Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-05-05 / 790. szám
1934 május 5. BÉRMUNKÁS 3 oldal A washingtoni diszlakoma Kerületi értekezletet tartanak az IWW Chicago és környéki csoportjai május 6-án, vasárnap délelőtti kezdettel a Bérmunkás Othonban, 1604 California Ave. Chicago, 111. A következő városokban felszóllitjuk az IWW magyar tagjait, a Bérmunkás lapkezelőit és olvasóit, hogy küldöttel képviseltessék magukat az értekezleten: South Bend, East Chicago, Indiana Harbor, Gary és Hammond, Ind., államban. Milwaukee, Racine és Kenosha Wis. államban és Harvey, Elgin, Joliet és Chicago, Illinois államokban. A Kerületi értekezletre ez évben sokkal fontosabb feladat vár mint az előző években, igy fontos, hogy minden város képviselve legyen. MunkcshSrek Passaic, N. J.-ből Már jó néhány hónapja itt van körünkben Szovjet Oroszország washingtoni nagykövete, aki ebben a kapitalista államban, az úgynevezett “egyetlen” munkáshazát képviseli. A kommunista pártnak 15 éven keresztül, egyik fő követelése volt az szovjetek elismerése Amerika által. Sok ezer munkásfejet vertek be az utcai tüntetések alkalmával ezen cél eléréséért. Most aztán áttekintést nyerhetünk, a szovjet követ itteni ténykedéséből, hogy vájjon mennyiben volt, helyes avagy helytelen ez a párt taktika, mellyel a munkásemberek előtt forradalmi célkitűzésnek prok- lamáltak a szovjet követ ünnepélyes bevonulását. Leginkább azt hallottuk, az elismeréssel kapcsolatban, hogy Amerika behódolt a szovjet hatalomnak és rá volt kényszerítve az elismerésre. A másik szempont, pedig az volt, hogy az itteni nagy munka- nélküliséget részben lecsapolni a szovjet ipari rendelésekkel. De nem keressük az okukat, mert tény az, hogy úgy Oroszországnak mint Amerikának és általában minden országnak szüksége van más országokkal való összeköttetésre, a kapitalisztikus profit alapján amelyen berendezkedésük áll. Ami meglepő a mi részünkre és amit szerény elnevezéssel, árulásnak minősíthetünk munkásszempontból, az az, hogy a szovjet követ legalázatosabb hódolója lett az itteni munkás- tipró társadalmi rendszernek. A munkáseszmé'ktől annyira távol áll, hogy a legszorgosabb kutatással sem fedezhetünk fel cselekvésében a legcsekélyebb munkásirányzatot. A múlt napokban, Mr. Tro- yanovszky még a régi cári pompát és fényt is felülmúló estélyt adott Washinktonban, ahol megjelentek teljes díszben a munkásnyuzó államok képviselői. De a hiradás szerint, még ezeket a parazitákat is meglepte a pazar fénnyel és csillogó gazdagsággal berendezett szovjet palota, ahol a pezsgő úgy folyt, mintha a Volga vizéből merítették volna és ételek csak a mesebeli királyfi asztalára kerülhettek olyanok amik ott voltak. A vendégek közül az asztal főnél ült Mr. Luther Hitlerék követe, aki azt az országot képviseli, ahol csak Troyanovszky elvtársainak lefejezésénél ülnek hasonló lakomákat. Persze az ünnepi lakomán nem változtatott semmit, hogy közben mig Hitlerék követe a szovjet követtel lakomázott, az elvtársak a washingtoni német követség előtt tüntettek, Hitler gyilkos uralma ellen. A politikusok szerint ez párttaktika! Igen, az egyszerű és hiszékeny párttagok taktikai szempontból beveretik a fejüket az utcai tüntetésben, mig a vezérelvtársak, a munkásgyilkosokkal paroláznak és taktikai szempontból agyonzabálják magukat. Aki pedig meg meri kérdezni, hogy miért volt szükséges itt Amerikában a fascisták képviselőivel a szovjet követnek ölelkezni és miért kellett annyira fényes lakomát rendezni a paraziták részére, amikor a munkásmilliók az éhség kálváriáját szenvedik, akkor azt a választ kapják, hogy ez Az eszme terjesztése érdé-1 kében, amikor szerét tehetem el-el látogatok a magyar munkások házaihoz, ahol azután különösen ha egy könyv vagy egy újság megvétele kerül szóba, előjönnek a panaszok olyan tömkellékben, hogy itt már az agitációs szónak alig sikerül utat törni. Mert a hires union, amelybe a munkások vannak, itt sem a munkabérek megjavítását és a munkaalkalom biztosítását tartja fontosnak, hanem az union járulékok beszedését. Az újság olvasók előtt jól ismert Botany szövőgyár, a Forstman-Hofman selyem gyárakban dolgoznak a magyarok 90%-ban. A munkabér 50—55 cent óránként, hat diplomácia. Aki pedig ilyen forradalmi diplomáciát sehogy sem tud a munkásügyekkel egy vonalba helyezni, hát az egyszerűen kívül esett a pártvonalon és ellenforradalmár lett. A szovjetek elismerésének eddigi eredménye, tivornyázás, pezsgő, Hitlerékkel való ölelkezés ! Pfuj! I óra a munkaidő, öt napos a munka hét. De amikor az öt nap letelt azt mondják, hogy maradjon otthon, majd izennek érte. És nem ritka esett, hogy ez az üzenés 3—4 hét után történik, úgy hogy csak kevesen vannak, akik egy hónapban egy-két hétnél többet dolgoznak. Még a dolgozókkal szemben jobban vannak azok, akik a charityn élnek, mert ezek 6 dollárt kapnak