Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-05-12 / 791. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1934 május 12. SZILÁNKOK SZTRÁJKOK Cleveland városában a napi társalgás, beszéd tárgya. Hogyne, az autók hajtóerejét szolgáló anyag kezelői sztrájkba mentek. Tudnivaló, hogy az olajmágnások annyira monopolizálták szerte az országban az olajforrásokat, finomítást és a közönséghez juttatását, hogy független vállalatról egyáltalán szó sem lehet. A direkt és indirekt alkalmazottak épp ezen kifejlődött monopólium miatt a kizsákmányoltság legmesz- szebb menő fokát érte el. A Standard Oil érdekeltségeknek számtalan alkalmazottja dolgozik 10 doháért két napot egy héten. A többiek hasonló arányban. A “független” kis ember, ki a hasától megvonva össze spórolt néhány dollárjával felállít egy “stationt,” 14—16 órát ül, várja az üzletet és — éhezik. Megneszelve az elégedetlenséget, jön az AFofL a fékerek bandájával átveszi vezetésüket. Nap-nap után provokálnak, inzultálnak, rángatják a szegény páriát ide-oda, robbantanak, lőnek, ütnek, aztán jön a mumus, a kormány embere, meg az AFofL fiók atyaistene rendet csinál, mikor a füst és por eltisztul, a pária ismét igában van, kisül, hogy a nagy harciasság három főembere szisztématikusan az olaj vállalatok által pénzelve intézte és irányította az egész megmozdulást. Az IWW kis kaliberű, de tanító hatásában megmérhetetlen fontosságú két győzelmes sztrájkja rikítóan áll ezzel szemben. A munkások harca kimondottan munkásvezetéssel. ITT EGY MÁSIK. A politikus kommunista nem győzve várni a választási kampányt, csak úgy szórakozásból élére áll a Chase Brass néhány száz elégedetlenjeinek. Hetekig huzakodnak, ígérnek, készülnek. Beszélnek Stalinról, szo- vietről, nagy világraszóló forradalomról s a spontán kitörés elgennyesedik, a lelkesedés elalszik, a lázadók lesütött szemmel, kiábrándulva csalódottan mennek vissza az igát huzni. Az előbbinél züllött gun- men-ek, az utóbbinál agyalá- gyult politikusok végzik a lényegében azonos munkát: a munkásébredés gátlását. S A TÖBBIEK. A polgári lapokban egész sorozatát találjuk az utóbbi néhány hét sztrájkjainak. Ezek közt szerényen, csupán néhány sorban találjuk az IWW által levezetett két sztrájkot. Kénytelen-kelletlen oda szúrták. E két sztrájk résztvevői követelésük teljesítésével felemelt fővel mentek vissza, mig a többi AFofL és kommunisták által vezetettek a győzelemnek még látszatát sem vagy alig érték el. Még egy néhány ilyen IWW mérkőzés és az IWW Cleveland és környéke munkásaink hangos útmutatójává válik. A NYELVI CSOPORTOK. S—y mtárs szeret polémikus tárggyal foglalkozni. A múltkor a “fogalmak tisztulásával” most a nyelvi propagandával. Az előbbihez kevés hozzászólásom lehet. Célját elérte: tollat nyomott néhány mtárs kezébe. Ez magában véve üdvös. Szükség van munkás tolforgatókra. Bármiről, bármilyen formában vetik papírra, munkásgondolkodások napvilágra törései azok, melyek a tespedésben levők megmozdulását siettetik. És persze, hogy a nyelvi csoport szócsövén keresztül. Csak úgy lehet igazi, közvetlen, ha írója az általa ismert nyelven a hozzá hasonlókhoz szól. Mig magyarul beszélő embercsoportok tarkítják Amerika elnyomot- tainak sorsát, irodalmunk, lapunk