Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-05-05 / 790. szám
1934 május 5. BÉRMUNKÁS 5 oldal Az Utolsó Évszázad Ipari Forradalma Irta: J. A. McDONALD. — Ford. J. ROZSÁNY. (Befejező közlemény.) Mindjárt az első alkalommal géppel fej t tej et itatnak velünk, géppel forralva, géppel üvegezve, géppel szállítva és géppel készített tűzhelyen ismételten felmelegitve, melyben gép által feldolgozott tüzelő anyag pattog. Öntudatunk legelső ébredésével kezdjük megkülömböz- tetni, hogy ebben a világban mi az én és mi nem az. Az utóbbit a gép dominálja és ellenőrzi, amig az a gép ami az én — ami pedig az átöröklés és körülmények eredménye — csak egy kis részecskéje lesz a gép által uralt körülményeknek. Néhány évvel később áthaladunk a fejlődés minden frázisán és elérkezünk ahoz a ponthoz, ahol minden másként van, ahol megváltozott körülmények fogadnak, a gép termelés átformált társadalmába. Iskolába járunk, amit szintén gép segélyével építettek, ahol tovább nevelnek és magunkba szívjuk a gép által uralt civilizáció ismereteit és, ilyen előkészültséggel a polgárai leszünk a gépuralta társadalomnak. Amidőn aztán belépünk az iparba mint munkások, a gazdasági körülmények, amelyek azelőtt öntudatlanul uraltak bennünket a múltban, egyszeriben tudatos közvetítő szerepet tölt be minden tevékenységünkben. Gondolatainkat gép irányítja. Élő gépünk, a hús és vérből való energia, a vas és acélból való gép eszköze lesz. Lépténkét is a fáradhatatlan termelési eszköz szabja meg. Teljes életünk a gép ellenőrzése alatt folyik, mintha csak a gép préselte volna magát az életet. Gondolatainknak alapja a gyakorlat és ez a gyakorlat a gép gyakorlata. Munkán kívül is összes szabad időnket gép- szerüen üzzük. Ételeinket gép dolgozza fel. Ami kevés időt magunkénak vallunk, még az sem tulajdonunk. Géppel készült óra ver fel álmunkból és a gyár időjelző kürtje figyelmeztet a gép uralmára. Az ember teljes kora, a gép kora, a gép által uralva direkt vagy indirekt. Midőn megbetegszünk, gép segélyével épitett kórházba szállítanak. Szivünk verését és lélegzésünket is géppel figyelik. Vérnyomásunkat géppel mérik. Csontvázunkról géppel készítenek képet. Géppel készített orvosságot etetnek velünk. Aztán ha felgyógyultunk ismét vissza kerülünk a géphez, amit igazi értelemben soha el nem hagytunk. Még halálunk után is a gép uralja hamvainkat. Géppel készült koporsóba tesznek és géppel szállítanak a temetőbe. Vagy a hamvasztóból kikerülve, hamvainkat visszaadják a természetnek, amit géppel készült eszköz a földdel kever össze. Vagy sirhalmunk felett géppel készült díszítés ékeskedik. A körülmények olyan fontos szerepet töltenek be gondolataink és érzelmeink kialakulására, hogy a gép amellyel születtünk teljesen vissza tükröződik rajtunk. Ezért tehát az IPAR FORRADALMA hatalmas erő, amely nem csak a termelést formálta át, de átformálta magát az embert is. Az ipari forradalom az élet alapjánál formálta át egész világunkat. Fontos és tényező hatása ma még homályosan és kevesek által van felismerve, azonban kezdünk elérkezni ahoz a forduló ponthoz, hogy az élet áramlatában a gép az egyetlen erő, mellyel számolni kell és amelyet a termelő kezek irányításával a közjavára kell fordítani. A gép sokkal többet jelent mint a termelés átformálását. Minden munkásembernek el kell ismerni ezt a tényt. Fontos és fundamentális átformálást ered- ményezet az emberi életmódra. Állandóan gyúrja és formálja az embert az élet minden ágában és ha a munkanélküliség alapvető okait mérjük és azt a tényeknek megfelelően megérteni akarjuk, akkor tekintsünk elsősorban a géptermelés mai formájára és a gép vsszatükrö- ződésére, a társadalom ténykedésére. Ezt tenni kötelessége minden munkásnak, mert csak igy lesz képes felismerni, hogy a társadalom mai betegsége, a munkanélküliség a géptermelés visszatükröződése, amit iparilag szervezett erő képes orvosolni, az IWW alapján. Los Angelesi Levél A Bérmunkás már több alkalommal adott hirt arról, hogy a leghangosabb kommunista “barátaink,” akik talán álmukban is a küszöbön levő forradalomról regélnek, a valóságban a legcsunyább munkás árulást a sztrájktörést végzik munkástársaik felett. Ez a munkásárulás nem maradhatott a város határain belül és Moszkva és Cleveland megjárása után most az IWO itteni osztálya tárgyalta e gyászvitézek ügyét. De mert az egyik holló nem vájja ki a másiknak a szemét, igy bizonyos, hogy az IWO, amely eredetiben a kommunisták teljes befolyása alatt van, bizonyos, hogy megkisérlik itt is a fehérre mosást. A pártvezetősége tisztára moshatja a