Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-05-12 / 791. szám
1934 május 12. BÉRMUNKÁS 3 oldal HÉTRŐL-HÉTRE | ÍRJA: V. J. j Kerületi értekezletet tartanak az IWW Cleveland és környéke csoportjai május 27-én, vasárnap délelőtti kezdettel a Bérmunkás irodájában, 8622 Buckeye Rd. Cleveland, Ohio. Felszólítjuk Buffalo, N. Y., Toledo, O. Detroit, Mich., Akron, O., csoportokat, rokonszervezeteket és a környék Bérmunkás lapkezelőit és Bérmunkás olvasóit hogy jelenjenek meg ezen az értekezleten. A Kerületi értekezletre ez évben sokkal fontosabb feladat vár mint az előző években, igy fontos, hogy minden város képviselve legyen. Sztrájkolnak az ércbányászok Arkansas állam kormányzója úgy látszik jó kertsztény ember, mert elrendelte, hogy az állami földeken ezután ne a rabok, hanem lovak húzzák a gyapotot ültető és kapáló gépeket. Eddig ugyanis hat erős börtönlakó húzta egész nap az ültető és kapáló gépeket. És ez a huszadik században történt, Amerikában, a világ leggazdagabb és iparilag legfejlettebb országában. Nearin, demokrata képviselő tiltakozik az ellen, hogy több Zeppelint építsenek, mert úgy mond ebből csak a Mellon és Goodyear Companyknak van hasznuk. Úgy látzsik a képviselő ur nincs érdekelve a két fenti társaságnál. De hadihajók építésére ő is segített megszavazni a százmilliókat. Úgy az egyik mint a másik, tömeggyilkolásra készült, ennek dacára a hadihajók építése ellen még sem tiltakozott. Jó volna megkérdezni tőle, hogy hány hajógyári részvénnyel rendelkezik. Nem régen öntötték formába a világ legnagyobb telescopjá- nak üveglencséjét, melynek súlya húsz tonna. Tiz hónapig fokozatosan lehűtik és három évig csiszolják. Ha készen lesz, úgy egy billió fényőv távolságra lehet vele ellátni. Vagyis olyan távolságra, a hová a fénynek egy billió évig tart eljutni. A fény pedig 305.000 kilométer gyossasággal halad másodpercenkint. Reméljük, hogy ezzel a modern műszerrel megtalálják a csillagvizsgálók, a papok által mindig emlegetett és ígért menyországot is. Hogyha még ennek a telescop- nak a látó távolságán is túl van, akkor komolyan hozzá kell fognunk a föld menyországgá való átalakításához. A paraziták részére már most is az, a tulvilági paradicsomot ígérő papok sem panaszkodhatnak, csak nekünk munkásoknak siralomvölgy és pokol az életünk. Az Egyesült Álamokban megakarják adóztatni az eddig adómentes állami kötvényeket. A nagybankárok és tőkések tulajdonában mintegy $40.000.000.000 értékű állami kötvény van. Ezt a horibilis nagy összeget az iparokban robotoló munkásoktól rabolták el és fektették azt be adómentes állami kötvényekbe. Ezen paraziták részére nincs depresszió, mert ők pontosan megkapják a kamatot rablott pénzük után. Az ördögűző Bili Sundaynak méltó ellenfele akadt Wilbur Glen Voliva személyében, aki a Zioni vallásszekta feje. A csalhatatlan prédikátornak biztos tudomása van róla, hogy az ördög hatalmába akarja keríteni a földet legkésőbb szeptember hóban. A szent férfi tehát ellentámadásba ment az ördög ellen és az első ilyen csata Chicagóban lesz, ahol 63 tagú zenekarral BIRMINGHAM, ALA. — Közel 2.000 érc bányász hagyta abba a munkát május 4-én, e kerületben rövidebb munkaidő, magasabb munkabér és a szervezet elismerése a követelések három legfontosabb pontja. Az érc bányászat teljesen szünetel a sztrájk következtében. A sztrájk által érintett vállalatok a Tennesse Coal, Iron and Railroad Co. mely a United State Steel Corporation kötelékébe tartozik. A Woodward Iron Co., a Republic Steel és Sloss-Sheffield Steel and Iron Co. A jelenlegi bérek szégyenletesen alacsonyak és a legszü- kösebb megélhetés fedezésére sem elegendő. A sztrájk által érintett vállalatok mindenike általánosan ismeretes a munkás nyúzó hajlamáról és elszánt harcra van kilátás a vidéken. A bérekre vonatkozó követelés négy dollár hatvan cent 7 órai munkáért az eddig 2.40 helyett, fog megjelenni az ördög elleni harc megkezdésére. A harcot meg is lehet tekinteni tisztességes belépti dij ellenében. melyet 8 órai munkáért kaptak a bányászok. A követelés tehát majdnem száz százalékos emelést jelenti a béreknek. |ANTAL JÁNOS| Szűkszavú távirat hozta a Bérmunkás lapbizottságának tudomására, hogy Antal János munkástárs New Yorkban önkezével váltotta meg magát a géprendszer okozta hosszabb munkanélküliségétől. Bár anyagi gondok nem űzték, de a kalapácshoz szokott mülakatos, kinek disz munkái több munkás otthon nagybecsű dísztárgya, elunta a tétlenséget