szükségszerű.. Ezek elismerésének dacára jó lesz ha az S—y mtárs és valamennyiünk által létkérdésünk alapja által felismert angol nyelvű mozgalomnak alávetettjei, kiegészítő részeinek épitjüá nyelvi csoportjaink, lapunk, irodalmunkat. Ezen megjegyzésem nem akar válasz lenni S—y-nak. Ez inkább a saját csoportomban észlelt féltékenységi baktatás kárhoztatása. Nyelvi propagandánk az IWW úttörő munkája s mint ilyen, ha a finnek, szlovákok, angolok vagy bármilyen nyelvűek mozognak, legmesszebbmenő támogatásunk is csak annyi, amennyit mint ipari unionisták habozás nélküli kötelességünk adni. Mert az ők megmozdulásuk egyengeti az utat saját nyelvi mozgalmunk további fejlődésére. KALÓZOK, CSALÓK. “Akarja-e saját és családja jövőjét biztosítani? A válasz mindenki részéről csak az lehet, hogy igen. Magyar munkások és munkásnők! Most a kongresszus előtt van egy törvényjavaslat, melynek a neve “Munkanélküli és társadalmi biztosítás.” Ha ez a javaslat el lesz fogadva, akkor minden munkanélküli polgár vagy nem, 10 dollárt heti készpénzt és minden családtag után 3 dollárt fog kapni. Ez csak úgy válik törvénnyé ha a munkások a háta mögé állnak.” Ez a felhívás a kisháztulajdonosok mögé bujt s az azokat fejő magyar kommunistáké. Ennél szemérmetlenebb, gyalázatosabban elképzelni alig lehetne elképzelni a felébredésre megért és készülő szenvedő proletárt. Ham Fish azt mondja, Moszkvából pénzelik őket. Erős a gyanúnk, hogy fizető gazdájuk á megcsökönyödött amerikai pénzemberek, kik a nyerserőt a szuronyokban, a butítást pedig agyalágyult kommunista s más álprófétákban szegezik elenünk. No de sebaj, mint az angol mondja “every dog has its day.” S—n. Szervező útra megy Wiener munkástárs A lapbizottság és a kerületi értekezletek óhajának tesz eleget Wiener Andor mtárs azzal, hogy Chicagótól Bridgeportig egy szervezői utat teszen, hogy az IWW eszmélyét az egy nagy szervezet szükségességét a magyar munkások ezrei előtt szóval is ismertesse. Wiener mtárs gyűlései lesznek: Május 19-én, Cleveland E. S. a Fábián Hallban, 8637 Buckeye Rd. Május 20-án, Akron, O. Május 21-én, Cleveland W. S. a Conccrd Hallban, 4153 Lorain Ave. Május 22-én, Buffalo, N. Y. Bérmunkás Otthon, Austin és Dearborn sarkán. Május 23-án, New York, 200 E. 85 St. Május 24-én, Bridgeport, Conn. Május 25-én, Passaic, N. J. Május 26-án, Trenton, N. J. Május 27-én, Philadelphia, Pa. Május 29, junius 2-ig, Pittsburgh és környéke. Junius 3—4—5 Cleveland. Junius 6 Toledo, O. Junius 7—8 Detroit, Mich. Junius 9 So. Bend, Ind. Göröngyös utakon Irta: SEBESTYÉN PÁL. (Folytatás.) Janiból János lesz. Jani barátunk ezzel Jánossá lett avatva. A város műhelyei pedig csukva előtte és többi társai előtt. Nagyon érdekes lenne, ha másik két társának későbbi tevékenységéről tudnánk számot adni azonban a fergeteg, mely idestova hányta őket, három külömböző irányban, három külömböző szituációban nyelte el őket. Évek után, mikor János hazatért Pestről látogatóba, találkozott Kállayval, ki ugyanakkor ért oda vissza, miután az osztrák-magyar tengerészettel bejárta a föld négy sarkát. Mondanunk sem kell, tiz évi vándorlás, hányódás, vetődés, az Amerikát járt János és az Ázsiát, Afrikát, Ausztráliát és Európa minden országát