élelemre, azonkívül fűtésre és világítást kapnak. Bár ez is csak az élet ten- getésére alkalmas éppen úgy mint azoknak a helyzete, akik ott vannak a munka listáján, de nem dolgozhatnak. Munkástársak! Ha mint emberek akarunk élni, akkor egy olyan szervezetet kell felépítenünk, amely alkalmas arra, hogy a termelt javakat maguknak a termelőknek egyformán szétossza. Ezt a szervezetet építi az IWW ipari szervezetei utján. Csatlakoz Te is hozzánk, hogy mielőbb megszabadulj nyomorúságos helyzetedtől. A. R. félénken hallgatta egy zsidólány szocialisztikus előadását. Negyvenen vagy többen szo- rangtak a hallgatók, szinte itták az előadó szavait. Csöndesen, hogy kine hallatszon, megéljenezték, tapsolták az előadót s Jani észrevétlenül ki osont a szabadba, vissza a vackára. Az elhangzott emberi igazságok idegenül hangzottak neki. Ilyen nyelvezet, ilyen tiszteletlen kifejezések nem voltak sajátos szóanyagában. A lázadás szavai isten, haza, király ellen csak tetőzték amúgy is csordultig telt keserű poharát. Gyerekkori álmainak rombadőlése óta elősször, ismét imával zárta le szemeit “ne végy minket kisértetbe.” Álmában a pokloknak tüzes seprűvel foglalatoskodó pokolábjai jelentek meg. Megrettenve keresett menedéket. A késő éjjel árra tévedt muzsikus cigányai vezették visz-1 sza öntudatlanul cserbehagyott vackára. A nagy lelki felháborodást okozó pincegyülések a következő s az azutáni vasárnap megint csak ott találta. Valahogyan úgy érezte, mintha az élet nyomorúságában társakra talált volna. Voltak kik észrevették, megcirogatták leikét barátságos köszöntéssel. A tá; volban hagyott anyai szeretetet i pótolták biztató, megértő szavakkal. Jani ismét kezdett élni. A kikivánkozó könnyek nem csöpögtek ki szeméből, ahelyett csillogóvá, lelkesedéstől izzóvá tette. Szóba egyeledett az előadókkal. Kérdezett. Gondolkozott. Kezdte legyűrni az agyát lenyűgöző kételyeket. Kereste az emberben az embert. A teremtőt. Az alkotót. A földnek elnyomott, de nagy tettekre hivatott férgeit. Ezek a pincegyülések járványosán terjesztették a munkások összefogásának eszmélyét, rövidesen két, három szervezetet alakítottak. A műhely két segédje, hol Jani inaskodott szolgáltatta a jegyzőt és pénztárnokot az asztalosok szervezetéhez. Hire jött az ifjú munkások mozgalódásának. Jani összefog- 1 va Horváth Pista, Kállai Imre barátaival megalakította az ifjú munkások szervezetét, mely a tanoncok testi bántalmazásának megakadályozását tűzte ki első és legfontosabb kötelességévé. Az inaséveket átéltek- nek bizonyára emlékükben van még, mennyire fontos volt ez. A putikokban fészkelő műhely tulajdonosok számtalan kék folttal szokták fűszerezni az i inasok sokszor gyéren kijáró porcióját. Az ifjú munkások szervezete megrökönyödést szült a mesterekben. Kocsmákban, vendéglőkben, kávéházakban és az ipartestületben vitatták meg. Hallatlan dolog volt. Soha ilyen nem történt azelőtt. Piszkos, szurtos, agyonéheztetett, megpofozott, megrugdosott fiatal suhancok szervezete. Határozatokat hoztak a tanoncok egymástól való elszigetelésére. Hogyne. Hisz ők a suhancok testi és lelki urai voltak ezidá- ig. Megindult a nyomozás a vezetők után. Közben az ipariskola verseny dijait Horváth Pista, Kállay Imre és Jani nyerték meg. Az igazgató, a jó öreg Kótay bácsi, a versenydij átadásakor vegyes érzelmekkel jegyzé meg “nem bírom megérteni, miért éppen legjobb tanulóim vannak élén annak a szervezetnek.” Agálya annál is indokoltabb volt, mert a három fiú ekkor a mesterek körében anarkista, szocialista, szindL lista, meg a jó ég tudja milyen jelzőkkel volt megbélyegezve és kitiltva az idegen műhelyekből. Az uj szervezet azonban nőt. Gyülésezett hol a pincében, hol az erdőben. A segédek Szervezetének törvényenkivüli helyezése, tagjainak megvasa- lása, bebörtönzése sem tudta megakadályozni. A szőlőlopás, a piaci kofák kirakományának minden furfanggal való megrövidítése, általában a serdülő fiuk pajkossággal és huncutsággal teli élete utakat, módot talált, mely túljárta a rendőrség, spiclik és mesterek eszét. Bár az inasoknak nem volt megállapított gyüléshelyük, tagjainak létszáma csak néhányból állt, legalább is a nyilvánosság számára, mégis a téglagyári sztrájknál, hol vasra- verve indították a sztrájkolok bizottságát a Pestről kiküldött vezetővel együtt a városház börtöne felé, az inasok voltak azok, akik százával, mintha a a földből bújtak volna elő, megrohanták a kakastollasokat, leszedték a bilincseket a meg- vasaltakról. Ilyen hulligánszerü lecsapások a munkáltatók és munkások összetűzésénél gyakoriak voltak s mindig a nyo- mozhatatlan fiuk vezettek. így történt, hogy a három ismert inas szerződésük lejártánál korábban jutott a felszabadítás okmányához. Úgy vélte az ipartestület tanácsa, hogy ezzel a felszabadítással önmagukat szabadítják fel a járványszerü kellemetlenségektől. (Folytatjuk.)
