Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-05-12 / 791. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1934 május 12. BÉRMUNKÁS Ä (WAGE WORKER) I#JGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Egy évre ......................$2 SO Félévre ........................... l.iO Egyes szám ára ........... 5c Csomagos rendelésnél 3c Subscription Rates: One Year ..................... $2.00 Six Months 1.00 Single Copy 5c Bundle Orders ......... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Nem állunk meg a fél utón Csont fagyasztó hidegben, vakító hófúvások söpörték Cleveland utcáit. Megelégedettek voltak azok, akik fedett helyiségekből nézhették ezt az emberemlékezet óta szokatlan hosszú és erős téli időjárást. Ebben az időben fogott a Metal and Machinery Workers Industrial Union No. 440 clevelandi szervező-bizottsága a különböző gyárak munkásainak a szervezéséhez. Reggel készültek az előtte való nap szerzett gyári viszonyok ismertetésével és azok megjavításának a lehetőségével foglalkozó mimeograf körlapok, hogy mire a munkások elhagyják a gyárakat, azok kioszthatók legyenek. Az esti órákban a megszerzett címeket kereste fel a bizottság és élőszóval bővitette ki azt, amit a nyomtatott körlap nem tartalmazhatott és adott feleletet a sok-sok kérdésre a szervezetet illetőleg. Ezt az apostoli munkát hónapokig végezték az IWW clevelandi tagjai, mert tanulmányozták, mert megismerték a szervezetet, amely az egyedüli alkalmas eszköz arra, hogy a jelen rendszerben jobb munkafeltételeket biztosítson a dolgozóknak, ugyan akkor az iparilag megszervezett munkások Egy Nagy Szervezete képviselheti csak azt az erőt, amely a bérrendszer eltörlését eredményezheti. Csak a szervezetet ismerő és megértő munkások végezhetik ezt a fáradtságot nem ismerő munkát és elsősorban ezeknek az önkéntes szervezőknek — amilyenekből az IWW mindenütt rendelkezik — dagad a mellük az örömtől, elfelejtik az átélt kellemetlen időjárást, amikor látják, hogy az elvetett mag az első napsugárra, az első együttes megmozdulásra nemcsak virágokat, de gyümölcsöt is hoz. A tél folyamán az IWW eszmélyének, az ipari szervezetnek megnyert munkások élő sejtjei lettek a gyáraknak és rövid hetek alatt csak azt tudták, hogy az ipari szervezet eszmélye bent van és győzedelmeskedik úgy a kompánia uniók meghonosítása:, mint a “világ legerősebb szervezete az AFofL” felett. Közel négyszáz munkás vett részt az eddig megvívott IWW sztrájkokban, amelyekből a leghosszabb harc tizenegy napig tartott csak azért, mert a gyár egyik departmentjében már benn volt az AFofL, amelynek sztárjktörő vezetősége tett ígéretet a gyárosnak a sztrájkoló munkások visszakozására. Tizenegy nap kellett, hogy a munkaadók meglássák, hogy az IWW harca kü- lömb az eddig látott munkás megmozdulásoknál. A munkások szolidaritása győzött. Ez vitte győzelemre a másik két munkás megmozdulást is. Ezekkel a harcokkal kapcsolatosan az elmúlt hat hét alatt 500 uj taggal szaporodott a Metal and Machinery Workers Industrial Union No. 440 tagsága Clevelandon. Ezeket a munkásokat nem volt elég a szolidaritásban rejlő hatalmas erő a szervezkedés szküségessége felől meggyőzni, elengedhetetlen kötelességünkké válik, hogy az IWW megismerését illetőleg olyan felszerelést nyerjenek, amilyenekkel azok rendelkeznek, akik a tél folyamán ennek a szervezési munkának a kezdő lépéseit végezték. Az ipari szervezet terjeszkedésével szüksége van az IWW- nak erre az ötszáz uj tagra, nemcsak mint tagsági járulékot fizetőkre, de mint meggyőződött ipari forradalmárokra, akik vál- vetve a többi harcosokkal segítenek az eszmét bevinni a más gyárak, a többi munkahelyeken kizsákmányolt munkások tízezrei közzé. Hogy az IWW taktikáját gyakorlatilag helyesen és teljesen kitudjuk használni, szükséges, hogy azt elméletileg lapjainkból, nagyszámú irodalmunkból megismerjük. Egy órára sem szabad a clevelandi szervező-bizottságnak figyelmen kívül hagyni ezeket. Az Industrial Workert, vagy akik idegen nyelvű lapjainkat jobban megértik azokat, de oda kell hatni, hogy elsősorban az IWW lapjai ott legyenek ezeknél a munkásoknál. Olvasókká kell őket tenni. A gyűlésekről nem szabad hogy hiányozzék ez az intézkedés. 