bejárt Kállay az élmények halmazáról referálhatna itt. De mert ez az elbeszélés Friskó Jani és Jánosnak lett szánva, igy meg kell elégednünk Kállay barátunk jellemzéséül azzal, hogy a haditengerészetnél töltött négy év és tiz hónapjának első felében a vasraverés, sötét zárkában tartás volt napirenden, mert a vasszigor elleni lázadás, nyugtalan vérének szabad mozgását követelő lüktetése a katonai élet durva, állatias reguláival hozta ellentétbe. Máskülönben erőslelkü, meg- edzett fizikumú, harcos proletár jellemét a vas és acél sem tudta megtörni. Hogy mit hozott rá a világháború őrültsége, melybe mint tartalékos később be lett vonva, keresztül élte-e, vagy a cápák martaléka lett valamelyik elsülyesztett hadihajóval, senki sem tudja megmondani. Bizonyos, hogy ifj uságának tüze, megértése soha, semilyen adott helyzetben nem hagyta cserben. Egész embernek indult, az volt minden tetteiben. Visszatérve Janihoz, kiről az illem szabályaihoz híven, mint felszabadított inasról, illetve segédről, tehát mint Jánosról beszélünk, kövessük a városból kizárt műhelyekből első állomására, Beregszászba. Túlzsúfolt lakás. Alig múlt tizennyolc éves. Szülőhelye a szőlőhegy, hol nem volt ipar, nem adhatott neki alkalmazást. A város ahol Inaskodott, mint veszedelmes agitátornak, időelőtti felszabadítását kieszközölve, minden műhelyt becsukott előtte, útját tehát a nagyvilágnak vette. így került Beregszászba, hol egy a fiatalság tudatlanságából eredő férfibajoktól megtépázott, fiatalon hervadó volt inastársa segítette első munkájához egy kocamesterhez mint bentkosztos segéd. Munkaidő: hat és fél nap hetenkint; látómtól vakulásig. Munka neme: közönséges durva bútor és épület munka, kezdetleges szerszámokkal, mely bikaerejü igyekezetei követelt. Koszt: a mesterasszony szeszélye és lapos pénztárcája nyújtotta lőre, paszuly, puliszka határozatlan időközökben. Lakása: munkahelye. Egy zsákból összetákolt gya- luforgáccsal megtömött, gya- lupad tetejére biggyesztett stró- zsák, szóval inaskori fekvőhelyének megfelelően annyi kü- lömbséggel, hogy itt a bolhák és tetvek szabadon garázdálkodtak. Azt a kis vért, melyet a lőre, paszuly, puliszka adott, meg kellett osztani; vagyis a napi izzasztó munka után maradt vért a bolhák és tetvek igyekeztek megszerezni. Rövid két heti ilynemű nya- vajkodás után János belátta, ha épp bőrrel akar menekülni, tennie kell valamit. Kérte fizetését, munkakönyvét. “No azt nem” mondja a mester “két heti felmondás.” János irtózott a lefekvééstől, azok a kis bestiák munkától összetört, álomra szenderült mozdulatlan testét valósággal ostrom alá veszik. Még ébren csak hadján, az ide-oda kapkodó kéz elriasztja őket étvágy- teljes dézsmálásuktól. Kiment tehát az utcára. Ődöngött erre-arra. Gyerekes szemekkel nézte az utca éjjeli virágait, a lumpolókat, a büszkén csillogó csillagokat, mig útja önkéntelenül a rendőrlaktanya elé vitte. • Bekopogott. “Tessék” után benyitott. A priccsen álmosan nyújtózkodó rendőrnek előadta ifjú életének bajait. A rendőr türelmetlenül mordul rá “ezzel menjen az ipartestülethez.” “De kérem, fáradt és álmos vagyok. ’ “Itt nincs szálloda s még ha volna is, igy tetvesen. —” János állt mozdulatlanul, végigfutott agyán, a szivén a pi-