jelentésében a sztrájktörőket, de a los angelesi munkások tudják, hogy kik és milyen szégyenletes munkát végeztek a munkások rovására és a párt mozgalmat is azok után ítélik meg, akik annak az ilyen szekértolói. G. Bakos. A haladás szelleme hódit PITTSBURGH, PA. — Az Ipari Unionizmus szelleme mind nagyobb tért hódit. A kapitalizmus bevehetetlennek hitt várai, az AFofL maradi szak- szervezeteit oly erővel döngeti az eszme, hogy a falak kezdenek repedezni. Az Amalgamated Association of Iron, Steel and Tin workers konvencióján ezen térhódítás annyira nyilvánvalóvá vált, amikor a delegátusok nagyrésze azon ajánlat mellett foglalt állást, hogy az AFofL módosítsa alapszabályait és a szakmai forma helyett az Iparit vegye fel. Ezen konvenció volt a legjobban képviselt 1920 óta. A delegátusok, nagyobb részben fiatal, harcra kész munkások, nem tartózkodtak elégedetlen- güket nyilvánítani a szakszervezeti formával szemben és erősen ostorozták a szervezet vezéreinek magatartását a munkáltatók és munkások között felmerült ellentétek elintézésénél. A new dealt illetőleg már nem reménykednek. Mind világosabbá válik, hogy a munkásságnak nincs mire és kire számítani saját erején kivül. Csak egyetlen ut áll előttünk és ez a megalkuvás nélküli harc. Ezen harc sikere azonban attól függ, hogy a munkásság mily alapon van szervezve. Az idejét múlta, lomtárba való szakszervezetek képtelenek a harcot felvenni az acél mágnások modern szervezetével, mely az egész ország, vagy helyesebben az egész világ kizsákmá- nyolóit egybe forrasztja egy cél érdekében, a mennél nagyobb profit elérésére. A munkások pedig az AFofL szervezkedési formája szerint egyetlen ipar telepen is 15, vagy ennél is több szakszervezetbe vannak és ekkor még a nagyszázalék, a szakmanélküli munkások részére egyáltalán nincsen hely ezen szervezetekben. A konvenció fiatal, harcra kész delegátusai elérkezetnek látják az időt a maradi szellem félre tolására, mely a haladásnak útját állja. Április 18-án, jelent meg a konvenció előtt a Harding, Coolodge és Hoover adminisztráció alatt volt munkaügyi álamtitkár James J. Davis, hogy “lelkesítse” a delegátusokat, azonban a fogadtatás, melyben részesült alaposan le- hütötte a szenátor urat, aki érdemleges csatlósa az acél mágnásoknak és gyámja a kompánia unionoknak. Davis ismételten figyelmeztette a “fiatal delegátusokat” akik a nagy acél telepeket reprezentálták, hogy kövessék a konzervatív vezéreket. Elitélte a sztrájkokat és hangsúlyozta a munkáltató és munkásság közötti testvériség ápolását. A haladottabb delegátusok annyira megundorodtak ezen émelygős beszédtől, hogy közben elhagyták a termet. Az ipari unionizmus szellemének térhódítását lehet lassítani, de megakadályozni nem. A vasutasok sztrájkra való készülését lefújták WASHINGTON, D. C. — amint általában ismeretes, a vasúti szállítási munkások a múltban 10 százalék “önkéntes” bérlevágást fogadtak el, hogy ezzel segítsék a milliárdok felett rendelkező “szegény” vasúti társaságokat a depresszió ideje alatt. Bár a vasút társaságok egész idő alatt fizették az osztalékot a részvényeseknek, a munkások egész a jelenig várták, hogy vissza fogják kapni az eredeti béreket, de eredménytelenül. Végre aztán követelést nyújtottak be ez irányba és a tárgyalások folyamán megegyezés jött létre. A munkások még ez idő szerint nem döntöttek, hogy elfogadják-e az ajánlatot, azonban több mint valószínű, hogy a nagy többség az elfogadás mellett fog szavazni. A vasúttársaságok és a munkások megbízottai, megszakítással már hetek óta tárgyalnak és volt idő, amikor a sztrájk kitörése elkerülüheteflennek látszot. Az utóbbi jelentések szerint, azonban csaknem biztosra vehető, hogy a union vezérek és a vasúttársaságok között létre jött megegyezést elfogadják a munkások, habár ez semmiesetre sem olyan, amilyent sokan vártak. A megegyezés szerint az eredeti bérek egy éven belül vis..- sza lesznek állítva, még pedig a következő arányban: Ez év julius 1-én, 2 és fél százalékot kapnak vissza, 1935 január 1-én, ismét 2 és fél és április 1-én, 5 százalékot. Ezen megegyezés szerint a vasút mágnások biztosították egy évre a zavartalan kizsákmányolást, mely idő alatt teljesen felkészülhetnek a munkások újabb követeléseinek megtagadására, amit a munkások nem tesznek meg. AZ OHIO FOUNDRY MUNKÁSAI a sztrájkjukat győzelemre vitt unió szervezési alapjára MÁJUS 12-én, szombaton este a FÁBIÁN Hall-ban, 8637 Buckeye Road TÁNCMULATSÁGOT rendeznek. Belépő dij tax- el 28 cent. A Bérmunkás minden olvasóját szívesen látják ezen az ünnepélyen. Olvasd a Bérmunkást!