és előrehaladott korával már nem számíthatott az iparba való visszatérésre. Az IWW magyar tagjai körében jól ismert munkástárs halába nagy részvétet keltett és new yorki munkástársaink a maguk halottjának tekintik Antal munkástársat és méltó- lag búcsúznak el tőle elhamvasztása előtt. henés vágya, lábai meginogtak, nem tudott mozdulni. Nem volt hova. A tetves műhely? Nem. Az utca? Elhagyatott. Hideg. Nem. “Mit vár?” “Nem tudom.” Hangja elcsuklott. Némán állt. A komiszsághoz szokott rendőr nézi, nézi. Hisz olyan fiatal. Pelyhező sápadt arculattal. Még nem is lehetett ideje bűnözni. Valami megpen- dült a rendőrben. Talán egy egy emberfiát látott benne. “Dűljön le az asztalra, maradjon reggelig.” Végig nyújtózik az asztalon s a nappali szolgálatra érkező, sürgölődő, egymással beszélgető rendőrök zajára ébredt föl. Zavartan, szégyenkezve tá- pászkodik. Egyik is, másik is kérdezi. Szagatottan, zavartan válaszol. Kávét adnak neki. Bevezetik a kapitányhoz. Itt ismételten előadja panaszát. Hallja, amint az egyik i rendőr tamáskodva megjegyzést tesz “úgy beszél mint egy szocialista.” A másik megértőén inti le. Végül egy rendőrt adnak mellé. Mennek az ipartestület elnökéhez, onnan a mesterhez. De mert a törvény két heti felmondást ir elő, a mester törvényadta jogaira hivatkozva, megtagadja a munkakönyv kiadását. Eredmény nélkül követi János a rendőrt vissza a laktanyára, hol rendőrtársai össze adnak elegendőt a szülei házához való útiköltségre. Otthon. I “Megjöttél fiam.” A kis fehérre meszelt hegyoldali házikó tornácáról öröm és bánatból ömlő szavak zúdultak feléje jó anyja ajkáról. “Eredj a sütőszinhez, vesd le minden ruhádat. Már ott vár a tiszta.” “Hogy az isten büntesse meg a pogányáit.” János nem vesztegetve sok időt, lehányta magáról bestiákkal teli ruháit. Be a kemencébe. Tiszta ruhát vett magára s megölelte a küszöbön váró gondterhes arcú mamáját. “Fiam.” “Anyám.” Zaklatottan ziháló keblére borult. Ott lett volna neki a helye a 1 szülői háznál, ahol szerették. Inaskori hánykódásai után megpihenni. De nem. Otthon mindenki dolgozott. Kapálták a szőlőt. Metszették. Kötözgették, sarjut vágtak. Szárították. Gyűjtötték. Vasárnap reggel templomba mentek. Zsoltárokat énekeltek. Miatyánkot, hiszekegyet imádkoztak. A szőlő és réti munka nem volt Jánoshoz illő, hisz ő már kamáslit viselt. Hát miért is inaskodott majdnem négy évig. Na meg a templom. Valamikor a zsoltárok szövegét diktálva a templomba járóknak, áhítattal bámulta a fekete palástu papot, amint erkölcsről, mennyei boldogságról prédikálva korholta a híveket, az egymásra kacsintgató legényeket és lányokat. Valamikor szentnek hitte ezt a helyet s ma,' az átélt néhány év szenvedései, szocialisták tüzes beszédei után hidegen, kétellyel viaskodva a karzaton levő orgona mellé húzódva nézte, figyelte a vallásos ceremóniát. Csak úgy zümmögve próbálta követni az énekszámok egyes akkordjait. Az öreg pap korholó szavai sértették. “Mi jogon kontárkodik bele ennek a nehezen dolgozó kapás embereknek magánéletébe ? És éppen ő, kit negyven éven át a parókián tartva megkíméltek a kenyérkeresés testet lelket ölő gyehennájától. Ki kisasszonyokat, urfiakat nevelt, mig eltartói, ez a jólelkü kálvinista népség ma is olyan földhöz ragadt szegény, mint apáik és anyáik voltak negyven év előtt.” Jánosnak lázadt a vére. Le- hangoltan apja anyja és testvéreihez csatlakozott a templomból hazamenet. Nem szólt a bensőjében dúló viharokról, öreg születf iránt érzett nagy szeretete, a kétely ólomsulyával terhelt megismerése nem engedte, nem is talált volna rá szavakat, hogy kellő formában, meggyőzően megvilágítsa a helyzet ferde- ségét. Másnap reggel ismét összeszedte bogaraktól megtisztult ruháit s neki vágott a világnak. Máramarossziget felé. Ott egy Svájcból, meg egy Párisból vissza jött segéddel találkozott. Először csak bámulta, majd kérdezte őket. Az egyik a helvét világ, a másik a francia világ zajló éléseiről mondott fantasztikusan hangzó meséket. Egy kis sötét, dohos műhelyben gürcölt velük néhány hétig. Már ezek sem jártak templomba. Még eredeti vallásukat sem tudták volna megnevezni Annál többet tudtak sztrájkokról, nyolc órai munkaidőről, megleckéztette mesterekről. De mert csak néhányan voltak az ilyen modernek, János itt sem tudott maradni. Debrecen felé vette útját. Itt egy magyar csizmás, dolmányos mesternél kapott munkát. Csak két napig bírta. Nagyon konzervatívnak látszott a helyzet. (Folytatjuk.)
