vásárló erővel fognak abból rendelkezni, hogy a fogyasztással mozgásba tartsák a termelés kerekét. Mi nem teszünk kísérletet sem arra, hogy a kormányt győzzük meg az uj kísérlet kudarcáról, mert ott a cél a mai rendszernek a megmentése. De minden rendelkezésünkre álló eszközzel kívánjuk a munkások szemét felnyitni, hogy lássanak, az agyuk gondolkozását megindítani, hogy megértsék azt, hogy a baj, amely őket a termelésből kizárta, amely képtelenné teszi őket, hogy a napi szükségletekhez hozzá jussanak, semmi féle ilyen kísérletekkel nem orvosolhatók. A termelési rendszert kell megváltoztatni. Meg kell szüntetni azt a lehetőséget, hogy egyének, akár résztvesznek a tényleges termelésben, akár nemjárulnak ahoz hozzá, olyan jövedelmekkel rendelkezzenek, amelyek őket olyan haszonhoz jutattja, amiket egy emberöltőn át mindenben duslakodva sem képesek elfogyasztani. A rendszernek ilyen megváltoztatása egyedül a munkásosztály érdeke. És ez csak a munkások müve lehet olyan szervezettséggel, amilyenre az IWW hívja fel a dolgozókat. Az IWW arra tanítja a munkásokat, hogy akár gépesített a termelés, akár kézi szerszámokkal történik az, a munkásoknak csak annyit szabad dolgozni, hogy mindenki munkához jusson. Ezért a munkáért olyan jövedelemben kell a munkást részesíteni, hogy önmagát, családját elláthassa a szükségletekkel. Ezért vívja harcát a munkásosztály már ebben a társadalmi rendszerben is, kiépíti Egy Nagy Szervezetét valamennyi munkás ideso- rozásával, hogy megszerezze azt az erőt, amellyel a bérrendszert törölhetjük el. A bérrendszer megszüntetésével megszűnik a kapitalista rendszer is, amelynek roncsain felépül az ipari demokráciával telitett munka társadalma. Program a halaknak Kf nem hallotta már politikus barátainktól, azt a megjegyzést a velük való beszéd közt, hát hiszen az IWW jó volna, de hát a tömeg nem érti, nem kell neki, nem pártolja. És én mikor kérdeztem a body- tól, hát ha ön jónak látja miért nem segíti építeni, azt mondja a body ő már csak oda megy ahol többen vannak, nagyobb zajt csinálnak, a kommunistákhoz. Milyen sok szép programjaik vannak, ő náluk mindig uj van. De az IWW-nak nincs programja. Kérdezem a bodytól, ismeri az Elvinyilatkozatot, azt mondja mit ér ha nem érti meg a tömeg, holott ő sem érti, soha nem is próbálta megérteni. Éppen úgy, minthogy a kommunistákét nem érti, de hát ez nem is fontos náluk, hogy a body megértse, fontos jó fizető alany legyen és elég ha rajong az eszméért. A többit a vezérkar elintézi. Ezen vezérkar hasonló ahoz a halászhoz ki horoggal halászik, ha egyik csalétket nem kapja be a hal, melyet a horogra tesz, próbál másikat, és ha megakad hát csak a halász étvágyát fokozza. Tehát érthető mirevaló a sok szép program, ha egyiket nem szereti a hal, próbálunk másikat, majd csak horogra jön az áldozat. Csakhogy a fejlődést még sem lehet megállítani, mert azok, akik a horgot nem nyelik le, igen elrontják a zavarosban halászók étvágyát. Nem messze az idő, ő velük nyeletik le a horgot zsinorostól. Jubilál a Pittsburgh! Összhang Dal Kör A North Side pittspurghi “összhang” munkás dalkör május 30-án, ünnepli fennállásának huszadik esztendejét. Már maga az a tény, hogy egy testület, amelynek tagjai kérges tenyerű munkásokból áll húsz esztendő óta fenn áll, olyan rendszerben, amikor a a munkásokat a megélhetés városról,-városra, országból-or- szágba űzi, nem minden napi esemény. Az “összhang” dal kör ünnepét ennél is jogosultabbá teszi az a tiszteletre méltó körülmény, hogy minden időben nemcsak nevében de szelemében is munkás daltestület volt. Nem volt az elmúlt húsz esztendőben Pittsburghnak munkás megmozdulása, ahol ez a Daltestület meg nem jelent volna, hogy a dal lelkesítő hatásával egy fonállal szorosabbra kösse a munkások harcát a kapitalista rendszer ellen. Különösen nekünk magyar munkásoknak számos aücal- munk volt ezt a lelkes dalos gárdát ilyen alkalmakkor hallanunk és ezért szivünk egész melegével osztozunk huszesz- tendős jubileumok alkalmával a forradalmilag gondolkodó és cselekvő dalos munkástársainkkal. Hisszük, hogy a Bérmunkás minden pittsburghi olvasója, valamint a közel vidékiek egy- től-egyig ott lesznek május 30- án, hogy a további összetartásra buzdítsák a dalosokat. A jubileumi koncertra külön vonat viszi a clevelandi Általános Munkás Dal Kör közel kétszáz tagját valamint az ak- roni Magyar Ház Dalárda tagjait. Bumsideon, 111. minden hó első és harmadik csütörtökön osztály gyűlés. Minden második és negyedik csütörtökön előadás. Gyűléseinket este 8 órai kezdettel tartjuk 9328 Cottage Crove Ave. Kérjük Chicago South Side, West Pulman és Harvey munkástársainkat, hogy látogassák ezen összejöveteleket. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató oszály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földei, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani an a tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorou állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépitet szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót rjuk a zászlónkra: “Le bérrendszerrel!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipád szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