5—10 centes füzeteink, amelyek mindegyike egy- egy történelme a szervezetnek, kell, hogy birtokába legyen ezeknek az uj tagoknak, hogy a munkaidőben nyert szabadóráikban azokat tanulmányozzák. A gyűlések előadói hivatkozzanak e füzetek eseményeire, hogy ezzel is felkeltsék az olvasás vágyát. Csak igy leszünk képesek lábunkat az iparokban nemcsak megvetni, de tovább haladni. Csak igy szolgáljuk igazán az IWW felismerését és törekvését, hogy a szervezet minden egyes tagja a mozgalom további építője lesz. A szervezés munkája, amely most Clevelandon sikereket mutat fel csak úgy lesz tartós, ha azzal lépést tart az uj tagok nevelése. A tisztességes haszon csinálása A ami rendszert védő prostituáltak, vagy öntudatlan tömeg előtt nagyon tisztesé- gesnek látott profit rendszert egy detroiti vizsgálat alapján levetkőztetjük. Az olvasó, még egyszer nézze át a számokat és akkor megfogja látni, mennyire tiszte- séges és törvényes utón csináltak milliókat a mi minta haza- fiaink, üzleti genioszok. 1925-ben a Detroit Trust Co.- nak a birtokában volt egy darab földterület, a West Jeffer son déli oldalán a Detroit folyo mentén, ezen évben a Trust Co. által, a részvényesekhez tett jelentés alapján, mely hogy a Bank vagyonát mentül nagyobbá tegye, felül volt becsülve, azonban fogadjuk el, hogy ez a terület megérte a bank által megállapított 1.200.000 dollárt. De ha ezt a területeit ház helyekké szabdalják, akkor is csak, 200.000 dollárt kaptak volna be, ha a házhelyek da rabját 4 ezer dollárét adják. Persze a bank ezt nem is akarta, de a lángeszű vezetőség, egy más néven de ugyan azon bankot kezelő egyénei: ellenőrzése alatt, egy nagy “Railway and Harbor Termi nalt” tervezett és épitettm akart, persze miért áldoztál: volna a Bank, vagy a saját pénzükből, ezen építkezésre amikor a következő képen nem csak, hogy felépítették mások kai az egész dolgot, de 3 millió dollár tiszta hasznot csináltak, a mellett, hogy önön magúknál: éveken keresztül több mint egy félmillió dollárt utaltak ki egy pár év alatt fizetések formájában. A dolog egészen egyszerű, mind azok, akik elhiszik, hogy mindenkinek egyforma lehető sége van követhetik ezt a pénz csinálási formát. A fenti darab területet mely a saját becslésük szerint, 1.200.000 dollárt ért, 1926-ban, ennek az uj társaságnak el lett adva, helyesebben mondva átírva, 3.552.000 dollár értékben, ezen 2.352.000 dollárt csináltak. Fölépítettek egy nagy raktárt, mely a sok graftelés és magas állású tisztviselők magas számú fizetések hozzáadásával belekerült 3.699.000 dollárba, de ők mindjárt felbecsülték 4.630.000 dollárra ezen is csekély egy millió dollárt csináltak, mivel kibocsájtottak 8.160.000 dollárig First Morgageot, melyet eladtak azon hiszékeny buta népeknek, akik azt hiszik, hogy nekik is van alkalmuk meggazdagodni. Persze azok, akik elnökei és tanácsadói címen nehéz tízezreseket szedtek föl fizetés képen a saját részükre nem tartottak meg ezen értékes bon- dokból, morgageokból semmit, és a Railway and Harbor Terminal még 1928-ban miután az összes részvényeket, bondokat eladták csődbe jutott. Amig öt ember 4 millió dolláron osztozkodott, addig sok ezer munkás és kisüzletember keservesen megtakarított, megspórolt pénze után sirdogál. Tehát tisztességes haszon volt egy pár év alatt 4 milliót kizsarolni a néptől, melyet mostan is csak nagynehezen engedtek nyilvánosságra. Mivel olyan sok kis halat nyeltek el ezek a nagy üzlet emberek, (cápák) hogy nem bírták hamarosan megemészteni, igy most azok kapálódznak, törvé- nyeskednek, hogy a veszett fejszének nyelét megmentsék. Ezek azok a tiszteséges üzlet emeberek, akik lángeszük után nagy hasznot, nagy vagyont szereznek és akiket a hülyék védenek az uj rendszer érdekében harcoló munkásokkal szemben. Vi. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják. akikből a munkáltató oszály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások < gyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorou állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépitet szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le bérrendszerrel I” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.